Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-28 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ XtoMc a smJctsxtököx Az ebben a rovatban kifejtett neze- < Olvasóink tek nem szüktégszerüen azonosak ■; hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával a közügyekhez rtVWWWWWWW Nehezen bukkant lapunkra Tisztelt Szerkesztőség! Előfizetek a Magyar Szóra egy évre, valamint a naptárt is megrendelem. Családommal majdnem három éve vagyok az USA-ban. Eddig csak élőhalott voltam, nem olvastam újságot, mert az eddig látott magyar újságok nekem nem tetszettek, míg az angolnyelvü lapokat még nem értem meg. De a napokban rábukkantam az önök lapjára — remélem, hogy rövidesen az enyém is lesz —, mely megtetszett. Hangja és stílusa az 1945 év előtti otthoni Népszavára emlékeztet. Fel fogom keresni lapjuk nyomán az itteni munkás otthont is. 1938 óta szervezett vasmunkás vagyok; a szervezeti életet a Magdolna utcai Vasas Székházban ismertem meg. Ott tanultam meg dolgozni és küzdeni a munkásságot megillető emberi jogokért. Itt sajnos nem dolgozom szervezett üzemben, de mivel állandó munkahelyem van és két gyermekem, egyelőre nem merek mozdulni. Sajnos ismeretségi köröm nincs. Nem szeretem a velem egy- időben érkezettek közül a fasisztákat, csak a becsületes, szorgalmas és a szakmájukat tudó és szerető egyszerű munkásembereket, akik nem akarnak dolgozó társukon nyerészkedni, vagy azt becsapni. • Remélem, hogy az itteni munkás otthonban találók ilyen dolgozó társakat. K. J., Los Angeles Elmélkedés Bódog kolléga cikkéről Tisztelt Szerkesztőség! Kérem adjanak egy kis helyet lapjukban, hogy jóakarattal hozzászóljak a matrac meséjéhez, amit Bódog kolléga irt az uj esztendőre. Én egy pillanatra sem akarok személyes vitát kezdeni a Magyar Szóban, viszont sohasem voltam az az ember, aki teljesen másra biztá magát, még akkor sem, ha munkás újságot olvasok. Mert, amikor egy-egv leírást olvasok, ha nem is írásban, de legalább gondolatban szeretnék hozzátenni valamit, vagy lecsípni egy kicsit belőle. így a matrac meséjéből is lecsíptem volna egy kicsit. Elsősorban azért, mert ha a matrac mesélni tudna, nagyon sok turpisságot hozna felszínre. Na és mi lenne ebből? Bíráskodás, tanúskodás (sokszor hamis), ügyvédeskedés. A vesztett fél (mert ez lenne a legtöbh) meg csak fizetne, ameddig bírna, így a matracában (értve a vesztes feleket) mindig több és több bogárka uralkodna. Részemről ez volna a mese kifejezője. Máskülönben nem tudom, hogy Bódog kolléga mit akar még az öreg matraccal, hiszen ő majdnem világosan leirt mindent. Azt, hogy ez az Amerika 180 évvel ezelőtt kidobta az öreg, ócska mati'acot (azt hiszem, akkor írták meg az első amerikai alkotmányt), de már ennek a 180 éves uj matracnak hiábavaló minden ujratömés, kötözgetés, varrogatás, a kapitalizmus szégyene (bolha, poloska) újra és újra kibújik belőle. Tehát már itt volna az ideje, hogy újra matracot cseréljenek. (És ha szükséges, írjanak egy uj alkotmányt, az öregre már úgysem sokat fütyülnek.) Mert ha igv marad, az emberek a sok álmatlan éjszakán csak forgolódnak, vakaróznak a matracon és ez elősegíti a romlást, porlódást, ami azután újra csak vérszopóknak kedvez. Úgy annyira, hogy az embereknél még a nemzés is sokkal kínosabb lesz, mert nem tudják, hogy mit hoz a holnap. Még egyet: azt mondja a kolléga, hogy ha valamelyik népség rászánja magát, hogy kidobja az ócska, öreg matracát (ez a kapitalizmus) szőrös- től-böröstől, akkor nemzetközi összeesküvéssel vádolják. Hát ez igaz, de nagyon sok helyen már ez a vád az emberek háta mögé esik, mert tudják, hogy az ő dolguk a mati-acot kicserélni. A. B., Niagara Falls, Kanada Hogyan fogadták az acélmunkások a a megegyezést Tisztelt Szerkesztőség! Ki kell hangsúlyoznom, hogy az acélmunkások bizony nem a legjobban fogadták a megegyezést, hiszen letagadhatatlan, hogy az 500 ezer acélmunkás, mint egy ember állott a unió mellé, amikor arról volt szó, hogy a kompánia meg akarja semmisíteni a szakszervezetet. Talán éppen ezért nem a legnagyobb lelkesedéssel fogadták azt, amit kaptak. Igaz, hogy már sokan nagyon nehezen tudták kivárni a 116 napos sztrájk végét, de azért most mégis azt mondják, 'hogy ezt kaptuk azért, hogy eddig is kinn voltunk. Azonkivül, hogy megmaradt az unió, azt lehet mondani, hogy semmi egyebet nem kaptunk és igy is félő, hogy még csak ezután fog megkezdődni az unió-rombolás. Hiszen tudott dolog, hogy abban ami eddig történt semmi megegyezés nincs a munkatempóról, sőt az unió vezetősége szabadkezet ad a kompániának a hajszára; azután annyi munkást bocsáthat el, amennyit csak akar. Tegyük fel, hogy' ebben az évben dolgozunk jól, elsősorban azért, mert elnökválasztási év van. A kompánia felhalmozza az acélt és azután sok munkás elveszti a munkáját. S azoknak a munkásoknak, akik ezután kimennek, semmi reményük nincs arra, hogy azt valaha is visszakapják. Éppen ma hallgattam a televízión, hogy a U. S. Steel milyen nagy újítást fog véghez vinni itt, ami már eddig sem volt titok. Az uj Open Heart Furnace, ami eddig 140 tonnás volt, ezután 250 tonnás lesz. Ezt már megkezdték átépíteni azonnal, amikor visszarendelték a munkásokat a munkába. S ez igy megy az egész vonalon, minden nap és az ember nem tudja, hogy mikor lesz munka nélkül. Az a munkás pedig, aki megmarad, háromszor annyit termel, mint azelőtt. Ez már most is megmutatkozik; mindenki fél és a legnagyobb félelemre az ad okot, hogy nincs vezetés; ami mégis van, csak itt-ott alulról jön és talán ez fog majd uj életet adni az emberekbe egy harcos unió megteremtésére. Már sokan vannak, akik nyíltan hangoztatják, hogy uj vezetőket kell választani a lokálnál, s a központi vezetőséget ki kell cserélni. Igaz, hogy ez nagy és nehéz feladat, de minden igy kezdődik. Nem hinném, hogy a munkásokat sokáig be lehet csapni, más szóval nem sokat várnak a jelen vezetéstől. Azt mondják, hogy a harc csak most kezdődik, nemcsak az unióért, hanem a munkáért is és ahogy eddig kitartottak az unió mellett, ezután még jobban ki fognak tartani. Remélem, hogy az itteni munkás is ki fog állni az életlehetőségért, habár sok esetben két fronton kell harcolni, értem ez alatt, hogy sokszor megtörténik, hogy a kompánia elleni harc közben az unió vezetősége ellen is harcolni kell. Sajnos ez gyakran megtörténik, de igy van. Youngstowni acélmunkás Javaslatok lapunk érdekében Tisztelt Szerkesztőség! Volna egy javaslatom, amit már többen is felvetettek: az újság árának felemelése. A kiadás költségei drágulnak, ezért nem helyes a dolgot szépitgetni és megmaradni az évi 7 dollárnál. Évről-évre újabb és újabb deficittel kell küzdeni, bár szép dolog, hogy összejövetelekből és adományokból befolyt összegekkel próbálunk ezen segíteni. De ez az orvosság sohasem gyógyítja ki a beteg Magyar Szót. Tehát úgy látom, hogy az újság ára nincs arányban annak kiadási költségeivel. Ha felemelnénk az árat, egészségesebb alapot lehetne teremteni lapunknak, ezenfelül lehetne még adományozni, vagy más formában pénzt előteremteni a lap részére. Tegyen a lap egy számítást pl. egy adott évre, hogy mennyi lenne a lap kiadása az összes költségekkel együtt és ebből mennyi esik egy-egy olvasóra. Nem helyes, hogy kis szemérmetességgel kerülgetjük a kérdést, haThursday, January 28, 1960 nem világosán elő kell tárni és a munkástársak bizonyára megértenék a helyzetet és megadnák a felemelt előfizetési árat is. Ha más hetilapokért tudnak azoknak olvasói többet fizetni, miért ne tudnánk mi is többet adni a Magyar Szóért ? Ha évi három dollárral felemelnénk a lapot, az részünkre kb. heti 6, havi 25 centes többletkiadást jelentene. Ezt minden olvasó kibírná valahogyan. A múltkoriban valaki azt irta, hogy nem egyszer a gyomrunktól kell a pénzt elvonni, hogy legyen a Magyar Szóra. Ha pl. 3 dollár évi felemeléssel a napi még egy centet sem kitevő összeget nem a Magyar Szóra, hanem gyomrunkra fordítanánk, akkor vajon mennyivel élhetnénk jobban? Azt hiszem, hogy semmivel sem. Saját esetünkben, ha heti 10—15 dollárért vásárolunk élelmet, csak krumpli, kenyér, a csirke csontos háta, meg egy kis tej jut. Ha ezt néhányszor 10—10 dollárral megtoldanánk, a különbség csak annyi lenne, hogy mindenből több jutna, de a szép borjúhúsra, vagy más finomabb falatokra még mindig nem telne. A heti 6 centtől, amit sajnálnánk lapunk részére adni, igazán nem hájasodhatnánk meg. Szeretném azt is tudni, hogy mi történt azokkal, akikről régebben azt írták, hogy elmaradtak az előfizetésükkel? Az ilyen messze elmaradottakat helyes, ha megtisztelik egy levéllel, aki pedig évekre visszamenőleg elmaradt és nem válaszol a levélre, annak leghelyesebb lenne a lapot beszüntetni. E. Horváth AZ ÉN KÍVÁNSÁGOD Az újév alkalmával, mint a legtöbb embernek, nekem is vannak kívánságaim. Kívánságaim nem annyira egyéni érdekeimet szolgálják, mint inkább annak a családnak érdekeit, amelynek tagja vagyok. így legelsősorban irodalmunk, lapunk érdekei lebegnek szemem előtt. A kívánságok közül, amelyek legelsősorban családunk javát, lapunk elhaladását szolgálják, csak néhányat emlitek meg, amelyek legsürgősebbeknek látszanak: 1. Kívánom, hogy lapunkat úgy nyomtassák, hogy azt az öregebb olvasók is könnyen olvashassák. Megtörténik sokszor, hogy valamely cikk oly halványan van nyomtatva, hogy öreg szemekkel egyszerűen képtelenek vagyunk elolvasni. 2- Kívánom, hogy az a megjegyzés, hogy “SAJNÁLJUK” vagy “bocsánatot kérünk” minél ritkábban jelenjen meg lapunkban. Megtörtént többször, hogy a szedő vagy tördelő elejt egy szót: pl. “nem azt akartam mondani”, amely hibával igy hangzik: “azt akartam mondani”, mivel a “NEM” szócskát a szedő vagy tördelő elejtette. Ez nagy értelmi zavart okoz. De értelmi hibát okoz az is, amikor a szerk. hivatkozik a levelező valamely kifejezésére és a végén ugyanazokkal a szavakkal fejezi be cikkét, mint amelyeket előzőleg kifogásolt. Az ilyen hibák nagyon elkedvetlenítik a levelezőket. Nagyon zavaró a nyomtatás (gépek) megcsu- szamlása, amikor egész részek olvashatatlanokká válnak. 3. Kívánságom legfontosabbika azonban az, hogy a levelezők vagy különösen a külmunkatár- sak cikkük tartalmát vizsgálják át, mielőtt a nyilvánosságnak átadják. Sokszor tartalmaznak olyan beállítást, amely a valóságnak teljesen az ellenkezője. Gondolják meg az ilyen cikkírók, hogy vannak olvasók, akik a kicégérezett tárgynak tartalmát jól ismerik, jobban és más beállításban, mint maga a cikkíró. így a jóakaratu cikkből közönséges hazugság lesz. Az ilyen bombasztikusán hangzó, de semmi alapot nem tartalmazó cikkek nagyobb ártalmára vannak lapunknak, mint az iró jóakaratát, s hitelét, nívóját csorbítják. Pl. lapunk első 5—6 oldala a legnagyobb gondossággal van szerkesztve. Az analízisek, információk és hírek a legnagyobb ellenőrzést is kibírják. Igazságosak, a munkások haladó szellemének teljesen megfelelők. A többi oldalakon aztán megjelennek írások, amelyek sokszor nvakoniitik az első oldalakon közölt cikkeket. 4. Kívánságomat arra alapítom, hogy egy kifogástalanul szerkesztett lapot sokkal szívesebben olvasnak. Hitele, tekintélye annál nagyobb, minél tisztább, igazságosabb cikkeket tartalmaz. Ilyen lapot aztán sokkal könnyebb “TERJESZTENI”, mint amelyik ilyen nagy hiányokat tartalmaz. Nagyon sovány elégtétel a szerk. azon kijelentése, hogy “SAJNÁLJUK”, vagy “BOCSÁNATOT 8
