Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 3. szám

ifi. AMERIKAI MAGYAR SZÓ lí_ .. , ' " „ I Magyarország 5 • ' ............ - ; >'K 1 ' / ÍV MEGELEVENESETT AZ ŐSI PÁSZTORMÜVÉSZET MAGYARORSZÁGON Thursday, January 21, 1960 rés mellett anyagi hasznot is jelent. A kiváló nép­művészek szövetkezetbe tömörültek és alkotásai­kat ezen keresztül értékesítik. A Népművészeti Tanács ügyel arra, hogy ezek az alkotások való­ban művésziek, az ősi hagyományoknak megfele­lőek legyenek. Ennek érdekében a muzeológusok a pásztormü- vészekkel megismertetik elődeik munkáját, de igen gyakran a népművészek segitenek a muze­ológusoknak. Például a régi faragásokról a pász- tormüvész tudja leginkább megállapítani, hogy milyen vidékről került ki, mert más a jellegzetes­sége az alföldinek, a dunántúlinak, az észak-ma­gyarországinak. Ä “Népművészek Szövetkezete” budapesti ter­me olyan mint valami korszerűsített muzeum. Különösen a fafaragásokban gyönyörködnek so­kon. A díszdobozokon, dohánykészleteken, stb. olyan motívumok pompáznak, amelyek a múltban a pásztorok botját, borotvatokját, tükrének kere­tét, sótartóját és más használati tárgyát díszí­tették. Ez természetes is ,mert a faragásokat a ma népművésze ugyanolyan módon, ugyanolyan esz­közzel végzi, mint elődei, akik nyáj őrzés közben a maguk tehetségével művészit alkottak. Nagy az érdeklődés a magyar népművészet iránt. A Budapestre érkező külföldiek egyik prog­rampontja felkeresni a népművészek Kecskeméti utcai termét, ahol az egyszerű emberek alkotásai á maguk érdekességében, szinességében tárulnak elő. Ez a figyelem természetes is, hiszen egyetlen európai népnél sincs meg az ábrázolásnak, a tech­nikának és a felhasznált anyagoknak az a sokfé­lesége, mint amilyen például a magyar pásztor- művészetben található. Ennek természetesen meg vannak a reális okai. . © Magyarországon a fafaragás, mint népművé­szet egyértelmű a pásztormüvészettel ; hagyomá­nyai még á népvándorlás előtti időkre nyúlnak vissza, amikoris a törzsek nomád életet éltek. Mint minden nomád népnek, igy az ősmagyarok- riak is az állattartás volt a főfoglalkozása. Az életmódjukat még a honfoglalás után is sokáig folytatták. Bár később mind inkább előtérbe ke­rült a földművelés, az állattenyésztés azonban az írj hazában — a geográfiái viszonyok és törté­neti fordulatok között — továbbra is fennmaradt. Az ősi hagyományok pedig tovább éltek a pászto­rok világában. A pásztorok életrendjét foglalkozásuk hatá­rozta meg. Életüket a falvaktól távol eső tanyá­kon, erdőkbe- töltötték. Élettapasztalataik a fog­lalkozásuk, az őrzés, az állatok gondozása, gyó­gyítása, a természet megismerése terén gyarapo­dott, s ezeket művészetükkel, a pásztori múlt em­lékeivel a hagyomány hordozta tovább. A pász­toréletnek sajátosságai a pásztormüvészetnek és művelésnek körülményeit is meghatározták. A pásztor napról-nápra egyedül vagy társaival volt a nyáj mellett. Beszélnivalója nem sok akadt, még sakkor sem, ha volt kivel, inkább szemlélő­dött, s akinek tehetsége, kedve volt és biztatást kapott egy-egy jó faragó botjának, 'ostornyelé­nek, sótartójának láttán, maga is hozzá kezdett faragni, amelyekre magának vagy pásztortársai­nak, ismerőseinek a mindennapi életben szüksége volt. Ilyen volt a, bot, a juhászkampő, a baltanyél, víztartó kobak, sótartó, borotvatartóduda, gyufa- tartó, cigarettadoboz, szék, stb. <■ A müvészkedő pásztor faragott tárgyait azzal díszítette, amit napról-napra maga előtt látott, ami képzeletvilágát foglalkoztatta: fával, virág­gal, állattal, madárral, nyájjal, pásztorral, azzal, ami mindennapi életéhez legközelebb állt, amit a pásztori közösség szépnek tartott. A pásztor művészete nemcsak díszítőművészet volt, hanem gondolatainak is kifejezője. Figurá­lis faragásában az emberábrázolás mindig kife­jezte igazságszere te Lét, az elnyomottakkal ösz- szetartását. Szegény legényt, betyárt és ezek ül­dözőjét a szuronyos pandúrt; néha a népköltési hagyományok, balladák illusztrációinak, hazafias tárgyú olvasmányok, képek hatására faragott sok művészettel figurákat. Fából, szaruból, csontból, bőrből készült hasz­nálati tárgvait egyformán megszépítette a túl­áradó diszitőkedve. A diszités nagy technikai készséget és anyagismeretet kívánt a pásztortól, akinek munkaeszköze mindössze egy kés és egy ár volt. Ezzel a két primitiv szerszámmal a leg­gyönyörűbb domború és reliefszerü díszítéseket faragta ki. Háromféle eljárással végezte díszítő munkáját a pásztor. Egyik a karcolás, vagyis a díszítménynek a tárgy felületébe való, rajzszerü finomsággal való bekarcolása. A bekarcolás után az egész tárgyat zsirral, korommal növényi festő­anyaggal dörzsölte be, hogy a karcolt részek be- tömcdjenek, a felületét lesimitotta s igy a dísz­tárgy feketén vagy más színben vált el a felület­től. Másik eljárás a spanyolozás. Ennek lényege, hogy a díszítendő íeniieiei, egy-két milliméteres mélységig kivésték, régen növényi festékkel, ké­sőbb színes spanyolviasszal kitöltötték. A vája­tokba préselt színes viaszt kaviccsal méhviasszal kifényesítették. A harmadik, ugyancsak általáno­san elterjedt diszitőeljárás a domború faragás. Az állattartás évszázadok során természetesen erősen változott, más lett a pásztor élete, de mű­vészetük a tehetséges apáról a tehetséges fiukra szállva megmaradt. Ez tette lehetővé, hogy most, amikor Magyarországon a népművészet reneszán­szát éli, a pásztorok művészete a maga ősi ere­detiségében megelevenedhetett. e Ma már a legtehetségesebbek abbahagyták mesterségüket és kizárólag faragással foglalkoz­nak. Ez számukra nemcsak a gondtalan megélhe­tést biztosítja, hanem hogy tehetségük szerint alkossanak. A Népművészeti Tanácstól rendsze­resen, minden hóban alkotói' támogatást is káp- nak. Ennek ellenében ők a tehetséges fiataloknak átadják tudásukat, tapasztalatukat. Kormányki­tüntetésként már többen kapták meg a “népmű­vészet mestere” címet, amely az erkölcsi elisme­Töfefe raint esymifliárd forint nyaraségrészeseitds A Pénzügyminisztérium 'tájékoztatója . szerint az 1959. évi nyereségrészesedés kiszáriiitásának és kifizetésének elvei a régiek, annyi változás azonban történt, hogy a felülvizsgálatot az idén két részben végzik el. A múlt évi rendtől elté­rően nemcsak a vállalati mérlegeket vizsgálja fe-. lük a Pénzügyminisztérium, hanem a leltárakat; is; erre azért van szükség, mert a tavaly beveze­tett uj termelői árak következtében emelkedett az anyagok értéke és ez befolyásolja a gazdasági eredményeket. A felülvizsgálatnak ez a része már befejeződött és a vállalatok hozzáfogtak a munka második részéhez, a mérlegek elkészítéséhez. Ez a feladat tavaly egy időre esett a termelői árrendezéssel. A két párhuzamos munka annyira elfoglalta a vál­lalatokat, hogy a mérlegek összeállítása kissé, el­húzódott, emiatt az ellenőrzésre is később került sor és a nyereségrészesedés kifizetésének meg­kezdése, kissé késett. Most a mérlegkészítést sem­mi sem akadályozza, minden lehetőség megvan tehát arra, hogy időben befejezzék. Amint a mér­legek január vége felé elkészülnek, a Pénzügymi­nisztérium nyomban megkezdi azok felülvizsgála­tát. A jő gazdasági eredmények következtében a tavalyihoz viszonyítva előreláthatólag nő majd a nyereségrészesedés. Az utolsó negyedévi eredmé­nyek alapján még nem történt meg az összesítés, de a háromnegyed év eredményei szerint is bizo­nyosnak látszik, hogy összege meghaladja az egymilliárd forintot. Az ellenőrző szerv a maga részéről arra törek­szik, hogy a hatáskörébe tartozó esetleges ki­igazításokat gyorsan elvégezze a mérlegeken, és márciusban megkezdődhessék a nyereségrészese­dés kifizetése mondották a Pénzügyminiszté­riumban. Elkészült a magyar miár©iísi terv A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Inté­zet munkatársai több mint ötévi munka után el­készítették Magyarország viztárolási tervét és térképét. A munkáról hatalmas kötetben számol­nak be, amely magába foglalja a terveket, egyéb műszaki adatokat, a megépítendő tárolók gazda­ságosságát. Térképet készítettek az országban lé­Ismerkedjünk meg egy ilyen népművésszel. Neve: Tóth Mihály. A dunántúli pásztorral, aki­nek művészi tevékenységében tudatosan élnek a régi pásztor és betyárélet hagyományai. Ma már persze nem pásztorkodik. A háború utáni föld­osztáskor, mint nincstelen, hét hold földet kapott, ezen a fia gazdálkodik, ő maga farag. — Egy kés, egy ár — ennyi nekem is a mun­kaeszközöm — mondja. Ennyi volt az apámé is. A betyár életet, a betyár figurákat faragom a legszívesebben, talán azért, mert egyik nagyapám Patkó Bandi néven országoshirü betyár volt. Ré­gen ug.v volt, hogy a pásztor a betyárhoz húzott. A pásztor, ha tilosba tévedt a nyája, vagy ha vadállatok megdézsmálták az állatállományt és nem tudott elszámolni, maga is bujdosásra adta a fejét. Aki nem akart az osztrák császár kato­nája lenni az is beállt betyárnak. Az elkinzott nép hőst látott bennük. így él az én elképzelésem­ben és ezért használom fel diszitésnek. — Persze faragok én mást is, virágot, galam­bot, legelésző nyájat, riiindent, ami eszembe jut. — Megbecsülik a munkám és ilyen magamfajta, embernek ez a legtöbb, amit az életben kaphatok. Tóth Mihály és a többi népművész az, aki az ősi pásztormiivészetet megelevenítette és tudá­sát tovább adja tehetséges utódoknak. Ják Sándor tesithető víztárolók pontos helyéről is. A felmérés alapján megállapították, hogy áz . országban 179 helyen lehet gaz^ispgPfSajn-meq^r^, séges tavat létesíteni. Ezekben a völgyzáró gátak . segítségével évente 1420 millió köbméter vizet Te­het tárolni. A legtöbb mesterséges víztárolót a Dunántúlon, elsősorban a zalai dombvidéken és a nyugati határvidéken lehet létesíteni. Az egyik ilyen lehetőség Nagyvázsony határában van, ahol a völgyzáró gát megépítésével két és fél kilomé-. tér hosszú, mintegy 400 méter széles tavat lehet duzzasztani. Itt 57 millió köbméter viz fogható fel. Érdekes lehetőség kínálkozik a Bükkben. A Szalonna, Perkupa, Szin, Szögliget, Bodvaszilas, Dobódél községek közötti területen olyan hatal­mat tavat lehet kialakítani, amely 10—-12 kilo­méter hosszú, 2—3 kilométer széles ,s 680 millió köbméter viz tárolására alkalmas. Ennek megépp tésénél nem elegendő csupán a völgyzáró gát, itt körgátat is kell emelni. Ez csodálatos környezeté­vel vetekedne a Vélencei-tó szépségével. Nagy érdeme a tervezőknek, hogy például a vízben szegény Dél-Dunántulon is megtalálták a lehetőségét több mint 80 mesterséges tó létesíté­sének. Itt is olyan nagy tavak duzzasztására kí­nálkozik alkalom, mint a fél Velencei-tó. A Bör­zsönyben ugyancsak nagyszámú hegyi tavat le­het létesíteni. A Mátrában — Térpes és Száj la községek között — szintén akkora tó duzzasztásá­ra nyilik alkalom, mint a Velencei-tó. , Körgát megépítésével 14 kilométer hosszú és 1 kilométer széles tó keletkezne. A részlettanulmányok arra is kiterjednek, hogy ezeket a mesterséges tava­kat mire lehet gazdaságosan felhasználni. Az- ipari, illetve ivóvízellátáson kiviil fellendítené a vidékek idegenforgalmát, hatalmas tógazdaságo­kat lehetne kialakítani és uj arculatot kapna az egész ország. Uj g/cgyszsr; a Szadin Uj, magyar találmányit gyógyszer került for­galomba Spiractin néven. Az uj orvosság kiválóan alkalmazható az agy légzőközpontját ért különbö­ző inzultusok, mint például áramütés, luminál- morfiummérgezéseknél jelentkező légzési zava­rok rendezésénél. Az életmentő gyógyszert a Ma­gyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostu­dományi Kutató Intézetének munkatársai Nádor Károly irányításával kísérletezték ki; az uj ma- gyar gyógyszer iránt külföldön is nagy az érdek­lődés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom