Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-23 / 25. szám
12 AMERIKAI MAGYAR RZó Thursday, June 23, I960 Mások mondják Sokat vesztettünk. — Összeomlott villámtámadás. — Gestapo San Franciscóban. — Milliomos a békéért. — A béke ellensége. Vesztesek A szenátus vizsgálatai még mindig nem derítették fel egész tisztán, hogy kik rendelték el a U-2 kémrepüléseket, kik tudtak íóla és kik nem, még akkor is, ha Eisenhower elnök vállalta értük a felelősséget. A vizsgálatokból azonban kitűnt, hogy nem volt összhang, kooperáció a Central Intelligence Agency (Kémszolgálat), a Department of State (Külügyminisztérium), a National Security Council, a White House és más oly szervezetek között, amelyeknek valami köze volt, v: gv lehetett n kémrepülések elrendeléséhez. A szenátus vizsgálatairól kiadott információk szerint a CIA-n kívül mindegyik intézményt terheli bizonyos méretű felelősségmulasztás. A CIA a rendkívüli titkolózás segítségével megúszta szt a dolgot minden rovás nélkül, képletesen mondva, még egy hajszála sem görbült meg. De akkor kérdezhetjük, hogy ki a vesztese ennek a szerencsétlen ügynek? Erre a válasz ez: Az igazi vesztes ja lelőtt U-2 repülőgép Francis Gary Powers pilótáján kívül maga a kémszolgá- iat-repülés, amit be kellett szüntetni. De van még egy más vesztese is. És ez — legalább a világ közvéleménye előtt, az Egyesült Államok kormánya szavának a hitele, amikor az elnöknek be kellett ismerni, hogy előzőleg valótlanságot mondottak. Hanson W. Baldwin (N. Y. Times) A befulladt “blitz” támadás Midőn a csúcskonferencia összeomlása miatt Adlai Stevenson Kruscsev mellett Eisenhower elnököt is kritizálni merte, a szenátusban valóságos, “blitz” támadást intéztek ellene, amely azonban hamarosan befulladt. A villámtámadást a republikánusok kongresz- szusi vezére, Dirksen szenátor indította meg, aki Adlai íStevenson azon kritikájára, hogy a csúcskonferencia szétzúzására a feszitó' vasat és pöröly-kalapácsot (crowbar and sledge hammer) Eisenhower elnök adta Kruscsev kezébe, azzal az ellenváddal állt elő, hogy a demokraták túlságosán “puhák” a kommunistákkal szemben. Ezt a nagyhangú szólamot felkapták az újságírók és olvashattuk mindenütt. Dirksen segítségére sietett Hugh Scott szenátor (R. Pa.) azzal vádolva a demokratákat, hogy “engedményeket” (appeasements) akarnak adni a kommunistáknak, ami persze szörnyű nagy bűn, valójában tehát Stevenson, Kennedy, meg a többi bírálók “árulók”. De nehogy felelősségre vonják, szerinte igen szellemes szójátékot használt, amit csak a kongresszusi jegyzőkönyv árul el. Ez a szenátor ugyan is az elnököt kritizálókat “turnquotes” néven említette, ami nem azonos a koreai háborúban sokszor hangoztatott “turncoat” szóval, amivel az ellenséghez pártoló katonákat ieleríék. (A “turncoat” szószerint “kabátját cserélő”, tehát olyan valaki, aki átáll a más-szind egyenruhát viselők közé, mint tették ezt a polgárháborúban, a “turnquote” ellenben az, aki az idézetet, “quotation” kiforgatja elferdíti. A hallgatók természetesen mind úgy vették, hogy Scott szenátor árulónak bélyegezte azokat, akik a jelen adminisztrációt bírálni merik. •— Szerk.) A “blitz” azonban befulladt. Befulladt, mert a demokrata szenátorok az első meglepetésből hamar magukhoz térve erélyesen visszavágtak. Carrol, Symington, Morse, Monroney és Mm kié szenátorok, sőt maga Kennedy szenátor is cly ev 5- lyesen válaszolták és leolezték le ezt a durva politikai trükköt, hogy Dirksen sietett kienges'ü-'U- ni a felháborodott szenátorokat; válasz beszédében biztosította kollégáit “nagy tiszteletéről és szeretetéről”. A bevezető beszéde —- mondotta — csak Politika volt, méghozzá nagy P-vel, — vagyis amit nem kell komolyan venni. Dirksen és, Scott olyan jelzőket kaptak, hogy ■•egyelőié élégv yolt nekik az “appeasement’’ vád (engedmények, adása) apostolainak lenni. De mint -Monroney szenátor is kimutatta, Dirksen és-Scott Szenátorok viselkedése egészen hasonló-volt a náthái Jóé. McCarthyéhoz, aki kezében egy -papírlapot lobogtatva ordítottak J’Kezemben vari atbteö- ■«yitók-otmt-wtha csakugyan lett volna •náht wA- slamLá rágalmai és gyanúsításai bizohjHtáKára. i'hMi máí-nfregelégeltük az ilyesmit” —-mondottá í, iji jíonloifiibjí" • uobnit ” ÍF . - - lő.tiSn-.vi.F' Monroney szenátor keményen. Dirksen és Scott szenátorok “villámtámadásának” erélyes visszaverése mutatja, hogy végre az Egyesült Államok szenátusát véglegesen megtisztították Joe McCarthy szellemétől. The Nation Geszt apó módszer Megrázóan szégyenteljes, borzalmas jelenetnek voltunk szemtanúi San Francisco városban, midőn 400 rendőr botjaival vagdalózva rontott neki azoknak az egyetemi diákoknak, akik békésen tüntettek a képviselőház “Amerikaellenes Aktivitásokat Kutató Bizottsága” ellen, amely bizottság május .12—14 napjain nyílt kihallgatásokat tartott ebben a városban. Miután számos személyes ismerősünk volt a tüntető diákok között, figyeltük őket, amint rendben felsorakozva, csendesen, békésen járták körül a városházát, magasra tartva plakátjaikat, amelyeken a kongresszusi albizottság amerikaellenes módszerei ellen tiltakoztak. Nem engedték be őket a tárgyaló terembe, ahová belépőjegyeket csak az American Legion és a Daughters of the American Revolution (DAR) tagjai kaptak, akik ellenségesen viselkedtek a kipellengérezésre beidézett 74 kaliforniai tanító ellen. Midőn a diákok tiltakoztak és kérték, hogy közülük is engedjenek be néhányat a tárgyaló terembe, botokkal hadonászó rendőrök és vizsuga- rakat rájuk lövellő tűzoltók rohanták meg őket. Sok diákot fejbevertek, másoknak a ruháit tették tönkre a piszkos vízzel. Számos újság fotóriportere vett képet a brutális támadásról, mutatva, mint hurcolták le a városháza lépcsőin még a leánydiákokat is kezük-lábuknál a levegőbe emelve őket, A tüntető diákok közül 65-öt letartóztattak. (A bíróság később mindannyit felmentette. — íSzerk.) A Haarst újságok és Knowland (a volt szenátor) “Tribune” nevii lapja persze “csőcselék lázadásról” írtak. Ez szemenszedett hazugság. Ez nem diákzavargás, hanem 400 rendőrnek csőcse- lékszerii támadása, IGAZI GESZTAPÓ eljárás volt a békésen felvonuló fiatalság ellen. Dr. Hugh Robert Orr (Progressive World) Eaton kitüntetése Midőn egy iparbárót szocialista országokban a legmagasabb kitüntetésben részesítenek, különösen most, a hidegháború idején, közérdekűvé lesz az a kérdés, hogy mivel érdemelte azt ki? •Cyrus Eaton, clevelandi nagykapitalista, többszörös milliomos, aki most feleségével együtt Prágába jött, hogy ott a 600 éves Károly-egyetem diszdoktorrá avassa s onnan tovább mennek Moszkvába az Eaton részére megszavazott Lenin Békedij felvételére, mintegy hat évvel ezelőtt került ismeretségbe hat szovjet újságíróval, akik az Egyesült Államokba jöttek pár heti turista útra. Ezek az ujgágirók kérték az amerikai külügyi hivatalt, hogy adjanak nekik alkalmat, hogy egy igazi amerikai kapitalistával — lehetőleg milliomossal — is vitatkozhassanak. A State Department Cyrus Eatont kérte fel erre a szerepre. A szovjet újságírók között volt Kruscsev veje, Aleksey Adzhubei is. A találkozás után Eaton azt mondotta, hogy a szovjet újságírók csoportját “igén tehetséges, brilliáns emberek képezték”. Ezek az újságírók terelték ia figyelmét olyan kérdésekre, amikkel addig csak igen felületesen foglalkozott. És ennek a találkozásnak lett az eredménye az, hogy kanadai Pugwash birtokára többször meghivta a világ legeminensebb tudósait, ahol a lefegyverzés, a béke s a haladás problémái felett minden tartózkodás nélkül tárgyalhattak. Eddig már öt ilyen Pugwash összejövetelt tartottak.. Ezek a tanácskozások tették a Eaton-házaspárt a béke apostolává és ezt a béketörekvést honorálják a szocialista országok kitüntetései. Eaton nyíl tán mégmondja, hogy neki nincs semmiféle patent formulája a békéhez. Úgy tartja, hogy azt a föímulát az arra hivatott embereknek a tárgyalóasztal mellett kell megtalálni. Azért azt. mondja, hogy a csúcskonferenciát továbbra is sürgetni kell az eddigi kudarc dacára is-. Mrs. Eaton a csehszlovák Nők Bizottságának bankettjén megegyezett a felszólalók azon nézett étl-ely hogy adnak még egy kevés időt a férfiak» y! I". j*Á:-: i nak a béke megteremtésére, de ha nagyon elhúzzák, akkor “mi, asszonyok vesszük majd kezünkbe a dolgot!” Jó lesz hát, ha a férfiak erre felfigyelnek. National Guardian Akinek örömet okozott A csúcskonferencia gyászos kudarca csak egyetlen nyugati államférfinak okozott örömet. Ez természetesen Konrad Adenauer, Nvugat-Németor- szág kancellárja, aki most a Como tó párján piheni ki a fáradalmait. Adenauer azt tartja, hogy a továbbra is elnyújtott hábprus feszültség alatt az a két nyugat- európai gazdasági blokk, amelyiknél az egyiket Anglia, a másikat pedig Párizs-Bonn vezetik, közelebb jön egymáshoz, amiből csak Nyugat-Né- metországnak lesz előnye. Adenauer arra épiti politikáját, hogy a Nyugatra nézve a szovjet állam veszedelmet jelent, amely ellen tehát úgy katonailag, mint gazdaságilag egyesülni kell. A szovjet, vagy kommunista veszedelem, amit állandóan hangoztat, az a csalétek, amivel a híveit összetartja. Adenauert tehát nagyon boldoggá tette a csúcs konferencia összeroppanása. C. L. Sulzberger (N. Y. Times) Levelek a I, Y. Times-hoz Nincs a mi elnökünknek semmi érzéke a nem egybevágó kijelentésekhez? A Notre Dame-beli beszédének egyik szakaszában azt az észrevételt teszi meg, hogy a szabadság veszélyeztetve van ott, “ahol az emberek az anyagi sikerek imádatában elvesztik az idealizmust”. Egy másik szakaszban pedig azt követeli, hogy módosítsák “az érdek-összeütközésekre vonatkozó megszorításokat, mert azok gyakran meggátolják olyan férfiak és nők csatlakozását a kormányhoz, akik különben sokban hozzájárulhatnának az ország érdekéhez”. Vagyis, ezek azok az üzletemberek, akik az anyagi sikerek imádatában annyira hiányában vannak az idealizmusnak, hogy nem hajlandók anyagi áldozat mellett szolgálni hazájukat; ennek ellenére azonban adjunk nekik különleges engedményeket, hogy ezzel ösztönözzük őket arra, hogy tehetségüket a szabadság szolgálatába állítsák. Arthur Schlesinger, Jr. Cambridge, Mass, (iró, professzor) Egy másik levélben Yanness Bates, N- Y.-ból azt ajánlja Eisenhower elnöknek, ahelyett, hogy Tokióba látogatna el, inkább zarándokoljon Hirosimába és Nagaszakiba, vagy a szent városba, Kvoto-ba, esetleg a Fujiyama hegyre. így elkerülhetné az elégedetlen városi tömegekkel való kellemetlen találkozást. Akinek barátja van Washingtonban A szenátus földművelésügyi kivizsgáló bizottsága, melynek feje Stuart Symington, Missouri állam demokrata szenátora, nemrégen tartott kihallgatásain nyilvánosságra került, hogy üzletemberek miként hasznosítják a saját részükre kormány ügynökségek hozzájárulásával a farmerek segélyezése néven működő kormányprogramot. James A. Cole, a földművelésügyi minisztérium minneapolisi kerületének tisztviselője azt mondta a bizottságnak, hogy washingtoni felettesei, az ő tiltakozása ellenére, a Cargill, Inc. Savage, Minn.-i raktáraiban helyezték el a kormány buzafelesle- gét. Négy évre 5.7 millió bushel búzát helyeztek el ezekben a raktárakban, amelyért a kormány kb. 3.4 millió dollárt fizetett a Cargill cégnek. Ez a cég, mely egyike a legnagyobb gabonakereskedőknek az egész országban, múlt évben 4.8 millió bushel búzát vett meg a kormánytól, bushelen- ként 16 centig terjedő árengedménnyel, az akkor fennálló piaci áron alul. Az árengedmény 325,180 dollárt tett ki. Nyilvánosságra került az is, hogy a Cargill, Inc. ennek a búzának nagy részét külföldön adta el, amiért “kiviteli szubvenciót” kapott a kormánytól $1.5 millió összegben. A raktározás dija, az árengedmények és a szubvenció több mint 5.2 millió dollárra rúgott és amellett ez a hatalmas összeg semmiség ahhoz a haszonhoz képest, amit üzletemberek csupán a kormány gabona ártámogató, elraktározó és kiviteli programjából biztosítanak maguknak. V\*\VW\\\WWV\\W\VW\VWV\V\\W*\\V\<kWVWWV»V\\ Több mint százezer, forintos költséggel helyre- átíitották a Hajdu-Bihar megyei Berettyóújfalu határában, a nevezetes Árpád-korabeli Herjpáljd- törnyot. Földszinti szobájában muzeuirtpt rendeznek be.
