Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-23 / 25. szám

Thursday, June 23, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A chilei katasztrófa Legalább tizezer atombomba erejét képviselte a chilei földrengés és tengerrengés. Tizezer olyan atombomba erejét, amelyből egy Hirosimát a ka­taklizma szimbólumává avatta. Azóta már ez a borzalmas szám is elavult. Hiszen ezt dr. Cinna Lomunitz, a chilei egyetem geofizikai intézeté­nek igazgatója, a nyolc országot érintő kataszt­rófa első hete után állapította meg. Borzalmas földrajzi lecke: hogyan keletkeznek a hegyek, tavak, változtatnak medret a folyók, a Föld belső energiája hogyan formálja a Föld külső arculatát. A chilei földrengés volt a legerő­sebb a szeizmológia történetében. Csak a legen­dás Atlantisz elsüllyedését kisérhették hozzá ha­sonlítható tragédiák az élők világában. 180,000 négyzetkilométernyi területen mozog a Föld Mintha megindult volna alattuk a föld, azt érezték május 21-én reggel 6.05 órakor a másfél­százezres Concepcion lakosai. Táncba kezdtek a szoba bútorai, azután á házak mozdultak meg. A 4300 kilométer hosszan elnyúló ország déli része, a partjai mentén elterülő szigetvilág mintegy 180 ezer négyzetkilométernyi területen mozdult meg. Körülbelül hárommillió ember otthontalanná vált. A halottak, a sebesültek és az eltűntek száma talán sohasem válik ismeretessé. A kormány le­tiltott minden olyan információt, amely tovább feszíthetné az emberek megviselt idegeit. Az anyagi károkat 800 millió dollárra becsülik, de a. pusztulás országos és egy nemzetet ért súlyos tragédia nem mérhető anyagi eszközökkel. A földrengés csak a kezdet volt. Nyolc-kilenc­ezer méter magasba emelkedő láng- és füstoszlop jelezte, hogy működésbe léptek az Osorno, a Gaulle, a Corral és a Casablanca vulkánok, ame­lyekhez csatlakozott három újabb, most keletke­zett, amelyek még nevet sem kaptak. Egy-egy füstoszlop 40 négyzetkilométernyi területen te­remtett sürü homályt és hullatta alá a pernye­esőt. A környékre izzó láva zudult, amely gyúj­togatott. A tengerrengés, amely szigeteket pusztított el és újakat alkotott, mozgásba hozta a Csendes­óceán óriási víztömegét. Tiz méter magas, órán­ként 800 kilométeres sebességgel száguldó hullá­mok 4—5 kilométer mélységben végigpusztitották a kontinens földrengés sújtotta szegélyét. Az Óriáshullámok emberek százait pusztították el és holttetem tikét magukkal ragadták, amikor visz- szahuzódtak. A szökőár meg-megujuló ostroma betetézte a romboló munkát. Kidöntötte a kikö­tődarukat és egész kikötővárosokat rontott össze. Romhalmaz városok Megeredtek a felhők csatornái, mintha dézsából öntenék, olyan vizzuhatag hullt az elpusztított országrészre. Ez rendkívül megnehezítette a men­tést. Május 22-re virradóra a chilei légierők három repülőgépe felszállt Santiagóból, hogy gyógyszert és élelmet vigyen a földrengés zónájába. Csak kettő tudott leszállni, mert a concepcioni repülő­tér elpusztult. A pilóta, aki elrepült a város felett, már akkor úgy vélte, hogy az épületek egytized része romokban hever. A százezer lakosú Valdivia üzleti és ipari ne­gyede már az első héten félig elpusztult. A lakos­ság a közeli dombokra menekült a városon kívül. Puerto Montt 30 ezres tengerparti nyaralóvá­ros, mint a N. Y. Times helyszíni riportjában írja: romhalmaz. Itt volt a földrengés égjük köz­pontja. “A rengés úgy rázta a várost, mint az aranymosó serpenyőjét. A kikötő összeroskadt. A földcsuszamlás betemette a vasúti vágányokat. A Chamiza folyón átívelő közúti hid, amely a re­pülőtérhez vezet, összecsuklott. A két-három eme letes házak homlokfalai az utca kövezetére buk­tak: be lehet látni a szobákba. Családok százai az utcán laknak. “Az emberek, akiknek ugyan még van otthona teljesen felöltözve, gyermekeik mellett a nyitott ajtó közelében alszanak, menekülésre készen. “A városban már sem villany-, sem vizszolgá- lat nincs”. Juan Castilla, aki az első menekülő csoporttal érkezett Santiagóba ezt mondta: “Az egész lakos­ság szivét félelem szorongatja, és reszketve vár­ják 'a következő rengéshullámot. Az első súlyos pusztítást okozó földindulás hosszú öt órának tűnt, pedig a legpontosabb óra is csak öt pei*c elmúlását jelezte. ; “Borzalmas ritmusra ingott minden. Az utcára rohantam, de nehezen tudtam talpon ma­radni. Mozgott alattam a talaj, körülöttem pedig kő-, vakolat- és faldarabok hullottak”. Antonio Ugarte első mondatai igy hangzottak: “A város romhalmaz. Kevés a viz, élelem alig van. A sebesülteket a kórház épületéből az utcá­ra kellett szállítani, mert félő, hogy az épület rá­juk roskad.” Az elmenekültek közül is sokan halott család­tagokat hagytak ott. Teofilia Gonzales asszony (31 éves) sírva mondta: “Két fiammal csak a puszta életünket tudtuk megmenteni. Férjem és anyám azonban nem tu­dott idejében kimenekülni a házból. Eltemették őket a romok.” Pedro Gonzales kapitánjq égj' menekülteket szállító vonat parancsnoka igy emlékezett a hely­zetre: “A múlt éjjel a hadsereg vette át az ellen­őrzést az élelmiszer-készletek felett és a katona­ság osztja el. Amikor elindultunk, utoljára ezt hallottam: éhesek vagyunk, kérünk, küldjétek nekünk kenyeret és tejet.” Hét végére az éhség annyira megnőtt, hogy az emberek késekkel estek egymásnak egy darab kenyérért. A katonák a levegőbe lőttek, hogy megfékezzék az élelemért sorban álló emberek között a lázadást. A május végi napokon 48 óra alatt öt, minden eddiginél borzalmasabb rengés rázta meg Dél- Chilét. Ekkor történt a legszivbemarkolcbb epi­zód, amely — bár semmiféle hírközlő kapcsolata nincs a világgal a városnak — azóta Puerto Montiból eljutott mindenhová, ahol szorongó szív­vel lesik a katasztrófa híreit. Hőse egy hatéves kisfiú, aki karjain egy-egy kisbaba-testvérével akart menekülni a közelgő veszedelem elől. “A falak meginogtak, a mennyezet meghasadt fölöt­te. A talaj olyan vadul táncolt alatta, nem tudta megmozdítani a lábát. A rázúduló törmelék nyak­ig betemette. Mire kiásták, kistestvérei halottak voltak. A fiú rémült szemében visszatükröződött a chilei katasztrófa minden borzalma”. Ma “min­dennapi” az a történet Ls, amelyet az 58 éves Fermina Riquelme mondott el, aki hat rémült gyermekkel menekült a pusztítás és pusztulás elől Valdiviából Santiagóba. A hat gyermek kö­zül három unokája. “Valdivia csak volt. Most: romhalmaz. “Négy éjjel nem aludtunk. A gyermekekkel a hátsó udvarban húzódtunk meg, miután a ház összeomlott. Semminket sem tudtuk megmente­ni. Még a ruhánkat sem. Lehetetlen volt bármit is kimenteni a romok alól. A bútor összetört. “Szerencsére, egy ismerős, a közeli farmról ho­zott húst és lisztet. De a város lakóinak nagy többsége egy katonai leveseskonyhán étkezik. A hadsereg ellenőrzése alá vett mindent, a vidéken statárium van. A katonaság tüzparancsot kapott, Jöjjön rá, aki lopni merészkedik... Mégis meg­történik. “A tragédia szinte hihetetlen emberi szenve­délyeket szabadított fel. “Corral és Nieblát (az egyik kikötő a másik tengerparti üdülő) elsöpörte a szökőár, amely a Callecalle-folj'ón jött fel és elárasztotta Valdivia egész térségét. “Jó darabon mezítláb kellett gázolnom, hogv el­érjem a repülőtársaság hivatalát, hogy elintéz­zem az utazást. “Eliana lányom és a vejem, santiagói gyári­munkások. Megpróbáltam eljutni hozzájuk. “A gyerekek megrémültek és állandóan sírtak, mivel a földrengés meghempergette őket a sár­ban. “A nagymama és a gyerekek hisztérikusan sír­tak, amikor megérkeztek Elianához. A szomszé­dok összefutottak, mikor megtudták, hogv mene­kültek érkeztek Valdiviából. Ott egy újabb csa­pás várt a fájdalom sújtotta nagymamára. “A kétségbeesett apa elhatározna, \ Jdiviába megy, hogv megmentse gyermekeit. Felszállt egy Temuco felé induló vonatra azzal a szándékkal, ha szükséges, a további 100 mérföldet gyalog te­szi meg. “A család most miatta aggódik.” TÍ7inéteres huHámfal Egy rengés epicentruma Chiloö. szigetén volt, amelv 650 mérföldre von délre Santiagóiéi. Aki a szerencsétlenséget ott élté át,és szinte csodával határos módon menekült meg, ' igy beszélte el történetét : : ...... . “Ancud városát hatalmas tengerrengés rázta meg és a szigetre zúduló tenger 500 embert el­nyelt. Az áldozatok meg sem kísérelhették a me­nekülést, “Feleségem és én — mondotta a megmenekült Juan Diharca — kimásztunk otthonunk romjai alól és a közeli dombokra futottunk. A szemünk elé táruló látvány elborzasztott. Az óriási hullá­mok egyharmad mérföldet visszahúzódtak, szü­netet tartottak, hogy azután újra és újra vissza- száguldjanak. A kétségbeesett asszonyok és fér­fiak összefogózkodva imádkoztak segítségért. “Tiz méter magas óriáshullám söpört végig a városon, tönkre zúzva mindent, >ami az útjába esett. Azután visszahúzódott, holttesteket és ro­mokat vonszolva magával.” A szeizmográfok érzékeny tűi újabb jeleket rajzolnak a kormozott papírra, amelyek arról ta­núskodnak, hogy újabb földrengéshullámok vár­hatók. A kétségbeesett emberek, akik százezer számra, élnek már a szabad ég alatt, vagy a kato­naság által épített sátortáborokban, rémülten for­dulnak egymáshoz és csak egyetlen kérdést ismé­telnek naphosszat: meddig tart, mikor ér már véget a szörnyű tragédia? Növekszik a levegő megfertőzésének veszélye A szenátusban felújították azt a kérelmet, hogy a törvény erejével erősítsék meg a szövetségi kormány segítségét a helyi hatóságok törekvésé­nek előmozdítására a levegő megfertőzése ellen. Erre a lépésre a Cincinnatiban összeült Levegő Megfertőzése Ellenőrzésének Társasága által ki­adott súlyos jelentés adott okot. Dr. W. C. Hueper a Nemzeti Rákkutató Intézet tagja, aki 8 városban végzett kutató munkát és felfedezte, hogy a tüdőrák és a Benzpyrén között kapcsolat van. Ez a Be nzpyrén a levegőt mérgező anyagok egyike, nemcsak a 8 városban található, hanem a vizsgálat kimutatta 95 más városban is. A cigaretta füstjében is felfedezték ezt a veszélyes anyagot. A 8 város közül, amit a legalaposabban vizsgál­tak ki, az Alabama állambeli Birminghamben a legmagasabb a tüdőrák arányszáma, háromszor akkora, mint a nemzeti átlag. Ez, mondja dr. Hueper egyenes arányban áll az itteni levegőben található benzpyrénnel. A tanulmány megállapította, hogy a nagyváro­sokban, ahol sok ipari üzem működik, igy a leve­gő megfertözödöttsége is magasabb, mint másutt, sokkal több a szívbajban és rákbetegségben el­pusztultak száma, mint az ország egyéb részein általában. . Ha a nemzet levegőjét tisztán akarják tarta­ni, mint az élet leglényegesebb tényezőjét, úgy a motorral működő jármüvek kipuffogását ki kell valamilyen formában küszöbölni. A szakértők sze­rint a keleti partvidéken a fertőzött levegő pusz­títása a növényzetre kiterjedt. Pedig itt szokat­lan volt még ez a jelenség 5 évvel ezelőtt. Dr. Porterfield helyettes állami fősebészorvos támadta azokat, akik az ellenőrzésre sajnálják a pénzt, mondván, hogjr túl költséges. Ha van pénz arra — mondotta —, hogy évente 7,000 uj készít­ményt fejlesszenek ki, úgy kell lenni elegendő pépzpek a melléktermékek ellenőrzésére. Ha van elég pénz annak kikutatására, hogy az emberek miért vásárolnak bizonyos készítményt, akkor van elég pénz annak biztosítására, hogy ne szen­vedjenek sérülést létezése által. Osztályigazság mércéje Évekig tartott, mig két kormánytisztviselőt elitéltek azért, mert lelepleződött, hogy magas tisztségükkel visszaélve, adócsalásokban vettek részt. De egy beadvány a Parole Board-hoz, azon­nal eredménnyel járt és csekély két évi börtön- büntetésük egyharmadának letöltése után meg­hozta szabadlábra helyezésüket. T. Lamar Caudle és Matthew J. Connelly még a Truman-adminisztráció tagjaiként követték el a töm énnyel való visszaélésüket. Az egyik az el­nök személyi titkára, a másik az Igazságügyi Mi­nisztérium adóosztályának tisztviselője volt. Ilyen politikusok a megérdemelt büntetés helyett kivé­tele« bánásmódban részesülnek. Politikai okokból börtönnel sújtott áldatlan emberek kérelmét a Parole Board következetesen visszautasítja. Meseországot rendeznek be a gj’ermekeknek Moszkva, peremén, A tudomány és technika majd minden vivmánvával megismerkedhetnek itt a •látogatók: A park nyári befogadóképessége 250 ezer fő lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom