Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-23 / 25. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 23, 1960 A náci bestia EICHMANN TÖMEGGYILKOS TETTEI MAGYARORSZÁGON i. A tömeggyilkos bemutatkozása Budapesten 1944 március... Homokszinü, “Pol” jelzésű né­met autók száguldoznák a városban, a Vár, Hor­thy rezidenciája környékén német páncélosok áll­nak. Horthy kormányzó maradt, nevével szentesí­tette a nácik most már nyílt uralmát. A náci autók egymás után viszik börtönbe a baloldali érzelmű közéleti embereket, sőt még azokat a horthysta politikusokat is, akik a magyar fasiz­mus külön érdekeit merték hangoztatni. A Har­madik Birodalom nem tűri meg az addig szolga- lelktien hajbókoló urak közül sem azokat, akik nem fogadták örömujjongással az SS és a Wehr­macht magyarországi bevonulását. . . A nép, a dolgozó nép hamarabb megértette tennivalóit, mint a politikai élet fórumán szerep­lők. Hamarosan megalakul a Magyar Front — megkezdődik a magyar munkások és parasztok ellenállási harca is. A náci megszállók magyarországi gyilkos és rabló hordáinak egyik különleges figurája, Eich- roann Adolf Obersturmbannführer megérkezése után nem sokkal megbeszélést tartott a már 19-én megérkezett két emberével, Hermann Krumey és Wisliceny SS-tisztekkel. A három SS-tiszt nem kisebb feladattal érkezett Magyarországra, mint hogy deportálják és semmisítsék meg Magyaror­szág zsidóvallásu polgárait. Krumey és társai még március 19-én megjelen­tek a zsidó hitközség Sip utcai székházában és meghagyták: másnap jelenjenek meg ott az ösz- tszes vezetők. A halálra ijedt emberek, akik már hallottak a nácik csehszlovákiai, lengyelországi rémtetteiről, kis csomagban fehérneműt, élelmi­szert hoztak magukkal. Krumey durva arcán mo­soly jelent meg: “Ne ijedjenek meg. Nincs arra semmi ok. Senkit sem tartóztatunk le. Felelünk a személy- és vagyonbiztonságért, nem lesz depor­tálás. . . — mondta. Aztán utasítást adott: szer­vezzenek zsidótanácsot, adjanak elő azonnal 600 pokrócot, 300 matracot, jelentkezzen azonnal 30 nyomdász. “Aki a parancsokat nem teljesiti vagy szabotál, azt kivégzik!” — szólt Wisliceny. Ugyanabban a negyedórában megnyugtató, si­ma modor és a durva fenyegetés: igy kezdett hozzá véres munkájához Budapesten Eichmann két helyettese. Maga Eichmann már csak akkor érkezett, amikor megszervezték hivatalát. A hi­vatal fedőneve: “Biztonsági Rendőrség JV. B. 4. osrtálva”. székhelye eleinte az Astoria Szállóban Volt. Az iratokon, parancsokon, amelyek március 20-tól Kezdve az Astoriában születtek, még egy másik hivatali aláírás is került: “Einsatzgruppe ]. der Sicherheitspolizei und des SD.” A náci Biztonsági Rendőrség különleges oszta­gának főnöke számára tehát már előkészítették a terepet tisztjei. Az ijedt, megzavart emberek az állandó fenyegetések hatása alatt minden paran­csot teljesítettek. De Eichmann biztosra akart menni. A megfélemlítésből sohasem elég, gon­dolta. Egy alkalommal kijelentette: — Sie wissen nicht wer ich bin? Ich bin ein Bluthund! (Nem tudják, ki vagyok? Véreb va­gyok !) Eichmann néhány nappal később üzenetet kül­dött a Sip utcába. — Harmincegyedikén reggel a zsidótanács je­lenjen meg nálam. Egyelőre a Majestic Szállóban vagyok, a Svábhegyen. Tájékoztatni fogom önö­ket. Az apostol utcai ház És harmincegyedikén a megidézettek nem is­mertek a retteget hirü vérebre. Udvarias volt, halk, majdnem szelíd. Több mint egy órán át be­szélt, gyorsíró jegyezte szapora mondatait. — Az a feladatom, hogy a Nagynémet Biroda­lom háborúja érdekében nagyobb lendületbe hoz­zam az ipari és a hadiipari termelést. Ha a zsidók megfelelően dolgoznak, akkor semmi bántódásuk nem lesz. Pénz kell. . . Sok pénz. . . Esetleg áruk, bútorok, használati tárgyak. És emberek! A leg­jobb az önkéntes jelentkezés, mert akkor nem kell erőszakhoz nyúlni... Minden egyéni atrocitástól megvédem önöket. . . De ne higyjék, hogy engem bárki is félrevezethet! Ha valaki megpróbálja, velem gyűlik meg a baja! Aztán kurta parancsok következtek. Követelé­sek sora — de minden szelíd, magyarázó monda­tokban. “Elbűvölő modorú” férfi, mondták a hall­gatók. Eichmannak csöndes lakás kellett. Egy SS-kíilönitmény az Apostol utca 13. számú ház előtt kiszállt kocsijából, lefoglalta la dúsgazdag Aschner Lipótnak, a Egyesült Izzó egyik tulajdo­nosának villáját. “Minden berendezési tárgy ma­rad! — mondták. A villába beköltözött Adolf Eichmann. Az őrség megmondta, ki az uj lakó: a “Sondereinsatzkommando zur Vernichtung der Juden” legfőbb főnöke, a “zsidómegsemmisitési különosztag” vezetője, az S'S egyik legfőbb ma­gyarországi ügyintézője. A gyilkos előélete Linz városában van egy ház, ahol megtalálhatók hatmillió ember gyilkosának gyermekkori képei is. A Bischofstrasse 3. számú házat az Eichmann család a fasizmus uralomra jutása után vásárolta: az egyik fiú hirtelen és magasba Ívelő karrierje a náci-ranglétrán a család minden tagja számára remek állásokat és üzleteket jelentett. Jelenleg két Eichmann-fiu lakik Linzben: Robert, az ügy­véd, és Otto, a villamoscikk nagykereskedő. A harmadik fiú, Emil Rudolf Eichmann a nyugat­németországi Frankfurt am Meinben él. A ne­gyedik testvér, Eichmann Adolf, hatmillió ember gyilkosa, 1906-ban született Solingenben. A csa­lád később költözött Linzbe, ahol Eichmann (a Vacuum Oil tisztviselője) bekapcsolódott az auszt­riai nácimozgalomba. 1933-ban átszökött Német­országba. Dollfuss osztrák fasisztái nem szeret­ték Hitler híveit, ők a maguk “rendi államát” akarták megszervezni. Eichmann az osztrák ná­cik lechfeldi kiképzőtáborában kapott oktatói be­osztást, majd az SD müncheni, később berlini központjába rendelték. Münchenben Hitlerék már 1933-ban megkezd­ték a koncentrációs táborok szervezését. Milyen célt szolgáltak a táborok? Hitler egy alkalommal Rauschningnak, a később külföldre szökött danzigi szenátusi elnöknek megmondta: “Ki kell dolgoznunk az elnéptelenités technikáját. Ha megkérdezi tőlem, mit nevezek elnéptelenités- nek, nyíltan megmondom, hogy egész faji egysé­gek kiküszöbölésére gondolok. Ezt akarom keresz­tülvinni. A természet kegyetlen, tehát mi is ke­gyetlenek lehetünk. Jogom van megsemmisíteni az alacsonyrendü fajok rovarokként szaporodó millióit.” Ezt a szörnyű, előre megtervezett tö­meggyilkosságot szolgálták äi megsemmisitőtábo- rok. 1945-ben a Szovjet Állami Rendkívüli Bizott­ság megbízásából törvényszéki orvosok tartottak vizsgálatot az auschwitzi táborban, a több száz náci haláltábor egyikében. Két mondat a vizsgá­lati jegyzőkönyvből: “A németek a táborban agyonlövéssel, kiéheztetéssel, mérgezéssel és kín­zással a Szovjetunió, Lengyelország, Franciaor­szág, Belgium, Hollandia, Csehszlovákia, Jugo­szlávia,Románia, Magyarország és egyéb államok mintegy négymillió polgárát ölték meg. Német egyetemi tanárok s orvosok a táborban ‘tudomá­nyosnak’ nevezett kísérleteket végeztek eleven embereken.” A koncentrációs táborok legfőbb fő­nökei Himmler és Kaltenbrunner voltak (előbbi öngyilkos lett, utóbbit halálra ítélték a nürnbergi perben), a táborok megtöltésének feladata jórészt az “elbűvölő modorú” Eichmannra hárult. A nácik úgy gondolták: a vad és véres antisze­mita uszítással elterelhetik a figyelmet többi gaz­tetteikről. 1933 januárjában ragadta magához a hatalmat Hitler és ettől az időtől kezdve előbb Németországban, majd a háború idején egész Európában tizezerszámra gyilkolták meg a szak- szervezeti vezetőket, a munkásszervezetek tagjait, a kommunista, szociáldemokrata és polgári poli­tikusokat. Parlamenti képviselők, munkásembe­rek, parasztok, irók, művészek ezreit kihurcolták már 1933 februárjában Dachau, Oranenburg, Es­terwegen, Sonnenburg és más koncentrációs tá­borok szögesdrótja mögé. Látogatás Palesztinában Eichmannt az SD berlini központjában először a szabadkőművesek okmányainak vizsgálatával bízták meg, majd az SD dokumentációs osztályá­nak vezetője lett. Itt elsősorban a zsidókra vonat­kozó náci-anyagot tanulmányozta, majd utasítot­ták, hogy “zsidó-ügyekben külön képezze” magát. A harmincas évek elején — írják az osztrák la­pok — néhány hetet töltött Palesztinában egy né­met telepen, Saronában, majd 1936-ban, hamis okmányokkal, mint az egykori “Berliner Tag­blatt” elűzött munkatársa, “menekültként” újra megjelent Tel-Avivban. Megtanult héberül is, megismerkedett a zsidó vallási előírásokkal... (A már idézett budapesti megbeszélésen, a Hotel Majesticben, azzal bűvölte el hallgatóit, hogy részletesen és szakszerűen érdeklődött a több szá­zados zsidó művészettörténeti emlékek iránt és megígérte, hogy hamarosan meglátogatja a zsidó múzeumot...) A deportálás német filmen Amikor 1938-ban a nácik megrohanták Auszt­riát, az egykori osztrák állampolgár, Eichmann repülőgépen Bécsbe érkezett. Főhadiszállása az egykori Rotsehild-palota lett. Innen szervezte a “spontán népmozgalmakat”, a gyújtogatásokat és utcai gyilkosságokat a nácik ellenségei és a zsidók ellen; 1938 november 10-én autón rohant egyik épülettől a másikig, hogy személyesen is jelen legyen templomok, munkásházak és a nácik ellen fellépő emberek házainak felgyuj fásánál. A kon­centrációs táborok uj tízezreket kaptak “meg- semmisités” céljaira; a szállítmányok megszer­vezésében nagy része volt Eichmannak is. A bécsi megbízatás pontos teljesítése megnyi­totta Eichmann felemelkedésének útját a náci hierarchiában. Bár csak Obersturmbannführer volt (ez a Wehrmachtban legfeljebb alezredesi rangnak felelt meg), hatalma sokkal nagyobb volt, mint a tábornokoknak, ő lett a “Judendezer- nat” vezetője, a megsemmisítés legfőbb főnöke. Amikor a nácik megrohanták Csehszlovákiát, Eichmann azonnal Prágában termett. (Csehszlo­vákiában már jól ismerte a helyzetet. Többször járt ott feleségével, a, szudétanémet Vera Liebl-el és tájékozott volt a csehszlovák állam elleni szu­détanémet bomlasztásról is.) Huszonnégy órát adott a prágai zsidók összegyűjtésére és huszon­négy óra múlva, a csehszlovák állam antifasiszta politikusaival, munkások, parasztok ezreivel együtt tizezerszámra hurcolták el az ottani zsi­dókat. Ahogy gördült előre a náci hadiszekér, Eich­mann mindenütt a nyomában járt. A “Judende- zernat” főnöke, élet és halál ura ott volt Varsó­ban, Oslóban, Rigában, Párizsban, V'ichyben —• mindenütt tiz- és százezrek elhurcolása és halála jelezte útja nyomát. Erről az Eichmannról irta Gerald Reitlinger “Die Endlösung’ cimü könyvé­ben: “...útja a német állami tisztviselő szabá­lyos útja volt”. Róla mondta helyettese, Wislice­ny: “Minden dologban kimondottan bürokrata volt.. . legfontosabbnak azt tartotta, hogy min­den dologban fedezve legyen...” — Folytatjuk — Kruscsev levele Powers édesapjához Oliver Powers, a Szverdlovszk környékén május 1-én lelőtt amerikai kémrepülőgép pilótájának édesapja levelet irt Nikita Kruscsev minisz terelnöknek. Kruscsev most válaszolt a Virginia államban élő Oliver Powers levelére. A szovjet kormányfő hangoztatja, hajlandó se­gítségére lenni az idősebb Powersnak, hogy talál- kozhassék fiával, ha a Szovjetunióba utazik. “Meg kell mondanom, hogy az ön fiát a szovjet törvé­nyek szerint bíróság elé állítják. A törvény az törvény, s én nem avatkozhatom bele olyasmibe, ami kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik” — írja Kruscsev. Kruscsev egyébként közölte, hogy Oliver Pow­ers Kruscsevhez irt levelének borítékjából hiány­zott az a cédula, amelyet a pilóta édesanyja irt fiának. Az idősebb Powers ugyanis levelében megemlítette, hogy mellékeli ezt a pár sort. A mexikói nép törekvéseiről Mexico Cityben megtartott sajtókonferencián, a mexikói kommunista párt két vezetője arra sürgette a mexikói kormányt — a N. Y. Times- ban megjelent cikk szerint —, hogy álljon a Szov­jetunió oldalára. David Alfaro Siqueiros, világhírű festőművész és Gerardo Unzueta pártvezetők a kormányt tet­ték felelőssé a megélhetési árak állandó emelke­déséért és azzal vádolták, hogy a háborús készülő­désben együttműködik az Egyesült Államokkal. Senor Siqueiros kijelentette, hogy Mexikó népe tudatában van annak, hogy “a Szovjetunió olda­lán harcolni a békéért, megfelel saját törekvései­nek.” EREDETI Goya-képet fedeztek fel a mantuai szépművészeti múzeumban, a nagy festő 1794-ből származó saját kezű kézjegyével. A mü egy női portré.

Next

/
Oldalképek
Tartalom