Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-09 / 23. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 9, 1960 [■» » » T T y ^ w v^r- y o w w w 'w r w -w w w 'w ■> 'w w w w w T , ! Munkásmozgalom Megalakult a Negro Labor Council Detroitban a Memorial Day weekend alatt meg­tartott konvención 1,000 néger szakszervezeti de­legátus'1'megalakította a Negro American Labor Council szervezetet. Az ország minden részéből; minden szakszervezetből jöttek delegátusok, akik megszavazták a szervezet alkotmányát és meg­választották az országos vezetőséget A NALC nem képez önálló szervezetet, hanem a.2 AFL-CIO-on belül fog működni a néger nép és különösen a néger munkás egyenjogúságának el­ismeréséért, A megválasztott országos elnök, Phi lip Randolph, a Hálókocsi Portások Szakszerve- tének elnöke, programbeszédében vázolta a szer­vezet célkitűzéseit, a számos szakszervezetben gyakorolt faji megkülönböztetés megszüntetését, a tanonc programban és a munkaalkalmaknál lé­tező igazságtalanságok kiküszöbölését, megfelelő képviseletet a szakszervezeti vezetőségekben és program, kitervezésben. Vázolta azt a felelőssé­get, amely a néger népre hárul, hogy az amerikai polgárháborúban megindított felszabadulásLmoz- galmnt saját maga hozza a beteljesüléshez. Hatalmas vita fejlődött ki Randolph 'azon. kije, leütése felett — amit az alkotmányba is befog­laltatott —, hogy a szervezet “harcolni fog a fa- ji megkülönböztetés, a fasizmus, a kommunizmus és korrupció ellen”. A konvenció többsége nem volt hajlandó Randolph-al együtt alávetni magát és a szervezetet George Meany határtalan kom* munista gyűlöletének. Az alkotmányt kidolgozó bizottság két nappal később bizonyos változással és a délegáciő lehengerel ésével átcsusztatta a szakászt, hogy “az_ NALC változatlanul ellenzi a faji megkülönböztetést, a kommunizmust, stb” • Valóságos vihar fejlődött ki, amikor férfiakból álló vezetőség megválasztását ajánlották a kon­venciónak. A női delegátusok harciasán a sarkuk­ra álltak és félórai heves vita után két női alel- nököt választottak be az országos vezetőségbe. Mrs. Daisy.Bates, Little Rock-ról és más, a néger egyenlőségért folyó harcban kiváló női delegátus szólalt fel a konvención. Törvényjavaslat a sztrájkjogok elten Egy u-jabb törvényjavaslat van a szenátus előtt, amely megtiltaná a munkásoknak, hogy sztrájk­kal: fejezzék ki tiltakozásukat a munkakörük meg­szüntetése, „ellen és megakadályozná azt, hogy a szakszervezetek a munkáltatókkal tárgyaljanak a munkáselbocsátások kérdésében. Ezt a törvény­javaslatot Everett McKinley Dirksen illinoisi republikánus* szenátor nyújtotta be, akinek,szak­szervezetellenes és a munkáltatókat támogató álláspontja ismeretes. A Dirksen-javaslatot megelőzte a Legfelsőbb Biróság egy döntése, amely fenntartotta a vas­úti sürgöhyftiunkások jogát ahhoz, hogy' sztrájk­kal megakadályozzák a Chicago and North West­ern Railway vasúttársaság önhatalmú intézkedé­sét egy csomó kis állomás lezárására. Az AFL-CIO élesen elítélte Dirksen szenátor javaslatát és azzal vádolja, hogy a vasúttársasá­gok érdekében járt el. Andrew J. Biemiller tör­vényhozási megbízott nyilvánosságra hozta, hogy a vasúttársaságok szövetkezete “szerkesztőkhöz és hírmagyarázókhoz” intézett levélben a Dirksen javaslat támogatására hívta fel őket. Ezt “botrá­nyos” eljárásnak minősítette. Biemiller rámuta­tott arra, hogy a munkásoknak nincs jogosabb követelésük, mint munkájuk biztosítása. Hogy a munkáltatók eziránti kötelezettségét ma már szé­les körben felismerik, beleértve azt a felelősséget is, hogy elkerülhetetlen munkáselbocsátás ese­tén végkielégítést fizessenek a munkásoknak és hogy megfelelő intézkedést tegyenek munkásaik öreg korára. “A jelenlegi törvények is kötelezik a munkál­tatókat, hogy a szakszervezetekkel ezeket az ügye két megtárgyalják és ha nem egyeznek meg az ajánlatokkal, akkor a munkásoknak joguk van sztrájkolni”, mondotta az AFL-CIO megbízott. A “bracero”-k érdekében tárgyaltak Egy közös amerikai-mexikói szakszervezeti bi­zottság Texas és Mexikó határvárosában gyiilé- sezve követeléseket fektetett le a Mexikóból me­zőgazdasági munkák végzésére az Egyesült Álla­mokba importált munkások érdekében. Eisenhower elnököt arra kérték, hogy tartsa továbbra is a Munkaügyi Minisztérium hatáskö­rében ezen munkások ügykezelését, amit a ter­melők szövetkezete meg akar másítani. Követelték a minimális munkabér megállapí­tást, amely ne legyen óránkénti egy dollárnál ke­vesebb. A Labor Departmenttől több hivatalnok kirendelését kérik, akik a munkaszabályok betar­tását ellenőrizzék és hogy a mexikói konzulátu­soknak is legyen joguk ilyen ellenőrök kiküldé­sére. Sürgették, hogy emeljék fel és szélesebb körben alkalmazzák az egészségügyi biztosítást,, amely az importált mezőgazdasági munkásnak nemcsak szakmai, hanem másnemű megbetegedése esetén is védelmet nyújtson. Elitélték a Bevándorlási Szolgálat azon eljárá­sát, hogy “speciális” munkaengedélyt ad ezen munkásoknak határátlépéskor, amit a munkálta­tó termelők kihasználnak arra, hogy alacsonyabb fizetéssel és rosszabb munkakörülményekkel dol­goztatják őket, mint a bennszülött munkásokat. A közös bizottságnak ez a hatodik ilyen konfe­renciája és kérdéses, hogy a kizsákmányolt me­zőgazdasági munkások részére nagyobb eredmény nyel fog-e .járni, mint az előző öt. A munkásmozgalom járjon elöl a békéért “A munkásmozgalomnak az első helyet kellene elfoglalnia azon erők kczött, amelyek a békéért működnek’.’, mondotta Frank Rosenblum, az Amalgamated Clothing Workers Union titkár- pénztárosa, az unió 1,200 delegátusa előtt a Mia­mi Beachen folyó konvención. “Igen sajnálatos tény, hogy az amerikai szakszervezeti mozgalom vezetősége nem megfelelő erre és nem képes kel­lőképpen felismerni a helyzetet.” “A háború elavult eszköz, nézeteltéréseket nem lehet többé erőszakkal elintézni. Mindnyájan a hidrogénbomba árnyékában élünk és e felhő alatt mindnyájan testvérek vagyunk. A H-bomba min­den ideológiát, emberfajt és hitet elpusztít. Nincs választásunk, problémáinkat tárgyalással, alkal­mazkodással kell elintéznünk, ha néha nehéz is. . Vannak rövidlátó reakciósok, akik azt hiszik, hogy ha több H-bombánk van, akkor mi diktál­hatjuk a feltételeket. Az igazság az, hogy senki vsem nyerheti meg az a tóm versenyt. Mindnyájan vesztünk vele ” “Nem csatlakozhatom azokhoz, akik nem látják reálisan a kérdést. 1 . Ellenezhetjük a kínai kom­munisták felfogását, de mégis tárgyalnunk kell velük... Nem elég beszélni a leszerelésről és ugyanakkor még jobban erősíteni katonai hatal­munkat, hiszen máris több fegyver van kezünk­ben, mint amennyi az egész világ elpusztításához szükséges”. Rosenblum aggódását fejezte ki afelett, hogy a munkásmozgalom túlságosan alkalmazkodó, ahe­lyett, hogy előljárjon a politikai és gazdasági kér­dések megvitatásában és a haladást visszatartó tendenciák leleplezésében. Rosenblum egy uj irányzat kifejezője a szak- szervezeti mozgalmon belül. Ilyen volt az Interna­tional Union of Electrical Workers konvencióján Al Härtner titkár kritikája is, amelyben az AFL- CIO felső vezetőségét “reakciósnak és elszigetelt­nek” nevezte. A gyorsütemü nemzetközi és belföldi változá­sok mellett nem tűrhető többé a Meany-féle be­gyöpösödött visszamaradottság, amely az ural­kodó körök reakciós ktil- és belpolitikájának mal­mára hajtja a vizet. Carl Stellato, az automobil munkások 600-as Ford ’lokáljának elnöke szintén a békés tárgya­lások folytatásának szükségességét emelte ki cik­kében, nehogy az Eisenhöwer-kormány baklövései, az atomháború borzalmaiba sodorják a világot, Azt tanácsolta a szakszervezeti tagoknak, hogy levélben sürgessék erre a kongresszust és Eisen- howert. Angiáblan a 95,000 tagú gőzkazánkészitők szak szervezetének konvenciója egyhangúlag elfoga­dott egy határozati javaslatot, hogy “azonnal tilt­sák el a H-bombát és a borzalmas pusztító hatá­sát, amellyel az emberi életet fenyegeti”. . A minimális órabér keserves ufja A képviselőhöz csigalassúsággal kezeli a szer­vezett munkásmozgalom követelését, hogy a je­lenlegi 1 dolláros minimális órabért legalább $1.25-re emelje. Egy albizottság nem tudott meg­állapodni a javaslat pontjaiban és azért szavazat nélkül továbbította a 30-tagu rendes bizottság­hoz kidolgozás végett. A demokraták által támogatott javaslat három évre terjesztené ki a 25 cent emelést. 15 centet engedélyezne erre az évre, 5 centet 1961-re és még 5 centet 1962-re. További 4,200,000 munkás­ra volna érvényes, akik közül 900,000 jelenleg egydollárnál kevesebbet keres óránként. Az adminisztráció nem ajánlja az órabér eme­lését, azonban a jelenlegi törvényt kiterjesztené még 3,000,000 munkásra. Mitchell munkaügyi miniszter szerint a kormány esetleg belemenne az órabér 1.10, vagy 1.15-re való emelésébe. A javaslat nagy áruházakban és élelmiszer üz­lethálózatokban, továbbá hotelekben, más kiszol­gáló helyeken, mosodákban, tisztító üzemekben, autóbusz társaságoknál, tengeri halféléket fel­dolgozó iparokban, telefon társaságoknál, fűrész­telepeken és hajókon dolgozó munkásokat érin­tene. Az újonnan érintett munkásokra egy évig az egydolláros minimum lenne érvényes és másik o évig tartana, mig az esetleges emelést megkap­hatnák. Ugyancsak az első évben csak 48 heti munkaóra utáni túlórázásért kapnának külön jut­tatást. Ez az óraszám minden évben 2 órával rö­vidülne és csak az 5-ik évben számitana túlórának a 40 órán felül ledolgozott munkaidő. Még mindig sokmillió munkás maradna órabér törvény védelem nélkül. Sikeres francia vasutas sztrájk A kommunista és szocialista vezetés alatt álló francia vasutas szakszervezeték bérköveteléseik alátámasztására június 1-re 24 órás sztrájkot rendeltek el, amely közel 100 százalékos ered­ménnyel végződött. A forgalom az egész ország­ban majdnem teljesen leállt. Ugyanakkor Párizs­ban az autóbusz és a földalatti vasút munkásai előbb megindult sztrájkja is folyamatban volt. Egy évvel ezelőtt a francia kormány azzal fe­nyegette meg a sztrájkra készülő vasúti munká­sokat, hogy besorozással fogja őket munkára kényszeríteni. Követeléseiket nem teljesítette. Je­len esetben 16 százalékos béremelést ajánlott fel a következő 2 évre, amelynek nagyobbik része csak 1961 júniusában lépne életbe. A vasutaso­kat ez nem elégíti ki. A lényegesebb bérjavitást most akarják. .Egészségügy ellátásunk elmaradott Dr. Linus Pauling, Nobel-dijas kémikus a na­pokban beszédet tartott az Albert Einstein orvo­si egye lemen (Yeshiva University) New York­ban. Beszédében az Egyesült Államokat egész­ségügyi rendszer szempontjából egy szintre he­lyezte az ebben ia tekintetben legelmaradottabb országokkal, mint Iindia, Spanyolország és Trini­dad. A legjobb egészségügyi programmal rendelkező országok — dr. Pauling szerint — Hollandia és Norvégia, valamint Dánia, Svédország, Anglia és Wales. A kaliforniai “Institute of Technology” kémia- professzora az egyetemet most végző diákok előtt beszélt, de az ünnepségen több, mint ezer ember vett részt, sőt a műsort zárt-áramkörü televízión az egyetem többi termeiben is láthatták a meg­hívott vendégek. Dr. Pauling megvádolta az AMA-t (orvosszö­vetség), hogy több időt szentel tagjai pénzügyi helyzetének előmozdítására, mint a nép egészség­ügyi jólétére. Az amerikai nép 5 évvel meghosz- szabbithatná átlagos életkorát, ha egy “megfele­lő egészségügyi programunk” lenne — mondta dr. Pauling, és kivételes gondoskodással tiz évvel lehetne az emberek életét meghosszabbítani. Becs­lése szerint négy évet lehetne hozzáadni az átla­gos amerikai életéhez, ha a dohányzást abbahagy­ná és két évet, tiz hónapot, ha a rákbetegséget kontrollálni lehetne. Misid kijelentette: “azt hiszem, hogy az orvo­sok hivatása lenne a szövetségi kormánnyal együtt egy azonnali megfelelő országos egészség- ügyi program elkészítése.” Dr. Pauling Clevelandon egy - békekonferencián is beszélt, ahol dr. Edwárt Téliért a “H-bomba apját” és a hozzá hasonlókat nevezte a civilizáció igazi ellenségeinek, akik “egy kicsi, de befolyá­sos militaristta csoportot képviselnek” és ragasz­kodnak a háború fenntartásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom