Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 3. szám
AMERIKAI magyar szq Thursday, January. J>1, I960 Béke és belső béke Európában és Amerikában a templomgyalázó és antiszemita agitációk- ban nem nehéz felismerni ugyanazokat a bujtogatókat, akik eddig a háborús uszítást irányították. Félnek a békétől, most tehát a belső békét akarják felrobbantani. Irta: PÉTER TAMÁS Nagy zavarban lehetnek a professzionátus háborús uszitók, mert azzal a fenyegetéssel szemben, hogy a csúcstalálkozókon valószínűleg “kitör a béke”, egyelőre képtelenek más akciót mozgósítani, mint éretlen suhancok zavaró csinyjei- nek látszó provokációt, a templomok bemázolását, a zsidók megfenyegetését és a gyalázkodás más, primitiv formáit. De a világsajtó nyilván tudja, milyen elszánt, komor akarások húzódnak meg a piszkos csinytevések mögött, mert máris tulér- zékenyen reagál a különböző országokban szünet nélkül jelentkező incidensekre. Nem lennénk meglepve, ha ők csakugyan tudnák, amit mi homályosan érzünk, hogy t. i. ezek a provokátorok valami közös fori'ásból kapják a jelt az atrocitások megkezdésére. A magyarázatok ábécéjében az első pont az, (hogy a nagyhatalmú, pénzzel dúsan tömött világ- í’eakció nem maradhat tétlen, amikor egyik legfontosabb eddigi hadállását — a háborúk, vagyis legalább a hidegháborúk elindításának lehetőségét — elveszíteni látszik. Joggal félnek attól, hogy a csúcstalálkozó békét hoz, vagyis “kitör a béke”, mint ők fogvacogva mondják. Mit csinálhatnak akkor? Hiába próbálják igy meg ugv forgatni a “magyar kérdést”; nem lesz belőle háború. Hiába ejtik majd a krokodil-könnyeket Tibet ezer évvel visszamaradt, bigott és tudatlan lámáiért; a világ nem hajlandó fegyvert fogni értük. Afrika elhanyagolt bennszülött népei egymásután vetik le a gyarmatláncokat, lesznek függetlenekké, de sehol semmi lehetőség, hogy ilyesmiből háborúkat, pláne atomháborúkat lehessen kifakasztani. Mi lesz ilyen módon a fegyverek gyártásával, ha évről-évre csak készülnek a billiókba kerülő uj fegyverek, de csak a lomtárak számára, mert nincs kilátás használni őket? Szóval a külpolitika egyszerre csak idillikus békemezővé készül válni, ahol a nemzetek megtanulnak békés bárányokként legelészni, az “élni és élni hagyni” békeelv alapján. Nyilvánvaló, hogy az a nagyhatalmú, csaknem mindenható csoport, mely még nem is olyan régen — John Foster Dulles haláláig —kezében tartotta országok, népek sorsát és az atombombák utján elérhető hirtelen megsemmisülést hajszálon lógathatta az egész világ feje felett, nem fog hamar és semmiesetre sem fog önként belenyugodni abba, hogy a sokáig és oly sok pénzzel egymás ellen uszított két nagy rivális, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a barátság és megbecsülés jobbját nyújtsák egymásnak és békére intsék a mögöttük álló többi hatalmakat is. Hiába vásárolták meg és tartják zsebükben azokat az eladó lelkeket, akiknek parancsot adhattak, hogy most ezt, most azt a nemzetiséget, észt, lett, litván, lengyel, magyar, ukrán, szlovák stb. nemzetiséget riogassák az uj szent háborúra az orosz ellen; a judásvezérek szava üresén kiált a pusztába. A szovjet köztársasággal testvéri barátságban élő népek kinevetik az uszi- tókat, akiknek senkisem merné azt tanácsolni, hogy lépjenek honi földjükre, mert otthon a közfelháborodás hamar végezne velük. íme, a békének már csak a fuvallata is elseperte az áruló zsoldoshad hasznavehetőségét s az uszitók nagy szindikátusa csaknem egyedül maradt. Hovatovább már maguk sem tudják, hogy mitévők legyenek. Eszükbe jutott milyen fényes eredményt értek el a nácik az antiszemita gyülöl- ségek szervezésével. Mindenesetre ki kell próbál- niok ezt a fegyvert is, miért ne nőhetne meg újra a hajsza, miért ne termelhetne ki az ugratás valami uj Hitlert, aki a békét belülről robbantaná fel s megint csak vad szenzációkkal traktálná a világot. : Persze sok függi attól, hogy az uj heccek kellő propagandát kapjanak. Ezt a cél jól szolgálhatná a világsajtó. .A sajtó -nemzetközi trösztként van szervezve, az ujságmilliomosok nagyrészt a féktelen reakció 'emberei, megint megcsinálhatnák tehát, hogy áHegvadább, legvéresebb szájú huligánt.' uj Führer-ként mutatják be, á többit azután könnyen elvégezhetné a szenvedélyeket fütő propaganda. Rajta hát, kezdjük meg a munkát. Nyugat-Németország kínálkozott a legkedvezőbb területnek. Itt még lappangva sistergett a náci kultusz; itt még főbünös nácik ülnek a hivatalokban, birói székekben, itt a Krupp-tipusu fegyvergyárosok újra mindenható urak lettek; itt Dulles és kolomposai másfél évtizeden át tömték pénzzel a német nagyipart, eltussolva a náci emlékeket, de csak látszatra seperték ki a szemetet. Valóban, Adenauerék Németországában cseppet sem volt nehéz feléleszteni a náci hecceket. Antiszemita, antikatolikus ijesztgetéseket gyerekjáték volt megrendezni, de párhuzam kedvéért Anglia, Kanada, a US és más országok is részesültek az uj kísérletekből. Azt máris sikerült megmutatniok, hogy nemzetközi szervezetük él, lesben áll és mindenre el van szánva, hogy a kialakuló békét elrontsa, ha lehet, felrobbantsa. Az uj zsidó-heccek még csak kezdő próbálgatások. Ha nem látnak komoly ellen állást, majd folytatják és talán valami újabb fajta kitörést kezdenek. Sok jel mutat arra, hogy ezúttal már nem lesz olyan könnyű dolguk, mint a múltban volt, amikor Hitlerék véres útját egyen gették a nyugati kormányok és sajtó, amely elég ostobán teli torokkal segített titánokká tenni Hitler-Gőring-Göbbels szégyenletes triumvirátusát. Most a fasiszta-ellenes és békemozgalom lesz olyan erős, hogy nem engedik tűzvésszé növekedni az itt-ott felbukkanó prairietüzeket és a sajtó is, ha a cirkuláció növelése érdekében megint szenzációs izgalmakat akarna árusítani, a fasiszta veszélyre tereli a közfigyelmet. Sőt talán még Dulles kedvencét, Nyugat-Né- metországot is le fogják inteni a kancelláriák. Mert egyenesen elrémitő, hogy Nyugat-Németor- szágban, akár az öreg Adenauer életében, vagy halála után, egy megbízhatatlan uj hadsereg keAz “Uj Látóhatár” c. irodalmi és politikai folyóirat vitát rendezett a népi irodalomról. Ennek a Münchenben megjelenő folyóiratnak lapjain próbálják az emigrációban élő irók értékelni a két háború közötti népi irók és müveik hatását a magyar politikai életre. A vitában felmerült az Uj Szellemi Ffont neve is. Ez a mozgalom 1933-ban indult el a Gömbös-kormány idején és számos magyar irót és költőt vont zászlaja alá. A mozgalom célja tekintetében megoszlanak a vélemények. A szociáldemokrata Ignotus azt állítja, hogy a mozgalom a baloldali és népi Írókat hozta közel a Gömbös-kormányhoz, hogy akarva-aka- ratlan annak fasizálodó politikáját támogassa. Bár nem vitatja el tőlük a jóindulatot ,hogy nem látták tisztán mennyire eszközei voltak ennek a háttérből irányított politikának. Zilahy, aki egyik vezetője volt ennek a szellemi mozgalomnak, élesen válaszolt az elhangzott megállapításokra. Ez a vita kétségtelenül arra van hivatva, hogy felkeltse az eléggé lanyha érdeklődést az emigráns magyar irodalom személyei s művészei iránt s mél tán kelthet érdeklődést a progresszív mozgalom hívei körében is. Megmutatja ugyanis, hogy hazájából térben és időben eltávolodva, az emigránst milyen messzire ragadhatja el képzelete. Az esemény színhelyétől és idejétől eltávolodva saját szerepe, valamint barátainak és ismerőseinek szerepe is átalakul emlékezetében. Csak igy érthető meg ugyanis az a válasz, amit a hires iró az “Uj Látóhatár” c. folyóiratban nyilatkozatában mond. E nyilatkozat szerint Gömbös politikájában mindig a magyar nép érdekeit tartotta szem előtt és kétszinüsége, álnoksága, barátainak elárulása is ezt a célt szolgálta. A két háború közt ő volt az a magyar miniszterelnök, akiben a legtöbb idealizmus volt. Talpig becsületes férfi, aki még miniszterelnök korában is szerény kis házban lakott, méhes és gyümölcsös idillikus környezetében. Zilahy, aki honvédelmi államtitkár kora éta ismerte öt, Roosevelt elnök---‘-Booktng~Foe- ward” c. könyvét fordította, a számára.. Ez a könyv arról szól, hogyan méri fel New Ybrk állam kormányzója —- akkor még el volt Roosevelt — a technika és a tudományok’ felhasználásával államának minden négyzétrnérfeldjét, hogy'a' lakosság jobb életét elősegitáe ésf életviszonyait zében ott legyenek á mi atomfegyvereink. Ezeket a fegyvereket könnyén fel lehet használni a Nyugat ellen is, amint Hitler is tette, és há már zsarolnak, biztos, hogy a náci szellem értelmében fogják ellenünk fordítani saját atom- vagy hidrogénbombáinkat. Átkozni fogjuk akkor Dulles ostobaságát, de már késő lesz. Mosf van az ideje nyomatékosan követelni a béke ellenségeinek megfékezését. Az eddig háborús uszitásssal foglalkozó propaganda irodákat, a különféleképp álcázott uszitó ügynökségeket sommásan fel kell oszlatni. A béke oktatási szerveit kell kiküldeni mindenhová, ahol >a közvéleményt megmérgezte a háborús uszítás. Meg kell erősíteni a béketábort, le kell leplezni és alapjaiban kell lehetetlenné tenni minden háborús propagandát. Kétségtelen, hogy ameddig nincsen gátja a nagy vagyonok felszaporodásának, a plutokrácia mindig veszélyeztetni fogja a békét. A külső békét éppen úgy, mint a belső békét. A kapitalizmus korszakában a társadalom tulajdonképpen saját ellenségeit juttatja, nagy vagyonhoz, azokat, akik a pusztító eszközöket gyártják. A nagytőke az általános béke korszakában építő jellegű, hasznos befektetésekkel is hasznot húzhatna. Itt vannak pl. az olcsó lakásépítések, melyek milliárdos tőkéket tudnának gyümölcsöztetni. Milliós telepítéseket lehetne végrehajtani, országunk egész vidékeit lehetne termékenyebbé, virágzóbbá tenni. Csatornák, villanytelepek, öntözőmüvek, Alaska, Hawaii kiépítése, stb., stb. mind esedékes feladatok s várnak arra, hogy a nagytőke észre vegye őket. Sajnos, csak a Szovjetunióban van állami kézen a tervezés, ezért a szovjet közgazdaság évről-évre rohamosabb tempóban nő. De az, hogy az amerikai gazdaság nem szorul állami irányításra, tervezésre, csak a nagy érdekeltségek álláspontja, "melyek mostanáig meddő uszításokba, most pedig a Hitler-Göbbels heccek felmelegítésébe és holnap, holnapután esetleg valami más tűzveszélyes robbantásba fogják betemetni millióikat. Jó volna, ha maguk is felismernék, hogy hasznos és konstruktiv helyet is betölthetnének a békekorszak társadalmában. És talán gyümölcsözőbbet is. megjavítsa. Gömbösnek is állandóan ez lebegett a szeme előtt, azért érdeklődött a könyv iránt. Meg is akarta valósítani ezt a felmérést az óhazában is, de ellenségei megakadályozták. A nyilatkozatból megtudjuk azt is, hogy Gömbös liberális ember volt. Arra a kérdésre ugyanis, hogy antiszemita volt-e, az iró azt mondja, hogy soha nem beszélt vele erről a kérdésről. Viszont a dúsgazdag befolyásos zsidó Gombaszögi Fridát nagyon előzékenyen fogadta, még kezet is csókolt neki. Gömbös liberalizmusára még más példát is hoz fel Zilahy. Egyszer pl. azt mondta neki, hogy szeretne egy pár barátjával megismerkedni a népi irók köziül. Zilahy meg is hivott vagy hét irót magához. Öt órakor Gömbös pontosan megjelent, de előrebocsátotta, hogy egy fél óra múlva el kell távoznia, mert fontos megbeszélései vannak, Any- nvira belemelegedett azonban,az Írókkal való vitába, hogy egész éjfélig maradt körükben. De ez még mind semmi. Kiderül, hogy Gömbös németellenes beállítottságú volt. Egyszer, mikor hármasban vacsoráztak együtt a várban, a miniszterelnöki palota nagy szalonjában Gömbös, Zilahy és Bajcsv-Zsilinszki Endre, a miniszterelnök nagy titokban németellenes cikkek Írására biztatta őket. Persze lelkűkre kötötte, hogy. senkinek nem szabad tudnia erről a megbízásról és az ő valódi érzelmeiről. És ez a titok csodálatosképpen mind a mai napig nem tudódott ki. Ezek után, az elmondottak alapján, előttünk egy liberális, becsületes, antifasiszta és antináci Gömbös Gyula bontakozott ki. Tehát ar, 1932— 36-ig tartó időben Magyarország miniszterelnöki székében olyan ember ült, akire a nemzet nyugodtan bízhatta sorsa irányítását. A történelmi események azonban más irányba mutatnak. Ekkor fordították ugyanis az ország szekerének rudját teljes határozottsággal a fasiszta államok irányába és hozzákötötték az ország sorsát, a vesztükbe (rohanó tengelyhatalmakhoz. MiertTőrtérft ez igy,. Í a-Ágy liberális ember-álltba k«*náTiy midnél? Ez- rt érdemes megvizsgálni, hogy -ki te volt Gömbösí á valóságban, a történelmi események tükrében. , I [ Gömbös Gyula az bsztrák-ifiagyáf'hadsereg! tisztje volt az első világháború, plőtt és alatt.’ 1918-ban az összeomlás ut%b-ájkejtclen kísérletét\ t*- (Folytatás a -?Tik ftlrlalft"l A ‘DEMOKRATA’ GÖMBÖS GYULA
