Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ ÜL ViJüáaszemle AKINEK SZÜKSÉGES A HATÁR-ZAVAR Teheráni jelentés szerint az újonnan létesített légelháritó-állásokat a határ mentén pálmalige- teknek álcázták. A határ iráni részén tüzérséget, nehéztankokat és vadászrepülőgépeket vontak össze. Satt el Arab térségében visszahívták az iráni fegyveres erők szabadságon levő tágjait és bevezették az állandó riadókészültséget. Hírügynökségek magasrangu iráni katonai vezetőket szólaltatnak meg, akik szinte egybehangzóan igy nyilatkoznak: “Felszerelésünk jó és felkészültünk minden eshetőségre”. S miközben az iráni oldalon ez a lázas katonai felvonulás folyik, a határ iraki oldalán — ahonnan a teheráni állítások szerint “veszélyeztetik Irán biztonságát” és “támadásra készülnek” —- egyelőre csend és nyugalom uralkodik. Kasszem iraki miniszterelnök a napokban elmondott beszédében határozottan kijelentette: “Irak eddig egyetlen katonát sem küldött az iráki—iráni határ vitatott szakaszára”. A feszültség Irak és Irán között nem mai keletű. A teheráni kormányzat az iraki forradalom győzelme óta ellenséges propagandahadjáratot folytat és szívesen látná a Kasszem-kormányzat bukását. Az iráni uralkodó körök tevékeny szerepet vállaltak az idén kirobbant moszuli összeesküvésben is. E sorok írójának, aki röviddel a moszuli összeesküvés leverése után Irakban tartózkodott, alkalma volt beszélni olyan iraki katonákkal, és parasztokkal, akik részt vettek az Iránból átdobott fegyveres csoportok szétverésében. A mostani feszültséget is láthatóan Iránból szítják mesterségesen. A nagy csapatösszevonásokat azzal próbálják indokolni, hogy hamis híreket tesznek közzé arról, hogy Irak állítólag “a Satt el Arab térségének erőszakos elfoglalására készül” s “katonai erővel” próbálja megváltoztatni a korábban szerződésekben biztosított határszakaszt. Mielőtt ezeknek az állításoknak a vizsgálatába bocsátkoznánk ,hadd tisztázzuk, hogy mit is nevezünk Satt el Arab térségnek s mik ezek a szóban forgó korábbi egyezmények? A Tigris és Eufrátesz ez a két, az ókori történelemben oly hires folyó, amikor megközelíti a tengert, illetve az Arab-öblöt (régi nevén Perzsa-öböl), egyetlen nagy folyammá egyesül. Ezt a folyamot nevezik Satt el Arabnak. Ez a széles folyam alkotja a határt a déli részen Irak és Irán között. Még 1847- ben történt, hogy szerződést Írtak alá, amelyben kijelölték a határt, az akkori perzsa és a török birodalom között. Úgy döntöttek, hogy a határ déli szakasza a Satt el Arab folyó keleti partja legyen. Más szóval tehát akkor az egész folyómeder Törökországhoz tartozott. Később, amikor a török birodalom felbomlott, ez a része Irak néven vált önállóvá. Az első világháború előtt az angol befolyás alatt álló Irán kivívta magának a jogot, hogy a hajók szabadon közlekedjenek Khorrams- hahr kikötőjébe. Iráni szuverenitás alá került a folyónak a kikötőhöz vezető szakaiba is. A huszas években azonban felfedezték az iráni Abadán környéki gazdag olajmezőt s ezzel hihetetlenül megnőtt Abadán kikötőjének fontossága is. Irán az angol olaj monopóliumok sugalmazására először a Népszövetséghez fordult. Végül a megegyezés követlen tárgyalások utján jött létre Irakkal. Az 1937-ben London áldásával megkötött egyezmény értelmében Irán kiterjesztette szuverenitását a folyónak Abadánba vezető szakaszára is. Az iraki vezetők a közelmúltban valóban felvették a 20 esztendő előtt kényszer hatása alatt aláirt szerződés felülvizsgálatának gondolatát, de soha nem hagytak kétséget aziránt, hogy csakis békés rendezésről, nem pedig katonai erőszakkal végrehajtott szerződésmódosításról lehet részükről szó. Ezek után joggal vetődhet fel a kérdés: miért akar az iráni kormány olyan látszatot kelteni, hogy iraki támadás veszélye fenyegeti, s miért összpontosít oly nagy katonai erőket Satt el Arab térségében ? A hírmagyarázók egy része eddig hajlamos volt arra, hogy a teheráni mesterkedést egyszerű zsarolási kísérletnek tekintse. Ezek a hírmagyarázók kapcsolatba hozták az iráni provokációkat Eisenhower nemrégen lezajlott teheráni látogatásával. Arról írtak, hogy az iráni uralkodó körök, amelyek keveslik az amerikai dollársegélyt, a mesterségesen keltett határfeszültséggel és a “fenyegetettség” Teheránban keltett látszatával akarják növelni Irán árfolyamát az amerikai hadügyminisztériumban s ezáltal újabb dollársegélyeket vélnek kicsikarni Washingtontól. Á. I. A NATO PROBLÉMÁI A legutóbbi NATO-értekezleten az egyik legvitatottabb kérdés az volt, milyen arányban részesedjenek a katonai szervezet tagjai a fegyverkezési verseny terheiből. A problémát az Egyesült Államok tette a NATO-tanácskozás egyik központi kérdésévé. Washington ugyanis elhatározta, hogy nagyobb terhek átvállalására igyekszik rábírni atlanti szövetségeseit. Mivel azonban az Egyesült Államok vezető körei tudatában voltak annak, hogy ez a törekvésük szövetségeseik erőteljes ellenállásába ütközik, a zsarolás jól bevált formájához folyamodtak. A NATO-értekezletet ezért egy amerikai előjáték előzte meg. Még a párizsi értekezlet előtt néhány héttel elhíresztelték, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériuma jelentősen csökkenteni szándékozik a Nyu- gat-Európában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Sok hidegháborús veterán — aki politikai terveit csak az amerikai csapatok nyugateurópai jelenléte esetén látja megvalósíthatónak — pánikba esett. Néhány nyugati fővárosban is zavar támadt, különösen Bonnban. S amikor a hatás kellő lett, akkor az Egyesült Államok megcáfolta a hirt s egyúttal közölte: a szövetségesektől nagyobb “védelmi hozzájárulást” követel. Magyarán: az amerikai csapatok továbbra is Nvugat-Európában maradnak, de a NATO-tag- államok növeljék hadikiadásaikat és járuljanak hozzá többel az amerikai csapatok fenntartási költségeihez. A NATO-országok már ma is hatalmas összeget költenek hadicélokra. Néhány esztendő óta évente 60-65 billió dollárt fordítanak fegyverekre. Ebből a US 43 billiót költ erre a célra. A külföldön állomásozó amerikai csapatok fenntartásának költségeit kb. kéthai-mad részben az Egyesült Államok fedezi. Az óriási hadikiadások miatt az amerikai költségvetést évek óta képtelenek egyensúlyba hozni. A krónikussá váló deficit pedig már 290 billió dollárra növelte az államadósságot. Ráadásul 1959 nagyon rosszul végződött US-ben. A gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása következtében az eddig aktiv egyenleggel záruló fizetési mérleg idén 4 billió dollár hiánnyal zárult. Ezért még fontolgatják, hogy a külföldi segélyprogramot csökkentik, hogy ezzel is dollárt takarítsanak meg. Ezek a gazdasági indokok is közrejátszottak az amerikai követelésben. Az Egyesült Államok bruttó nemzeti termelésének 11 százalékát fordítja hadicélokra, Anglia viszont 7.5 százalékát, Franciaország 7 százalékát költi ugyanerre. Ráadásul egy NATO-vizsgá- lat kiderítette, hogy az Egyesült Államokon kívül a nyugat-európai országok nem szorgalmazták, hogy hadseregük régi fegyverzetét gyors ütemben újakra, korszerükre cseréljék ki. Az Egyesült Államok ezért azt állította, hogy Nyu- gat-Európa javuló gazdasági helyzete lehetővé teszi, hogy felszámolja ezt a “hanyagságot” és fokozottabban kapcsolódjék be a fegyverkezésbe. A nyugat-európai országok mereven elzárkóztak a nagyobb teherviselés követelése elől. Elismerték ugyan, hogy gazdasági helyzetük javulóban van, de azt tagadták, hogy ez lehetővé teszi a nagyobb hadikiadásokat. Nagyon is ingatag ugyanis az a gazdasági eredmény, amelyre az amerikai hadügyminisztériumban hivatkoznak. Hiszen a nyugat-európai országok ipara több évi lényegében stagnáló szint után, most indult valamelyes fejlődésnek. Az Európai Gazdasági Bizottság jelentése szerint kb. 5—6 százalékkal lesz idén magasabb ezen országok ipari termelési indexe, mint tavaly volt. A legtöbb nyugat-európai ország vezető körei nem kívánnak nagyobb terheket vállalni. Napjainkban cserélték ki az inflációs francia frankot “stabil” frankra, s az uj pénz árfolyamát szeretnék biztosítani. Rengeteg pénzt nyel el az algériai Thursday, January 21, 1960 ——J—i III ni iíít■íniá.iiarf.. i—.i. —• háború szinte feneketlen zsákja. Az angol font is idén kezdett megszilárdulni és a szigetországnak némi valutatartalékot is sikerült biztosítania. Londonban úgy látják, hogy a hadikiadások növelése újabb inflációs irányzatot indítana el és ez ártana- a font sterling szilárdságának. Emellett az angol vezető körök úgy vélekednek, hogy a nemzetközi helyzet alakulása sem indokolja, hogy Anglia fokozott fegyverkezési terheket vállaljon. Még néhány országról hasonló képet lehetne festeni. A kivétel csupán Nyugat-Németország. Bár a nyugatnémet fizetési mérleg idén mutatott 8 év után először deficitet, Bonn mégis a fokozott fegyverkezés mellett foglal állást, hiszen a bonni politikai törekvések az ujrafelfegyverzésen alapulnak. Végeredményben tehát azt láthatjuk, hogy a javuló gazdasági helyzetet még az illetékes országok sem tartják elég stabilnak ahhoz, hogy a pillanatnyi nemzetközi helyzetben többet fordíthassanak hadicélokra. Ezt annál is nehezebben tehetnék meg, mert saját közvéleményük előtt sem képesek megindokolni, hogy az enyhülés erősödő irányzata közepette miért van szükség a fegyverkezési terhek növelésére. Emellett az idők jele az is, hogy Nyugat-Európában mostanság befolyásos üzleti körök érdeklődéssel fordulnak a gazdaságilag fejletlen országok fokozott segélyezése felé. Mind több olyan nyilatkozat hangzik el, hogy jobb lenne a fölösleges tőkét erre fordítani ,s nem fegyverekre. Növekszik az a felismerés, hogy ez jövedelmezőbb, mert uj piacokat teremt. S erre pedig minden európai tőkés országnak nagy szüksége van, ha gazdasági fejlődését némileg fokozni akarja. Uj angol ábécét akarnak LONDON. — Mint ismeretes, George B. Shaw világhírű dráma irót nagyon bántotta az angol irás nehézsége, — a “spelling” rendszer, mint általában mondják. Azért a vagyonát olyan ábécé feltalálására hagyta, amely “fonetikusan”, vagyis a kiejtés szerint Írná le az angol szavakat. Ha azonban záros határidő alatt ilyen ábécét nem találnak fel, a közel egymillió dollárt kitévő vagyon pár egyetemé lesz. A végrendelet végrehajtói az érdekelt egyetemekkel kooperálva egyenként 350 dollárral jutalmaztak négy ajánlatot és egyben megbízást adtak a nyelvtudósokból álló kis bizottságnak, hogy a négy ajánlatot felhasználva egy uj, használható ábécét készítsenek. A nyertesek között egy nő is van, aki Kanadában lakik. A hagyatékot kezelő R. P. Baulkvill és tanácsadói azonban úgy találták, hogy egyik ajánlat sem felel meg a gyakorlati használatna. A nyertesek egyike, elmeorvos dr. Pugmire azt mondja, hogy az ő ábécéjével még a gyengeelmé- jüek is megtanulhatnák az angol helyesírást. Kilakoltatás előtt a néger családok FORT LAUDERDALE, Florida. — A napsugár hazájában elég sötét helyzetben vannak a néger lakosok, akik tiltakoznak a rendkívül magas házbérek ellen. A háziurak seregestül lakottat ják ki őket és a lakók a városháza vagy a bíróság épülete elé vonulnak, hogy esetleg börtönben kap janak szállást, miután nincs hova költözködniök. Már az év első hetében 12 család ellen adott kila- koltatási engedélyt a bíróság, de másik 318 család ügye is a bíróság előtt áll. George McQuay, a “Committee for Better Living” bizottság vezető tagja úgy nyilatkozott, “hogy nincs hova menniök, ha kilakoltatják őket”. A kilakoltatási eljárás azért indult meg, mert a néger lakosok megtagadták a házbér fizetést azon az alapon, hogy a házbér rendkívül magas. Vagy 1,000 néger család vesz részt a harcban. Az egyik kilakoltatott családnak 4 gyermeke van. A kilakoltatás előtt álló A. C. Williams, a városhoz fordult ideiglenes segélyért és arra kérte a város vezetőségét, hogy jelöljenek ki valakit, aki tárgyaljon a háziurakkal, hogy egyezkedjenek a házbérek kérdésében. “A város kötelessége, hogy úgy vegye ezt a helyzetet, mint egy árvizet, vagy szerencsétlenséget”, mondta Williams, “Százak lesznek hajléktalanná, ha sürgősen nem tesznek valamit.” Ben Biegelson házaiban a házbéreket $16.50—■ $17:50-nel emelték hetenként, panaszkodtak a lakók, akiknek átlagos heti jövedelme 40—45 dollárt tesz ki. “Nem akarunk ingyen lakni a házban”, mondta Williams, “de valamit tennünk kellett a nehéz helyzet ellen”.
