Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-02 / 22. szám
Thursday, June 2, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 AZ IDŐSEK A HALADÁS DTJAT KÉSZÍTETTÉK ELŐ Az alant közölt beszédet a clevelandi “öregharcosok ünnepélyén” Cincár Gyula mondotta el: Mélyen tisztelt “Öreg-harcos Munkástársak, Munkástársnők!” Üdvözlöm önöket, mint a mai ünnepély kiváló vendégeit. Üdvözlöm a fiatal gárdát is, amelyhez azok tartoznak, akik még nem töltötték be a 75 éves életkorukat. A bizottság vezérgondolata az volt, hogy az ünnepelt öreg-harcos munkástársak iránti tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket kifejezzük addig is, mig azok még közöttünk vannak. Miért tartjuk illőnek, hogy megtiszteljük őket? Azért, hogy valaki megöregedett, még nem jár tisztelet, csupán gratuláció; de olyan embereknek, akik életük legnagyobb részét1egy nemes ügyért, az emberiség legszentebb ügyéért, a boldog, békés, bőséges élet megteremtéséért áldozták, kijár, hogy szivünk minden melegével, munkástársi szeretettel megtiszteljük és örök emlékként szivünkbe zárjuk őket. Ezek a munkástársak példaképül kell, hogy szolgáljanak azoknak, akik a haladás ügyét most és a jövőben is a szivükön viselik. Mi, Amerikába vándorolt haladó szellemű magyar munkások, mái’ nem képezünk túl nagy erőt, de az eszme, amit képviselünk, a leghatalmasabb erő a világon. A bevándorolt munkások, köztük a bevándorolt magyar munkások nélkül az .amerikai munkásmozgalom nagyon sok évvel el volna maradva. A bevándorolt munkások szervezeti gyakorlata, az európai kizsákmányolás alatt szerzett önfeláldozó harciassága nélkül, ma nem volna 16 millió munkás beszervezve a szakszervezetekbe, nem volna munkanélküli biztosítás, aggkori segély és más eredmények. Mi már akkor segítettük a gátat építeni, amikor arra a legégetőbb szükség volt. Az öreg harcosaink nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy amit csak emberileg lehetett megtenni, ők megtettek. Még mást is köszönhetünk öreg harcosainknak, mégpedig azt, hogy ők vitték a vezetőszerepet a munkások szellemi fegyverének, a munkássajtónak megteremtésében és segítettek azt fenntartani közel 60 éven keresztül. darabok rendezésével és volt idő, amikor dalban hirdették a szebb jövőbe vétett hitet. —A munkásosztálynak is vannak hősei, de ezek nem a háború kegyetlen pusztításában látják a hősiességet, hanem igenis abban, hogy a háborút minden áron meg kell akadályozni, mert az csak egy kicsiny kapzsi csoport érdekét szolgálja. Tudjuk, hogy minden átalakuláson megy keresztül. Ez vonatkozik a gazdasági rendszerekre is. A mi generációnknak jutott osztályrészül, hogy szeme előtt játszódjon le a leghatalmasabb rendszer- változás, amikor a termelési eszközök és a politikai hatalom a világ egyharmadán máris, és a világ többi részén lassan, de biztosan, a dolgozók kezébe kerül. Voltak ennek előtte is változások, melyek nem hoztak teljes felszabadulást a munkásosztály részére, habár a sorsukon többé-kezésbé segített. A kizsákmányolás azonban nem szűnt meg, a kérdés csak az volt, hogy a rabszolgatartó, a földes- ur, avagy -a nagytőkés zsákmányolja ki a dolgozó osztályt? A mostani felszabadulás szocialista fel- szabadulás, ami garancia arra, hogy egyik ember nem lesz alárendeltje a másiknak többé soha. Nekünk, haladó szellemű dolgozóknak tudni kell, mert ez a garancia arra, hogy vágyaink nemcsak álomképek, hogy rendszerek, kormányok és kormányfők változnak, lebuknak és megszűnnek, de a MUNKÁSOSZTÁLY az örökké élt és örökké élni fog, mert anélkül nincs élet ezen a földön. Az Egyesült Államoknak földrajzi fekvésénél fogva sikerült a háborút más országok területeire átültetnie és igy a, hatalmas rombolások nem ezt az országot érték, és közben a világ legmagasabbra fejlett ipari termelése következtében a világ vagyonának fele az itteni tőkések kezébe tömörült, mely lehetővé tette, hogy a dolgozók életszínvonalát aránylagosan magasabban tarthassa. Azonban arra nincs garancia, hogy ez igy is marad. Meg az is igaz, hogy a magasabb életszínvonal az Egyesült Államok nem minden egyes polgárára vonatkozik. Ennek ellenére mégsem helyes, hogy a U. S.-t, Spanyolországgal, Törökországgal, Dél-Koreával, vagy Dél-Aírikával és annak fasizmusával egy kalap alá vegyük. A reakció úgy igyekszik elszigetelni bennünket a tömegektől, hogy azt mondják, mi Ameri- ka-ellenesek vagyunk. Pedig ez nem igaz. Mi nem vagyunk Amerika-ellenesek, mi csak reakció-ello- nesek vagyunk. De barátai vagyunk minden dolgozó, haladó szellemű, békét szerető népnek. Mi vagyunk az igazi hazafiak, nem a Wall Street. Mi képviseljük az amerikai dolgozók érdekeit, nem a Wall St., vagy annak kiszolgálói. De sajnos, a munkástömegek az áruló szak- szervezeti vezetők munkája következtében még nem ébredtek ennek tudatára, habár egész biztosan tudatára fognak ébredni, mert az élet útja abban az irányban halad, amelyet mi, öntudatra ébredt munkások egyengetünk. A mi kis csoportunk csak egy kis láncszem abban a hatalmas lánckoszoruban, amelynek sok száz millió láncszeme van, amely összeláncol minden becsületes, békeszerető és az emberiség szebb jövőjéért harcoló embert. Hiszem, hogy nagyobb tiszteletet nem adhatnánk a mi drága öreg-harcos munkástestvéreinknek, mint azt, hogy mi itt ma délután megfogadjuk, hogy tőlünk telhetőleg mindent megteszünk, hogy az ő álmuk, a mi álmunk és minden jóakara- tu ember álma minél hamarabb valóra váljon és a magyar nép minél hamarabb elérje azt az időt, amikor Petőfi Sándor jóslata valóra válik: “Hogy a bőség kosarából, Mindenki egyaránt vehet. .. Hogy a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, Akkor mondjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán.” öreg munkástársaim, ezekért az eszmékért érdemes volt élni és harcolni és ma is érdemes élni és harcolni. Jó munkát végeztek és ezért fogadják szívből jövő köszönetünket. De valóban az unokáik fognak hálával visszagondolni önökre, hogy segítettek lerakni egy békés, boldog élet- alapjait. Éljenek az ÖREG-HARCOS Munkástestvérek I A “NYUGAT LELKIISMERETÉRE” SZÜKSÉG IÁN “Szabad sajtó, már ezentúl nem féltelek nemzetem“, szavalta Petőfi 112 évvel ezelőtt, ő már akkor tudta és a mi öreg harcosaink is tudták 1903-ban, hogy sajtó nélkül nem lehetséges a harc sikeres keresztülvitele. Semmi áldozattól nem riadtak vissza, hogy megteremtsék az első HALADÓ SZELLEMŰ magyar sajtót, itt Amerikában. Vannak, akik lekicsinylik ennek a munkássajtónak a szerepét, mivel nem jelenik meg sok tízezres példányban, de a MAGYAR SZÓ felvilágosító és tanító szerepén kívül jelképe annak is, hogy minden zaklatás, ijesztgetés, hidegháború ellenére van Magyar-Amerikában egy csoport, amely a munkásosztály felszabaditásába vetett hitét semmi körülmények között nem adja fel. De szükség van a magyar munkássajtóra azért is, mert sajnos, de való, hogy a reakciós magyar és angol sajtónak, rádiónak és televíziónak sikerült sok magyar munkást gazdasági és politikai .sötétségben tartani. Ne Írjuk ezt a munkások rovására, hanem inkább a valótlanságon és félrevezetésen élősködő reakciót hibáztassuk ezért. A mi feladatunk munkástársainkat ebből a sötétségből kivezetni. Ha valaki a koromsötét éjszakában eltéved, félelmében nem mer mozdulni, mert hátha valami szakadékba zuhan; igy csak vár a bizonytalanságban, hogy mi is fog történni. De ha egy gyufa igen kicsiny fényénél tapogatózva el mer indulni és lépésről-lépésre keresni az ösvényt, ha nehezen is, de megtalálja, amit a kicsiny gyufa fénye nélkül nem tudott volna meglelni soha. Ebből a sötétségből kivezető utat mutató fény a Magyar Szó és a Nők Világa. A mi kötelességünk ezt a fényt az amerikai-magyar téren terjeszteni. A történelem bizonvitja, hogy piciny gyufafényekből hatalmas világítótornyok keletkeztek : példa erre, hogy a világ egyharmadán a dolgozók munkájuknak gyümölcsét sajátmaguk élvezik és olyan társadalmat építenek, ahol a “Szeresd felebarátodat, mint önönmagadat” nemcsak üres frázis. Öreg harcosaink tudták azt, hogy a tőkés osz- tálv már csecsemő korától kezdve igyekezett a dolgozó emberiséget sötétségben tartani, mert igy könnyebben tudja kizsákmányolni. Tudják azt, hogy ezt csak felvilágosító tanítással lehet ellensúlyozni. Ezt tették gyűlések szervezésével, szinAz Amerikai Magyar Népszava nemzetközi politikai szakértője most Párizsból küldi riportjait. Fábián Béla azért ment Párizsba, hogy ott részt- vegyen a csúcskonferencián és a színtiszta igazságról értesítse a lap olvasóit. Gentlemanhoz illő szerénységgel megirt jelentéseiben valóban hemzsegnek a színtiszta igazságok. Csak aki ezeket a jelentéseket olvassa, foghatja fel azt a szörnyűséget, hogy Kruscsev macskái mennyi tejszint ettek el a budapesti gyerekek elől. Az egész demokrata viiágot szivén ütötte az a szenzációs bejelentés, hogy a náci fasizmus egyik háborús bűnöse, legvérszomjasabb tömeggyilkosa, 6 millió európai zsidó és köztük 600,000 magyar zsidó kegyetlen legyilkolója, az igazságszolgáltatás elől 15 éve bujdosó Eichmann Adolf az izraeli hatóságok kezén van. Képzeljük mennyire eltörpült Kruscsev macskája Párizsban a sokat üldözött politikai fogoly, a “Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége” elnökének szivében, amikor tudomást szerzett erről a szenzációs eseményről. Az a gazember Eichmann, az az embervérben gázoló fenevad, az az emberhússal üzérkedő kalmár (nyugati teherautókért akarta eladni a magyar zsidók életét) most végre megkapja majd, ami neki istentől-embertől kijár. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelemmel fogom ezentúl kisérni Fábián riportjait az Amerikai Magyar Népszavában. Meg vagyok győződve, hogy Eichmann elfogatásában dr. Fábián az isteni gondviselés egy jelét látja arra, hogy ő, aki ugyancsak az isteni gondviselés “csodája” folytán megmenekült a gázkamra-halál elől, lerója háláját ezért a csodáért. Soha az életben ilyen alkalma nem volt és nem lesz többé, hogy az elpusztított embertestvérei haláláért lerója adósságát. A “Nyugat Lelkiismerete” valóban szólaljon meg és legyen ott Izraelben, hogy tanúvallomásával, emlékeivel hozzájáruljon a történelem legszörnvübb időszakának és annak egyik leg- szörnyübb bűntettesének leleplezéséhez. Bocsássa az auschwitzi-ohrdrufi haláltáborban szerzett élményeit az igazságszolgáltatás rendelkezésére, hogy az aki megérdemli, elnyerje a méltó büntetését. Micsoda riportanyagok lesznek ezek a kihallgatások! El sem tudom képzelni, hogy a magát demokratikusnak valló Fábián Béla útja Párizsból ne egyenesen Izraelire vezessen. Mert, ugy-e, az igazi demokrata nemcsak antiszovjet érzelmű, de legalább annyira antifasiszta érzelmű is. Hiszen a fasiszta hordák fogadott hazájának is ellenségei voltak. Az igazi amerikai antifasiszták a hadseregben, a tengerészek soraiban harcoltak a fergeteg ellen, Pearl Har- bcr-tól a háború végéig. E sorok Írója — dr. Fábiánnak Írásaiban túltengő szerénységét utánozva—kijelentem, hogy ÉN voltam az, aki az auschwitzi haláltábor felszabadulásához szükséges bombákat szállítottam Európába és szívesen nyugtázom a foglyoknak azt a hálás köszönetét, amiről Fáb’án olvan szénen ir az A. M. Népszavában. Életemet nem kíméltem, otthagytam családomat, apró gyermekeimet, kitettem magam a rettentő halálnak, az ellenséges tengeralattjárók törpédéinek, repülőik bombázásának, az ellenséges aknáknak. Segítettem a “csodának” és dr. Fábián is felszabadult. E sorok írója tehát jogosan elvárja, hogy miután dr. Fábián olyan hősiesen harcol állandóan a “budapesti” és a ’kazaksztani” fiatalokért, épp olyan bátran tegye meg a kötelességét a 600,000 magyar hittestvére elpusztításáért megszerzendő igazságszolgáltatás érdekében. Mi mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk izraeli riportjait vagy tanuságtételét, végre reméljük, lesz alkalmunk betekintést nyerni a német haláltáborokban elszenvedett élményeibe. A. R. Ko! a fasizmus mostanában? Marlene Dietrich világhírű, námetszármazásu színésznő vendégszereplésen volt Nyugat-Német- országban, ahol fogadtatása szenzációs volt, de nem mindig a művészi értékelés jegyében. Miss Dietrich a 2-ik világháború alatt nyíltan Hitler- ellenes álláspontot foglalt el. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy Nyugat-Németországban még mindig élénk fasiszta propaganda folyik, mint az, hogy számos tüntetést szerveztek Miss Dietrich ellan és ene az ifjúságot is felhasználták. Egy 1.8.éves leány szembeköpte és árulónak: nevezte a színésznőt. Mig az iskolákban elhanyagolják a hitlerizmus igazi lényegének ismertetését, addig a fasiszta propaganda szabadon: mgte- lyezi meg az ifjúságot. Az Adenaurr-féle demokrácia nevében.