Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-02 / 22. szám

Thursday, June 2, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I Újság a javulás utján? Irta: E. H. NEUWALD Az amerikai magyar reakciós sajtó egyik dísz­példánya a Californiai Magyarság, amely szülő­földünk gyalázásábán, a magyar nép célkitűzé­seinek lekicsinylésében és az ország vezetőinek állandó rágalmazásában tultenni igyekszik a töb­bi hasonló nyomtatványon. Persze ez a hetilap ugyanakkor a demokrácia szellemét is megcsufol- ja és az amerikai liberális hagyományokat is cser­ben hagyja, amikor soha egy sorral sem foglal állást a dolgozók ügye mellett, nem emel soha szót a néger polgárok egvenjogusitásia érdekében s a világ béketörekvéseinek hangoztatása s pár­tolása helyett folytonos uszítással tömi tele ha­sábjait. Egy tekintetben ez az újság túltett a reakciós sajtó többi példányain azzal, hogy két munkatár­sa közül az egyik hivatásos besúgó, a másik köz­ismert és régen kikopott Horthy-ügynök volt. Mintha a szerkesztő ur ezzel is mutatni akarta volna olvasótáborának lekicsinylését, éveken át ennek a két érdemtelen munkatársnak az Írásai­val etette olvasóit. A Magyar Szó, és A Tény ezért éveken át kötelességszerüen éles bírálatban részesítette az újságot és annak szerkesztőjét. Ha a munkáslapokat önző szándék vezette vol­na, soha nem emeltek volna szót a két munkatárs gyászos szereplése ellen, mert hiszen azt is mond­hatták volna, hogy ILYEN Jkét toll-vigéc éppen odavaló, ahol van. A Magyar Szó és a TÉNY azonban tekintettel volt a C. M. olvasóira és ez­ért mindent elkövetett, hogy őket a két munka­társ mérgező förmedvényeitől megszabadítsa. A munkássajtó éles bírálatainak és időközön­kinti támadásainak eredménye, hogy a C. M. már­cius 11-ike óta megjelent példányaiból kimarad­tak a két kártevő ízléstelen Írásai. Hogy ezt elér­tük, abban a C. M. olvasói is segítettek, aminek megcáfolhatatlan bizonyítéka a TÉNY-hez inté­zett következő három levél: “Tisztelt Szerkesztőség! “Mellékelten küldöm a C. M. szerkesztőjéhez intézett levelem másolatát és az arra érkezett választ. Miután Sabados ur megtagadta annak közlését, Önöket kérem, hogy azt a magyarság épülésére közölni szíveskedjenek. Tisztelettel: J. G.” „Sabados Zoltán urnák. “Tisztelt Szerkesztő ur! “A Californiai Magyarság, sok mástól elte­kintve, abban is különbözik nagy7 amerikai új­ságoktól és magazinoktól, hogy hiányzanak be­lőle az olvasók levelei. Pedig ezek a legérdeke­sebb olvasmányok közé tartoznak és végtelenül fontosak a kiadók és szerkesztők szempontjá­ból. “E hiányért a felelősség főként a néma olva­sótábort illeti, de — szerintem, — illeti a szer­kesztőt is, mert lapja olvasóit nem buzdítja le­velek írására és véleményük nyilvánítására. “E soraimmal saját hibámat is beismerni és azt legalább részben jóvátenni óhajtom. Remé­lem, hogy levelemet közölni fogja és e példám buzdítás lesz más, eddig néma olvasók megszó­lalására. “Sajnálom, hogy a Szerkesztőhöz irt első le­velemben nem arról írok, ami lapjában megje­lent, hanem arról, ami a két legutóbbi lapszám­ban NEM JELENT MEG. A. C. M. március 11-iki száma számomra nagy megkönnyebbü­lést jelentett, mert beláthatatlan idők óta ez volt az első szám, amelyből kimaradt két kül- munkatárs cikke. “Azt hittem, hogy ez valami véletlen követ­keztében történt, de örömöm annál nagyobb volt, amikor a márc. 18-iki lapszám is megér­kezett s abból is kimaradtak a két külmunka- társ állandó káromkodásoktól, fenyegetésektől s uszításoktól hemzsegő cikkei és versei. “Remélem, hogy ezt a régen várt ajándékot a Szerkesztő ur józan belátásának köszönhet­jük és ama őszinte reményemnek adok kifeje­zést, hogy7 a C. M. egyszer és mindenkorra meg szabadult az Ízléstelen káromlásoktól, sanyarú “viccektől”, kétes értékű “versektől” és utszéli kifejezésekkel telitett írásoktól. “Az utolsó két lapszám bizonyíték arra, hogy a közönséges hang kiküszöbölése után is meg­maradhat a lap azon a vonalon, amelyen eddig haladt, bár nem ártana, ha azon is történnék némi változtatás. Lehet, sőt kell is Szovjet Oroszországot, Kínát és szülőhazánkat kritizál­ni, — mint ahogyan fogadott hazánk bizonyos jelenségeit is kritizálni kell, — de nem ártana, sőt illő is elismerést adni ott, ahol azt kiérdem lik. Elvégre a Nemzetek Szövetsége is elismeri és évről-évre kimutatja, hogy ezek az országok mily hatalmas lépésekkel haladnak előre. A N. Y. Times is méltatta Magyarország nagy teljesítményeit az utolsó évek folyamán. A detroiti magyar lap is közölte a State Depart­ment levelét, amelyben kijelentették, hogy a budapesti amerikai követség nem tud 150 ma­gyar ifjú állítólagos kivégzéséről. .. Ugyanak­kor W. Virginiában nyomorognak az emberek, a gyermekek cipők híján nem mehetnek isko­lába, az anyák szappan hiján nem moshatnak. Chicagóban a rendőrök hivatásszerüleg foglal­koznak betöréssel és Amerikában több gyilkos­ságot követnek el, mint egész Európában. TV- programok százezrekkel jutalmaztak csalókat és az ifjúkori bűnözések tiz év alatt 800 száza­lékkal emelkedtek! “Ennyi is elég annak a bizonyítására, hogy az úgynevezett “vasfüggöny” mögött sem min­denki ördög és mi sem vagyunk egytől-egyig angyalok. Most, hogy a Szerkesztő ur jobb be­látása megtisztította a lapot, nem ártana a jö­vőben egy kis elfogulatlanságot tanúsítani. Tisztelettel: J. G.” • Erre a levélre annak Írója a következő választ kapta: “Tisztelt G. ur! “Március 23-iki b. levelét köszönettel kézhez vettem. Elnézését kérem a késedelmes válasz­ért. B. levelét terjedelme miatt nem sikerült leközölnöm. Én is megkíséreltem olvasóimat le­vélírásra buzdítani, de eredménytelenül. Azt mondták, hogy estére oly fáradtak, hogy kép­telenek tollat ragadni. Ezt meg kell és meg le­het érteni. A volt külmunkatársakat illetően nem kivánnék olyan kritikákat közzétenni, me­lyek sértőek lennének rájuk nézve. Nincs sem­Látogatás az interurbán telefonközpontban Állandóan növekszik a forgalom a budapesti inter­urbán telefonközpontban. Naponta csaknem 20 ezer beszélgetést bonyolítanak le a központ kezelőnői. S ezt a rendkívüli figyelmet és türelmet igénylő mun­kát valamennyien szorgalommal, vidáman végzik, s udvariasak, szolgálatkészek a felekkel Zsigmond Alajosné a belföldi kapcsolási teremben kaposvári előfizetőt hiv A nemzetközi terem, ahol a külföldi beszélgetéseket kapcsolják mi okom őket sérteni, azt hiszem meg fog ér­teni. “Viszont köszönöm a Californiai Magyarság iránti szives figyelmét és jóakaratát. Az ko­moly érték és buzdit további munkámban. Teljes tisztelettel: (aláírás) Zoltán V. Sabados” .. • E levélváltás bizonyíték arra, hogy'a reakciós magyar sajtó és így a C. M. olvasói között is van­nak gondolkodó és helyes meglátásu emberek és arra is, hogy a szerkesztő urak nem hajlandók gondolkodásra képes emberek helyes észrevéte­leit lapjukban közölni. Mert hiszen a C. M. olva­sói sem fáradtabbak estére, mint más lapok olva­sói és az sem állja meg a helyét, hogy nem írnak levelet. Az a gyanúnk, hogy J. G. levelét nem “terjedelme miatt”, hanem TARTALMA MIATT “nem sikerült leközölni”, de ugyaniakkor időnkint sikerül olyan mézes-mázos leveleket “leközölni”, amelyek valami hízelegni valót találtak Sabados szerkesztő számára. A C. M. szerkesztőségéből tehát sikerült kites­sékelnünk két munkatársat, akiknek Írásai mél­tán sérthették az olvasók jó Ízlését, de a lap egye lőre valóban “megmaradt azon a vonalon, ame­lyen eddig haladt”. Sabados szerkesztőnek még hosszú utat kell megjárnia addig, amig lapját MINDEN salaktól megszabadítja. Egyelőre még folytatja azoknak a hamis beállítású híreknek a közlését, amelyek szülőföldünket, annak sokat szenvedett, építő munkával elfoglalt, becsületes népét és az ország vezetőségét a legsötétebb szín­ben tüntetik fel, — anélkül, hogy egyetlen elis­merő szava lenne azokról a nagyszerű teljesítmé­nyekről, amelyeket a Magyar Népköztársaság év­ről-évre felmutat és amelyekről az Egyesült Nem­zetek és a világsajtó a dicséret hangján emlék­szik meg. Teljesítményekről, amelyekről az óha­zába látogatók százai vissza jövetelük után élő­szóval számolnak be az amerikai magyarok ezrei előtt. A C. M. és szerkesztője a két munkatárs he­lyes, bár késői eltávolításával a javulás útjára tért és ezzel remény nyílt arra, hogy jövőbeli bí­rálataink és a C. M. olvasóinak bírálatai rátere­lik az újságot arra az útra, amelyen járnia illik: a józanság, a becsületes hírszolgálat, a haladás és a BÉKE útjára. Munka közben jólesik egy félórás pihenés a társalgóban Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár keresztúri te lepén a közelmúltban fejezték be az uj C-vitamii üzem építését. Egyes gépegységek a múlt hó közép óta már próbaüzemeinek s julius végén a gyárrészle: teljes kapacitással dolgozik. Az uj üzem bekapcsoló sával a C-vitamin termelés mintegy ötszörösére no vekszik. Képünkön: Készlet az uj C-vitamin üzemre . . .woooooevueort«' 1 TSE A MAGYAR SZÓI , SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom