Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-02 / 22. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 2, 1960 FEGYVERNÉLKÜLI VILÁG Ma már ritka az olyan ember, aki ne tudná, hogy körülbelül mikor fedezték fel Amerikát, hol van a világ legmagasabb hegye, és mekkora a legnagyobb tengermélység, milyen betegségeket nem tudunk ma még gyógyítani, és ki volt Dante? Valóban mindez hozzátartozik az általános műveltséghez, és mindezt tanítják már az általános iskolában is más alapvető ismeretekkel együtt. Ugyanekkor sok oly fontos tény felől, amelyek jelenünk és jövendőnk alakulásával függnek össze, szinte teljesen tájékozlatlanok vagyunk. Pedig ezek ismerete elősegítené helyes állásfoglalásunkat az emberiség létfontosságú kérdéseibenHáború a látszólagos békében Napjaink “hidegháborús” éveit “béke”-évek- nek szokás tekinteni — de ez csak felületes látszat- Ugyan hányán tudják, hogy ezek az állítólagos békeévek katonai kiadások tekintetében éppen kétszer annyiba kerülnek az emberiségnek, mint az előző világháború egy-egy kimondottan háborús éve. Bizonyítsuk? Az első világháború 4 éve összesen 200,000 millió dollár kiadásba, anyagi pusztulásba került. Egy háborús évre tehát 50 ezer millió dollár jut. És most? A világ egy évi katonai kiadásait nagyon szerényen 100 ezer millió dollárra becsülik. Tehát ma a “béke” egyetlen éve valóban kétszer annyi áldozatot követel az emberiségtől, mint amennyibe az első világháború egy-egy esztendeje került. S mind ez akkor, amidőn az emberiség felének csupán annyi táplálék jut, hogy éhen ne haljon, és ugyancsak a fele olyan lakásban lakik, amely még állatoknak sem való. A mai “béke”-évek 100 billiós kiadásait arra költi' a világ, hogy életük munkabíró szakában a fiatal emberek millióit vonja ki a termelő munkából, az ipar legfontosabb nyersanyagait vonja el a jólétet emelő iparcikkek gyártásából. Manapság 100 tonnás mozdonyok helyett 100 tonnás tankokat állítanak elő, mezőgazdasági és háztartási gépek helyett fegyvereket, lövedékeket gyártanak. De mégha ezek az eszközök csendesen ócskavassá rozsdásodnának! Ám fennáll az a veszély, hogy a hadigépezet e terméketlen eszközeivel elpusztíthatják azt is, amiből az emberiség megépítette a maga kis hidegháborús boldogságát, megsemmisíthetik a családi othont, életünket, kultúránkat. Kruscsev mondta márciusban: “Minden fegyverkezési verseny logikailag egy irányba visz: a háborúhoz.” Csak egyetlen tengeralattjáró Egyetlen tengeralattjáró szinte semmiség az óriási háborús gépezetben. És milyen elgondolkoztató az a tény, hogy pl. a Nautilus tengeralattjárónak csupán az atommeghajtásu motorja 20 millió dollárba került. Ebből az öszegből 4000 családi házat lehetne felépíteni. Számitsunk egy szobára két lakót. Az atommotoros tengeralattjáró motorjának árából 16,000 személy — egy kisváros egész lakossága — számára létesülhetnének uj családi házak. De ez csak a motor ára. A Nautilus egésze ötször annyiba, azaz 100 millió dollárba került, ötször több ember, 80,000 ember, egy vidéki nagyváros lakossága számára lehetne uj otthont építeni ennyi költséggel. Gondolunk-e arra, amikor e tengeralattjáró képét látjuk, hogy valójában egy kisváros minden vagyonát építették bele? S ime, egyetlen bomba a tenger mélyére süllyesztheti! Vagy nézzük a kérdést más oldalról. Egy 100, 000 kilowattos elektromos erőmű (136,000 lóerős) körülbelül 5 millió erős testimunkás munkavégző képességét (napi 8 órás munkaidőben) küldi szét az országba. Egyetlen Nautilus tipusu tengeralattjáró építési költségéből legalább 7 darab 100,000 kilowattos erőmüvet lehetne építeni, s ezzel egy ország iparában a dolgozó energiát mintegy 35 millió izommunkásnak megfelelő munkavégző képességgel gyarapithatnánk. Egy Nautilus árából nyolc 28,000 tonnás atom motoros tankhajót építhetnének. Érdemes azt is tudnunk, hogy egy amerikai bombázórepülőgép ötmillió dollárba kerül. Ez annyi, mint 1,000 kétszobás családiház ára. Egyetlen ilyen repülőgéppel tehát egy nagy falu (4—5 ezer lakóju) ellenértéke száll a levegőben. S ez a gép 2—3 év alatt ócskavassá válik. És a világ egyévi fegyverkezési kiadásai? Az előbb csak 100 millió dollárról volt szó. Énnek ellenértékét szemléltettük az említett megdöbbentő mennyiségű, jólétünket szolgáló alkotások felsorolásával. De milyen elképeszthető eredményekre jutunk, ha az egész emberiség egyévi fegyverkezési költségét, a százezermillió dollárt tesszük számításaink alapjává? Ez az összeg ezerszer több az előzőnél. Ha tehát ezt békés célokra forditanók, akkor ezerszer nagyobb eredményeket érhetnénk el az emberiség jóléte javára. Vizsgáljuk most meg ilyen szempontból a számadatokat! A világ egyévi fegyverkezési kiadása elegendő lenne 20 millió kétszobás családi ház, illetve 20 millió kétszobás összkomfortos városi lakás építésére, s ez 80 millió embernek adhatna kényelmes modern otthont. Kiszámíthatjuk, hogy például: Magyarország földterülete, házai, bányái, ipartelepei, közlekedési eszközei, utai, a magánosok birtokában levő tárgyak összesen mennyit érnek, vagyis megállapítható, hogy mennyi Magyarország nemzeti vagyona- Nos, az emberiség egy év alatt mintegy ötször akkora összeget költ fegyverkezésre, mint Magyarország egész nemzeti vagyona! Pusztulás helyett jólét az egész emberiségnek Mindaddig, amig a háború réme, az atombombák fenyegetése nehezedik a világra, nem valósulhatnak meg olyan — egész világrészek javát szolgáló — alkotások sem, mint pl. a gibraltári erőmű. Az Atlanti-óceán vize Gibraltárnál a Földközi-tengerbe áramlik. Az erőmű ennek energiáját alakítaná elektromos árammá. Megépítése után szinte ingyen szolgáltatna állandóan 160 millió lóerőt. Ez mintegy 320 millió ember részére biztosítana 2,5-szer annyi munkavégző képességet, mint amennyi ma világátlagban jut egy főre. Ez az egyetlen erőmű 32-szer annyi ember számára, mint Magyarország lakossága, az úgynevezett “polgári jólét” energia-alapját nyújtaná. Az erőmű megépítése technikailag lehetséges, és mindössze 16 billió dollárba kerülne, ami any- nyit jelent, hogy az emberiség egyetlen évi fegyverkezési kiadása elegendő hat ilyen erőmű meg-, építésére. Tételezzük fel, hogy felkutatható és hasonló költséggel másutt is felépíthető hasonló természeti erőforrás. Akkor az az összeg, amelyet az emberiség másfél év alatt fegyverkezésre költ, bőven elegendő lenne olyan természeti energiaforrásokat felhasználó erőmüvek építésére, amelyek a világon ma a temelésben dolgozó energiának kétszeresét szolgáltatnák. Ez körülbelül annyit jelent, hogy megduplázódna a jelenleg előállított fogyasztási és iparicikkek meny- nyisége. De lehet-e a világ mai megosztottságában, a mai politikai helyzetben ilyen nemzetközi összefogást kívánó erőmüvet építeni? Aligha. Hiszen egyetlen atombomba elpusztíthatja! Pedig bővében vagyunk a ma még kellően ki nem használt természeti energiaforrásoknak. Az egész emberiség alig elképzelhető nagyfokú jólétének megteremtéséhez nem feltétlenül szükséges az atomenergia. íme, még egy példa: A Szahara területének egvhatszázad részére eső napsugárzás energiájának kihasználása pótolná az egész világon jelenleg kibányászott kb. 1600 millió tonna szén energiáját. A szilícium-napelemek ilyen hatásfokkal alakítják át a napsugárzást elektromos áram energiájává- De ma még nincsen megoldva sem a szilicium-fényelemek kellően gazdaságos, olcsó gyártása, sem az elekt romos energia tárolása, sem jó hatásfokkal történő elvezetése 1000 kilométernél nagyobb távolságra. Pedig egy ilyen erőműnek világrészeket kellene ellátnia energiával. Előbb még sokféle feladat vár megoldásra, amihez mindaddig nem foghat hozzá a tudományos kutatás a szükséges erőfeszítéssel, amig a kutatók nagyobb részének háborús vonatkozású feladatokkal kell elpocsékolnia tudását és idejét (pl. rakétakilövés a tenger alól tengeralattjárókról; nagy tűzerejű szuper-légierődők; atombombatöltésü interkontinentális rakéták és igy tovább.) Az emberi tudás csodálatos teljesítményei születnének meg, ha a tudomány munkásai a fegyverkezési verseny megszűntetésével képességeiket a békés alkotómunkára fordíthatnák. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ha az emberiség a fegyverkezési kiadásait 4—5 évig a ma már ismert természeti energiaforrásoknak (az atomenegia nélkül) technikailag megvalósítható kiaknázására fordítaná, akkor rövid időn belül az egész világon biztosítani lehetne a “polgári jólét” energiaalapját, ami minden ember számára a termelésben állandóan dolgozó fél lóerőt kíván. Azt, hogy a szocialista társadalmi rend mit jelent, meggyőzően mutatja az, hogy a Szovjetunióban 1980-ra ennek a “polgári” energiafejadagnak a háromszorosát kívánják juttatni villamos energiában! Ez pedig elegendő a jólét ma még szinte elképzelhetetlen magas fokának megvalósításához. Mit jelent a háború? Gyakran halljuk — és ez az igazság —, hogy egy uj világháború valószínűleg az emberiség teljes pusztulását jelentené. Hiszen a rombolás technikája fejlődik, és a világ jelenleg raktáron levő atombombakészlete elegendő minden nagyobb lakott település megsemmisítésére. A többit pedig elvégzi a radioaktiv szennyeződés. Mindenkinek tudnia kellene azt is, hogy a második világháború költsége ötszázszorosa az első világháborúénak. Említettük, hogy az első világháború kiadásaiból 40 millió kétszobás lakás épülhetett volna fel. A második világháború költsége 500-szor többre, azaz 20 ezermillió kétszobás lakás építésére lett volna elegendő. De mivel az emberiség száma csak 2800 millió, azért minden ember részére, még a csecsemők számára is egy-egy 7 szobás összkomfortos lakás épülhetett volna. Ez egy átlagos 4 tagú család részére 28 szobás palotát jelentene. De hogy valójában mi lett a második világháború következménye a lakáshelyzet szempontjából is, azt mindenki jól tudja. Figyelemre méltó, hogy a második világháborúban a haditechnikának (támadásnak is, védelemnek is) a fejlődése következtében 100- szór drágább egy-egy ember elpusztítása, mint az első világháborúban. A második világháborúban 65 millió ember halála egyenként átlagosan egy millió 500 ezer dollárba került (300 darab kétszobás családi ház vagy lakás!.) Ha mindezt tudjuk, akkor értjük meg igazán, hogy milyen létfontosságú a most lezajló lefegyverzési konferencia az emberiség történetében. öveges József A zászló szentsége pénzreváltva A State Dept. jelenti, hogy egy newyorki cég amerikai zászlókat szállított Haitiba, ahol ruhaanyagnak, függönyöknek és súroló rongyoknak árusítják a piacon. Az esetet Alison C. Wysong, oregoni lakos fedezte fel, amikor Haitiban volt látogatóban. A végszámra szállított zászlókelme 40 és 49 csillagos lobogónak készült, de júliusban már az 50 csillagos lobogó lesz az Egyesült Államok hivatalos zászlója s igy a régi zászlókat igy tették pénzzé. Jelenleg nincs olyan szövetségi törvény, amely az ügyletet megakadályozhatja. Különböző államoknak vannak törvényei, amelyek büntetéssel sújtják azokat, akik a nemzeti zászlót megcsonkítják, elcsúfítják, vagy bepiszkítják a nyilvánosság előtt. New Yorknak is van ilyen törvénye, de ez nem alkalmazható Haitiban. Harminc százalékkal bővül az idei magyar-jugoszláv árucsereforgalotn Belgrádban befejeződött a magyar—jugoszláv külkereskedelmi vegyesbizottság ülése, amelynek napirendjén a két ország 1960. évi külkereskedelmi szerződése eddigi végrehajtásának és az árucsere bővítésének megvitatása szerepelt. A két fél képviselői megállapították, hogy az évi egyezmény végrehajtása zavartalanul folyik, és lehetőség van az eredeti előirányzat növelésére. Ennek alapján megegyeztek, hogy az idei magyar—jugoszláv alapszerződést 11.6 millió dollárral, vagyis 30 százalékkal bővítik, s ezzel a kétoldalú árucsereforgalom értékét 47.6 millió dollárra emelik. Hangsúlyozták, hogy. a tárgyalások a kölcsönös megértés szellemében zajlottak le, s az egyezmény bővítése mindkét ország számára előnyös és teljesen reális. Az 1960. évi magyar—jugoszláv árucsereforgalom bővítésére vonatkozó jegyzőkönyvet magyar részről Czimer J. Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, jugoszláv részről Bemard Menasa, a külkereskedelmi bizottság főosztályvezetője irta alá. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen volt a többi között Nikola Susnjar, a külkereskedelmi bizottság enökhelyettese és Cséby Lajos belgrádi magyar nagykövet.
