Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-02 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, June 2, 1960 UJ GAZDASÁGI HANYATLÁS JELEI Lényegesen kevesebb az acél, az olaj, a gépszer­szám termelés, valamint az építkezés az országban Az ország iparágaiban hetek óta csökken a ter­melés. Ez a folyamat az acéliparban pl. az utóbbi 10 hét alatt nagyon jelentős volt és a jelentés sze­rint ezen a héten a termelés a képességnek csupán 66.9 százalékát teszi ki. A múlt hét óta az 4.4 százalékkal kevesebb termelést jelent. Az American Iron and Steel Institute New Yorkban megtartott gyűlésén az ipar vezetői azon reményüknek adtak kifejezést, hogy augusztus­ban megáll a csökkenési folyamat és ,a termelés ismét fellendül. Azt hiszik, hogy addig elfogy a felraktározott acélkészlet és a rendelések nagy­arányú megindulását várják. Addig azonban a termelés további esése van kilátásban. Egyesek szeri"* ez a termelőképesség 60 százalékára fog leszállni, mások 50 százaléknál látják a mélypon­tot. Art mindenesetre be kellett ismerniük, hogy jós lásaik az 1960-as évre — hogy rekordtermelést fognak elérni —, nem teljesült be. Egyesek az emelkedő acélbzhozatalt okolják érte és szemet hunynak az amerikai nép csökkent vásárlóképes­sége felett, ami az árufogyasztás alapvető fel­tétele. A gépszerszámgyárak tavaly augusztus óta vár ják, hogy a rendelések növekedjenek. Ehelyett azonban már március havában kevesebb rendelést kaptak, mint februárban és áprilisban a rende­lés további 21.3 százalékos csökkenést mutatott. Ez úgy a belföldi, mint a külföldi piac részéről meg"vilvánnlt. A gépszerszám ipart leginkább ,az automobil ipar részéről érinti súlyos károso­dás, miután nem érkeztek be azok a rendelések, amelyek az év ezen szakaszában várhatók a jövő évi autóujitások elkészitéséhez. A jelek szerint az autóipar nem készül lényegesebb változást eszközölni az 1962-es automobilok formáján. Az olajipar már hosszabb ideje túltermeléstől iszenved és egyes társulatok a válság mélyülését jósolják. Ennek hatása alatt lépéseket tesznek a termelés csökkentésére, az olajkutatási módszer automatizálására. Közben a kisebb termelők ab­bahagyják működésűket és az olajipart felszere­léssel ellátó iparok, mint az acél-, a cement- és a szerszámipar, aggódva figyelik a helyzetet. A külföldi olajbehozatalt — amely az ameri­kai olajtermelést lényegesen befolyásolja — a kormány már rendeletileg bizonyos mértékben korlátozta, de az olajbáróknak ez nem megfelelő megoldás, mert az is az ő monopóliumuk és na­gyobb profittal jár részükre, mint a honi terme­lés. miu*su oks^bb munkaerőt használnak az arab, a délamerikai és más olajmezőkön. Jelenleg az ország nyersolaj forrásainak egy­negyed részében megszüntették a termelést. Texasban pl. a vezetők elhatározták ,hogy junius hónapban csupán 8 napon keresztül működtetik az olajforrásokat. Oklahomában, Louisianában, Kansasban szintén korlátozzák a termelést. A termelés csökkentése, a termelési módszerek automatizálása, az üzemi kiadások leszállítása az olajmunkások részére jár a legnagyobb katasz­trófával: munkájuk, kereseti lehetőségük elvesz­tésével és megélhetési viszonyaik súlyosbodásá­val. Az építkezési ipar az év első négy hónapjában 8 százalékkal esett a tavalyi első negyedévhez viszonyítva. Legjobban a lakásépítkezés terén, amely 14 százalékos esést mutat. Ez is hátrányo­san befolyásolja az acélipart, ahol állandóan van­nak munkáselbocsátások. A U. S. Steel legújab­ban bejelentette, hogy Clairton és a Donora, Pa. üzemeinek egyrészét lezárja. A szakszervezet vé­leménye szerint Clairton 5,500 acélmunkása kö­zül több mint 1,000 válik munkanélkülivé, mig Donorában talán 1,400 munkást fog érinteni az intézkedés. Mindkét helyen már eddig is négy­száz acélmunkást elbocsátottak és az a kilátás, hogy a megmaradottak közül is sokan részidőre lesznek' beosztva. (Folytatás az első oldalról) Mire kijutottam, már működtek a tüzoltófecs- kendők. A rendőrök a hosszú márványlépcsőkön húzták lefelé a fiatalokat. Három hatalmas rendőr hurcolt egy 19 év körüli vékony ifjút a barrikádokon keresztül, melyeket az ajtó előtt aznap reggel felállítottak. Az egyik rendőr a mellén ült, a másik a lábait csavarta, a harmadik a térdkalácsát ütötte. Egy fiatal le­ányt egy rendőr a mellénél fogva ráncigáit, egy másik rendőr egy fiatal nőt húzott le a lépcsőkön a lábánál fogva, miközben a leány feje a lépcsők­höz ütődött.Egy fiatalember tántorgott a lépcsők alján, félig megvakulva a homlokán ütött sebből folyó vértől. Fent pedig tovább ütlegelték és rán- cigálták az embereket. Egy 24 év körüli nő csu­romvizesen próbálta a karján ülő gyermeket meg­nyugtatni. Vagy féltucat fiatalember állta útját a tűzoltóiecskendőkből ömlő víznek; karjukatösz- szekulcsolva ültek a földön, a mögöttük sikoltozó leányokat védve. Négy rendőr ütlegelte őket elölről, három hátulról. De az ifjak nem tágítot­tak mindaddig, amig a rendőrök fojtogatni kezd­ték őket. Majd egy másik csoport ifjút gurítottak le a lépcsőzeten, akárcsak homokzsákokat. A rendőrök közben ütlegelték, fojtogatták a fiatalokat, a vízben csúszkálva tapostak reájuk, mintha csak halak lettek volna egy pocsolyában. A san-franciscoi Chronicle riportere, G. Draper szemtanu-leirásában jelentette, hogy “a rendőrök sorfala mögött láttam az Amerika-ellenes albi­zottság egyik tagját, amint egyesekre rámuta­tott, hogy ez itt egy kommunista, az ott egy ta­nú”. Jöttek a rendőrkocsik és elhurcolták azokat, akiket igy kijelöltek. A fiatalok csuromvizesek voltak, a leányok közül többen csendesen sirdogál- tak, az ifjak pedig csendben és komolyan ültek a márványlzpcsőkön és padlón, várva az ütlege- ket, vagy elhurcolást. Vagy ezren, főleg diákok, akik egész reggel és előző nap piketelték az épületet, körülvették a lépcsőket, amelyek a Polk utcai bejárathoz vezet­nek. Ezen keresztül húzták ki a rendőrök a fiata­lokat. Vagy 2 óra körül megérkezett George Christo­pher polgármester; ekkor már vagy 35 perce folytak az ütlegelések és letartóztatások. A pol­gármester hangszórón beszélt, kihangsúlyozva, hogy nem szeretné, ha ez San Francisco fekete napja lenne. “Máris az” — kiáltozták mindenfe­lől. Kérte, hogy egy delegációt küldjenek irodájá­ba, mert “törvénynek és rendnek kell lenni”. Másnap, május 14-én a bizottsági kihallgatáson azt próbálták bizonyítani, hogy egyetlen felelős rendőrtisztviselő sem volt az épületben, amikor a tiizoltófecskendőket megnyitották és a fiatalo­kat ütlegelni kezdték. Senki sem adott erre uta­sítást. Richard Arens, az albizottság tanácsosa kiemelte, hogy nem hiszi, hogy a gyerekek mind kommunisták lennének. Csak “felizgatták őket zendülésre a kommunisták”. Kari Prussion besúgót hivta tanúnak, megkér- rezve tőle, hogy “volt-e gyakorlata erőszakos pro­vokációban, mig abban a nemzetközi összeeskü­vésben vett részt, amit kommunista pártnak ne­veznek?” A besúgó erre igennel válaszolt, majd hozzátette, hogy “sok kis Castro van az amerikai kommunista pártban.” Majd igy folytatta: “Az elmúlt napokban a kommunista párt mindenféle módszert felhasznált, hogy megállítsa ezt a bízott ságot, ez nem sikerült, igy a tegnapi erőszakos látványossághoz folyamodtak.” A rendőrfőnök azt állította, hogy a diákok os­tromolni kezdték a kihallgatási terem előtt fel­állított barrikádokat. Hogy az egyik diák kira­gadta az egyik rendőr botját, és elkezdte őt ütle­gelni. A szemtanuk viszont másképpen beszélnek az incidensről. Kivétel nélkül mind azt állítják, hogy az incidens akkor kezdődött, amikor a rendőrök a tiizoltófecskendőket a tömegre irányították. Az egyik letartóztatott elmondta, hogy ami­kor már nagyban folytak a rendőrtámadások, az egyik rendőr leejtette botját, amit egy fiatalem­ber felvett, hogy sajátmagát védelmezze vele. A 68 letartóztatott közül 51-en diákok, a nem­diákok közül 12-en 30 éven aluliak és négy 30 éven felüli. Amikor a szombati újságokból az események napvilágra jöttek, 5 ezres, de sokak szerint 8 ez­res tömeg lepte el a városháza előtti térséget, hogy hangszórókon hallgassák a bizottsági tár­gyalásokat és kifejezésre juttassák nem tetszésü­ket a rendőri taktikával és a bizottság módszerei­vel szemben. A rendőrök ezúttal teljes felkészült­séggel vonultak ki, a városházát ellepték a de­tektívek; a riporterek és meghívott vendégek csak háromszoros igazoltatás után juthattak be az épületbe. A város teljesszámu rendőrségét az Amerika- ellenes Bizottság rendelkezésére bocsátották. John Stone Május 25-én a 68 letartóztatott zsűri-tárgya­lást kérve hangoztatta ártatlanságát Lenore D. Underwood biró előtt, aki — miután a törvényről és rendről tartott előadást nekik — áthelyezte ügyüket május 27-re a városházára, Albert Axel­rod bíróhoz. Jack Berman, 45 vádlott ügyvédje erre bejelen­tette, hogy legyenek a megjelölt napon a város­házán, majd hozzátette: “Tudják, hogy hol van a városháza!” Ennek hallatára úgy a biró, mint a jelenlévők hangos nevetésbe törtek. A biró pe­dig megjegyezte: “Csak a főlépcsőket kerüljék el”. Ezt újabb nevetés követte. A kaliforniai egyetem tanári karának 65 tagja levélben fordult Stanley Mosk állami igazságügy­miniszterhez, pártatlan kivizsgálást kérve ami nézve, hogy a rendőrök hogyan kezelték az inci­denst. Hasonló kérelem ment Edmund G. Brown kormányzóhoz a Berkeley-egyetem pszichológiai vizsgázó diákjai részéről. A vádlottak között van Albert Einstein uno­kája is, aki egy egyetemi tanár leánya és diák a Berkeley-egyetemen. Megdöntötték a török kormányt Az előzmények Törött székek, asztallapok s tintatartók röpköd­tek a török parlamentben a Menderes miniszterel­nök demokrata párti és az ellenzéki republikánus párti képviselők között. A tettlegességet az idézte elő, hogy az ülés elnöke megtagadta a szót az el­lenzék egyik tagjától. Kasim Gulak az ellenzék által benyújtott választási törvényt módosító ja­vaslathoz akart hozzászólni. Amikor mégis fel­állt beszélni, a demokrata képviselők rátámadtak, mire a republikánusok védelmére siettek és csak az ülés felfüggesztése vetett végett a 15 percig tartó felfordulásnak. Később a demokrata pár­tiak a parlamentnek junius 20-ig való lezárását hajtották keresztül a kisebbségi republikánusok tiltakozásával szemben. A török kormány tiltakozott az ellen, hogy a British Broadcasting Co. török nyelvű hírszolgá­latot továbbit, amely “túlzott és nem ellenőrzött” hireket terjeszt a török helyzetről és beavatko­zást jelent Törökország belügyeibe. A török saj­tónak tiltva van a belső zavargásokról hireket kö­zölni és a nép egyrésze az angol rádión keresztül szerez tudomást róla. Istambulban lezárták az amerikai kezelés alatt levő Robert egyetemet, mivel tanulói resztvettek a Menderes elleni tüntetéseken, miután a kor­mány az ország többi főiskoláiban felfüggesztet­te a tanítást. Az egyetemet 1863-ban C. R. Robert newyorki kereskedő alapította a keresztény misz- szió részére Törökországban. Az igazgatója és a tanári kar amerikai. Nagy a felháborodás azért, hogy Menderes önkényesen megrövidítette az idei iskolaévet. Rockefeller elnöki ambíciói Nelson Rockefeller, New York állam kormány­zója, aki eddig egy menyasszony szemérmességé­vel kerülgette, hogy elnökjelöltségre irányuló szán dókáról nyilatkozzon, végre beadta derekát s kije­lentette, hogy ha a republikánus párt közkivánat- ra felkéri (besorozza) akkor hajlandó vállalni az elnökjelöltséget. Rockefeller nemrégen határozottan visszautasí­totta az elnökjelöltséget és sohasem nyilatkozott arról, hogy Nixont támogatja-e vagy sem. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a csúcskonfe­rencia sikertelensége és a külpolitikai álláspont az idei választásnak egyik kulcskérdése lesz, Rockefeller szintén nyilatkozott az ügyben és or­szágos vita levezetését ajánlotta a kudarc okainak megállapítására. Szakértők ebben már jelét látták annak, hogy a kormányzó közeledik az elhatáro­zás felé. Rockefeller szélsőségesen reakciós és háborús irányú álláspontja országosan ismert. RENDŐRÖK TERVEZTÉK A TÁMADÁST JZ_____ * I ! I 1 8 *, \ m k k n ii i) t. k r. rí i. r li t e s k j‘ F 1­1 r É f 1 i ki m ■I Gl H ir, el F ha R( L Ti sá n° B G L Fe s A 0 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom