Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-02 / 22. szám
Thursday, June 2, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ IZRAEL KEZÉBEN A NÁCI TÖMEGGYILKOS A legnagyobb náci háborús bűnösök egyikét végre utolérte a végzete. Dávid Ben Gurion, Izrael miniszterelnöke bejelentette a parlamentben, hogy Adolf Eichmann, egyike azoknak, akik 6 millió zsidó elpusztításáért felelősek, fogságba esett és biróság elé lesz állítva. Eichman letartóztatásának körülményeit nem hozták nyilvánosságra, csak annyit, hogy külföldön találták meg. A 2. világháború befejezése óta zsidó szervek állandóan kutatták hollétét. Eichman egyik fő tanácsadója volt Hitlernek a zsidó kérdésben, ő volt a Zsidó Áttelepítési Irodának a vezetője. Ez az ügynökség lajstromozta a zsidó foglyokat a koncentrációs táborokban való kivégzésük előtt. Az európai megszállott országokban úgy ismerik Eichmannt, mint a legvérengzőbb náci vezetőt. Izraeli tisztviselők szerint ő intézte a zsidók tömeges kiirtását Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyar- országon. Az izraeli főbiróság háborús bűnösök ügyének tárgyalásánál Eichmannt “szörnyeteg” és “vérszomjas gonosztevő” jelzővel illette. Joel Brand, volt budapesti lakos súlyos vádakat emelt ellene tanúvallomásaiban. Magyarország náci megszállása alatt Eichmann ajánlatot tett neki arra, hogy 500,000 elpusztításra szánt magyar zsidót kiszabadit, ha a nyugati szövetségesektől 10,000 teherautót szerez a számára. Brandnak nem sikerült a váltságdíjat megszerezni. Most gyűjtik az adatokat a tárgyalásra, melynek az ideje még ismeretlen. Az 54 éves Eich- mannak valószínűleg nehéz lesz mentőtanukra szert tennie. Egy volt fogoly 15 évig kutatott utána Állítólag egy 37 éves lengyel zsidó, aki megmenekült a gázkamra pusztítása elől, volt Eichmann kézrekeritésének főszorgalmazója. Tu via Friedman, jelenleg Izrael háborús bűnök irattárának vezetője Haifában. “Friedman 16 éves volt, amikor a nácik elfogták Lengyelország megszállása után szülőfalujában Radom-ban. 5 hosszú évet szenvedett át kezeik között. Szemtanúja volt annak, amikor családját puskatussal szétzúzták és amikor számtalan zsidó férfit, nőt és gyermeket lelőttek, agyonütöttek, gázzal megfojtottak, megégettek és mosószappanná vagy műtrágyává változtattak”, írja Leo Heiman izraeli újságíró a B’nai B’rith januári közlönyében. Mr. Friedmann a gyüjtőtáborban padlót mosott amikor kihallgatta két náci felügyelő beszélgetését. Az egyik hazakészült és a másik kérte, hogy vigyen csomagot a feleségének. Mindkettő címét jól megjegyezte magának. Mikor őrá került a sor, hogy gázkamrába vigyék, Friedmann megszökött. Csatlakozott a lengyel partizánokhoz és amikor az oroszok kikergették a németeket, a rendes hadsereg tagja lett. A listáján levő háborús bűnösök közül a két börtönőrt kutatta fel először. Mindkettőt felakasztották. Százakat nyomozott ki még, de főcélja mindig Eichmann volt. A cikk szerint Friedman megtalálta Eichmann feleségét és gyermekeit Ausztriában. El akarta őket rabolni, hogy ezzel kicsalja rejtekhelyéből Eichmannt, de megtudta Eichmann barátnőjétől, hogy az mitsem törődik a családjával és igy elállt ettől a tervétől. Tavaly megtudta, hogy Eichmann Kuwait-ban (olajtermelő kis arab ország) dolgozik egy angol olajtársaságnál. Akkor Mr. Friedman biztos volt benne, hogy meg fogja találni, s bál- eleinte bérelt orgyilkosokkal szándéAmerikai Magyar SzÖ Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 Kast 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Iwbscription ln U. S. and Canada for one year 97.00, for six months 94.00. Foreign Countries for one year 910.00, for six months 95-00. mWWWMWWMWVHWWUVW»MVVW\WWW CIAfizetésl árak: New York városában, ax CSA-ban 4ii Kanadában egy évre 97.00 félévre 94.00. Minden más külföldi országba egy évre 910.00, félévre 95.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 190 Kast 10th Street, New York 3, N. I. Telefon: AL 4-0307 kozott eltenni láb alól, de később elhatározta, hogy élve fogja el. Mr. Friedman Nyugat-Németországnak szeretné átadni Eichmannt, hogy ott tárgyalják meg az emberiség ellen elkövetett bűntetteit. 3_ Bonn vállalja a tárgyalási Fritz Schaeffer német igazságügyi miniszter azt mondta a parlamentben, hogy szeretné, ha Adolf Eichmann Nyugat-Németországban kerülne biróság elé. Azonban Nyugat-Németországnak nincs Izraellel kölcsönös kiadatási egyezménye és ezért a külügyminisztérium nem kérheti Eichmann átadását. A kémrepülésekben rejlő veszély A Szovjetuniót számos provokáció és rágalom- hadjárat érte, itt azokat a repülőincidenseket soroljuk fel. amelyek az utolsó 10 évben történtek s amelyekről a NY Times is megemlékezett: 1950 április 8-án a Balti-tenger felől, 1951 nov. 6-án Szibéria partvidékén, 1952 junius 13, Japán felől, 1952 okt. 7, Japán felől, 1953 március 15-én Kamcsiatka felett, 1953 jul. 29-én, Japán felől, 1954 jan. 22-én, a Sárga-tenger felől, 1954 szept. 4-én, Szibéria partvidékén, 1954 nov. 7-én, Japán felől, 1955 május 10-én, Észak-Korea partvidékén, 1955 junius 22-én, a Bering-tenger felől, 1958 jun. 27-én Szovjet-Arménia felett, 1958 szept. 2-án, Szovjet-Arménia felett, 1958 nov. 17-én, a Balti-tenger és Japán felől, 1959 jun. 16-án, Észak-Korea partvidékén. És most a “U-2” kémrepülő, amelynek részletei már ismeretesek. Ha most megkérdezzük, hogy hány orosz repülő “tévedt” a mi országunk légi területére vagy partvidékére, a felelet tisztázza a helyzetet. Igaz, hogy majdnem minden évben, amikor a Kongresszusban a költségvetést tárgyalják és az óriási “védelmi” összegeket akarják igazolni, vagy California, vagy az Atlanti-óceán partvidékén szovjet tengeralattjárót fedeznek fel. Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok megbízottja az UN Biztonsági Tanácsának átnyújtott egy listát azokról a szovjet alkalmazottakról, kiket kémkedés gyanúja alapján nemkívánatos személyeknek minősítettek és akik elhagyták az Egyesült Államokat: Igor Aleksandrovich Amosov, mint helyettes tengerészeti titkár 1952 februárjában jött az országba és 1954 februárban távozott. Ivan Aleksandrovich Bubűhikov, helyettes katonai attasé, 1954 decembertől 1956 júniusig tartózkodott itt. Yuri Pavlovich Krylov, 1955 májustól, mint helyettes katonai attasé működött, 1957 januárjáig. Nikolai Ivanovich Kurochkin, 1956 áprilistól, mint 3-ik követségi titkár 1958 júniusáig működött. Vasily Mikhailovich Molev, 1944 januártól, mint kocsivezető dolgozott a követségen. 1957 januárban távozott. Aleksander Petrovich Kovalev, 1950 októbertől mint a UN küldöttség másodtitkára működött 1954 februárjáig. Maksim Grigirievich Martynov, 1954 november hótól, mint a UN katonai megbízottja működött 1955 februárig. Viktor Ivanovich Petrov, 1953 februártól mint tolmács működött a UN küldöttségben 1956 augusztusig. Boris Fedorovich Gladkov, 1953 decembertől ugyanott, mint tengerészeti tanácsadó működött 1956 júliusig. Leonid Yegorovich Pivnev, 1950 márciustól a követség helyettes légierő titkáraként 1954 júniusig működött. Vadim Aleksandrovich Kirilyuk, 1958 szeptemberétől a UN titkárságában működött 1960 januárig. Nem ismerjük az Egyesült Államok moszkvai követségében alkalmazott és nemkívánatos elemként eltávolított amerikaiak listáját, de tudjuk, hogy ilyen is létezik. De jelen esetben nem ez a lényeges, habár párhuzamot vonva a kétfajta kémkedés között, azonnal szembeötlő, hogy melyik rejti magában a háborús tragédia veszélyét. Szabad területnek tekinteni bármely ország légi felületét és jogot formálni határátlépéssel felderítő repülőket oda- küldeni, a tévedések sorozatára ad alkalmat, előre kiszámíthatatlan következményekkel. Az Allan Dulles által vezetett Central Intelligence Agency kezét és működési szabadságát semmi sem köti, senki sem ellenőrzi. Tetszése szerint hajt végre kémkedő és szabotáló tevékenységet. Egy tulhe- vitett érzelmű tiszt lépése, egy félreértett utasítás, megtorló intézkedés, téves gombnyomás, mindmegannyi indító oka lehet annak a veszedelemnek, ami rettegésben tartja a világ népeit -- a bekövetkezhető atomháborúnak, a világ pusztulásának, az emberiség kiirtásának. A kémrepülések elitélése és azonnali eltiltása elsősorban az emberiség megnyugtatása szempontjából igen fontos. Ugyanakkor eltüntet egy felismert akadályt a nemzetközi egyezkedés ut- jából, amelyről a nagyhatalmaknak nem szabad letémiök. Vita a halálbüntetés körül A világ közvéleménye a halálbüntetés eltörlése felé hajlik. Ötven külföldi országban nincs halál- büntetés és az Egyesült Államok kilenc államában, még ha bent is van a törvénykönyvben, sohasem alkalmazzák. A califomiai Caryl Chessman kivégzése úgy az országban, mint a külföldön nagy port vert fel és többet foglalkoztak ezzel a hírlapok, mint bármilyen halálos ítélettel azelőtt. Tizenkét éven keresztül harcolt Chessman a saját kivégzése ellen. Bírósági ítéleteket minden lehető és lehetetlen módon megfellebbezett, újra felvéttetett, kivégzésre kitűzött határidőket kegyelmi utón megsemmisittetett vagy kitolatott — legtöbbnyire minden ügyvédi segítség nélkül. Éppen ezért sokan azon a véleményen vannak, hogy a május 2-án történt kivégzés előtt, a tizenkét évig tartó huzavona izgalmai folyamán, már eléggé megszenvedett minden bűnéért — pedig sok és súlyos bűne volt. Bizonyos, hogy ez a kivégzés elő fogja segíteni azt, hogy a halálbüntetést még több államban eltöröljék. Mi a helyzet az Egyesült Államokban? Ötven állam közül hatban törvényesen megszüntették a halálbüntetést s három sohasem élt vele. A fennmaradó 41-ben csak előre megfontolt szándékos emberölést és a Délen erőszakos nemi közösüléssel vádolt — csak néger férfiakat — büntetnek vele. Az 1930-as években évente 137 kivégzés volt átlagosan az országban, az 1950-es években már “csak” 72. 1947-ben még 152 embert végeztek ki, 1959-ben csak 49-et. Mi az érv a halálbüntetés fenntartása mellett? Hogy elriasztó hatása van a bűnösökkel szemben, hogy a társadalom eltökéltségét bizonyítja, miszerint nem tűri el az emberi élet előre megfontolt kioltását és hogy egyes országok, amelyek eltörölték már ezt a fajta megtorlást, szükségesnek látták ismét visszaállítani. Sok hidegvérű gyilkost lehetetlen megjavítani és az u. n. kegyelmi tanácsok, a rájuk gyakorolt nyomás következtében, hajlamosak az élethossziglani fegyházbüntetések enyhítésére is. Hogyan lehetünk tehát bizonyosak affelől, hogy az elvetemült gonosztevő nem fog megint embert ölni, ha szabadjára engedik? Ezzel szemben az “abolitionisták” (a halálbüntetés ellenzői) azt állítják, hogy a kivégzéseknek nincsen elrettentő hatásuk, mert azokban az országokban, ahol az ilyen büntetés ismeretlen, nem fordul elő több bűneset, mint másutt, továbbá, hogy megtörténhetik, hogy ártatlan embert végeznek ki; hogy a halálbüntetés csak bosszuállás: törvényes gyilkosság és hogy a bűn ellen nem büntetéssel, hanem a megtévedt ember megjavításával és az előidéző okok megszüntetésével lehet harcolni. Tény, hogy azon amerikai államokban, ahol megszüntették a halálbüntetést, a bűnözési arány szám az országos átlagnál alacsonyabb. A Penn- sylvania-egyetem kutatásai megállapították, hogy a rendőri közegek elleni fegyveres támadások száma kisebb volt azokban a városokban, ahol nincs halálbüntetés, mint ahol van. 260 északi városunk adatait hasonlitották össze ebből a célból. Az aki végső kétségbeesésben, hirtelen haragjában, vagy pillanatnyi elmezavarban öl, nem gondol arra, hogy mi lesz a büntetése. A jövő azé az irányzaté, amely a bűnök megelőzését, a bűnre hajlamosak megreformálását követeli. American Council
