Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hogyan tiltakoztak Szibériában a tisztek a katonák érdekében m. lult heti lapunkban irtunk arról, hogy miként ett dr. Fábián Bélának bujdosnia a rejtelmes aér iában. “Bujdosás a rejtelmes Szibériában” c. cik- tk második hasábjának utolsóelőtti bekezdé- en, a harmadik sorban ezt irtuk fekete nyo- ssal: Nincs semmi baj. Ezt akarjuk itt rend- ozni, mert az eredetiben az idézett mondat í volt kihangsúlyozva. Ennek rendje és módja lett volna, hogy ott is kiírjuk — mint ahogy >hol is megtettük —, hogy a hangsúly a mi- ... A nyájas olvasó ebből is észreveheti, hogy vnyire ragaszkodunk a puszta tények leszöge- íhez, még ily apróságot is rendbehozunk, ha Jég hibáztunk! • olytatva azonban dr. Fábián könyveinek ta- nányozását, megtudtuk, hogy oroszországi ^ágáról három elég vaskos kötetet irt. (Ta- többet is, de azokat még nem volt alkalmunk vasni.) Gyakran utal ezekre az élményekre >nböző Írásaiban. Pl. a “Cardinal Mindszenty” önyvének (1949. kiadásában) 2. oldalán eze- irja: “.. .Mint a magyar hadsereg egy tisztje, az •oszok foglya lettem 1915 tavaszán és bezárok (confined) egy táborba Tashkentben.” zzük meg például a “6 ló—40 ember” cimü /vét, melynek 115. oldalán a következőkben iskenti fogságáról: ... Ebéd után sorra behívtak minket az íróiba, mindenkinek átadták :a propuskáját, az igedélyjegyet, reggel nyolctól este kilencig inden önkéntesnek joga van a városban tar- tzkodni.” ajd ugyanabban a Mindszenty c. könyvben az oldalon arról számol be, hogy mint a.tv*1' císzt, látta hogyan bántak az oroszok gyszerü magyar bakákkal, s ennek láttán: . .ebben az időben tiltakoztam először az ősz hatóságoknál és ennek eredményeképpen helyeztek egy büntető táborba Krasnaya /ecskára, kelet Szibériában, négyszáz mér- Idre Vladivosztoktól északra.” • n csoda, hogy sirt a szive, amikor Kraszna- Ij ecskára vitték és a “6 ló—40 ember” c. vében meg is írja miért. Mert mig szerinte ■zkatonákkal nagyon rosszul bántak az oro- , addig a tiszt urak Taskentben (ö mint ka- fogságban annak számított), reggeltől estig időn járkálhattak, udvarolhattak, s teletöltik gyomrukat mindenféle jóval. írásaiban ar- eszél, hogy havonta 50 rubelt kaptak élelem- lelyből csak 20 rubelt költöttek el az étkezés- többit ki hogyan, saját kényelmére használ- 1. Voltak olyanok is, akik még viskót is épi- k maguknak a folyó partján, hogy még za- ilanabbul tölthessék el idejüket. ijd ugyanezen könyv 105. oldalán igy ir: ..Néhány nap múlva a Kaufmannskaja-uli- l a délutáni korzón csavarogtam, amikor ■mbe jött velem egy csomó kék-f eh ér-sávos iáju leány, hónuk alatt szíjba húzott köny- c. Kalap egyiken sem, hosszú copfjuk, vagy 'idre vágott hajuk szabadon a napsütésben, ogy szembe kerültem velük, a csapatból ki- t a minapi ismeretlen.” (Fekete nyomás a ink- — Szerk.) nikor azután elkezdtük kutatni, hogy mi- is volt a tisztek helyzete a taskenti tábor- is miként tiltakoztak a bakákkal való rossz ;mód miatt — amiről dr. Fábián “Cardinal 5zenty” c. könyvében ir — megtaláltuk a kezőket a 6 ló — 40 ember c. könyvében k>l kiderül, hogy nem is az orosz hatóságok- aló “tiltakozásért” küldték őket a távol-ke büntetésképen. De beszéljen a 269-270 ol- maga az irás: .Közben Bulinszkyval próbáltunk tárgyalni, lehetne tenni a még megmaradt bakák érben. Bulinszky nagyon élesen kikelt elle- c, mikor nyíltan megmondottuk, hogy a ayü halálozási arányszám oka a bakák leromlott egészségügyi állapota, melyet a táplálkozás hiányos volta idéz elő. “... —Már a múltkor, mikor Maszlowa és Markuszow itt voltak, — mondotta az ő csendes, de határozott hangján, — mélyen fel voltam háborodva azon, hogy az urak, akikkel mi igazán nem éreztetjük, hogy hadifoglyok, minket ily egyszerűen, anélkül, hogy bizonyítékaik volnának, megvádolnak azzal, hogy mi az önök legénységének kosztját ellopjuk. Az urak vegyék tudomásul, hogy a legénység élelmezésére napi huszonnégy kopek van kiutalva s abból mi jobb élelmezést nem adhatunk.” Mindebből kiolvashatja az ember, hogy nem “én”, “tiltakoztam,” hanem “mi” és nem “tiltakoztunk” hanem “próbáltunk tárgyalni”. Hogy ezt tisztán megértsük tudni illik, hogy amikor dr. Fábián saját cselekedeteiről ir, akkor félreérthetetlenül az “én” szót használja. De tovább vizsgálva a tiltakozásokat nézzük mit mond a 270. oldalon: “.. .—Kérem, tanácsos ur, — vetettük, ellen —mi nem akarunk itt senkit vádolni, még csak megbántani sem és a tanácsos urnák külön köszönjük a hozzánk való jóságát, de tanácsos ur nem látja, milyen élelmet kapnak a bakák, csak azt tudja, hogy a számuk napról-napra fogy.” (A fekete nyomás a minék.— Szerk.) Voltak ott sokan, akiknek fájt a magyar bakák sorsa, mint fentebb mondtuk, és ezek között ott volt dr. Fábián is Írásai szerint, és amikor egy ‘svájci vizsgáló misszió’ meghallgatta, a magyar tisztek panaszát a bakák helyzetéről, kiderül hogy ezek orosz tisztek voltak, akik a tábor hangulatát vizsgálták. Itt láthatjuk, hogy a tábor parancsnoka neheztel dr. Fábián Bélára, mert ő is azok között volt, lakik kiáltoztak. Ezt igy mond ja el dr. Fábián Béla a 271, 272 és 273. oldalakon: “...—Nekünk a magunk személyében nincs semmi panaszunk. Menjenek ki az urak a troic- ki táborba, Zolotaja Ordára és a taskenti temetőbe. A legénységi táborok teljesen kipusztulnak.” “...—Most már csak flecktifusz. A bakák nem kapnak enni, — hangzottak a kiáltások.” “.. . — Mi a magunk pénzét megkapjuk, a konyhát házikezelésben látjuk el, a legénység ellátásáról az oroszok gondoskodnak. — S azok talán nem az egész pénzt fordítják élelmezési célokra? — kérdezte a svájci, aki az egész misszió fejének látszott. — Azt mi nem tudjuk. Mi nem akarunk senkit sem vádolni, a kérésünk csak az, hogy a bakák élelmezését a huszonnégy kopekek ellenében egy hadifogolybizottság lássa el.” Ugye, az idő távlatában mennyire máskép hangzik a 20-as évek beszámolója, és 1949-ben erre vonatkozó irás? “... Bulinszky nagyon szívesen fogadott, 'n- kább panaszkodott, hogy engem is ott látott előző este a kiáltozok között. Tőlem annál kevésbé várta, mert hiszen mi Scsegorowéknál is szoktunk találkozni és nekem tudnom kell, hogy hiába nem őt vádoljuk, ha az élelmezésben hiányok mutatkoznak, ő mint a hadifogolytábor parancsnoka, elsősorban a saját személyében felelős...” “...—Tudni akartuk, mit fognak mondani, ha tényleg idejön egy idegen misszió! Ha a lecke nem használ, majd néhány urat elutaztatok Szibériába.” A tény az, hogy dr. Fábián egy későbbi véletlen találkozás alkalmával beszélt egy svéddel, aki egy vizsgáló misszió tagja volt. Jól kikérdezte ezt az embert, mert biztos akart lenni afelől, hogy nem orosz kémmel van-e dolga? Azután “két órát beszéltem neki a négyes kaszárnyáról Zolotája Ordáról, a troicki lágerről.” Saját szavai szerint ezzel az emberrel való beszélgetése miatt küldték őt a büntető táborba, amit a következőkben ir le ugyanezen könyv 281. és 282. oldalán: “.. .Másnap Bulinszky már tudta, hogy én adtam Rydbergnek az adatokat. Magamban azzal vádoltam meg Rydberget, hogy ez is csak egy álsvéd volt és én megint hiábavaló munkát végeztem. Legalább ebben az irányban megnyugtattak a Bulinszky szavai: — Mennyi idő óta van Oroszországban? — kérdezte. — Majdnem egy éve. — Majdnem egy éve? És még mindig nem tudja, hogy itt az idegeneket megfigyelik? Mikor tegnap délután Rydberg előadta nekem a panaszokat, én már informálva voltam, hogy ön nála járt a Regina szállóban. Jó lesz, ha elbúcsúzik a taskenti ismerőseitől.” Szóval nem az orosz hatóságoknál tiltakozott. Tisztán s világosan megírja, hogy tárgyaltak ugyan Bulinszkyval, aki a fogolytábor parancsnoka volt, de nem tiltakoztak nála. Nem azért büntették meg, mert az úgynevezett svájci misz- szió előtt kiáltozott — melyről később kderült, hogy orosz tisztekből állt — hanem azért, mert egy véletlen találkozás alkalmával panaszkodott a közkatonák helyzetéről egy svédnek, amin — habár minden óvintézkedést megtett — az orosz hatóságok mégis rajtakapták. Ezt igy Írja meg könyve 328. oldalán: “. . .—Fábián Béla kadét! — Jelen. — Tudja, miért került ide? — Nem. — Spionázs. — Nem kémkedtem és nem volt mit kémkednem. — ön azt hiszi, hogy csak a harctéren lehet kémkedni? ön idegen államok képviselőinek adatokat szolgáltatott és azzal vádolta meg az orosz tiszteket, hogy ellopják a legénység élelmezését. — A kötelességemet teljesítettem. Három táborban tizennyolcezer ember halt meg fleck- tifuszban. Nem kaptak enni s nem volt ellenállóképességük.” • Az amerikai közönség hozzászokott a regényhez és a hősies tettek leírásához. Könyveiben dr. Fábián mindig egyes számban ir, amikor saját tetteiről, cselekedeteiről van szó. A “svájci misz- szió” (nem az orosz hatóságok) előtt tett panaszáról többesszámban ir. Amikor a “6 ló — 40 ember” c. könyv Magyar- országon megjelent, lehetett még elég ember, aki tanúskodhatott volna 'arról, hogy dr. Fábián miként lépett fel a “svájci misszió” előtt. így tehát többesszámban irt erről az esetről. Saját büntetése okairól pedig a fentidézett sorok tisztán beszélnek. Dr. Fábián tehát nem az orosz hatóságok nál tiltakozott és a fentemlitett könyve szerint nem volt az a hősies alak, mint aminek “Cardinal Mindszenty” c. könyvében lefesti magát. A. R. _____________________________11 Menderes bosszúálló keze Adnan Menderes törökországi miniszterelnök diktatórikus kormányzása ellen folytatott tüntetések amerikai támogatói közül 8 diákot ért el a diktátor bosszúálló haragja. Mivel résztvettek az Egyesült Nemzetek előtti Menderes ellen irányuló tüntetéseken, a 8 török diákot arról értesítették, hogy a török kormány megvonja tőlük az ösztöndijat, amelynek segítségével az Egyesült Államokban folytatják tanulmányaikat. • Koreában a népi tüntetések még mindig folynak. Az ideiglenes kormány huzza az időt uj demokratikus intézkedések és az uj választás élet- beléptetésére. A katonaság most is könnygázbombákkal felszerelve várja a tüntetőket. Legutóbbi jelentés szerint a hordárok egy csoportja, hatalmas tömeg támogatásával tüntetett és követelte “a jogtalanul összeharácsolt vagyonok elkobzását”. A katonaság könnygázbombákkal verte szét a tüntetést. Napról-napra egyre több adat kerül nyilvánosságra a Rhee-kormány korrupciós tevékenységéről, amely széles rétegeket hálózott be. Huh Chung elnökmegbizott kijelentette, hogy csak a bűnszövetkezetek vezetőit fogja megbüntettetni. Mr. Huh azt követeli a japán kormánytól, hogy szüntesse be a Japánban élő koreaiak visszautazását Észak-Koreába. Nyugtalanítja az, hogy százezrek kérték visszatelepítésüket az ország északi, népi demokratikus vezetés alatt álló részébe és senki sem óhajt Dél-Koreába visszatelepülni. “Amig a japán kormány nem intézkedik ebben a kérdésben, a köztünk álló nézeteltérések feletti egyezkedés nem vezethet eredményre”, mondotta Huh.
