Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-12 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Ez év május elseje Történelmi nagy jelentőségű nap lett 1960 évének május elseje — Geréb József ünnepi beszéde — Újból összejöttünk május elsejét ünnepelni. Megtettük ezt már sokszor ezelőtt is, nemcsak mi, de apáink és nagyapáink is. Sőt, ha végigla­pozunk a világtörténelem könyvén, akkor rájö­vünk, hogy ez a legrégibb ünnep a föld északi felén, mert ünnepelték azt már az ősnépek mind­járt civilizációnk hajnalán is. Akkor ugyan még nem nevezték MÁJUS EL­SEJÉNEK, — mert a hónapok mai neveit a ró­mai naptárkészitők szabták meg — de már sok­kal azelőtt is ünnepelték azt a napot, amikor a vidék felveszi zöldszinü uj köntösét, amikor a mezei virágok szinpompája disziti a tájat; a bok­rok, a fák rügyeket, leveleket, virágokat mutat­nak, — szóval amikor már nyilvánvalóvá lesz, hogy MAGA A TERMÉSZET ÜNNEPLI ÉVI NAGY MEGÚJHODÁSÁT. Az ősember — akárcsak a mai kisgyermekek —, nem értette a természet változó ciklusait: lát­ta, hogy télire elhal, vagy elalszik a természet mutatta élet, ámde az enyhébb idővel megint uj életre kel minden, amit úgy magyarázott meg magának, hogy a természetet uraló szellemek fel­ébredtek téli álmukból, elfoglalták helyeiket, munkához láttak és ennek a munkának az ered­ménye a TERMÉSZET MEGÚJHODÁSA. A termékenység istene — aki egyszer Isis, máskor meg Mithra, Ops, Demeter, Eros vagy más nevek alatt szerepel—, téli álmából felébred­ve szerelemre gyullad és az eredménv: A TER­MÉSZET SZINPOMPÁS UJJÁÉBREDÉSE. Ezt nagyon szépen fejezi ki egy magyar költő e pár sora: A földön ez az egyedüli ünnep. Mert maga a természet ünnepel. A kikelet imára hív bennünket, A szabad madár is himnuszt énekel. Egészen természetes tehát, hogy az erdős vidé­keken lakó ősember — és akkor a szárazföld leg­nagyobb részét ősrengeteg borította —, a fák tiszteletével, a fák imádásával fejezte ki a ter­mészet megújhodásával kapcsolatos csodálatát, mert úgy hitte, hogy a megújult, kizöldelt fűben, fában, virágban a jószellem fészkelte be magát s keltette azt uj életre, igy a virág, vagy a fa imá­dásával a hatalmas nagy szellemeket vélte meg­tisztelni. Munkások ünnepe Nem véletlen tehát, hogy a sok nélkülözéstől, szenvedéstől, a politikai elnyomástól és gazdasá­gi kizsákmányolástól szabadulni akaró munkások is május elsejét választották ünnepnapnak, hi­szen ők is uj élet után vágyódtak. Valójában május elsejének ilyen ünneplését az amerikai munkások egy kis csoportja kezdte, de a világ munkásainak hivatalos nemzetközi ünnepévé csak 1889-ben lett a Második Szocialista Internacio- nálé Párizsban tartott kongresszusának határo­zata alapján, amikor már tisztán felismerték, hogy a politikai elnyomás és a gazdasági kizsák­mányolás oka az, hogy a termelő eszközöket egy kisszámú csoport kisajátította, minek következ­tében az élethez szükséges iparcikkeket már nem a szükséglet részére termelik, hanem csak akkor és úgy, HA ABBÓL VALAKI PROFITOT HÚZ­HAT. Ennek a felismerésnek az eredménye lett a ter­melő eszközök felszabadításáért folyó küzdelem, amely folyt szakadatlanul és folyik még ma is szemünk láttára a föld igen nagy területén. Hosszu-hosszu évtizedeken keresztül ennek a küzdelemnek — az osztályharcnak —. volt a szim­bóluma május elseje. Az iparilag fejlettebb orszá­gokban a munkások letették szerszámaikat és ünnepi felvonulásokat rendeztek, hogy seregszem­lét tartsanak: mit nyertek, vagy vesztettek az el­múlt év alatt? Sok helyen és igen sokáig rendőrökkel, zsandá- í’okkal vagy katonasággal igyekeztek megakadá­lyozni az ilyen felvonulásokat a tőkés termelő rendszer haszonélvezői, vagy azok pribékjei, mert féltek a munkások szolidaritásának kimutatásá­tól, féltek attól, hogv az ilv felvonulások ÖNBI­ZALMAT NYÚJTANAK Á CSÜGGEDŐ MUN­KÁSSÁGNAK. De minden elnyomatás és üldöztetés dacára ma sokkal nagyobb tömegek ünnepük május elsejét, mint valaha is. Sőt mi több, a világ egyharmadán már ez az igazi egyetlen nagy ünnep, a NEMZET­KÖZI ÜNNEP, a munkásság szolidaritásának, testvériségének az ünnepe. Dollár szövetségesek örömmel állapítjuk meg, hogy ma a világ min­den részében ünnepük május elsejét, ünnepük az EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN is, amelynek na­gyobb városaiban — a közreadott bejelentések szerint —, mindenütt nagy felvonulásokat ren­dezőiek. Mert ma már senki sem hiszi, hogy az ilyen felvonulások az Egyesült Államok ellen irá­nyulnának, hogy azokat valamilyen “nemzetközi összeesküvés” hívná életre, mint azt a nemrégi­ben elhunyt John Foster Dulles hirdette és azok megakadályozására sok-sok billió dollárral vásá­rolt SZÖVETSÉGESEKET, akikről azonban mos­tanában már eltagadhatatlanul kiderült, hogv csak DOLLÁR-SZÖVETSÉGESEK VOLTAK Itt van Syngman Rhee, Dél-Korea volt elnöke. Hány billió dollárba és amerikai fiú életébe került az, hogy ez a ravasz vén ember 12 éven át zsar­noka lehetett 23 milliónyi népének? És nem na­gyon messze onnan egy másik kivénült fogatlan “sárkány” nyom el tiz millió embert amerikai segítséggel és ábrándozik arról, hogy ugyancsak amerikai segítséggel a formózai nép sorsára jut­tatja a Kínai Népköztársaság 600 milliónyi népét. És a többi SZÖVETSÉGESEK? A spanyol Franco, a török Menderes, a német Adenauer, a latin-amerikai diktátorok? Csupa hűséges jó szö­vetséges a dollárokért. Rántsd le róluk a túlzó hazafiság álarcát és ott áll előtted pőrére vet­kőzve a csak önmagát szerető, önmagát imádó, saját zsebeit tömő bálvány — vezére annak a gráf telő bandának, amely az amerikai koncért képes saját népét halomszámra gyilkoltatni. De ez a mai nagy ünnep azt kiáltja feléjük: HALT. NE TOVÁBB! E SZÖRNYŰ NAGY HA­ZUGSÁGNAK A VÉGÉRE ÉRTÜNK! A gonosz vád Mert ma már csak a gyerekes gondolkodású, tehát csak a tudatlan emberek, meg azok, akik­nek anyagi hasznuk van belőle hiszik el azt a me­sét, azt a rágalmat, azt a gonosz vádat, hogy a Szovjetunió, vagy a népköztársaságok összesége is meg akarják támadni az Egyesült Államokat. Kellett nekik ez a mese, mert csak igy kezd­hették el azt a fantasztikus nagy fegyverkezési versenyt, aminőhöz hasonlót a világtörténelem még soha sem látott. A fegyvergyárosok, a fegy- verszállitók véres profitja hívta életre az atom­fegyverkezést s tartotta a világ népét másfél év­tizeden át abban a retegésben, hogy vajon nem ez az utolsó nap az életünkben? És amig pocsékolták a pénzt azon borzalmas fegyverekre, amelyek elavultak, ósdiak lettek, mikorra elkészültek, hogy újabb meg újabb billió­kat kérhettek a még borzalmasabban pusztító ha­lál-gépekre, amelyeket állítólag a nemzet “bizton­sága” kívánt meg, addig az igy “biztosított” amerikai nép részére nem jutott iskolákra, kór­házakra, munkáslakásokra és az élethez igen fon­tos másféle dolgokra. Amig itthon az elöregedett emberek rettegve várták a holnapot, tudván, hogy nem tudják megfizetni a méregdrága orvosságot és a kapzsi orvosokat, addig “szövetségeseink” röhögve osztozkodtak a “Foreign Aid” név alatt kapott amerikai milliókon és billiókon. A “nagy tudósok” És alátámasztották ezt a gonosz vádat olyan állítólagos “nagy tudósok”, mint Herr Van Braun, a Hitler mellől ide importált rakéta-lovag tudós, aki az űrhajózás álcája alatt fejleszti a hidrogén­bomba szállítására alkalmas távlövegeket. Amig kimondottan a Holdra, vagy a planéták valame­lyikére akarja elküldeni pilótáit, valójában a fegy verkezés fejlesztését célozzák. És ebben segít neki “hazánk nagy fia” dr. Ed­ward Teller is, aki szeretné tovább folytatni a hidrogén bomba kísérleteket s éppen most aján­lotta, hogy minden filmszínházat a föld alá kell építeni, mert akkor jó menedéket adnának a hid­rogénbomba háborúban. Szóval a föld alá küldene mind annyi unkát, csakhogy veszedelmes játékát folytathassa. De ne folytassuk tovább, hiszen ezek már napi- események. De napi események azok a lázadások is amelyeknek hirei a világ minden részéből jön­nek és parancsolóan kiáltják: ELÉG VOLT EBBŐL A TÖMEGGYILKOLÁS- BÓL! A VILÁG NÉPE SZABAD, HÁBORÚ- MENTES JÖVŐT KÖVETEL! Az uj cél Azért olyan nagy jelentőségű a jelen május el­seje, mert amig hajdan ez a nap a munkásság várható felszabadulásának volt a szimbóluma, ma már az részben megtörtént és igy ma A BÉKfi ÜNNEPE. A BÉKE ÜNNEPE lett akkor, midőn látható lett, hogy az emberiség többsége vágyik a profit- mentes közös termelésre, amelyet az emberiség egyharmada már gyakorlatilag meg is valósított. Ez az uj rendszer már nem fegyverrel, hanem a termelésben elért eredményekkel szerez magának híveket. A régi és az uj rendszer között ma már nem dönthet a fegyveres mérkőzés, mert a fegyverek annyira fejlettek lettek, hogy az ily összecsa­pás az egész civilizációt mindannyiunkkal együtt elusztitaná. Ezért a mérkőzés most már a termelés mezején folyik. Azé a termelési rendszeré a jövő, amely nagyobb gazdasági jólétet és több politikai sza­badságot tud nyújtani a népének. Mi, idegenszármazásu polgárok, igazán őszintén ajánljuk kormányunknak, hogy ezen a téren ve­gye fel a versenyt a népköztársaságokkal. És ami ellentét — ha van —, azt intézzék el a tanács­kozó asztal mellett és NE A CSATATEREKEN. Abban a reményben köszöntjük május elsejét, hogy ez a nap most már az összemberiség igazi nagy BÉKE NAPJA, a szebb és jobb jövő hirde­tője lesz az egész világon. Nincs vízumuk a szovjet veteránoknak A szovjet háborús veteránok bizottsága közöl­te, hogy az elbai találkozó 15. évfordulója alkal­mából az Egyesült Államokba kellett volna utaz­nia a szovjet háborús veteránok küldöttségének. A küldöttség azonban kénytelen volt lemondani az amerikai útról, az Egyesült Államok hatósá­gainak hátrányos megkülönböztető intézkedései miatt. Kiderült, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége nem kapott engedélyt a vízumok kiadására, jóllehet idejében kérték azokat. A többszöri érdeklődésre az amerikai hatóságok közölték, hogy csak akkor adják ki a vízumokat, ha a szovjetháborus veteránok hajlandók nem mint küldöttség tagjai, hanem mint közönséges turisták utazni az Egyesült Államokba. — Nem nóhéz megérteni — mondja a nyilatko­zat —, hogy ez a döntés hátrányosan megkülön­böztető. Tavaly a szovjet háborús veteránok bi­zottsága nem mint amerikai turisták csoportját fogadta az amerikai veteránok képviselőinek kül­döttségét. Ilyen körülmények között miért kelle­ne a szovjet veteránok képviselőinek viszontláto- gatását magánszemélyek turistalátogatásává változtatni ? — Az amerikai döntés sérelmes volta annyira világos, hogy a szovjet háborús veteránok kény­telenek voltak lemondani az amerikai útról — jelentette ki a szovjet háborús veteránok bizott­sága. Oberländer lemondott Néhány nappal azután, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság legfelsőbb törvényszéke bű­nösnek találta és életfogytiglani börtönbüntetés­re ítélte a háborús bűnös dr. Theodore Oberlan- der-t, a bonni kabinet leleplezett tagja beadta Írásbeli lemondását. A keresztény demokrata párt, amelyhez Oberländer tartozik — parlamenti részlege bizottságot alakított, amely ki fogja vizsgálni Oberländer személyi hátterét. Csak nem akarják fehérre mosni fasiszta múlt­ját? MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. i\.éra*r. küldjék meg részemre a “Régi jó vi­lág" — “Forog a kerék” — “Októberi vihar” — “Vihar után” c. könyvet. (Huzza alá a megrendelt könyvet) Név: ......................................................................... Cim: .......................................................................... MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, MAGYAR SZÓ OLVASÓ! Thursday, May 12, 1960

Next

/
Oldalképek
Tartalom