Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 12, 1960 & J^oMc a smJasztököTL a ww f W * r • / ^vw%^wvwwvwvwwwwwwv> Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak <; hn-rrnurnlnnb a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez >WWVVWVWVWVVVW\\W\\V\\\WVVV»WV\\V» VVVHHVUfMMVMMWMMWUMWHMMtMWMViVMHHMMVt Ami késik, nem múlik Tisztelt Szerkesztőség! A múlt nyáron Magyarországon járt látogatóknak a lapban megjelent leveleit átolvastuk és úgy láttuk, hogy minden levélben körüllátóan és hűen megírták az otthon látottakat. Mivel mi is két hónapig Magyarországon voltunk, ezekből a levelekből újból élveztük, amit mi is láttunk ottlétünk alkalmával és ami mindig felejthetetlen emlékünk marad. Gyenge iró vagyok és nem -igen tudom vázolni mindazt, amit két hónap alatt láttunk és hallottunk. Többször elővesszük a magyarországi térképkönyvet és újból átéljük az utazásunkát. 100 falut, községet és várost láttunk, 7,000 kilométert beutaztunk és csak most tudjuk, hogy sok barát és ismerős faluján hajtottunk keresztül, vagy éppen abhan a községben ebédeltünk, vagy szálltunk meg egy éjszakára. De még igy is sok rokont, ifjúkori barátot csak egyszer láthattunk meg, felejthetetlen néhány órára, mert hát az ország szépségeit, a fejlődést, az építkezést akartuk megnézni. No meg 5 napi üdülésre mentünk a Balaton melletti Tihany fürdőhelyre, s megtekintettük a Balaton partján elterülő Badacsonyt, Keszthelyt, stb. A badacsonyi jó bort sem hagytuk kóstolatlan. A Bakony vidékét is összejártuk, a laposban a nagy fák alatt a nedves homokban majdhogy elakadtunk. Láttuk a volt Káptalan birtokot a Bakonyban, amin jelenleg szövetkezeti alapon a béresek gazdálkodnak. A feleségem unokaöccse ott lakik, szép lakásuk v«n vendégszobával és drága bútorokkal berendezve. 8,000 forintot költöttünk a leányunk stafi- rungjára, két éve, hogy Sándorral összekerültek — mondja az öreg mama. De meg is érdemlik, mert szorgalmasak, a Sándor a vasúton dolgozik, megkeres 1,800 forintot havonta, a lányunk meg az apjával jár dolgozni a szövetkezetbe, én meg itthon bíbelődök a veteménnyel, a tehénnel, disznóval és apró jószággal, na meg szemünk fényével, a drága kis leányunokánkkal — folytatta. Az idén hazautazni szándékozókat bizonyára érdekelni fogja a mi esetünk. Mivel rokkant vagyok és csak keveset tudok járni, hogy minél többet láthassunk, Amsterdamban autót vettünk és azzal mentünk Magyarországra, Németországon és Ausztrián keresztül, jó utakon. A határok átlépése igen egyszerű volt, csak kivettek egy szelvényt a kocsira szóló átlépési könyvből és beleírták a határátlépési dátumot. A nemzetközi vezetőigazolvány Magyarországra, Csehszlovákiára és a többi keleti államokra is érvényes. Magyarországra érvényes kocsibiztositást 30 forintért egy hónapra a magyar határon adtak és szabadon mehettünk bárhová az egész országban, csak kétszer igazoltattak bennünket; először a Szeged és Makó közötti utón, amely a határzónán megy keresztül egy km-re a jugoszláv határtól és másodszor az Aggteleki Cseppkőbarlangnál, amely a csehszlovák 3 kilométeres határzónán belül van. A határőrök nagyon udvariasak voltak velünk szemben. A hotelekben a hotelvezető végezte az igazolást, az útlevélből kiállította a bejelentő és kijelentő cédulát, melyet átadott a rendőrségnek. Főtartózkodási helyünk a Békés megyei Battonya mezőváros volt, ahol néném családja és számtalan jó rokonom él. Az ottani rendőrség tudomásul vette ott-tartózkodásunk szándékát, de a törvényes bejelentést a 16 km-re lévő Mezőkovács- házán kellett a járási rendőrségen megtenni, úgyszintén a kijelentést is. Az ország elhagyását pedig Pesten kellett bejelenteni, amit viszont az Ibusz-ügynökség végzett, amikor egyben megváltoztattuk a határátlépés helyét Hegyeshalom helyett Balassagyarmatra, ahol átmentünk Csehszlovákiába. Keresztülhajtottunk az Ipolyságon, Pozsonyon Bécsbe, amire 24 órai utazási engedélyt kaptunk a cseh konzuli irodától, fél óra alatt. Még meg kell jegyezni, hogy Magyarországon a főutak kitűnőek, a mellékutak is jók, ahol pedig rosszak voltak az utak, ott folytak a javítási munkálatok. Aki menni akar a szive vágya után, az ne hallgasson a magyar nemzet rágalmazóira, ne halogassa az utazást, mert késő őszt mutat az életünk. A magyar nép nagyon rokon- és vendégszerető, akár csak a múltban. Örömmel vettem a hirt, hogy az amerikai koi'- mány külügyminisztériuma április 26-án feloldotta a zárlatot a Magyarországra szóló útlevél kiadásával kapcsolatban. Tehát ez az akadály is megszűnt most már! M. B. HUSVÉT BUDAPESTEN Részlet egy Budapesten tartózkodó amerikai iskoláslány leveléből: Tegnap reggel arra ébredtem, hogy valaki parfümöt önt a fejemre. Úgy látszik az a szokás ebben az országban, hogy husvét hétfőjén szagos vízzel locsolják a leányokat. Miután színházjegyünk volt délutánra, tehát felkeltem. Úgysem tudtam volna tovább aludni a parfüm szagtól. Színházba menet bementünk kávézni. A pincér is meglocsolgatott egy kicsit bennünket. És mindenki, akit csak ismertünk. A végén már úgy szaglottam, hogy rémes. Dehát, ha a magyaroknak az a szokásuk, mit csinálhattam? Engedtem magam öntözgetni. Az egész városban tömve voltak a templomok husvétkor, pedig nagyon sok templom van itt. Azt hiszitek, hogy csak New Yorkban van húsvéti parádé? Láttátok volna itt a parádét! Mindenki úgy ki volt öltözve uj ruhába, cifra kalapokba, akárcsak a Fifth Avenuen husvétkor. Itt két napig tart a husvét és mindenki ünnepel két napig. Felfedeztem valami újat a magyar gyerekekről. Nem tudom elképzelni, hogy lehetnek ily jók anélkül, hogy a szülők ne mérgelődjék ki a lelkűket. A színház úgyszólván gyerekekkel volt megtöltve, 3—4 évesektől kezdve. Egész előadás alatt a legtökéletesebb csend volt. Gyönyörűen viselkedtek ezek a kis gyermekek. Mozdulatlanul, szótlanul figyelték és élvezték az előadást. Most már nem csodálkozom, hogy miért olyan fontos a magyar népnek a kultúra. Már gyerekkorban megtanítják őket zene, színház, könyvek és minden szépnek az élvezetére. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar szülők jobbak, türelmesebbek, mint az amerikaiak. Több az idejük, amit gyerekekkel eltöltenek. Általában az emberek különösen jók a gyerekekhez. Kedvesen elbeszélgetnek velük és valósággal kimennek az útjukból, hogy a gyerekek kedvében járjanak. Nem tudom igy van-e ez egész Európában, de itt Magyarországon bámulatosan szeretik a gyerekeket. Talán azért is olyan jók. Igaz, hogy már elmúlt, de Happy Easter-t kívánok, szeretettel: Dorka Magyarországi levél Egy kanadai olvasónk beküldte öccsének levelét, melyből az alábbi érdekes részleteket közöljük : Kedves Dénes Bátyám! Kérdezte, hogyan sikerült a szövetkezetben a bevétel? Tehát Malomsok (Veszprém megye) község 1959 feb. 14-én lett termelőszövetkezeti község. A megalakulás után a dolgozók nekiláttak a termelő munkának. Bő termés ígérkezett (és volt), tehát a szövetkezet tagjai szép reményeket fűztek az 1959-es évhez. Szüleim is természetesen aláírták a belépési nyilatkozatot és tagjai lettek a szövetkezetnek. Az állatállományt, a földeket, a gazdasági felszerelést mindenki a közösbe adta, apám szintén beadott 8 db. szarvas- marhát és 60 drb juhot, s még egyetmást. Most ő lett a szövetkezet egyik juhásza, mert a juhok életéhez is kell egy kis szakismeret, s ezenkívül tudni kell szeretni is a munkáját. Az embernek meg kell érteni, hogy munkája után él és ez a tudat vessen benne gyökeret. Édesapámnak 1959-ben 329 munkaegységet fizettek ki; ez lehetne több is, de 70 napig munkaképtelen volt. Most az első év bizony nem a legjobban sikerült. De mi ezt megértjük. Tavaly épült a tsz. 100 férőhelyes korszerű istállója, Előhegyen sertéstelepet létesítettek, azonkívül foglalkozik a tsz. baromfitenyésztéssel, kertészettel. Mindig újabb és újabb befektetéseket csináltak. Most már bízunk abban, hogy megelőzzük magunkat és a nép megszerzi az ígéret földjét. Addig nem szabad megállnunk, amig ez el nem érkezik. A dolgozók napról-napra jobban összeforrnak, együtt élnek, dolgoznak, esténként tanulnak, művelődnek, a sok tapasztalatot, tudást átadják egy másnak. Bizony ilyen élet folyik a Malomsok-i “Szebb Jövő” Tsz.-ben. Magamról annyit irhatok, hogy az Állami Gazdaságban dolgozom napi 8 órát, úgyhogy van szabad időm, amit olvasásra, tanulásra használok fel. Még arra is jut időm, hogy szórakozzak, sportoljak, nem úgy, mint régen. Régen a legények-a kocsmázással töltötték az idejüket, abban találták örömüket. A mai modern fiatalság ezzel szem ben a színház, mozi, televízió, könyvben találja meg szórakozását. Most már nincs sok különbség város és falu között, munkások és parasztok közös erővel dolgoznak, hogy minél szebbé és boldogabbá tegyék a mi kis országunkat. A testvérnépekkel is mind szorosabbá fűződik kapcsolatunk és békés egyetértésben élünk velük. A nemzetiségieknek sem kell rettegniük az elnyomástól, hiszen a szocialista társadalomban minden ember egyenlő, megszűnt, hogy egyik a másikat kizsákmányolja, vagy rabságban tartsa. A márc. 15-i ünnepély után április 4-én volt másik nagy ünnepünk; kellemes meglepetésben volt részem, kiváló dolgozó-i címmel tüntettek ki, természetesen a hozzájáró éremmel, oklevéllel és egy csinos kis összeggel. Természetesen örültem annak, hogy biznak bennem. Ez jobban munkára serkent és arra, hogy munkámmal az egész dolgozó nép javára legyek. — Öleli öccse: Pista Eltaláltuk milyen képeke! közöljünk Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon sajnálom, hogy elmaradtam lapom megújításával és köszönet, hogy azért küldték. S köszönet azért a három képért, amit közöltek az ápr. 7-iki számban, hogy “így élnek a vaszari tsz-ben,” mert ez az én falum, ott születtem. 14 éves koromban jöttem ki, ami bizony már elég régen volt. Köszönet mindazoknak, akik összeállítják a Magyar Szót, amely mint egy fáklya világit ebben a sötét, s propagandával teli világban. Erőt és kitartást a további küzdelemhez. L. J. H„ W. Va. Köszönet a szép ünnepért Tisztiét Szerkesztőség! Az idei májusi ünnepen nagy öröm ért engem. Egy lelkes kis csoport Elsinore és Perrisből elhozta ezt a szent nagy ünnepet az én szerény kis hajlékomba. Az ünnepről való megemlékezés után egy gyönyörű dalt énekeltünk el, a “Margitköruti fogházban hidegen süvölt a szél”. Szivekbe markoló melódia volt ez és megemlékezés azokról, akik a magyar hon betyár rendszerében életüket dobták a pénzisten oltáráraEz volt életem leggyönyörűbb ünnepnapja. Egybeforrt lelkünk az egész világ munkásságának leikével. Köszönet ezeknek a barátoknak ezért a szívességért. Hedwig Molnár MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Krem küldjék meg részemre a “Kincses Kalendáriumból .............. példányban. Mellékelek érte $..............................-t. Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... Város, állam: ......................................................
