Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 12, 1960 —III Alii«——— Ahogyan én látom... __________ írja: EHN_______ SZÓRAKOZÓ IFJAK A los-angelesi bíróságok két osztályán a legutóbb egy-egy olyan per került tárgyalásra, amelyet külön-külön érdemesnek tartok arra, hogy megismertessem az olvasóval. Az egyik per színhelye a “Traffic Court” volt, — ahol a jármüvekkel elkövetett kihágásokat tárgyalják, — a másiké a “Juvenile Court”, amely elé az ifjúkori — 18 éven aluli — bűnözők kerülnek. A Traffic Court-on egy fiatalember autóbaleset ügyét tárgyalták. A vád véletlenségből elkövetett emberölés volt. A tanuk és a forgalmi rendőr leírásából röviden ez történt: A fiatalember a baleset napján vette feleségül szive imádottját. Az esküvő után rögtön nászúira indult a fiatal pár, az ifjú férj autóján, melynek hátuljához üres kannákat kötöztek megértő barátok. Ez már igy szokás, talán azért, hogy a nagy utcai zaj még nagyobb legyen, vagy azért, hogy mindenkit ilymódon értesítsenek az imént lezajlott fontos eseményről. A kannák zajára figyelmes lett 5—6 ifjú, akik a fiatal pár autóját a saját autójukkal üldözőbe vették. Amikor utolérték, szorossan mellette hajtottak és részint tréfás, részint ocsmány megjegy zésekkel illették a fiatal házasokat. A férj természetesen meg szerette volna kímélni az újdonsült feleséget az üldözők megjegyzéseitől és gyors hajtással próbált menekülni. Persze az ifjak, akik a gyors hajtást megszokták, nem hagyták lerázni magukat, hanem továbbra is szorosan a menekülő autó mellett hajtottak és megjegyzéseik egyre durvábbak lettek. Egy utca keresztezés után a férj nem tudott elkerülni egy leparkolt teherautót és az autója jobb oldalával teljes erővel beleszaladt. Az ifjak, — látva a szerencsétlenséget •— tovább hajtottak és pillanatok alatt eltűntek, mielőtt bárki leolvashatta volna autójuk rendszámát. Az összeütközés ereje letépte a fiatal pár autójának két jobboldali ajtaját. A vezető férj súlyos fej- és térd-sérüléseket szenvedett, a fiatal asszony pedig ott a helyszínen szörnyet halt. Ez a házasság tehát egy órán belül ilyen szomorú véget ért, ami valószínűleg a legkisebb mértékben sem zavarta annak az 5—6 ifjúnak további “szórakozását”, akik a szerencsétlenség okozói voltak. A Juvenile Court előtti ügy röviden ebből állott: Valahol a városban lakodalmi vendégek gyűltek össze és jó kedélyben búcsúztatták a fiatal párt, amikor kilenc teljesen ismeretlen ifjú a házba erőszakolta magát. Benn azonnal hozzáfogtak az italok fogyasztásához és a nők molesz- tálásához. Amikor egyikük a fiatal feleséget kezd te ölelgetni, a férj közbelépett és azonnali távozásra szólította fel az egész rendetlenkedő, betolakodott társaságot. Ez az egy elengedte a feleségét, de rögtön felkapott egy sörös-üveget, azt az asztal széléhez csapta és az összetörött félüveggel csaknem halálra vagdosta a fiatal férjet, akinek az életét csak a közben megérkezett rendőrök mentették meg. így került ez az ifjú a rendőrség kezére, a fiatal férj pedig kórházba, ahol — nászút helyett — több, mint három hetet töltött súlyosan összevagdalt fejjel, arccal és kezekkel. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy ezt a bizonyos ifjút a bíróság alig három hónappal azelőtt adta vissza a szülők gondviselésére, mert egy ideig a bíróság gondozása alatt állott. Utoljára ugyanis súlyos kimenetelű késelés vádjával került az ifjúkori bíróság elé, ez alkalommal pedig a vád: gyilkossági célzattal elkövetett súlyos testi sértés volt. Az ifjú szomorú szülei is jelen voltak és beismerték, hogy amióta a fiuk “felnőtt”, képtelenek őt kordában tartani. Az anya egyenesen megkérte a bírót, hogy “zárassa el és dobják el a kulcsot”, (“Lock him up and throw the key away!”) mert szabadlábon mindenki számára csak bajt jelent. Az anya kétségbeesett kérelmére az ifjú feléje fordult és ezt mondta: “You know something: YOU ARE A PIG”. Egyszóval ledisznózl t az anyját és amikor az apa dühösen rendre in .ette, nekirohant és ütlegelni kezdte az apját. A tárgyalás egyetlen kellemesnek mondható jelenete volt, amikor a felháborodott apa az önmagáról megfeledkezett ifjút egy csapással leütötte. Közben kiderült az is, hogy az ifjú betöltötte a 18-ik életévét és igy az ügy a rendes bíróság elé kerül, ahol a felnőttek ügyeit tárgyalják. Ez tehát két lakodalom rövid története. Az egyik a fiatal feleség azonnali halálával végződött, a másik pedig a kórházban, ahol a fiatal férj nászúira kikért szabadságát töltötte. És mindez miért? Mert duhajkodó ifjak egy- egy bandája “szórakozni” kívánt, — olyan fiatalok, akik az életnek semmi érdemes célját nem látják, de látják a “graft”, a sikkasztás, a “payola” és az általános dollár-hajsza olyan példáit, amelyekkel a felnőttek milliói nap-nap után bőven szolgáltatnak. Vannak, akik azt mondják, hogy “túlzás”, amit napjainkban az ifjúkori bűnözőkre “ráfognak”. Irta: EöRSI BÉLA A történelmi események megismétlik egymást. Ez nem véletlen. Azok a tényezők, amelyek az előbbi eseményeket eredményezték, még mindig jelen vannak. A Wall Street örömmel üdvözölte Hitlert 1933-ban, abban a hitben, hogy bérfegyverest talált benne a Szovjetunió ellen. Ezt a hitet Hitler ügyesen elősegítette. Beszédeiben (Drang nach Osten — Kelet felé nézünk!) ezt gyakran kifejezte és könyve “Mein Kampf” segítette ezt elhitetni a nyugati hatalmakkal. A Wall Street a tömeges munkás és zsidó-ölést, koncentrációs táborokat, stb. múló tünetnek nézte. Az amerikai nagyipar azonkívül ellátta Hitlert vas- és acéltermékkel. így pl. 1932-ben (mielőtt Hitler hatalomra került), az ilyen nehézipari termékekből még 1,000 tonnát kitevő árut sem küldtek Németországnak. A békés Weimari Köztársaság nem is volt rokonszenves a Wall Street urainak. Bezzeg Hitlernek lehetett hadiárut szállítani! így 1938-ban (miután Hitler Ausztriát elnyelte) 241.5 eezr font (pound) vas s acél árut küldtek Németországba. (Kb. 300-szor többet, mint Hitler előtt.) így kapott Hitler Amerikától repülőgépeket, amelyek mintául szolgáltak a később angol és orosz polgári lakosságot gyilkoló Junkers Messerschmidt és Heinkel repülőgépek számára. A Standard Oil Co. of New Jersey közölte a butyl-gumi gyártásának titkát, ellenben a német ipar elfelejtette közölni Amerikával a buna gumi titkát, amelynek birtokában az USA-nak nem lett volna oly sok nehézsége a miigumi gyártásában a 2-ik világháború alatt. Sőt az ember el sem hinné, ha oly komoly tanulmány, mint Shannon: America’s Economic Growth (Amerika gazdasági fejlődése) nem állítaná, hogy az Egyesült Államok a 2-ik világháború alatt állandó benzinszállitmányokkal látta el Németországot Spanyolország utján. 1940-ben (amikor már franciákat gyilkoltak) Hitler Spanyolország utján 63,400 tonna vasat kapott. Egyik oldalon hadihajókat és billiókat adtunk Angliának, mig ugyanakkor előkészítettük a háborúra Németországot (akkor már nyilvánvalóan későbbi ellenségünket) vassal és benzinnel. Természetesen más országok is (például, Norvégia, Portugália, Svédország és Svájc) resztvettek ebben a jó üzletben és szállítottak Németországnak. Szimpátiánk ugyanakkor Hitler áldozatai felé irányult. Japánt egyszerűen imádtuk. A kinai tömeggyil kosságot csak amerikai vassal lehetett elkövetni. Mi szállítottuk a vasárut Japánnak, 1932-ben még csupán 194,200 tonnát, de 1939-ben már 2,238,200 tonnát (kb. 24-szer annyit), Kínának pedig minden évben kevesebbet, nehogy védeni tudja magát. Mindez természetesen a Szent Profit nevében történt és állítólag azért, mert féltünk, hogy megsértjük Japán hadurait. Csak ostobaságnak lehet mindezt tulajdonítani, mivel árulásról szó sem lehetett, hiszen a TŐKE mindig hazafi. E tény legjobban tükröződik a réz-szállitásokban. 1940 januárjáig Japán, 3,843,580 font rezet kapott tőlünk és amikor kitört a háború, az Egyesült Államok állandó kínzó rézhiányban szenvedett. A háziasszonyok önként felkínált rézedényei persze csak nevetséges töredékét képezték azoknak a szállításoknak, amelyeket Japán kapott az Egyesült Államoktól. Olvasóink azonban ne gondolják, hogy Japán megerőltette: magát a fizetésben. Nagylelkű Kong resszusunk például 1939-ben (a Cotton Export Subsidy Act alapján) minden “bale” (bála) gyapotnál $7.50 ajándékot adott Japánnak — ugyanMeg azt is mondják, hogy mi, idősek sem voltunk jobbak fiatal korunkban. Meg mondják azt is, hogy nem is olyan rosszak a mai fiatalok, csak ki kell duhajkodni magukat és minden rendben lesz. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik igy beszélnek. Igaz, hogy ezek ellen szól az a megállapítás, hogy az utolsó évtizedben az ifjúkori bűnözők száma hazánkban 800 százalékkal emelkedett, de mondjuk, hogy igazuk van. Mondjuk, hogy én elhiszem és az olvasók egy része is elhiszi. De az özvegyen maradt fiatal férjjel és a férjét ápoló fiatal feleséggel már nehezen lehetne elhitetni, hogy a “szórakozást” kereső ifjakat csak meg kell érteni és nincsen semmi baj. Mert számukra örök szomorúságot jelent az ifjak “szórakozása”. is ennyivel adtuk neki olcsóbban. Hogy Japán fizetni tudjon, felemeltük az arany és ezüst vásárlási árát. így közvetlenül és közvetve az Egyesült Államok segítette Japán hadikészülődését: 1. Szállítottunk vasat, acélt és ócskavasat. 2. Szállítottunk rezet, amely nekünk is oly szűk séges volt. . .3. Mérsékeltük a gyapot árát, hogy Japán többet vásárolhasson. 4. Ugyanakkor többet fizettünk aranyért a világpiaci árnál, hogy aztán a teljesen felesleges aranyat eláshassuk Fort Knox páncél- pincéjében. Ma ugyanezt tesszük, de még sokkal veszélyesebb módon. Először billiók árán felépitettük Németország és Japán iparát —, hogy azután felvehessék velünk a versenyt Indiában és Dél-Ame- rikában. Elvakult ‘hidegháborús’ rövidlátással fel szereljük őket a legjobb fegyverekkel s nemsokára odaadjuk nekik az atom- és hidrogénbomba titkát is. Mindezt annak alapján tesszük, hogy bízunk abban, hogy Japán és Németország nem fog újra hadiszellemben fellépni és ha mégis, az majd nem mi ellenünk irányul. Mi elmegyünk a csúcskonferenciára, de kezünket a megerősödött Németország hátraköti; igy ha akarnánk is, nem tudunk semmilyen becsületes, vagy legalább is logikus megállapodásra jutni és készülődünk a harmadik világháborúra. Már a második világháború is igen költséges volt; a harmadik költségeit azonban nem kell majd az akkori gazdasági tudósnak kiszámitani, mert a 3-ik világháború után aligha lesz élő ember e földön. De azért nem árt megismerkedni az “olcsó” 2-ik világháború költségeivel. A számítások szerint az amerikai hadsereg félmillió katonaruhába öltözött ellenséget ölt meg. Ez pénzben kb. 400 billió dollárba került (400,- 0000,000,000 dollár), igy mindenegyes ellenfél elpusztítása $800,000-ba került. . . A háború után nagylelküek voltunk, de nem a sokat szenvedett szövetségeseinkkel szemben, mint Kina és a Szovjetunió, hanem ellenségeinkkel szemben. Ez és a szövetségesek helyreállítása kétszer annyiba került, mint maga a világháború. Megjegyezzük, hogy a 2-ik világháborúban a legjobb hely, legalább is a legbiztosabb hely, a hadsereg volt. Az amerikai elesettek száma 248 ezer volt, ami nem sokkal több, mint a 100 évvel ezelőtti véres polgárháború áldozatainak száma. Igyekezzünk tehát a 3-ik világháborúban nem civilek lenni, hanem bekerülni a hadseregbe — vagy pedig szüntessük meg a háború lehetőségét a hadi készülődés lecsökkentése révén. SZENZÁCIÓS AJÁNLAT! ! Most érkezett Magyarországról! BÁNKBAN ! Erkel Ferenc gyönyörű 3 felv. magyar operája hanglemezen (long playing) í Melléklet: az opera teljes szövege és története fényképekkel ellátva ! A Magyar Állami Operaház énekművészeinek, a | budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és az Operaház énekkarának részvételével I A HÁROM LEMEZ ÁRA: $12.00 ' (valamint 50c csomagolási és postaköltségre) Megredelhető: I a Magyar Szó Kiadóhivatalánál 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. AMERIKA NEM OKULT A MÚLT TAPASZTALATAIN
