Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ^ y t T t T ^ T T T ▼ «r r'r'r^y ^ ümw y y »-Mr-Mr *r V ^ <r ^ y ■y w t ¥'T ^r Munkásmozgalom Meghátrál a tagság akarata előtt “Nem olyan nagy vétek”, ha szakszervezeti vezetők ellenszegülnek a központi álláspontnak, volt George Meany meghunyászkodó kijelentése, amikor Joseph Curran a rakparti munká'sok vezetője bejelentette a Washingtonban folyó AFL-CIO Végrehajtó Bizottsági gyűlésen, hogy a tagság megbízásából küldöttséget vezet a Szovjetunióba. A Szovjet Folyam- és Tengervizi Munkások Szak- szervezete hívta meg a National Maritime Uniont. Curran és négy társa junius 30-án indulnak két heti látogatásra, mint mondotta, abban a meggyőződésben, hogy a látogatás nagyban előmozdítja majd a két ország munkásai közti jobb megértést. Meany makacs szovjet-ellenessége megtörik a szakszervezeti tagság egészségesebb felfogásán. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy a Kongresszus jelen ülésszaka a haladás szempontjából “minden eredmény nélkül” fog végződni. Az egyetlen fontos intézkedése a, Polgárjogi Törvény elfogadása volt, “de olyan gyenge és korlátolt hatáskörrel, hogy értéke kétségbevonható”. A gyűlés háromtagú bizottságot nevezett ki, amely a Gyárosok Szövetsége három megbízottjával együtt fogja kidolgozni annak a konferenciának a terveit, amelyet Eisenhower Meany tanácsára hivott össze, a szakszervezetek és a munkáltatók közti jóviszony megteremtésére. Ez is visszatükrözi George Meany eltorzított felfogását, amellyel keresi a munkásság és munkáltatók közti egyetértést, de visszautasítja a nemzetközi munkásság önérdekü összefogását. Ebben a szellemben intézett támadást a Végrehajtó Bizottság Cuba ellen. Fidel Castro kormányát. Trujillo dominikai diktátorságához hasonlította. Az Amerikai Államok Szervezetét fgiylemeztette a veszélyre amit “a Castro rezsim és más diktátorok jelentenek az amerikai államok demokráciájának szilárdságára,"békéjére és haladására.” Ez az osztály elárulás klasszikus példája. Kormányjavaslat a nyugdíjasok egészségügyi ellátására Kik fogják segíteni a 65 éven felüli polgárokat, hogy valamilyen kedvezményes egészségügyi ellátásban részesüljenek ? A demokraták vagy republikánusok? Miután a Kongresszus visszautasította a demokrata Forand képviselő javaslatát, most a demokrata párti képviselők tartják elfogadhatatlannak a republikánus adminisztráció által benyújtott javaslatot. Arthur S. Flemming, egészségügyi miniszter ismertette a kormány javaslatát a Ház egyik bizottsági ülésén. A terv egy személy 250 dolláron felüli évi egészségügyi kiadásainak 80 százalékát fedezné. Vagyis a betegnek magának kell fedeznie az első 250 dollár kiadást és a fennmaradó kiadás 20 százalékát. Házaspár esetében az első 400 dolláron felüli kiadások 80 százalékát fizeti a terv. Eszerint olyanok tartozhatnak az ilyenfonna biztosításhoz, akiknek valamilyen, de nem magas jövedelmük van, magánembernek 2,500 és házaspárnak 3,800 dollárig menő évi keresete lehet. Akik közsegélyen élnek, azok ingyen kapják a biztosítást, a többieknek évi 24 dollár biztosítási dijat kell évente fizetniük. A biztositás évi 180 napi kóiTiázi kezelésre, egész évi gondozó otthonra vagy házi gondozásra terjed ki, azonkívül fedezd az orvosi, operálási, fogorvosi, ápolói laboratóriumi és röntgen felvételek kiadásait 200 dollár erejéig és az orvosságot 350 dollár erejéig évente. A kiadásokat a szövetségi és állami kormányzatok közösen fedeznék. A szövetségi kormányra eső összeget évi 600,000,000 dollárra becsülik, amit nem külön adóztatás utján, hanem a kincstárból fedeznének. Az első, aki a terv ellen benyújtotta tiltakozását, az Országos Orvosszövetség volt. A törvény- • hozók között egyesek a “szocializált betegellátás” rémét látták a javaslatban. A szakszervezeti vezetőség a tervét hibásnak és politikailag sugal- -mazottnak nevezte. - ' . —. — »■,- . . — • ^ » - . ...» M i • , .A - _ - _ _ - — * A postai alkalmazottak béremelése William C. Doherty, a Levélkihordók Országos Szövetségének elnöke, 124,000 postai alkalmazott nevében tiltakozott az Eisenhower-adminisz- tráció “halogató, kerülgető, kétértelmű” taktikája ellen, amellyel az 1961-es költségvetésben is hidegen kezeli fizetésemelési igényüket. A szenátus postai és állami alkalmazottak bizottsága kihallgatásán Doherty sürgette a kért 12 százalékos béremelés megadását. A kihallgatáson a Női Segédszervezet (Auxiliary) tagjai vallották, hogy a-postai alkalmazottak átlagos évi keresete 4,640 dollár, vagyis kb. 90 dollár hetenként, ami nem elég egy család tisztességes megélhetésére. Eisenhower a költségvetésben a postai szállítási dijak felemelését ajánlotta béremelés helyett. Az autómunkások bérharcra készülnek A United Automobile Workers Union (UAW) “Ford Tanács”-a 120,000 autómunkás képviseletében magasabb béreket valamint profitrészesedést fog követelni a Ford Company-tól az 1961-es bérszerződésekkel kapcsolatban. Széleskörű kerületi gyűlések tartását tervezik a bértárgyalások előkészítésére. A szakszervezet szerződése Forddal 1961. aug. 31-én jár le. Ugylátszik. hogy a unió ismét követelni fogja a profitrészesedést, amelyet a két évvel ezelőtti tárgyalások alkalmával elejtett. Ugyanakkor a Tanács kihangsúlyozza, mennyire fontos ellenállni a nagyipar azon törekvésének, hogy minden áremelkedésért a munkásokat hibáztassák. A 250 tagú Tanács megerősítette azon előbbi állítását, hogy a Ford társaság száz, vagy több dollárral is levághatná az autók árát. Felszólította a társaságot arra is, hogy tegye változatossá gyártási módszerét különböző telepein, hogy ezzel jobban megszilárdítsa a munkások munkaviszonyait. Felhívta a szakszervezeti tagok figyelmét. hogy ebben az elnökválasztási évben nagyobb figyelmet kell forditaniok a politikai kérdésekre. Az egyik határozati javaslat kimondja, hogy ha Ford leszállította volna a kocsik és teherautók árát, ahogy azt a szakszervezet már az elmúlt évben is sürgette, még mindig 302 millió dollár profitot csinált volna az adók levonása után. Ford 1959-es tiszta bevétele 451 millió és 400 ezer dollár volt. A Tanács szerint Ford 1959-ben “indokolatlan áremeléssel ’ nagyobb hasznot ért el, habár a termelés csökkent- Magas fizetéseket ad vezető tisztviselőinek, és rendkívüli osztalékot, ugyanakkor “tulzott”-nak és “inflációs”-nak bélyegzi a munkások bérköveteléseit. Meghalt William Heikkila Május 7.-én San Franciscóban meghalt William Heikkila, finnszármazásu amerikai munkás, akit két évvel ezelőtt az amerikai bevándorlási hatóságok erőszakkal távolítottak el az országból. Az 54 éves, egykaru műszaki rajzoló a jelentések szerint szívroham áldozata lett. 1958. április 18-án San Francisco egyik utcáján letartóztatták és a hatóságok azonnal repülőgépre tették, hogy Kanadán keresztül visszavigyék szülőhazájába, Finnországba. Az országszerte megnyilvánuló nagy felháborodás következménye volt, hogy azonnal visszahozták őt az Egyesült Államokba, ahol 1906 óta élt és ahová szülei még kis gyermekkorában hozták. Azóta is állandó zaklatásnak volt kitéve Heikkila, aki ellen azon az alapon indították meg a deportálás! eljárást, hogy 1926 és 1939 között tagja volt az amerikai kommunista pártnak. 1959. nov. 30-án a bevándorlási hatóságok ismét elrendelték deportálását, amelyet azonban ügyvédje azonnal megfellebbezett. Ez nem az első eset, hogy hivatalos zaklatások és igazságtalan üldözések ilyen tragikusan végződtek, mint most Heikkila korai halála. Minden haladó szellemű munkás, úgy bevándorolt, mint külföldi születésű, saját halottjának tartja Heikkila munkásfcársat. Thursday, May 12, 1960 KI A FELELŐS MINDEZÉRT? Leány-anyák. — Gyermekek, akik soha nem fogják ismerni apjukat. — Csecsemővásár a fekete piacon Irta: erko Megdöbbentő adatok láttak nemrégen napvilágot a U. S. Children's Bureau és a US Census Bureau tolmácsolásában. Ezek szerint évente több mint 200,000-re becsülik az Egyesült Államokban azoknak a gyermekeknek a számát, akik házasságon kívül, leányanyáktól születnek. Mig 1938-ban “csak” 87,900 ilyen esetről tudtak, addig 1959- ben ez a szám már 205,000-re nőtt. A kimutatásokból kitűnik, hogy az említett számnak mintegy egyharmadát olyan leányanyák alkotják, akik korban nem haladják meg a huszadik életévüket, de évente általában 5,000 olyan eset is előfordul, amikor az anya életkora még a 15-ik évet sem éri el. Az ilyen leányanyák legtöbbje a gyermek születésekor szégyenében eltitkolja helyzetét és a valóságnak nem megfelelő nevet diktál be az apa kivoltára vonatkozólag. Mások ezen is túl mennek és gyermeküket még annak megszületése ■előtt áruba bocsátják. Az igy eladott gyermek aztán, születési bizonyítványának kitöltésekor, már uj gondozójának családi nevét kapja. A U. S. Census Bureau szerint — jelenleg az Egyesült Államokban minden 12 megszületett gyermek közül egy soha sem fogja ismerni az igazi apját! Los Angelesben pl. nyilvántartanak egy olyan anyát is, akinek 11 törvénytelen gyermeke van. Az Egyesült Államok évente több mint 210 millió dollárt áldoz az ilyen törvénytelen gyermekek eltartására. Mindjobban terjed a gyermekvásár is. Ma már évente mintegy 20,000 leányanya adja el gyermekét az u. n. “fekete piacon.” Az igy áruba bocsátott gyermek ára általában 3,000 dollárig terjed. Tragikus tény, hogy ezeknek a leányanyáknak többsége maga sincs tisztában gyermeke valódi apjának személyével. Pl. az egyik amerikai magazinban nemrégen megjelent egy kép, amely egy agyongyötört életunt arcú, fiatal 16 éves leányt ábrázolt. A képhez a következő szöveget mellékelték: “Ez a leány nem régen még'fiatal Volt és csinos. Ma azonban ott ül a segélyhivatalban és a következőket mondja a vizsgálóbiztosnak: ‘Megszületett a második gyermekem. 15 éves voltam, amikor az első született. Nem vagyok biztos egyik gyermekem apjának kivoltában sem’.” Felmerül a kérdés, vajon mit tesz az amerikai társadalom annak érdekében, hogy ezt a — különösen a fiatalság egész életére nagy kihatású — szörnyű állapotot minél hamarabb felszámolja? A látszat azt mutatja, hogy semmit, vagy legalább is nagyon keveset. A múlt évben ugyan volt egy kezdeményezés, amely szerint az elemi iskolák 7-ik, 8-ik és 9-ik osztályába fokozatosan bevezetik az emberi élettant (sex education), azonban ez egymagában kevés. Amig a fiatalság izgató filmeket nézhet és szemérmetlen irodalmat olvashat, amig erős szeszes italokat és nemi izgató szereket vásárolhat, amig a szülői ellenőrzés hiányában éjszakai autóturákon és u. n. “wild party”-kon vehet részt, addig bizony ezen a téren lényegesebb változás egyáltalán nem várható. Ahhoz, hogy komolyabb eredményekre legyen kilátás, elsősorban ezeket a tényezőket kéll felszámolni. Ehhez viszont az egész társadalomnak össze kell fogni, szülőknek, tanároknak és az egyéb hivatalos szerveknek egyaránt. Persze kormányatyáinknak — akármennyire is leköti őket nagy politikai tevékenységük — szintén körül kellene nézni egy kicsit a saját házuk táján is. Nem gondolják, hogy amiért az amerikai fiatalság tévúton jár, a felelősség elsősorban őket terheli? Hiszen ők azok, akiknek igazán alkalmuk, sőt kötelességük lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyeknek hatására a fiatalság — a szocialista országok példáját követve — kulturáltabb és erkölcsösebb életet élhetne. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most májusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $....................... ..-t Név: .............................................................. 'v. . .v........ • - V * *• *• «jay> -•* • V*'ír pit 9 m •
