Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-14 / 2. szám
Thursday, January 14, 1960 AMERIKAI i AHoGrAH ÉM |AtOm írja: ehn Shoshone-nak három lánya ... Feltételezem, hogy vannak olyan tájékozatlan emberek, akik nem tudják, azért megmondom, hogy hol fekszik Shoshone nevű kaliforniai falu, vagy mondjuk: városka. Ha az ember a 91—466- os főúton Los Angelesből Las Vegas felé autózik és Baker falunál a “Death Valley” felé északi irányban könnyelműen letér az útról, akkor akár tetszik, akár nem, 63 mérföldnyi távolságban beérkezik Shoshone faluba. Ez a falu — amely nevét “Death Valley” őslakóitól, a Shoshone indiánoktól kapta, — egyéb híján azt hirdeti önmagáról, hogy itt van a “bejárat” a Death Valley-hez. Ez igaz, ezt letagadni nem lehet, mert a falutól két mérföldnyire északra egy ut nyugati irányba tér el, amelyen a Salisbury és Jubilee szorosokon keresztül a “Halál Völgy”-be lehet jutni. Az a tény, hogy Shoshone “bejárat” egy nemzeti parkhoz, még nem buzdított volna arra, hogy róla cikket Írjak, de felfedeztem más körülményeket, amelyeket bizonyára az olvasó is érdekesnek fog találni. Ott kezdem, hogy Shoshone falunak volt régebben egy “motel”-ja, amely Charlie Brown tulajdonát képezte. A “motel” valószínűleg jó üzletnek bizonyult ennél a fontos bejáratnál”, mert egykét évvel ezelőtt a régebbi motellal szemben, az ut túlsó oldalán, felépült egy uj, egészen modern motel, amelynek tulajdonosa szintén Charlie Brown. Több motel vagy hotel nincsen a faluban. Shoshone falunak egyetlen egy gazolin kútja van, amelynek tulajdonosa: a fent említett Charlie Brown. Vendéglő csak egyetlen egy van a faluban és ez az egy vendéglő Charlie Brown tulajdonát képezi. Garage is cs.sak egy van Shoshone városkában és ennek az egy garage-nak Charlie Brown a tulajdonosa. Shoshone falunak van egy meglehetősen nagyméretű “market”-ja, ahol gyümölcsön, fűszerárun, zöldségen, húsfélén és tejtermékeken kivül sok más olyan árucikk is kapható, amelynek heHÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. ▼ ▼ '▼ T'T'T *r~V “RÉGI Jó VILÁG” “Ha a szegényeknek nyomorittatását és a törvénynek és igazságnak elfordittatását látod a tartományban, ne csudálkozzál a dolgon; mert egyik felsörendü vigyáz a másik felsőrendüre és ezek felett még felsőbbrendüek vannak.” (Préd. 5:8) A karácsonyi munkaszünetet olyan tevékenységre használtam fel, ami a legjobb akarat mellett sem nevezhető magasztosnak és felemelőnek — egy olyan könyvet olvastam ki az első betűtől az utolsóig, amelynek minden oldaláról valósággal árad a gazságnak, a visszaélésnek, a hatalmi tultengésnek, korrupciónak mindenfajta rosszindulatú változata. . . A könyv, amelynek a szerzők — nem csekély humorérzékkel — a “Régi jó világ” címet adták, a rosszemlékű Horthy-éra alatt elkövetett botrányos panamák egyré- szét tárja az olvasó elé, detektivregényeket is megszégyenítő izgalmasan érdekes feltálalásban. A fehérlovas admirális, az “uj honfoglaló”, aki a keresztény erkölcsiség és a közéleti tisztaság makulátlan bajnokának a szerepében szeretett díszelegni, egy kissé megtépázott és bemocskolt tógával kerül ki ebből a könyvből, amely kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal demonstrálja, mimódon nőtt Horthy Miklós 202 holdnyi kurtanemesi birtoka 1920-tól 1937-ig egy 2,000 holdas nagybirtokká — nem egészen a kormányzói fizetéséből megtakarított pengők és fillérek jóvoltából... Arról nem is beszélve, hogy az ujszerze- ménvj földbirtok után őfÖméltósága egy huncut fillér adót sem fizetett. . . lye inkább áruházban lenne és ennek a vásárcsarnoknak Charlie Brown a tulajdonosa. Egy üzlethelyiség felett ott diszlik a tábla: “BOR, SÖR PÁLINKA, nagyban és kicsinyben.” Alatta szerényebb betűkkel: Terjesztője Charlie Brown. Shoshone kis falu, de kiterjedt környéke van s ezzel magyarázható, hogy van uj és nagyon szép fő-iskolája, amelynek auditóriumát Charlie Brownról neveztek el. Ha az olvasó már unja Charlie Brown nevét a falu minden üzletével kapcsolatban, ezt én megértem, de kérem, hogy legyen türelemmel és gondoljon ai*ra, hogy mennyire unhatják azok, akik Shoshone faluban laknak, ezekben az üzletekben vásárolni kénytelenek és pláne azok, akik ezeket az üzleteket Charlie Browntóí bérlik. Mert ne gondolja az olvasó egy röpke percre sem, hogy ez a Charlie Brown, akinek Shoshone- ben annyi üzlete van, aki ebben a faluban minden egyes üzletet, kivétel nélkül a kezében tart, — egyúttal Shoshone-ben is lakik. Szó sincs róla! Ő “csak” az üzletek e szép gyűjteményének korlátlan tulajdonosa, amelyeket bérbe adott, mert neki más elfoglaltságai vannak. Elsősorban, — amellett, hogy egész Shoshone az övé, — megtudtuk, hogy van egy másik hasonló faluja, amely szőröstül-bőröstül-üzletestül szintén az ő tulajdonát képezi. Viszont abban a másik faluban sem tartózkodik, oda is csak látogatóba jár, vagy csak havonta egyszer, amikor a béreket kollektálja. Azonban, mint minden kétlábú ember, ugv ez a Charlie Brown is lakik valahol és ő pedig Sacra- mento-ban, California állam fővárosában lakik, mert oda fűzi őt a főfoglalkozása. Charlie Brown ugyanis állami szenátor és ez az oka annak, hogy üzleteinek sokaságát két faluban képtelen egyedül kezelni. Ezért kénytelen üzleteit bérbe adni, hogy igy aztán ideje legyen az állam gondjait, vagy legalább is azok egy részét, vállain viselni. Üzleteinek vezetésén kivül Charlie Brown egyebekre is képtelen. Például arra, hogy ellenőrizze üzletei vezetésének a módját. Ha lenne rá ideje, akkor biztosan észrevenné, hogy például eb ben az isten háta mögötti Shoshone faluban, az egyetlen motel bérlői olyan hallatlan árakat számítanak, mintha legalább is Las Vegas vagy Los Angeles közepén és nem Shoshone-ben lenne ez a bizonyos motel, amelynek régi szárnyában “8 dollártól FELFELÉ”, az uj szárnyban pedig “11 dollártól FELFELÉ” pocsékolják a szobákat. Itt gyorsan még bocsánatot is kell kérnem Las Hát ha egy kormányfő ilyen gálád módon juthat vagyonhoz, mint azt Horthy tette, mit várhatunk közvetlen munkatársaitól: a miniszterelnöktől, a kabinet többi tagjaitól, valamint ezeknek az alantasaitól?! Szinte mindegy, vajon az alantasok avatták-e be “a siófoki hőst” a gyors és könnyű vagyonszerzés titkaiba, vagy megfordítva; a pó- lai hóhér bátorította fel emezeket a panamázás- ra — annyi bizonyos, hogy a fehérlovas altenger- nagy példája ékesszólóan aláhúzza annak a régi magyar közmondásnak az értelmét, hogy: “Fejétől büdösödik a hal”. Megtanulja ebből a könyvből az olvasó, hogy milyen lázas igyekezetei fordítottak az illetékesek a legtöbbször véletlenül kiderült csalások és lopások eltakarására, a rajtakapott bűntettesek fehérre-mosására, a felfedezők elhallgattatására — s ha nem álltak kötélnek: az üldözésére. Az emberben szinte felötlik a gondolat: Ha a keresztény lelkiségnek és a közéleti tisztaságnak ezek a “felkent apostolai” ugyanolyan igyekezetét fejtettek volna ki a szégyenletes büntettek megakadályozására, mint amilyen nagy buzgalommal szorgoskodtak a büntettek elkendőzésén és a bűnjelek eltüntetésén, hát a Horthy-uralomról a történelem talán mint tisztakezü kormányzatról emlékezne meg. Végigvonutatják a szerzők az olvasó előtt a hírhedt Eskiidt-Nagyatádi-féle kiviteli iizelmek- től kezdve, a világszerte nagy port felvert frankhamisítási botrányon keresztül, egészen Vass József, a szentéletü kalocsai nagyprépost, népjóléti miniszter és helyettes miniszterelnöknek közpénzen rendezett pezsgős dinom-dánomjaiig és a szegényalapból finanszírozott, viharos szerelmi kalandjaiig, a hamis sáfároknak egy egész seregét, akiknek legtöbbje a származási vagy hivatali ranglétra legmagasabb fokain gyakorolta a csalás, lopás, sikkasztás legkülönbözőbb műveleteit — miközben mindegyiknek “majd meghasadt a szive” a hárommillió éhező magyar koldusért... A kormányzótól lefelé, főurak, főpapok, miniszterek, főkapitányok, főpolgármesterek, iparmágVegastól, ahol 8 dolláron nem is kell. “felül” fizetni nagyon rendes motel-szobáért és Los Ange- lestől is, ahol már 4—5 dollárért lehet rendes motel-szobát bérelni. Továbbá, ha Charlie Brown szenátor urat a haza gondjai nem kötnék le állandóan, 24 órán át minden nap, akkor észrevenné azt is, hogy a ga- zolin-kut, a garage, az étterem, a market, a bor és sör nagyban és kicsinyben, minden egyedülálló a maga nemében és Shoshone faluban, — ezért mnidenki annyit számit, amennyi NEKI jólesik és amennyi a tisztelt átutazó közönségbe belefér. Azaz nem is egészen igy áll a dolog. Amikor szerényen megkérdeztük, hogy “how come?” —* hogy van áz, hogy bár istentől elrugaszkodott helyet választottak üzletük helyéül, mégis olyan nagyvárosi, előkelő árakat számítanak, — a válasz az volt, hogy ők — mármint a bérlők —-, ártatlanok, mint a ma született bái'ánvka. Ők —- mondották — nem tehetnek semmit, nem ők szab ják meg az árakat, ők csak bekollektálják, amit Charlie Brown, a tulaj, számukra előirt. Lehet, hogy nekik van igazuk. Ki tud ilyesmiben eligazodni? Akárki az, aki megszabja az árakat, egy bizonyos: az átutazó fizet, mint a köles és még örülhet, hogy kap valamit a pénzéért, mert konkurrencia nincs, az egész falu magán- tulajdon, senki más nem nyithat üzletet a Charlie Bi’own különbejáratu falujában. Baker-be visz- szamenni túl messze van .és elől ott ásít a “Halál Völgy”, ahová gazolin és miegymás nélkül nem ajánlatos bemenni. Egy röpke pillanatra azután felmerült bennem az a gondolat is, — biztosan azért, mert rosszmájú vagyok — hogy talán Charlie Brown is észreveszi mindazt, amit én észrevettem és hogy talán foglalkozik is az üzleteivel többet, mint én azt elképzelem. Talán túl sokat is, annyit, hogy az üzleti gondok, bajok, kollektálások, — főleg a kollektálások —, stb., stb. miatt képtelen a haza gondjaival foglalkozni, — de ezt a rémitő gondolatot elhessegettem magamtól, mert hiszen ilyesmire még gondolni is rossz. Maradjunk hát amellett, hogy Charlie Brown jó, lelkiismeretes szenátor, aki sorsunkat előbbre helyezi üzletei sorsánál és California állam jelenje és jövője jó kezekben van Charlie Brown munkától kérges kezében. Ennyi a mondanivalóm Shoshone faluról, ahonnan távozóban a közismert magyar nóta dallamára jókedvűen rágyújtottunk, hogy: Shoshoné-nak három lánya, Charlie Brown-nak a markába, Ihajja, csuhajja! nások és bankárok, vagyis a régi magyar társadalom — igen: “a régi jó világ” — minden “felsörendü” típusával találkozik az olvasó ebben a rendkívül érdekesen megirt könyvben és ludbőrző borzongással álmélkodhat rajta: Hatalmas Isteni hát ilyen gonosztevők kezében volt a szerencsétlen magyar nép sorsa egy negyedszázadon át?! Ilyen vezetőkkel az élén, nem csoda, hogy az ország oly borzasztó mélyre sülyedt, hogy a történelemben hiába keresel hozzá hasonló példát . . . Számomra, aki jól vissza tudok emlékezni a könyvben feltárt aljasságokra, nem sok újat tartalmaznak a “Régi jó világ” beszámolói, mégis, képtelen voltam letenni a könyvet, mig az utolsó betűig ki nem olvastam; mennyivel többet meríthet a könyvből az olyan egyén, aki ezekről a förtelmekről vagy egyáltalán nem tudott, vagy csak homályos értesülései voltak felőlük ?! Nagyon megegyezem a szerzőknek a mü előszavában, hangoztatott nézetével: “Szükséges a múlt ilyenfajta részletes és konkrét feltárása, hadd ismerje meg történelmünknek ezt \a közeli és szégyenletes fejezetét az azóta felserdült ifjúság is”. S én hozzátehetem: Hadd ismerje meg az amerikai magyarságnak az a megtévesztett része is, amely — az ideszalajtott Horthy-rajongó politikusok, katonatisztek és más válogatott karakterek hamis beállítása nyomán — még mindig abban az illúzióban él, hogy a Horthy és társai által fémjelzett társadalmi és politikai rendszer kimúlása “tragikus veszteséget” jelentett a magyar nép történetében. A könyv elolvasása után rá kell jönnie, hogy egy ilyen rendszer letűnése csak nyereség lehet bármely nép életében. .. Ha a lap be tudja szerezni a könyvet itteni terjesztés céljára, ajánlanám, hogy azt tegye meg minél előbb; ha erre nincs mód, akkor javasolnám, hogy legalább néhány fejezetet tegyen közzé —Ízelítőképpen. . . BÁRKI RÉSZÉRE a legértékesebb ajándék t ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA!
