Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZó Thursday, April 21, 1960 V ^ w t y t y ”r’ ^ w ^ w ^ w w ^"'^r sr w w^r“^ «r w^r •w ^ ^ ^ t* '¥"T^r' ^ ^ '*** ^’■|"w w y Munkásmozgalom Szakszervezetek öreg tagjaikért A National Maritime Union (NMU) tagjai március havában tartott 30 különböző uniógyülé- sükön felhatalmazták az unió vezetőségét, hogy résztvegyen abban a kooperativ mozgalomban, melynek célja hotelek építése nyugdíjban lévő szákszervezeti tagok részére. A “Four Freedoms, Inc.” néven ismert mozga­lom egy szakszervezeti kooperativa (szövetkezet), melynek célja az ország különböző helyein olyan hotelek felépítése, vagy megvétele, ahol szép szo­bákat, ellátást és szórakozást nyújtanának nyug­díjas szakszervezeti tagok részére. Házaspárok, vagy egyedülálló egyének minimálisan 100 dol­lárt, vagy $125-t fizetnének személyenként ha­vonta. A tengerészek 3,725:642 elelnébén megszavaz­ták, hogy szervezetük előzetes befektetésként 110,000 dollárt használjon fel az unió pénztárá­ból. A tervek szerint először Kaliforniában és Floridában építenének ilyen hoteleket; a további építkezések attól függnek, hogy hány szakszer­vezet csatlakozik a szövetkezethez. Joseph Curran, az NMU elnöke kijelentette, hogy szakszervezete azért vesz részt a Four Free- doms-térvben, mert “egészséges és tiszteletre­méltó próbálkozásnak tartja az idősebb emberek egyik legsúlyosabb problémájának megoldására”. Mind az egyért DETROIT, Mich. — Egyelőre nincs kilátás a megegyezésre a Great Lake Steel Corp. (a Na­tional Steel Corporation egyik üzeme) gyárában megindult sztrájkban. 10,400 munkás, a United Steel Workers Union 1299-es lokáljának tagjai, hagyta abba a munkát. Az üzemvezetőség az ak­ciót “wildcat” sztrájknak minősiti. Az unió szó­szólója szerint a munkásokat kizárták az üzem­ből. A sztrájk úgy kezdődött, hogy az emelődaru­osztályon dolgozó egyik javitómunkást hazaküld- ték, mivel nem volt hajlandó olyan munkát el­végezni, ami szerinte nem az ő munkaköréhez tar tozik. A javitómunkás megrendszabályozását kö­vetően vagy százan hagyták abba a munkát; ezek közül hetet 5 napra felfüggesztettek. A következő napon több munkás maradt ki a munkából. Ké­sőbb piketelők jelentek meg a gyárüzem előtt. A munkások a piketvonalat nem voltak hajlandók átlépni. A pék szakszervezetek egyesüléséért A Bakery & Confectionary Workers Union 48 alosztálya megbizottai 39,000 tag képviseletében gyüléseztek St. Louis-ban kettős céllal. AZ egyik az, hogy eltávolítsák a szakszervezet éléről James G. Cross elnököt, a másik pedig az, hogy keresse­nek egyesülési lehetőséget az AFL-CIO American Bakery Workers-el, amely levált a B & C-ből 3 évvel ezelőtt, amikor Cross elnök korruptsága mi­att az egész szervezetet kizárták az AFL-CIO ból. Ugyancsak követelték, hogy a Cross körül csoportosuló vezetők és a titkár-pénztáros, Petér N.'Olsen adjon elszámolást a szakszervezet pénz­ügyi helyzetéről. A st.-louisi konferencia országos konvenció megtartását követeli szeptemberre. Egyesülési Bizottságot választott meg, Frank Dutto, a new- yorki 3-as lokál és Ermin Moschetta, a philai 12- es lokál elnökének vezetésével. Elhatározta egy 100,000 dolláros pénzalap összegyűjtését a kor­rupt vezetőség elleni küzdelemre. Megtörténhet az, hogy Cross a lázadó lokál valamelyikét “gond­nokság” alá helyezi, mely esetben a többiek az illető lokál segítségére lesznek. Minden lehető lépéssel meg akarják gátolni, hogy Cross továbbra is önérdekü célra használja fel a szervezet pénzalapját, ő az, aki ellenzi és útjában áll a pék- és sütöde munkások egyesülé­sének, amit a legutóbbi konvenció elhatározott. Az amerikai jólét, amiről csak a statisztika beszél Egyszer egy évben statisztikai kimutatások fel­színre hozzák azt a gazdasági egyenlőtlenséget, amely az amerikai nép osztály tagozódottsága és a kapitalista kizsákmányoló rendszer igazságta­lansága következtében milliókat kárhoztat sze­génységre és nyomorra, még több milliót a köze­pesnél alacsonyabb életszínvonalra, a- többieket pedig a közepes, a kielégitő, a jómódú, a gazdag és a fényűző kategóriába helyezi. A Kereskedelmi Minisztérium jelentése szerint 7.500.000 családnak, vagyis a gazdag Amerika családjai 14 százalékának évi 2,000 dollár, vagy ennél kevesebb jövedelme van. Ha csak két gyer­meket- számítunk egy-egv családra—szegény csalá dóknál rendesen sokkal több van —, akkor is 30 millió emberről van szó, akik a szó szoros értel­mében nyomorognak. A legutóbbi hivatalos meg­állapítás szerint egy négytagú családnak 6,400 dollár évi jövedelemre van szüksége ahhoz, hogy a “rendes”-nek minősített életmódban legyen ré­sze. Az ehhez a csoporthoz tartozó családok szá­ma állítólag az utóbbi 4 évben nem változott. 11,600,000 olyan család van, ahol az évi kere­set 2,000 és 4,000 dollár között van; 13,100,000 a 4.000 és 6,000 dollár; 9,900,000 család a 6,000 és 8.000 dollár, 5,600,000 család a 8,000 és 10,000 dollár; 5 millió család a 10,000 és 15,000 dollár és 2,900,000 család a 15,000 dolláron felüli kere­seti kategóriába tartozik. A “szabad lehetőségek” hazájában válogatha­tunk, melyik kategóriába kívánunk tartozni. Csak szólni kell a statisztikának.. . Ellenzik az órabér emelését A National Restaurant Association, a National Retail Merchant Association és ehhez hasonló munkásnyuzó munkáltatók szövetségei hangosan tiltakoznak az ellen, hogy az 1 dolláros órabért felemeljék. A Kongresszus előtt van olyértelmü törvényjavaslat, amely $1.25-re emelné az óra­bért és a törvény hatásköre alá vonna további 6—10 millió munkást. “Az étlapon 20—25 százalékkal kell emelni az árakat”, mondják a vendéglősök. Mások az összes munkabérek emelésének veszélyét látják e lépés­ben. “Káosz”! — kiabálják az áruházak, amelyek háziasszonyokat és diáklányokat alkalmaznak részidőre igen olcsón. A nagy mosódák és tiszti- tóüzemek is olcsó munkaerőhöz vannak szokva. A szakszervezetek kampányt indítottak, hogy a munkások levelekben, sürgönyökben kérjék kongresszusi képviselőiket a minimális órabér emelését célzó javaslat elfogadására. így fosztja ki a unió pénztárát A Kennedy-Landrum-Griffin törvény megszo­rító rendelkezései 10,000 dollárjába kerültek a detroiti 157. sz. autómunkások lokáljának. Mind­ez csupán egy tisztviselőválasztás uj és eddig szükségtelen kiadásaként van elkönyvelve. Ez a munkástörvény kimondja, hogy minden szakszervezeti választás titkos szavazás utján kell, hogy történjen. Még akkor is, ha a jelöltek­nek nincs ellenjelöltjük. A 157-es lokál 11 tiszt­viselőjelöltje közül csak egynek volt versenytár­sa, de ha ez az egy visszavonult volna, a lokálnak akkor is át kellett volna mennie a titkos szava­zás formalitásain és elszenvedni a 10,000 dollár kiadást. A lokál 9,000 tagja 137 különböző műhelyben dolgozik. A 15 tagú választóbizottságnak meg kel­lett látogatnia az üzemeket, munkásokkal ismer­tetni a választást. Azonkívül a törvény megtiltja, hogy a választást — mint a múltban — a szak- szervezeti helyiségben tartsák meg, ezt is az üzem ben kellett elvégezni, mind a 137-ben külön. Az idő, a fáradság, a kiadás nagy megterheltetést jelent a szakszervezetre. A törvény szerint a szakszervezet minden in­tézménye, a legkisebb lokáltól a központi irodáig, az év lezárása után 90 napon belül részletes pénz­ügyi jelentést kell, hogy elkészítsen. Michiganban pl. 700,000 tagdijat fizető tag van. A jelentésnek el kell számolnia azzal, hogy a tagdijakból meny­nyit költöttek tisztviselők fizetésére, kiadásaira, iroda költségekre, jogi és más kiadásokra, neve­lésre, ismertetésre, ajándékokra, hozzájárulások­ra, szervezkedésre. 10,000 dollár pénz- és 5 évi börtönbüntetés jár azoknak, akik nem a valósá­got jelentik. A szakszervezetek pénzügyi titkárai nem fogy­nak ki a törvény .szidalmazátsából. Azt is be- kell Írni a jelentésbe, hogy' a gyülekező teremben el­helyezett Coca-Cola automata bevételéből a szak- szervezet mennyi részesülést kap. Szakszervezetek vezető-szerepe A massachusettsi “Labor Council” polgárjogi bizottságának rendezésében nemrégen megtar­tott “Labor Institute on Human Rights” évi gyű­lése arra szólította fel az országos és helyi szak- szervezeteket, hogy legyenek kezdeményezők a faji elkülönítés és az emberi jogok küzdelme te­rén és tartsák meg ezen szerepüket. Úgy a szónokok, mint a résztvevők megegyez­tek abban, hogy a szakszervezeteknek fel kell ku­tatni a problémákat és akcióba kell lépni ahelyett, hogy védekező álláspontra helyezkedjenek ezek­kel a problémákkal kapcsolatban. A főszónokok között ott volt Boris Shishkin és Don Slaimon, az AFL-CIO polgárjogi alosztá­lyának igazgatója és igazgatóhelyettese is. A több mint 250 delegátus felismerte, hogy a “szer­vezett munkásmozgalomnak amellett, hogy érdek­lődik a polgárjogi kérdések iránt, támogatni is kell minden nagyobb akciót, mert létérdeke azt megköveteli”. A déli “sit-in” tüntetőket is biztosították támo­gatásukról és azokhoz hasonlították őket, akik az 1930-as évek régi szakszervezeti ülősztrájkjai­ban vettek részt. A konferencia foglalkozott a faji megkülönböz­tetés kérdésével az alkalmazásoknál, a tanoncki- képzéssel, helyi szakszervezeti polgárjogi prog­ram terveivel, a szakszervezetek álláspontjával a polgárjogokat illetően, s azzal, hogy milyen vi­szony áll fenn a déli “sit-in” mozgalom és a szak- szervezeti mozgalom között. Tárgyaltak ezenkívül a “Bill of Rights” elleni támadásokról, beleértve a munkásellenes törvé­nyeket, valamint a kongresszusi kivizsgálásokról és a helyi rendőri akciókról. A tárgyalások során a Jewish Labor Committee és a Catholic Labor Guild szorosan együttdolgozott az állami AFL- CIO bizottsággal. a munkanélküliség A Labor Department (munkaügyi minisztéri­um) kéthavonként megjelenő jelentése szerint az ország 149 vidékén van “lényeges munkásfeles­leg”. Ezek közül 31-ről 33-ra emelkedett azon te­rületek száma, amelyek fontos ipari központok. A kevésbé fontos vidékek száma, ahol a munkás- felesleg szintén “lényeges”, a januári 107-ről márciusban 109-re emelkedett. Azok a területek számítanak a “lényeges mun­kásfelesleg” kategóriába, ahol a munkások 6, vagy több százaléka munka nélkül van. Május közepére “‘vegyes irányzat”-ot várnak a tartós iparcikkek gyártása terén, különös tekin­tettel az autóiparra. Az autóipaf központjainak télvégi vizsgálata arra mutatott, hogy az uj au­tók eladása terén bizonytalan a helyzet; az el­adott uj autók száma alacsonyabb, mint az vár­ható volt. A munkaügyi minisztérium szerint a túlórázást és második műszakban való munkát korlátozták az utóbbi hetekben jónéhány autóközpontban, más helyekről pedig munkáselbocsátásokról jelen­tenek. Az autóiparban megnyilvánuló bizonytalanság kihatással van az acéltermelésre is, jelenti a mun kaügyi minisztérium, mivel a főbb termelő köz­pontokban munkalevágásokról jelentenek. Bizo­nyos javulás várható azonban a villamossági gé­pek, gyártott acél, hadianyag és szerszámkészités terén. Néhány területen szakmunkáshiány miatt nem volt munkásfelvétel. Márciusban 253,000-el esett az alkalmazott munkások száma. A munkanélküliek számát a Labor Department 4,206,000-re becsüli, ami a munkaerő 5.4 százaléka. Valahogyan a márciusi kemény időjárást okozzák a szokatlan márciusi munkanélküliségért. A mezőgazdasági munkála­tok visszamaradtak emiatt. Még a népszámlálást végző 180,000 uj alkalmazott sem enyhítette a helyzetet. Egyesek szerint mindez uj gazdasági hanyatlás kezdetét jelzi. A HÁZIÚR nem fizeti a villanyszámlát, s emi­att a lakók tiz napig sötét lépcsőházban járnak, fűtés és melegvíz nélkül élnek. Mióta Mrs. Mat- tie Bowman megvette három esztendővel ezelőtt Brooklynban a hatcsaládos bérházat, 23 különbö­ző kihágással vádolták. Néhány napig még a bí­rósági idézésekre kell felelnie, közben a villany- társaság elvitte a villanyórát, a lakók meg vár­hatnak. - * ; ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom