Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

Thursday, April 21, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Dél Afrika — Amerikában Alabama a faji elnyomás mintaképe. — Minden erejével ellenáll a hala­dásnak.— Az államszerkezet felbomlasztásától sem riad vissza a néger jogok meggátlására. — Fokozottabb az évszázados terror A néger nép harca a jogaiért, amióta a rabszol­gaköteléket leoldották róla, még sohasem volt olyan elterjedt és mélyenszántó, mint a több mint két hónap óta folyó ülő-tüntetések a nagy üzlethálózatok ételkiszolgáló pultjai előtt. A né­ger egyetemi diákok által megindított békés, min­den fenyegetésnek ellenálló, sziklaszilárd kitar­tással folyó kampány az egész országban támoga­tásra talált úgy a fiataloknál, mint társadalmi, egyházi és politikai vezetőknél. De a déli államok­ban, amelyek évszázadok óta a faji megkülönböz­tetés, gyűlölet és üldözés légkörét fogadták el a saját különleges életmódjuk alapjául, a gazdasá­gi és politikai vezetők most sem akarnak tudni a haladással járó változások elkerülhetetlenségéről. Törvényes és törvénytelen módszerekkel állnak ellene az árnak. Minden igyekezetükkel meg akarják akadályozni azt, hogy a néger polgár még a legcsekélyebb formában is részt vehessen az állam vagy bármely részének társadalmi vagy politikai életében. Azt sem szabad megengedni, hogy egy fáradt néger háziasszony bevásárlás közben ugyanabban az üzletben egy csésze kávét megihasson ülve — istenments egy szintén fá­radt fehér asszony mellett —, de ha megáll a háta megett, hosszas várakozás után a kiszolgáló­nő neki is átnyújt egy kis harapnivalót, amit el is fogyaszthat — állva. Ha változtatnának ezen a régi, de számunkra bevált rabszolga szokáson, akkor — a fehér urak lelkiszemeit még a gondo­lat is sötétbe borítja — megnyílna az ut a néger nép többi követelései előtt is az egyenjogú élet­módhoz. Ezért izgul a déli fehér társadalom és izgalmában megerősíti és újakkal szaporítja ed­digi fajüldöző intézkedéseit. A N. Y. Times tudósítója, Harrison E. Salis­bury Alabama államban tanulmányozza az uj fej­leményeket Az ő tudósításaiból vetük az alanti adatokat. A leleplezett tények elhomályosítják országunk külföldön élvezett dicsfényét, amihez a washingtoni kongresszus is hozzájárul a pol­gárjogok mostoha és kétszínű kezelésével. Birmingham, az “amerikai Johannesburg” Alabama szivében 600,000 lakosú ipari gócpont Birmingham város. A faji megkülönböztetés ál­landó feszültségében él. A néger s fehér lakosság csupán az utcákat, a viz- és csatornaszolgálatot használja közösen. Minden egyéb: a játszóterek, taxik, könyvtárak, stb. el van különítve. Az élet­mód minden rétegét a faji megkülönböztetéssel járó félelem és gyűlölet feszíti. Ezt a légkört a néger diákmozgalmak még jobban élezték, habár Birminghamban ez csak későn, kb. két héttel ez­előtt indult meg egész enyhe formában. A mozga­lom elején egy tucat néger diák rövid imára gyűlt össze Birmingham egyik parkjában “a sza­badságért”. A rendőrség mindannyit letartóztat­ta. A várost úgy jellemezte valamelyik lakója Sa­lisbury előtt, hogy légköre a délafrikai Johannes­burghoz hasonlítható. A valódi izgalom április 2-án kezdődött, amikor 10 néger diák párosával 5 üzletben ült le enni. Valamennyit letartóztatták és 18 óráig fogva tartották, mielőtt óvadék ellenében szabadon bo­csátották őket. Az azt követő 3 nap alatt a rend­őrség munkába állott. Letartóztattak 3 néger lel­készt (az egyiket fürdőköpenyben és mezítláb vit­ték el) egy fehér és egy néger egyetemistát. “Csavargás”-al vádolták őket és helyi szokás szerint 3 napig óvadék nélkül börtönben tartot­ták. Az egyik lelkész, F. L. Shuttelsworth, gyako­ri áldozata a fajgyűlölő, basáskodó Eugene Con­nor rendőrfőnöknek, akinek kijelentését minden­ki ismeri: “Pokolba a törvényekkel, itt lent ma­gunk csináljuk törvényeinket”. Shuttelsworthnak három ügye van fellebbezés alatt. Templomát kétszer bombázták. Házát bomba pusztította el. öt, feleségét és egy fehér lelkészt egy lincselésre kész banda bántalmazta, amikor együtt egy fe­héreknek szánt váróterembe akartak menni. A Birmingham-Southern egyetem előtt keresz­tet égettek. Ide jár a letartóztatott fehér diák és ugyancsak innen 97 aláírással tiltakozást küld­tek John Patterson állami kormányzóhoz, amiért elrendelte az Alabama College tüntető néger di­ákjainak kirekesztését az egyetemről. A Birming­ham-Southern becsületes elnöke, dr. Henry King Stanford nem hajolt meg a fajgyűlölők követelé­sének, hogy a tiltakozó diákokat megfenyítse, vagy hogy a letartóztatott diákot kizárja az egye­temről. Pedig megfenyegették, hogy ez egy és fél­millió dollárjába fog kerülni az egyetemnek. Dr. Stanford ugyanis ennyi pénzt akart közadako­zásból összegyűjteni az egyetem szükséges épít­kezéseire. Korbács és csülök Még ennél is nagyobb terror és félelem dühöng Birmingham külvárosában, Bessemer acéltelepen. A lelkészek letartóztatásával egyidőben fenyitő (korbácsos) különítmények jelentek meg. Az egyik 4—5 férfiből álló banda megragadta Biar- bara Espy, 19 éves nőt, autóba erőszakolták és addig ütötték, amig “vallomást irt alá”, hogy né­ger férfiakkal barátkozik. Későbbi feljelentésé­ben eskü alatt állította, hogy támadói között egy rendőr-megbizott és egy városi tanácsos volt. Megnevezte őket, de a rendőrfőnök nem hajlandó vádat emelni megbízottja ellen. Az FBI folytat vizsgálatot az ügyben, de közbelépésük — a múlt tapasztalatai szerint — nem sok eredményt igér. Bessemerben lakik egy diák, aki részt vett az “ima a szabadságért” akcióban. Hét kocsirako­mány csuklyás bitang rohanta meg a házat, ahol anyjával és húgával lakik. Vascsövekkel, bunkós­botokkal, bőrrel bevont, borotvapengével ellátott fadorongokkal voltak felfegyverkezve. A táma­dást legjobban az öregasszony sinylelte meg, aki­nek egyik lábát eltörték, kezét összezúzták, kopo­nyáját meglékelték. Másnap két rendőrmegbizott látogatta meg a kórházban. Az asszony rémülten ismerte fel bennük támadóit. Nem mert feljelen­tést tenni ellenük. Nemrégen egy néger és fehér iskoláslány az utcán veszekedett egymással. Az egyik épületből egy fehér férfi lépett ki ostorral a kezében és a helyszínen elkorbácsolta a néger kisleányt. Az iskolaigazgató hívására a rendőrség nem jelent­kezett. Hetekig egy órával előbb kellett a néger gyerekeknek iskolába menni és egy órával később hazamenni, hogy elkerüljék a fehér gyerekekkel való találkozást. Az ehhez hasonló esetek soroza­tát lehetne felemlíteni. A társadalmi erők eme harcában már elmosó­dik a határvonal a hivatalos és a magánjellegű terror és törvényellenesség között. Ám még ebbe az emberietlen zűrzavarba is beveti fényét a fel­tartóztathatatlan haladás. A legnagyobb feszült­ség közepette egy helyi néger egyetem és a Har- vard-egyetem látogatóba jött csoportjai vitaestét tartottak. Fehérek és feketék együtt ültek a te­remben és a dobogón felváltva szóltak hozzá a tárgyhoz, megsértve Birmingham ősi törvényeit. Egy estére mindenki megfeledkezett arról, hogy hol van. Az elkerülhetetlen, de még sok harcot megkívánó fejlődés egy előrevetített jelenete volt ez a faji ellentétekkel küzdő Birminghamben. Kik és hogyan irányítják az állam politikai életét? Befolyásos körökben az állami apparátus — az iskolarendszer, a politikai és adminisztrációs gépezet — feloszlatásáról beszélnek. Az iskola- rendszerre vonatkozólag, az integrálás kikerülésé­re, már volt bizonyos határozat, bár még nem lép­tetők életbe. Inkább feloszltnák a megyei ható­ságokat, semmint megtűrjék, hogy egy néger is részt vegyen bennük. Az állami kormányzást is megváltoztatnák, hogy ezt a lehetőséget elkerül­jék. Alabama államon húzódik át az úgynevezett “Black Beit”. Ezt az elnevezést egyesek a dúsan termő fekete földre vonatkoztatják, de története­sen éppen ezeken a területeken vannak többség­ben a néger lakosok, a gyapotültetvények rabszol­gáinak leszármazottjai, és az elnevezés valóban innen veszi eredetét. A négerek egyre erőtelje­sebb harca a szavazati és más jogaikért, irtó fé­lelemmel tölti el a fehér fajgyűlölőket. Egy idő óta önkéntes lovas őrjáratokat szerveztek ezek­ben a megyékben az ültetvényesek, mert csak nekik van lovuk és a hatóságoktól törvényes meg­bízatást kaptak a rend őrzésére. Ezek a terror- csapatok súlyos veszedelmet jelentenek nemcsak a néger, hanem a szegény fehér lakosság részére is, akiknek szavazati joga szintén korlátozva van. A hatóságok ezeken a területeken át akarják szervezni a választó kerületeket, különösen ha a polgárjogi törvényhozás felbátorítja a négereket szavazójoguk gyakorlására. Macon County felosz­latására már kaptak hatósági engedélyt. Itt a la­kosság 84 százaléka néger. Igyekeznek tehát oly területekhez csatolni őket, ahol jelenleg több a fehér szavazó. Green és Wilcox megyékben, ahol a lakosság 83, illetve 79 százaléka néger, egy néger sem szavaz. Alabama, más államok lakos­ságszaporulatával szemben, vesztett a létszámá­ból. 1900-ban 54 százalék volt a fehér lakók szá­ma, a jelen népszámlálás 70 százalékot fog kimu­tatni. Ez arra mutat rá, hogy más államokba va­ló költözés különösen a négerek részéről volt tö­meges. A Jelenlegi légkörben gyorsan erősödik a Ku- Klux-Klan szervezkedés. Erre mutat a majd min­dennapi keresztégetés. Teljesen nyíltan működ­nek; úgy a vezetők, mint a tagok ismertek. Bár egy állami törvény tiltja az álarc viselését, a fe­hér hálóinges álarcos Klan viselet már rég meg­szokott látvány Alabamában. A KKK terror főleg a négerek ellen irányul, de éppúgy üldözik a zsi­dókat is. A helyi újságok meleg szimpátiával Ír­tak a 16 éves Jerry Hunt-ról, aki két héttel ez­előtt Gadsden, Ala.-ban bombát dobott a zsinagó­gába, azután puskával várt és rálőtt a kirohanó emberekre. Bár a fiú bevallotta, hogy voltak cin­kosai, senkit nem tartóztattak le közülük, egy héttel később óvadék ellenében őt is szabadon bo­csátották. Általános az a vélemény, hogy a bíró­ság élejti az ügyet. A fajgyűlölet határtalan A teljesen nvilt és büntetlenül dúló faji (néger és zsidó) üldözés díszpéldányaként Birmingham oszlopain ott éktelenkedik egy választási kam­pány hirdetés. John G. Crommelin, nyugalmazott tengernagy, az Egyesült Államok szenátusába akar jutni a következő szólamokkal: “A fehér ember jelöltje”. “Mint a ti szenátoro­tok meg fogom támadni és leleplezem a B’nai B’rith Anti-Defamation League-t (ADL), az in­tegráció malária szunyogát és a Fehér Keresz­tény Alabamaiak tiitkos ellenségét. EZT MU­SZÁJ MEGTENNI. — Az ADL (zsidó) a szú­nyog; az NAACP (zsidó vezette néger szervezet) a baktérium”. Ezt a förmedvényt olyanok is hely­telenítik, akik különben támogatják a faji elkülö­nítést. Alabama gazdasági és politikai életét a United States Steel Corporation alvállalata, a Tennessee Coal and Iron Co. uralja. Ez olyan köztudomású tény, hogy a társulatnak mintegy a közéletet uraló szimbólumaként, dombon elterülő főépületét “Weible Erőd”-nek nevezték el, a társulat főügy­vezetőjéről. A társulat és a politikusok közti egyetértés a helyzetet úgy irányítja, hogy a ke­vés szavazati! “Black Beit” dominálja az állami gépezetet. Innen kerülnek ki a szövetségi kong­resszusba küldött törvényhozók is. Liberálisabb elemek valamilyen változást vár­nak. A lakosság csökkentésével a következő vá­lasztáson kevesebb képviseletre jogosult Alaba­ma. Patterson, a kormányzó azzal akarja a ké­nyelmes állásukat féltő politikusok beleegyezését megkapni a szavazókerületek átszervezéséhez, hogy azzal fenyegetőzik, miszerint ellenkező eset­ben az állam északi részéből, amely iparilag fej­lettebb és ennélfogva valamivel “liberálisabb”, lesznek országos képviselők megválasztva. Salis­bury szerint még azok is, akik várnak javulást az állami közéletben, lemondóan úgy nyilatkoznak, hogy “. . . igen, de félek, hogy előbb még rosz- szabbra fordul a helyzet”. Nincs semmi okunk hinni, hogy Salisbury a többi déli államokban lényegesen különb helyze­tet találna, ha elmenne oda. Az “egyéni szabad­ság” amely külpolitikánk legkiemelkedőbb jelsza­va, saját déli államainkban a legbarbárabb keze­lésben részesül kül- és belpolitikai vezetőink majdnem siri hallgatása mellett. Kormánytagja­ink a nyugatberliniek “szabadságáért” egy atom­háborút megkockáztatnának, ám a néger polgárok szabadsága nem érdekli őket. A déli négerek küzdelme, a délafrikai tünteté­sek, az afrikai-ázsiai felszabadult országok és sza­badságukért küzdő népek hangos szava fel fogja ébreszteni Washington politikusait arra, hogy a jó példával itihon kell előljárni. Országunk fe­hér polgárainak-is ki kell venniök részüket nem­zeti becstfletmik helyreállításából. s AWMWWMWWVWVMMMMMMbWMWWmV MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, MAGYAR SZÓ OLVASÓ! _______5^

Next

/
Oldalképek
Tartalom