Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 2. szám

AMERIKÁT MAGYAR SZÓ 10 I Magyarország | “Az autó sem jólétet, sem boldogságét nem jelent” - mondja a disszidálásból hazatért uszébajnok A Baranyai tér 7 .számú házat keresem. Nem is olyan egyszerű megtalálni. A Fehérvári utón leszállók az autóbuszról. Egy uj város terül el előttem a maga frissességében: a lágymányosi lakótelep. Úgy mondják, hogy itt van a Baranyai tér. A várostérképen még nem szerepel. Erről az uj városrészről már írtam a “Magyar Szó”-ban. Mint beszámoltam a XI. kerület pere­mén szputnik gyorsasággal uj város született: tetszetős utcák, terek, nagy ablakos, balkonos épületek, parkok és minden, ami egy városképhez tartozik; hatalmas iskola, dúsan felszerelt üzle­tek, körzeti orvosi rendelő. Jól esik a szemnek, a léleknek amit lát. És nemcsak az épületeket lá­tom; lelki szemem túl néz a falakon, a kényes la­kásokba, amelyek most lettek családi otthonok. Mosolygok. . Ebben az uj városban keresem a Baranyai te­ret. Elindulok a Baranyai utcán, gondolom hogy a végén találom meg iá Baranyai teret. De nem ta­lálom. Megszólítok egy embert, majd még egyet, egy harmadikat. . . egy ötödiket; egyik sem tud­ja. Valamennyi azt feleli: “Kérem én nem ré­gen költöztem ide, csak azt a házat ismerem, ahol én lakom. “Közben kiderült, hogy az utcák, terek egyrészét számokkal látták el, másik része neve­ket kapott, majd megváltoztatták az egészet, mert az építkezés tovább szélesedett; a város to­vább fejlődött. Nehéz itt kiismerni magát az em­bernek és mosolyom már rég lehervadt, amikor végre megtalálom a keresett teret, házat, lakást, amely Dobai Gyula úszóbaj nők otthona. Becsengetek. Egy fiatalember, a disszidálásból hazatért Do­bai Gyula nyit ajtót. Bemutatkozom. Bevezet a kellemes berendezésű “garzon lakás”-ba: kolóniái bútor, szőnyeg, bar szekrény, rádió: minden uj. Egy kis asztalon nagy lajxwtDla: egy épüiet váz­latos. alapterve. Beszélgetünk. Első kérdésem mikor jött haza és honnan. — 1958 nyarán, Amerikából. Pontosabban a Los Angeles melletti Lynwocdból, ott laktam. — Miért disszidált? Dohai Gyula olyan" mozdulatot tesz, mint, aki azt mondja “nem tudom”, egy kissé el is pirul. De aztán megszólal: — A Fővárosi Tanácsnál voltam tisztviselő. Kényelmes beosztásban dolgoztam, igy adtak időt, módot ahhoz, hogy kedvem szerint sportol­jak. Én is olyan gondtalanul éltem, mint a többi élsportoló. Ez tette lehetővé, hogy 1956-ban, 18 éves koromban ICO méteres gyorsuszásban 57.2 mp-et értem el. Ennek alapján küldtek ki a mel- bourni olimpiára. Úgy gondolom, hogy azok a dol­gok, amelyek ott történtek közismertek. Mester­séges rémhírekkel bástyáztak körül bennünket. Szörnyű lelki állapotba kerültem én is. Nem gon­doltam sem apámra, sem anyámra, akiket Végte­lenül szeretek, ámokíutóként mentem a többiek­kel. így disszidáltam. — Kint mivel foglalkozott? t— Az Egyesült Államok több mint ötven váro­sában versenyeztünk. Ott például 100 yardot 50.8 mp alatt úsztam. A turné alatt az ellátáson kívül napi két dollárt kaptam, ezenkívül fizették a mo­sást és más kiadásokat, (szappan, fogkrém, stb.). Ezzel szemben állítom, hogy a jótevő m^gmentő­ink szépen kerestek rajtunk. Később szétszéled­tünk, ki hol helyezkedett el. Én San Gábrielben működő Carrier Corporationhoz kerültem, előbb mint minőségi ellenőr, később, mint rajzoló. San Gabriel egy órányiia fekszik Lynwoodtól, ahol laktam. — Milyen közlekedési eszközzel járt a munka­helyére? — Saját kocsimon. Illetve 450 dollárt fizettem egy kocsira, amelyet csak azután mondhattam volna magaménak, ha teljesen kifizetem. Ameri­kában megtanultam, hogy az autó sem jólétet, sem boldogságot nem jelent, Ezt a kint élők is legalább ugv tudják, mint én. Amikor a munka­helyemen megtudták, hogy haza akarok jönni, ki­tették szűrömet. A kocsit mielőtt elutaztam volna visszaadtam az eladónak. Más fogalom Ameriká­ban az autótartás, mint idehaza, A legtöbb dol­gozó szívesen kicserélné kocsiját arra, amit itthon megtaláltam: nyugalomra, biztos megélhetésre. — Megmondaná őszintén, hogy miért jött ha­za ? — Nincs okom, hogy ne legyek őszinte. Ott kint egyre világosabbá vált előttem, hogy mind­az, amivel elszéditettek bennünket nem más, mint közönséges hazugság. Közben jöttek a levelek szüleimtől, barátaimtól, akik megírták, hogy mi a valóság. Nem volt egy nyugodt éjszakám, sem egy nyugodt percem, hiszen én a hazámban, Ma­gyarországon kívántam mindig élni, boldogulni. Nem éreztem magam alatt biztos talajt. Nem volt más gondolatom, csak haza menni -— haza menni. Miután jobban hittem a szüleimnek, barátaimnak, mint azoknak, akik igyekeztek elriasztani a meg­fontolt tervemet végrehajtottam: itthon vagyok. — Hogyan alakult ki az élete? — Újtól tisztviselő vagyok,. de emellett tanu­lok is. Én az építőipari technikum 2 osztályát el­végeztem, de a tanulást abbahagytam. Most újra, kezdem. Beiratkoztam a levelezői tagozatra és két év múlva befejezem a technikumot. Építész le­szek. Azt hiszem ez a legszebb mesterségek egyi­ke, különösen nálunk, ahol olyan, sokat építenek. Az első időben a Pannónia utcában laktam albér­letben, aztán nekem is jutott ez a kis lakás ebben a szép uj városban. Amit itt lát már a magam ke­resetéből vettem. — A sportolás terén hol tart? Az egfhizl vezetik látogatása az Állami Eg’^űzigfi Hivatal elnökénél BUDAPEST. — Olt Károly, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, az uj év alkalmából fogadta a, ripmaf katolikus püspöki kar tagjait, az Orszá­gos Béketanács katolikus bizottságának vezetőit, a református egyház püspökeit és főgondnokait, az evangélikus egyház püspökeit és főfelügyelő­jét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit, A szívélyes légkörben lefolvt beszélgetéseken mindkét fél részéről’ méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helyeslik és támogatják a forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak a széles néptömegek jólétének további emelésére irányuló politikáját, Grősz József kalo­csai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az emberek, köztük a katolikus hívők jólétét és fel- emelkedését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság kiépítése, a termelő­szövetkezet a parasztság további felemelkedésé­nek útja. A megjelent egyházi vezetők újévi jókívánsá­gaik mellett kifejezésre juttatták, hogy az 1960- as évben is készségesen támogatják a kormány­nak a szocializmus építésére, a népjólét emelésé­re irányuló politikáját. Hagasabka emelik a a hús- és tejtermelést Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhe­lyettes, az állami gazdaságok főigazgatója az 1960. évi feladatokról a többi között a követke­zőkben tájékoztatta az MTI munkatársát: — 1960-ban jelentős változások következnek be az állami gazdaságok vetésszerkezetében. A kukorica vetésterülete 50,000 holddal növekszik, ami azt jelenti, hogy a szántóterület 23.5 száza­lékára kukorica kerül. Az állami gazdaságok 1960-ban az egész szálas- és abraktakarmány­szükségletüket maguk termelik meg. Több ezer holddal növelik a burgonya vetésterületét is, s a minőségi vetőgumó előállítása mellett az eddi­ginél lényegesen nagyobb mértékben járulnak hozzá az étkezésiburgonya-ellátáshoz is. A szilárd takarmánybázis alapján lehetőség nyílik arra, hogy az 1959. évihez viszonyítva 1100 vagonnal több húst és 30 millió literrel több tejet értékesítsenek. — Nyomban a visszaérkezésem után jelentkez­tem az újpesti Dózsánál, ahol sok barátsággal fo­gadtak. A 100 méteres g.yorsuszási eredményt már 56.9 mp-re javítottam. A Budapesten lezaj­lott európai bajnokságon egy második és két har­madik helyezést értem el. Sajnos egyideig nem edzhettem magam, mert a brémai versenyen megfáztam és a vesém is megbetegedett. A Sport- kórházban feküdtem, ahol tökéletesen rendbe hoz­tak. Most még orvosi ellenőrzés mellett treníro­zok, de hamarosan már erre sem lesz szükség. Remélem hamarosan sikerül olyan eredményeket elérnem, hogy az olimpiai keretbe is bekerülhe­tek. Persze azt nagyon ki kell érdemelnem. A magyar úszók a római olimpián való szerep­lésére terelődik a szó. — Az uszósportunkon — mondja Dobai Gyula — kétségkívül erős rést ütött a legjobb verseny­zők esztelen disszidálása, de nyugodtan merem állítani, hogy az emelkedés már ebben a sportág­ban is megkezdődött. Az úszás nálunk tömegsport és a jóképességü edzők keze alól kikerülő tehet­séges "versenyzők máris szép eredményeket érnek el. Ennek láttán meggyőződésem szerint a római olimpián a mi versenyzőink bejutnak a döntőbe, és egy-két év múlva a magyar uszósport ismét a dicsőség fokára kerül. Dobai Gyula ezután az itthoni élményeiről be­szél. — Megkapó volt számomra az a szeretet, aho­gyan itthon fogadtak, ahogyan igyekeztek átse­gíteni az első időkben. Valósággal álmélkodtam, amikor Budapesten a sok uj építkezést, az áruk­kal teli üzleteket, az uj esti fényeket megláttam. Szinte fantasztikus, hogy milyen gyors itt a fej­lődés. Legutolsó nagy élményem most karácsony­kor volt. Az ünnepeket otthon töltöttem szüleim­nél, Szegeden. Ezen az ünnepen sokszorosan érez­tem annak nagyszerűségét, amikor az embert igazi szeretet veszi körül, amikor az emberből kicsordul annak melegsége, hogy : “de jó idehaza lenni”. Ják Sándor Thursday, January 14, 1960 A Telefongyár 22 különféle szerszámgépet kapott a szovjet áruhitelből. A bakelitmü- helyben egy 100 tonnás korszerű hidrauli- kos műanyag-prést állítanak üzembe. Ez­zel is növelik a gyár műanyag-termelését. Képünkön: Szerelik a 100 tonnás présgépet Kétbillio forintot fordítanak az ózdi Kohászati Üzemek rekonstrukciójára

Next

/
Oldalképek
Tartalom