Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-14 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 14, 1960 4§t Tiszán innen, Dunán túl... (Folytatás az előző oldalról) hanrtak, mint verebeken a toll ősszel, ködös időben. ■* —.Förtelmes. . . — mondja Varga Dénes megvetően, s jegyez megint. De Daruka Miskát nagyon szivén szúrja ez a szó. — Miért? Oltsuk el a villanyt és gyújtsuk meg az olajmécsest? — Nem arról van szó, hanem... De Daruka nem hagyja szóhoz jutni: — Aztán. . . ráncoljunk gatyát, mint édesapáin ék az ők korukba? Na, ne vicceljünk, elvtársak. — No dehát ezt se lehet csinálni. Ennyire kivetkezni az emberi formából... Na nézzék... Hiszen ez a fiatalember volt az, ni, aki lóháton fogadott bennünket! — mondja Sándor Margit megiszonvcdva.-— Melyik? — Ez itt, ni! Ez a szép szál, szőke fiú. Akkor csizmában, ingujjban, most meg. . . — s szótlanul nézik a fiatalembert, aki egy helyes kislánynyal ott táncol el, tova előttük. — Sárközi Antal. A múlt héten vizsgázott motorbiciklire. — Motorbiciklire? — Igen. Vezetésre. Most vett egy uj Pannóniát, huszonkétezerért. — De hát ilyet... — Persze. De nemcsak ő. Nyolcán vizsgáztak egyszerre, s evvel a nyolc motorbiciklivel van most már a faluban összesen valami. . . mindgyá csak. Valami. . . huszonkilenc darab! — Parasztoknak? — Legényeknek jobbadán. Sofőröknek. Traktorosoknak. Egykutya. — No dehát ez egyszerijén hihetetlen... — s ezt már nem a művésznő, hanem Varga Dénes néprajzos és archeológus mondja. (Jegyezni.) — Hiába, ez már igy van. Bicikli meg aztán épen van fölösen. Van olyan ház, ahol kettő is van. A férfiak is, az asszonyok is. Vagy. apjának is, lányának is vagy fiának is. — S ezek a fiatalok jöttek elóbem délután, befont sörényű lóháton, s a lányok magyaros viseletben, biciklivel — mondja Sándor Margit Varga Dénesnek elszomorodva. Varga Dénes cvors felfogású ember, s hirtelen látja az egész faluképet, a tegnapit is, a mait is. Előszedik a csizmát, nyerges lovat, s pántlikát, aKKor, amiKor varaim ünnepi szint akarnak adni valamilyen közös megnyilatkozásuknak, hogy aztán lerázzák magukról azonnal, amikor vége az ünnepi aktusnak, pillanatnak, mi ez? Csak á múltjukkal' tudják kifejezni emberi mivoltukat, jelenükkel nem tudják? Nem tudják a jelenükkel. Pedig: a múltnak ilyetén való felmutatása nem más, mint ahogyan ők kiemelik az elsüllyedt, beiszaposodott tárgyakat a földből: múlt. Olyan múlt, amely soha, soha nem tud megelevenedni többet. Csak hát szüksége van rá az embernek, népnek, nemzetnek, mint alhogy szüksége van az újabb és újabb nemzedékeknek elmenő szeretteik emlékére fényképekben, tárgyakban, eszközökben. .. — Gyere. Csörögjünk egyet... — hallja egy befelé igyekvő fiúnak a hangját, aki ugyanakkor egy lányért hátra nyújtja a kezét. Varga Dénes a fülében kalamol, hátha nem jól hall, de hiába. Ez a szó csörögni, úgy visszhangzik benne, mint egy o^d ináré káromkodás egy üres szobában. — Mit mondott ez? — kérdezi hüledezve. Darura Mis-ta röhög egy rövid sort. Mégpedig úgy, hogy nagyfel kezdte, s nagyfel is végezte. — Azt mondta, hogy. . . csörögjenek. .. tehát táncoljanak egyet. Nagyon rendes gyerek egyébként, de Pesten dolgozik egy tügyárban, és onnan hozza ezeket a szavakat. A tügyárből! — röhög. — Gépgyár vagy téglagyár, de tügyár? He-he-he ... Ij j.. . ha-ha-há! — Ijesztő! — Mi? — Hát az, hogy. . . csörögjünk. — Ijesztő? Tudja a fene. Engem nem ijeszt meg egyáltalán. Varga Dénes egyszerűen belesápadj annyira elborítja a düh. — No, de maga itt a KlSZ-titkár! Ami azt jelenti, hogv maga felelős az itteni fiatalságért ás ez a felelősség pedig nem egyszerűen csak erkölcsi felelősség, hanem sokkal, igen sokkal több annál. Sőt. Nős már ? „—. Dehogy .vagyok! ■ í — Annál rosszabb. Mert felelős a holnapi yag^y holnapútáni feleségéért, gyermeke vagy"'gyermekei édesanyjáért, s magokért aa gyermekekért ; . ,,v Görögjünk! Mit gondol, ez a csörgés hov*i csörögted a mai s holnapi fiatalok életét? A csömörbe, a cinizmusba, a nyegleségbe, de még ha itt meg tudnának állani! A lezuhanó kő nem tud megállni fele zuhanásban! — Parányi kis zsebkönyvét előveszi, s szinte undorral dobálja Daruka Miska felé a szavakat, amiket nyilvánvalóan már itt szedett össze: — Tepsi = kislány. Frankó = jó. Halálos = nagyon jó. Jattolni = kezetfog- ni. Csuka = cipő. Csaj = kislány. Kégli = lakás. Stob = cigaretta. Smárolni — csókolózni. Csörögni = táncolni. Patkó = meghalni. Állati jó, mi? Baromi jó, mi? Klassz, mi? Kóser, mi? Mondjam még, olvassam még? Ifjú Daruka Mihály gondolkozva nézi Varga Dénest, de az arca nem árul el se jót, se rosszat, se mást. Sokára mondja, de azt is lassan: — Tessék nézni. Mink, sima tói parasztok pontosan elvégezzük, ami a történelmi fejlődés jelen szakaszában ránk esik. A falu jobbik fele már szocialista mezőgazdasághoz tartozik, éspedig olyan fokon, hogy a múlt évben ötven forintot fizettünk munkaegységenként, de ebben az évben többet fizetünk. Mert a múlt évben még csak kétezer négyzetméter üveg alatt volt kertészetünk, de ebben az évben már négyezer négyzetméter alatt volt és lesz még az őszben. Olyan annyira jól sikerült, hogy amikor például Debrecenben még tiz, tizenkét forint volt egy kiló paradicsom, mi már adhattuk öt forintért, vígan. Vagyis, jól kerestünk. De hiszen ez semmi, és csak példának. Nem rosszabb a helyzetük a magánparasztoknak sem, ha csak a termelésről van szó, de. . . — s ez a lényeges — bizonytalanabb. S ez olyan fölényünk, amit nem lőhet behozni se egyiknek, se másiknak, senkinek. A falut láthatta ma délután az autóbusszal menet, de nem látta belül. Mert ami itt van, az még nem a belseje. Ez csak a látszat, amit egymásnak, s a kiváncsiaknak mutat. Hogy ugv mondjam. . . a vasárnapi arculata. Az otthon, tehát a hétköznap sokkal színesebb és gazdagabb. Hát akkor. . mi mit tehetünk egyebet? Én, azokat az összeszedett szavakat tudnám szaporítani bőven: “ide figyelj. . . Helló, bébi. .. kistöpörtyü. . . cukipofa...” mi értelme összeszedni? Ezek felröppennek, eddig vagy addig tündökölnek, aztán lehullnak, hogy soha, soha ne nyíljanak ki a szájakon többet. Tessék csak ide hallgatni! (s egy dalt dudol): — Sürü csillag fent az égen, várlak babám, réges- régen, olyan rég, hogy majd leszakad a lábam. . . -— Ismeri ezt ? — Nem. — Na lássa. Én is édesapámtól hallottam. Nemcsak ezt, mást is, többet is, de ki dalolja ma már ezeket? Senki. Se a város, se a falu. Valameddig harsogott, zengett, aztán eltűnt, mint a füst. Semmivé lett. De nem ez a baj. — Hanem? — Az, hogy maga kommunista? — Az. Persze, hogy az. De mire jó ez a kérdés ? Vannak dolgok, amelyekben nem szabad az embereket igy válogatni. — Tudom. Köszönöm. Egyszóval: valami más kellene. Valami több, szebb, igazabb, az anyagi és szellemi helyzethez illőbb. Én nem tudom ezt pontosan kifejezni, inkább csak érzem, mint értem. Varga Dénes összekuszált érzéseit próbálta rendezni, de hogy a maga igazát bizonyítsa, szinte mesterkélten gondol arra, hogy nincs igaza Darukának, szét kellene ezt a sok zagyvaságot szórni innen, mert inkább ne mozduljon előbbre az élet a faluban, minthogy igy mozduljon. — Elhiszem, de mégis nagy itt a baj — mondja. — Mit lát maga bajnak, hadd lám. — Először is. . . a legtöbb fiatal Ízléstelenül táncol, úgy összebújnak, akárcsak Pesten. Másodszor meg. . . De Daruka nem hagyja beszélni, közbevág: — Ha Pest kibírja, ez a falu is majd csak kibírja, higgye el! — s egy fiatal párnak int, akik itt táncolnak tova, s vígan köszöntötték szemmel, arccal, kézzel Darukát. — Kik ezek ? — kérdi Varga. — Ezek? A férj építési brigádvezető, a feleség magyar szakos tanárnő. — Érdekes — csodálkozik Varga. — Igen. Vannak többen, akik igy összeházasodtak. Tudja, mi az osztálynélküli társadalom? — Hogyne. — S egy tételes mjagyarázásba kezd. De Daruka nem hagyja, megint csak beleszól : — Dehogy az. Hanem ez itten, la! Simató társadalma. A nyolcosztályos elemi iskola alapvető műveltséget ád mindenkinek, és utána ott van nemcsak a könyvtár vagy az újságok, hanem maga a mindennapi zsongó, egyre harsogóbb élet. . . Na de ne értsen félre, persze hogy sok a zűrzavar a fiatalok közt, amit tehetünk, megteszünk. Én is szeretek szórakozni, táncolni, szépeket mondani, de nem ész nélkül! Akit kézbe tudok tartani, ott nem is lehet baj! — henceg, s valóban hiszi, amit mond. A dobos ebben a pillanatban ruhát cserél, vagyishogy. . . átcsap egy másmilyen tánc tempójába (zenének mégse lehet mondani ezt a zagyvaságot), s vannak, akik járják tovább, vannak, akik abbahagyják. — Én már csak eltáncolom, ha valaki eltáncolja, de. . . mindennek van határa — hangoskodik bosszankodva iSzilva Jóska és elengedi a lányt, akivel táncolt (menjen, amerre fővel esik), s igyekszik a zsúfoltságon kifelé. — Pardon... — mondja egy lányka, Ujmor Ági kedvesen, s aki Varga Dénesnek nekiütközik, s akinek a táncosa szintén beleunt a lődörgésbe. (Ági, az nem. Az nem unt volna bele.) — Kérem. .. — kapja rá Varga Dénes a tekintetét, de fejét is lesunyja, azt hiszi, hogy men ten rászakad a mennyezet. Pompás, szép fiatal lányok csoportja tülekszik a táncteremből kifelé, elől Ujmor Ági fehér nájlon estélyi ruhában utána Váradi Rózsi tiillruhában, majd a harmadik taft ruhában, de kisestélyi ez, megannyi. Hamvas, szép kicsi vállak, karok. . . s mintha csak most fedezte volna fel Varga Dénes a lányokat! A lányokat, akik szinte szemmelláthatóan pompás vállaikon tartják a mai és holnapi emberi társadalmat. — Meghökkentő. . . — dadogja. — Mi? — Ezek a lányok. . . Ki az az első, a nájlonruhás? — Az az én unokahugom, Ági. Ujmor Ági. — Kérlek, mutass be neki... — s nem is tudja, hogy Darukát tegezi. — Kérlek. Nagyon szívesen. Szi-szi-Sz. . . Csatt! — elsők csak jelzések, mint a Morse- jelek, s a második az, hogy Daruka a tenyerébe csap. Erre a lányok megtorpannak, néznek, vizsgálódnak, s Ági valamit súg Rózsinak, s visszafordul, ide jön. — Ági. Hadd mutassam be neked Varga Dénest, Budapestről. — Aztán Vargának magyarázza: — Ági nagyon helyes kislány, lépést tart a pesti divattal. Még nyár eleje van, de máris vásárolt egy kabátnak való teddy-ber anyagot őszire. Ági ránéz Vargára, puha, bársonyos nézéssel, de az az a nézés, amellyel uj időszámítás kezdődhetne a tájon bízvást, de az a táj mostanában merőben mást csinál, minthogy valamivel, akár az Ági nézésével is, megreformálja a kalendáriumot, s az időt. Ez az a nézés, amely elborítja az illetőt merevül s Varga Dénes aki elég jó tartási! fiatalember, ebben a nézésben valósággal megszépül. — Ágika... nyujtaja feléje Ági a tenyerét. S ő maga is tudja, hogy nevéhez eddig soha, nem illesztette a becéző, kicsinyítő jelzőt. — Varga. — Ágika — mutatkozik be Ágika Sándor Margitnak ugyanúgy, s egyszeriben tudja, hogy fontos, persze, igen fontos, hogy ennek a pesti fiatalembernek bemutatkozhatott, de az élet értelme s a világ teteje mégiscsak az, hogy a művésznővel megismerkedhetett. — Szervusz. . . borul rá becézően a Sándor Margit szava, s ez a tegezés annyira jólesik neki, hogy ebben a pillanatban a legboldogabb kislány az egész bálteremben. Az asztaltársaságokat is beleértve. — Menjünk vissza az asztalhoz, gyertek ti is, lányok — indítványozza Daruka. Mennek, s előttük ut nyílik a hullámzó tömegben, de utánuk megint minden összefoly. S ekkor, ebben a pillanatban felharsan a csárdás. S vannak, akik füleiknek úgy hangzik ez, mintha eddig valamilyen sivatagban étien, szomjan őgvelegtek volna, s egyszerre felfakadt a sziklából a viz. De vannak persze olyanok is, akik számár a mintha sötétség borította volna be a világot, embere és Ízlése válogatja. De ez a társaság itt megtorpan. — De hiszen akkor... táncoljunk mi is, jó? Szabad? — fordul szembe Varga Dénes Ágival hirtelen.----Szívesen. . . — mondja Ági, de inkább rebegi, ő néni tudja, hogy mi az Ízlésbeli különbség a csárdás közt, meg a bugi-vugi közt, a csa-csa- csá-ról vagy a rock-and-roll-ról nem is beszélve. — ,Há>t akkor — mondja Daruka is, s máris a Sándor Margit derekára teszi a kezét, s úgy mennek vissza a belső terembe.- (Folytatjuk)
