Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-07 / 14. szám

Thursday, April 7, I960 ________________AMERIKAI MAGYAR SZŐ .5. Katolikus elnök intézménynek, még a Magyar Szónak sem, noha feltételezem, hogy sokan egyetértenek velem. Jellem és tehetség Országos méretű vitákban mérlegelik a katolikus elnökjelölt esélyeit Irta: GERÉB JÓZSEF Az elnökválasztással kapcsolatos négyévenként bemutatott politikai cirkusz kikiáltói egyre na­gyobb zajt ütnek. Fújják a trombitát, verik a nagydobot, hogy valamennyire mégis csak érdek­lődést keltsenek olyan elnökválasztásnál, ahol az elnöki aspiránsok és mögöttük álló két nagy po­litikai párt között alig van észrevehető különb­ség. Ez nem csak úgy könnyedén, felelőtlenül oda­vetett állítás. Hiszen az országunk népére s igy egyben az emberiség jövőjére is legfontosabb kérdésben, — A BÉKE KÉRDÉSÉBEN — mind­két párt a FEGYVERKEZÉST hirdeti, amit a béke ellenzésének kell tekintenünk. A legfonto­sabb belügyi kérdésben, az alkotmány-biztositotta polgárjogok elismerésében és a szabadságjogok védelmében is egyformán bűnös mindkét párt. így az igazi kampányprobléma (issue) helyett mellékes dolgokat tálalnak fel a közönség részé­re. Tekintettel arra, hogy az aspiránsok egyike, John Kennedy szenátor katolikus, most megint azon rágódnak, hogy van-e eshetősége egy kato­likusnak arra, hogy az Egyesült Államok elnöki székébe kerüljön? És ha csakugyan beülhetne, milyen következményei lennének annak ? Nem ke­rülne-e a katolikus egyház olyan hatalomra, hogy veszélyeztetné a többi vallások szabad gyakorlá­sát? És nem adná-e fel Amerika az “állam és a vallás” elválasztásának elvét, amit itt az ország megalapítása óta tiszteletben tartottak? “Megint felvetették ezt a kérdést”, mondtam előbb, mert 1928-ban is sok szó esett erről, ami­kor a demokrata párt elnökjelöltje a katolikus vallásu Alfred E. Smith, newyorki kormányzó volt, aki liberális nézetei dacára is elbukott, állí­tólag a vallása miatt, a már akkor is nagyon kon­zervatív Herbert Hooverral szemben. Mit mondott Smith? Smithnek is feladták a kérdést, mint most Ken- riedynek, hogy ha ő hü katolikus, lehet-e pártat­lan elnöke a sokféle vallásu amerikai népnek. Smith erre igy felelt: “Én tiszteletben tartok mindenféle felekezetet, minden egyházat és nem törődöm azzal, hogy ki milyen módon imádja istenét”. Ma ezt a rövid mondatot sokféle módon megha­misítják, mert Smith, mint később kiderült — ugv értette, hogy ő nem bánja, ki mint imádja istenét, CSAK IMÁDJA VALAMI MÓDON. Ma­gam is azok között voltam, akik erősen támad­tuk azért, mert a fenti nyilatkozatot nem volt hajlandó igy átformálni: “Nem bánom ki mi­lyen módon imádja VAGY NEM-IMÁDJA iste­nét”. Szóval Alfred E. Smith, a túlzó liberális, való­jában nem volt hive az igazi vallásszabadságnak. És éppenugy nem hívei azok sem, akik ezt a kérdést most újból felvetették. Mert ha a jelöltek bármelyike is nyíltan a teljes vallásszabadság mellett foglalna állást, akkor a sajtó meg a köz­véleményt irányitó összes intézmények nekiugra- nának. is erőszakoljon az állam egyetlen vallást sem azokra, akik már nem hisznek ilyesmikben. Ellentétes irányzat Az igazán vallásos emberek azt hirdetik, hogy az emberiség sorsát kétféle törvények irányítják: 1. Az Istentől származó törvények. 2. Ember al­kotta törvények. Fontosságukat is ebben a sor­rendben veszik, vagyis azt tartják, hogy az em­ber nem alkothat olyan törvényt, ami ellenkezne az isten törvényeivel. És ha mégis csinálnak va­lahol, akkor az ember annak a világi (emberi), törvénynek nem köteles engedelmeskedni. Hogy mikor és melyik világi törvény ellenkezik az isten törvényeivel, azt természetesen AZ EGY­HÁZAK, illetőleg annak a vezetői szabják meg. Azért az helyenként és időnként nagyon külön­bözik. így pl. ma Spanyolországban minden vilá­gi törvényt felülvizsgál a katolikus egyház és csak az marad meg, amit jóváhagy. Másféle val­lások gyakorlását persze nem hagyja jóvá, de az­ért azt hirdetik, hogy ott vallásszabadság van. A népköztársaságokban hivatalosan úgy tart­ják, hogy csak VILÁGI törvények vannak, ame­lyek mindenkire kötelezők. Azonban azok, akik hisznek valamilyen vallásban, követhetik annak “isteni törvényeit”, ha nem ellenkeznek az állam törvényeivel. Szóval az állami törvényeken belül mindenki szabadon gyakorolhatja vallását. Erre a külföld — még a spanyol Franco kormánya is azt kiabálja, hogy azokban az országokban nincs vallásszabadság. Az Egyesült Államokban Amig 1928-ban a liberálisok Alfred Smith mel­lett sorakoztak fel, most megdöbbenve vizsgálják Kennedy szenátor esélyeit. Ennek két oka is van. Az első az, hogy az utóbbi időben a katolikus egyház nagy erővel terjeszkedik itt és ha Kenne­dy maga liberális maradna is, alatta sok katolikus kerülne magas kormányhivatalba és igy a katoli­kusok hatalma még jobban megnövekedne és ki tudja, nem keritenék-e kezükbe az ország feletti uralmat ugv, mint Spanyolországban és sok más országban tették már? A katolikus hatalom itteni növekedésének elismerése az, hogy most megint egy újabb kardinálist kapott az ország s most már nyomban Olaszország után következik,. Vannak, akik azt mondják, hogy a kommuniz­mus európai gyors terjedése miatt az előrelátó katolikusok az Egyesült Államokat szemelték ki a pápaság székhelyéül abban az esetben, ha az olasz nép is áttérne a szocialista termelő rendr szerre. Persze addig is az innen nyert dollárokat előnyben részesítik a Vatikánban minden más­féle pénzzel szemben. A másik ok a Richard Nixon elnökségétől való nagy félelem, ami már szinte rettegésnek is mondható. Igen sok liberális úgy tartja, hogy az amerikai népet a katolikusok még mindig nem gyúrták meg annyira, hogy katolikust ültetnének az elnöki székbe. így ha a demokraták csakugyan jelölik Kennedyt, akkor Nixonnak nagy esélye lesz a győzelemre. A valóság Kutyából szalonna Nézzük csak, ebben a kérdésben mi is a való­ság? Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke nem katolikus, hanem presbitérián, de szívesen elmegy más templomokba is. A vallásnak ily különös mu­togatására mondotta 1955-ben Mathew M. Neely szenátor (D., W. Va.): “Az elnök azelőtt semmi­féle egyházhoz sem tartozott, most meg nagy publicitás közepette járja a templomokat. A val­lásnak ily istentelen mutogatása nem igazi vallá­sosság, hanem csak álszenteskedés”. És mégis az egyházak az Egyesült Államokban olyan nagy befolyást soha sem nyertek, mint az Eisenhower-adminisztráció alatt. Törvényerőre emelték, hogy az okiratokra ráteszik: “In the name of God” (Isten nevében), amit el kell fogad­ni azoknak is, akik már nem hisznek a természet- feletti felfogásban, igy tehát a vallásszabadság álarca alatt rájuk kényszerítik a babonás hiedel­met. Ezért az alapvető kérdés nem az. hogy az el­nök katolikus-e, vagy sfem. A fontos az, hogy az alkotmányban kimondott vallásszabadságot iga­zán juttassuk érvényre; ne tiltson az állam egyet­len olyan vallást sem, amely nem hirdet törvény­be ütköző bűncselekményeket, de ugyanakkor ne Jogos-e ez a feltevés? Bajos megmondani. Any- nyi tény, hogy Nixonért én sem lelkesedem. Nem tudom elfelejteni azt a durva cselszövést, amivel a szenátorságot elnyerte. És ha még azt el is fe­ledném, akkor is jól emlékszem arra, hogy mint szenátort egy csoport kaliforniai gazdag ember pénzelte s amikor az pár nappal az ’52-es válasz­tások előtt kiderült, rádió beszédében beismerte, de kivágta magát azzal, hogy azt a PÉNZT A KOMMUNISTÁK ELLENI HARCRA KÖLTÖT­TE. Igaz, hogy \a pénzzel söha sem számolt el, de ez a gyerekes kifogás elegendő volt Ike-nak, aki felkiáltott? “Dick, you are my boy!” és azzal el­intézte a kis politikai botrányt. De kár, hogy Sher man, Adams meg a többi kormányhivatalnok ese­teivel, akik megvesztegetést fogadtak el, nem le­hetett ilyen könnyen elbánni. Én azonban mégsem hiszem, hogy Nixonból valaha is szalonna lesz. Az eddig mondottak szerint én nem sokat törő­döm ezzel a kérdéssel, nem tartom olyan fontos­nak, mint azt a sajtó most beállítani igyekszik, Nvqmatékosau kihangsúlyozom, hogy EZ CSAK AZ ÉN. VÉLEMÉNYEM, amely tehát nem hivar tajos állásfoglalása semmiféle szervezetnek, wajgy Természetesen akadnak majd más véleményen lévők is, akik álláspontjaikat figyelemre méltó érvekkel tudják alátámasztani, de én mégis azt tartom, hogy ezt a kérdést a politikusok azért dobják a közönség elé, hogy legyen min marakod­ni. Mert ilyen marakodás nélkül mitsem érne a korteskodás. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az elnöki tiszt­ség betöltésénél nem az elnök vallása, hanem a KARAKTERE A FONTOS. A jellem és a tehet­ség teszik képessé az elnököt arra, hogy fontos kérdésekben helyesen tud dönteni; hogv VEZET ÉS NEM KULLOG A TÖMEG UTÁN. Mert a sokféle vallás mellett egy uj amerikai vallás is keletkezett. Ennek hivatalos neve: “Az amerikai életmód” (The American way of life). Másképpen “az árral való úszásnak” is mondják. Ragaszkodás a külszinüséghez, a “konformitás”, amelynél a vallás és a tsmplombajárás is csak a “mutogatást”, szolgálja. Ez még nem volna baj, de ennek az uj vallás­nak is velejárója a többi vallásokból átvett misz­tikus rossz szellemmel való ijesztgetés. Ennek a mumusnak időközönként más és más nevet ad­nak, most a kommunizmusra tették ezt az ijesztő álárcot, amivel rémitgetik híveiket. Ebben az uj vallásban egyesülnek nemcsak a régi vallások vakbuzgó hívei, hanem a fékerek és a ‘mutogató” (kirakat-vallásu) politikusok is, akik abból élnek. Megismétlem: Az elnök karakterétől és tehet­ségétől függ, hogy a gyülölethintő fékerek, a há­borús uszitó profitharácsolók és a publicitásra törtető félbolondok milyen szerepet kapnak az or­szág ügyeinek intézésében. Miről ismerjük fel a népszámláló biztost? Április 1-től és az azt követő 2—3 héten belül, a 160,000 népszámláló biztos egyike kopogtatni fog az ajtónkon, hogy az országos “Census”-hoz szükséges adatokat összegyűjtse. Lehet, hogy nő lesz a biztos — mert több nő vállalkozik az ilyen alkalmi állásra, amely csak minden tiz évben kínálkozik. De akár nő, akár férfi, igazoló jelvényt fog viselni, amely bizonyít­ja, hogy az amerikai kormány hivatalos ügyében jár el. Az 1960-i népszámláló biztos egy kb. 3 és fél incs hosszú és 2 és egynegyed incs széles piros- fehér-kék jelvényről ismerhető fel. Az igazoló ..V/ y ^ CENSUS ENUMERATOR ,V. ; ■•v:\ .-••/' \ ' tXPlSES: jUNfc 30, i 960 ; kártya külső részén az amerikai kereskedelem­ügyi minisztérium pecsétje látható, “Census Enu­merator” (Népszámláló biztos) szöveggel. A kár­tya hátsó oldalán Robert W. Burgess, a Statisz­tikai Hivatal igazgatójának aláírásával megerő­sített felhatalmazása van a biztos hitelesitett alá­írásával' együtt. A hivatalos jelvényeken kívül, amelyet szembe­ötlő helyen fog viselni, a biztos egy aktatáskát is hord magával “1960 Census of the LTnited Statés” felírással. Az aktatáskában hivatalos statisztikai űrlapok vanak. Robert W. Burgess igazgató mindenkinek lelki­ismeretes közreműködését kéri a nemzeti 18-ik Censusának sikere érdekében. A minden háztar­tásban minden személyről beszerzendő adatok összegyűjtve és összevetve, fontos tényeket fog­nak feltárni’az egész ország, az állam, a megye és a községre nézve, bár az anyagot oly titoktartás­sal tezelik,. hagy egyes családok adatait azokból megállapítani lehetetlen. Burgess igazgató kije­lentbe ^eppl€: -A közlött feleletekre nézve, a törvény^ telj es titoktartást biztosit. A vallomáso­kat tjjoh; adogatásra, vizsgálati vagy a statiszti­kai szemp.QntíoJítól eltérő más célra felhasználni,.’ American Council

Next

/
Oldalképek
Tartalom