Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 2. szám

míxxqszemle A hadsereg vette kezébe a hatalmat JLaoszban A vientiane-J rádió jan. 1-én ismertette a laoszi kormány közvéleményét, amely szerint az ural­kodó elfogadta a Szannanikon-kormány lemondá­sát. A rádió közvetlen ezután a hadsereg vezérkari közleményét olvasta be, amely a lakosság tudo­mására hozza, hogy “kéztye veszi a helyzetet, addig is, amig az uj kormány megalakul”, és egy­úttal nyugalomra szólítja fel az ország népét. Nyomban a rádióközlemény elhangzása után katonák vették át az Őrizetet a laoszi rádió és egyéb fontos középületek előtt. A Szannanikon-kormány a reakció uralomraj u- tását jelentette 1958 októberében. A miniszter- elnök nevéhez fűződik az indokinai háború befe­jezését deklaráló genfi egyezmény felrúgása és az ország, a királyi Laosz és Patet Lao egyesíté­sét előíró vientiane-i egyezmény megszegése, va­lamint a semleges politikával való szakítás. Szan- nanikon 1959 tavaszán katonai támadást rendelt el a volt Patet Laó-i ellenállási mozgalom egysé­gei ellen, és ezzel felújította a polgárháborút. Úgy vélte, hogy ezzel megfélemlíti az ország demokra­tikus erőit, és megkönnyíti Laosz bevonását az agresszív SEATO-ba. Céljai azonban nyilvánva­lókká váltak és megmutatkozott, hogy a laoszi nép nem támogatja ezeket a törekvéseket. Néhány héttel ezelőtt Szannaníkon átalakította kormányát, a legreakciósabb szélsőjobboldali ele­meket kirekesztette az uj kormányból. A kor­mányalakítás trükkje nem vált be, az uj kor­mány tehetetlensége szinte azonnal megmutatko­zott és hamarosan meg is bukott. A reakció gyengesége megmutatkozott a pol­gárháborúban és az átalakított kormány gyors bukásában. A reakció válságát a katonai diktatú­ra sem oldhatja meg. A láoszi nép továbbra is erőteljesen küzd a genfi és a vientiane-i egyezmé­nyek megvalósításáért, az ország békés és demok­ratikus egyesítéséért, Laosz semlegességének helyreállításáért. Exportáljuk a KKK-t Dél-Amerikában TRÉS ARROYOS, Argentina, — A “La Hora” nevű újság jelenti, hogy a Buenos Aires tarto­mányban fekvő városban megalakították az ame­rikai mintájú Ku Klux Klan (KKK) osztályát. Ez az első kimondottan KKK süveges szervezet Argentínában, amely az Amerikában használt terror módszereket akarja bevezetni. így vesztjük ei nepek barátságát Szeretett szövetségesünk, Singman Rhee or­szágában nagy megbotránkozást keltett amerikai katonák brutális eljárása, hogy két koreai asz- szony fejéről leborotválták a hajukat. Állítólag a nők prostituáltak voltak és John W. McEnerv Cheyenne, Wyo.-i kapitány rendeletére követte el a tettet két amerikai katona, amikor a nők ellá­togattak az amerikai táborba. A délkoreai napilapok követelik, hogy az Egye­sült Államok ott is olyan engedményt adjon, mint más országban teszi, t. i., hogy szolgálaton kívüli bűntettekért a helyi bíróság vonhassa felelősség­re az amerikai katonákat. “Csak ez erősítheti meg bizalmunkat az Egye­sült Államok katonaságában és a katonák is jobb figyelmet tanúsítanak majd népünk iránt”, — mondja a Chosun Ilbo, seouli napilap. Moon In Koo államügyész “erőteljes diplomáciai tiltako­zást” követel az ügyben. > uol jobb az együttműködés Meidelbergből jön a jelentés, hogy a jövő hó­napban az Egyesült Államok 7-ik hadosztálya né­met katonaság bevonásával folytatja le téli had­gyakorlatait Nürnbergtől délre. Megcáfolja a hazug híresztelés! New Delhi-ben, India külügyminisztériumának egy szószólója kijelentette, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy kínaiak felelősek a tibeti határ közelében a múlt héten lezuhant teherszállító re­pülő szerencsétlenségért, amelyben a gép nyolc tagú személyzete meghalt. A hivatalos kijelentés megcáfolja a gyalázatos háborús uszítok tudato"- san hazug, megtévesztő híreszteléseit. Megakadályozzák a tiltakozást A francia hatóságok a Ghánával határos Volta köztársaságban letartóztatták azt a 7 tagú tilta­kozó küldöttséget, amely útban volt a Szaharában levő francia atomfegyver kísérleti területre. A küldöttséget az angol származású Rev. Michael Scott vezette. A franciák a csoport tagjait visz- szaszállitották Ghánába. Mrs. Kruschev köszöneté MOSZKVA. — A szovjet miniszterelnök fele­sége, Mrs. Nikita Kruscsev a “Soviet Woman” cirnü magazinban köszönetét mondott az ameri­kai népnek a szives vendéglátásért, amiben a fér­jét, őt és az egész kisérő csoportot részesítették. A cikkben Mrs. Kruscsev egyben feleletet kíván adni egyik barátnőjének, akivel 30 évvel ezelőtt együtt dolgozott a moszkvai villanyvilágitó lámpa gyárban, aki arra kérte, hogy mondjon valamit az Amerikában látottakról. Mrs. Kruscsev dicsérőleg emlékszik meg úgy Mrs. Eisenhowerről, mint Mrs. F. D. Roosevelt- ről. “Mindkettő többször is mondotta” — Írja Mrs. Kruscsev, “hogy meg kell erősíteni a né­peink közötti barátságos viszonyt, mert csak úgy jutunk el a békéhez, ami a gyermekeinknek és unokáinknak biztosítja a nyugodalmas boldog életet”. “Rám különösen nagy hatással volt az egysze­rű amerikai asszonyokkal való találkozás. A ve­lük való beszélgetésnél kidomborodott az az anyai érzés, hogy gyermekeik békés jövője után meny­nyire vágynak”. KAMERUN FÜGGETLEN Száz ágyulövés üdvözölte az uj esztendő hajna­lán Kamerun függetlenségének kikiáltását. A füg­getlenség kihirdetése a UN határozata értelmé­ben történt. A Közép-Afrikában levő UN gyámsági auto­nóm államot eddig Francia-Kamerunnak nevez­ték. 1916-ban, mint volt német gyarmatot angol és francia csapatok szállták meg. A francia rész 432,000 négyzetkilométer területű és 3 millió 187 ezer lakosú, az angol pedig 88,000 négyzetkilomé­ter és másfélmillió lakosú. 1946-ban, amikor a UN nemzetközi gyámsági rendszere megalakult, kötelezte Angliát és Franciaországot, készítsék elő Kamerunt a függetlenségre. Ami azonban Kamerunban történt, arról ta­núskodik, hogy a gyámországok nem a UN ha­tározatának szellemében munkálkodtak. Francia- ország arra törekedett, hogy Francia-Kamerunt beolvassza gyarmatbirodalmába. Ez a kísérlet a kameruni nép függetlenségi törekvése miatt si­kertelen maradt. A gyarmatositási tendencia és az elnyomás ellen, a függetlenség kivivására ala­kult meg 1948-ban a Kameruni Népek Szövetsége. A franciák tüzzel-mssal üldözték és illegalitásba kényszeritették ezt a haladó pártot, S bár az 1955-ös megtorló hadjárat során a franciák 1400 embert gyilkoltak meg, 1956-ban mégis megszü­letett a második gyarmatositásellenes szervezet: a Kameruni Nemzeti Unió. A franciák 1956 de­cemberében kénytelenek helyi választásokat ren­dezni, majd 1957 januárjában “autonóm gyámsá­gi állam” megjelöléssel bizonyos önkormányza­tot adni az országnak. De ezek a lépések csak ar­ra szolgáltak, hogy megosszák és gyengítsék a függetlenségi mozgalmat, amelynek eltiprására ezután is a katonaságot használták fő eszközként. Több mint 70 ezer francia katonával próbálták megsemmisíteni a függetlenségi mozgalmat. A koncentrációs táborokban és a börtönökben több mint 50 ezer hazafi sínylődött. A helyzet azzal fenyegetett, hogy Kamerun második Algériává válik. Az ország függetlenségéért küzdő erők több alkalommal fordultak a UN-közgyüléshez füg­getlenségi követelésükkel és feltárták, milyen sö­tét módszereket használ Franciaország a függet­lenségi mozgalom elfojtására. A kameruni kül­döttek a UN-közgyülés XIII. ülésszakán rámutat­tak, milyen feltételek mellett jöhet létre az egy­séges és független Kamerun: általános amnesz­Kuba leleplezi az amerikai képviselőt Craig Hosmer, kaliforniai republikánus képvi­selő azzal az ajánlattal jött elő, hogy az Egyesült Államok vegye igénybe a Monroe Doktrína téte­leit arra, hogy harcoljon a Dél-Amerikában ter­jedő kommunizmus ellen. A kubai kormánylap, “Kevolucion” élesen meg­támadta “a jenki képviselő határtalan szemtelen­ségét”. A vezércikk szerint az ajánlat célja nem más, mint lehetőséget adni az Egyesült Államok­nak arra, hogy kommunistának bélyegezzen min­den olyan kormányt, amely “nem hajlandó ma­gát alávetni diktálásának” és az illető országot megszállja tengerész csapataival. Ilyen eljárással az Egyesült Államok csak ellenséget szerezne ma­gának Dél-Amerikában. A “Revolucion” egy másik cikke bejelentette, hogy a kormány tiz gyufagyárat államosított, melyek az Agrár Reform Intézet vezetése alatt fog ezentúl működni. Törvényt hoztak Irakban a politikai pártok működéséről Kasszem iraki miniszterelnök január 1-én saj­tóértekezleten ismertette a pártok és egyéb szer­vezetek működését szabályozó törvényt. Ugyan­aznap a minisztertanács jóváhagyta, a törvényt, amely január 6-án, tehát az átmeneti időszak végnapján lép életbe. A törvény előírja, hogy a pártok és a politikai egyesületek működése nein mondhat ellent az or­szág függetlenségének, nemzeti egységének, a köztársasági rendszernek és “a demokratikus rendszer követelményeinek”. A pártoknak vigyáz- niok kell arra, hogy tevékenységük ne idézzen elő ellentéteket a különböző nemzetiségek, vallá­sok és szekták között. A pártok nem követhetnek titkos célokat és tiszteletben kell tartaniuk a köz­társaság törvényeit. Thursday, January 14, 1960 tiát kell adni a függetlenség üldözött és bebörtön­zött híveinek, hatályon kívül kell helyezni a po­litikai pártokat és szervezeteket betiltó törvényt, általános választásokat kell tartani Francia- és Brit-Kamerun területén, UN-ellenőrzés mellett, 1960 január elseje, a UN-gyámság megszűnése előtt. Az afrikai államok, néhány ázsiai ország és a szocialista országok támogatták Kamerun kö­veteléseit. De az amerikai határozati javaslat, amelyet a gyarmattartó hatalmak megszavaztak, figyelmen kívül hagyva a kameruni nép követe­léseit, megelégedett Francia-Kamerun független­ségének formális deklarálásával. A döntés értel­mében Brit-Kamerun egy részén ez év tavaszán, másik részén ősszel rendeznek népszavazást, hogy Kamerunhoz vagy (az 1960 októberében függet­lenné váló) Nigériához (jelenleg angol gyarmat) kivánnak-e csatlakozni. A UN döntése tehát megakadályozta Kamerun egységét, a kameruni követelések megtagadása révén pedig lehetőséget enged, hogy az országban továbbra is üldözzék azokat a pártokat, amelyek a függetlenség legkövetkezetesebb hívei. A Kame­runi Népek Szövetsége máris bejelentette, tovább vívja a harcot Kamerun függetlenségének teljes­sé tételéért. A párt vezetősége nyilatkozatot jut­tatott el a Monde cirnü párizsi laphoz. “A jelen­legi függetlenség — állapítja meg a nyilatkozat —■ egyáltalán nem felel meg a Kameruni Népek Szövetsége célkitűzéseinek. A forradalom a kö­vetkező követelések jegyében folytatódik: való­ságos függetlenség; a demokratikus szabadságjo­gok helyreállítása és tiszteletben tartása; a föld azé, aki megműveli — földreform utján földhöz juttatni a parasztokat; dolgozók jólétének biz­tosítása.” Kamerun függetlensége tehát még nem teljes, s jelenleg is ott állomásoznak az országban a francia csapatok. Mégis azonban a francia zászló jelképes bevonása, és a függetlenség kikiáltása azt jelenti, hogy 1960 január elsején uj állam je­lent meg Afrika térképén. S az a tény, hogy a kameruni függetlenségért küzdő erők, nem ki­méivé az áldozatokat, ki tudták vívni az ország függetlenségének kikiáltását, nagyon fontos ered ménv Afrikában, s ezt örömmel üdvözlik a sza­badságszerető népek. Afrikában ismét egy uj, független ország szü­letett. amely miközben még saját szuverénitásá- nak kibontakozásáért és megszilárdításáért küzd, elősegíti e földrészen a gyarmatosítás elleni küz­delmet. 6 _________- , . AMERIKAI MAGYAR SZŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom