Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-14 / 2. szám
-Thursday, January 14, I960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ROKON LÁTOGATÁS ÓHAZÁBAN Az elmúlt vasárnap Bethlehemben jártunk, ahol több barátunkkal találkoztunk; egyik közülük nemrégen tért vissza magyarországi látogatásából és a bethlehemi munkástársainknak alkalmuk lesz öt meghallgatni a Magyar Szó kerületi konferenciáján (részletekről majd értesítjük olvasóinkat). Beszélgetés közben megmutatták nekünk a helyi angol lapot, mely interjút közölt egy idősebb, magyarszármazásu asszonnyal, aki szintén mostanában tért vissza Magyarországból. Az interjú szerint az asszony kijelentette, hogy habár nagyon nehezen szedte össze az útiköltséget, mégis boldog, hogy az utat megtette, mert felejthetetlen látogatásban volt része. Csupán arról panaszkodott, hogy egy napi szállodai és ellátási költsége 95 dollárba került. Józan ésszel nem lehet elhinni, hogy a szóban forgó magyar asszony ezt mondta. Egyetlen egy nehezen kereső munkásnő sem tudná azt az áldozatot hozni még ha szülőföldjéről is van szó, hogy napi 95 dollárt költsön kosztra és szállodára. (Rockefellernél ez nem volna probléma.) Mindazok, akik ismerik a magyarországi látogatásokkal kapcsolatos előírásokat, tudják, hogy ez nem igy van. Nem kívánunk most kitérni azokra a szabályokra, melyeket a magyar kormány az elmúlt- évben a magyarországi látogatásokkal kapcsolatban kiadott. Lapunk dec. 10-i számában megjelent legújabb intézkedésekhez kívánunk néhány megjegyzést fűzni. Cikkünk idevonatkozó szakasza a következő: “Az Amerikából rokonaik látogatására utazók részére, akik idejük egyrészét a szállodai elhelyezés helyett a rokonoknál akarják eltölteni, különleges kedvezményt nyújt az IBUSZ. Ez abból áll, hogy a kötelező, előre kifizetett szállodai, étkezési, közlekedési és kísérői díjazás jelentős részét visszajuttatja a látogatóknak s eljár ottartózkodásuk meghosszabbítása érdekében. Vagyis: Aki 28 napot akar eltölteni Magyarországon, az 14 napi IBUSZ szolgálatért 180 dollárt kell hogy előre kifizessen. Ezért B’pest elsőrangú szállodájában kap elszállásolást napi háromszori étkezéssel, az IBUSZ kísérője várja érkezésnél, a vasútállomástól vagy repülőtérről kényelmes járműn csomagjaival együtt elszállítja a szállodába és segítséget nyújt az ottartózkodási engedély megszerzéséhez. Ha a látogató a ROKONOKNÁL akar lakni, akkor két napi díjszabás és 5 százalék kezelési dij levonásával visszakapja a befizetett összeget forintra váltva. Vagyis 180 dollárból 123.12 dollárt kap vissza, azaz 2840.30 forintot. 42 napi látogatás esetén 260 dollárt kell előre kifizetni, amelyből $194,94-t, azaz 4497.20 forintot kap a turista vissza. Köztudomású, hogy a turista-forgalom minden országban fontos bevételt jelent és mindenütt nagy figyelmet fordítanak annak fejlesztésére. Ha valaki mondjuk Franciaországba kíván utazni, szemrebbenés nélkül kifizeti hajó- vagy repülőjegyét, — továbbá- mivel az ország nyel- • vét és szokásait nem ismeri — örömmel veszi igénybe bármelyik turistatársaság segítségét, bizonyos költségek megtérítése ellenében, hogy az ország látványosságait megtekinthesse. Tudjuk jól, hogy az amerikai magyarok nagyrésze csak akkor utazik Európába, ha szülőföldjét kívánja meglátogatni. Amikor azonban ilyen látogatásra elhatározzák magukat, azonnal más szempontból birálják a helyzetet. Mi, magyar munkások, akik nem igen bővelkedünk oly anyagi javakban, melyek egy ilyen utazáshoz feltétlenül szükségesek, számolni kezdünk, hogy hol is lehetne valamit megtakarítani? A hajótársaságok, vagy repülőtársaságok megszabják az útiköltséget és itt alkudozásnak helye nincs. De ott van Magyarország, a szülőhaza, ahol rokonok epedve várják á látogatót és ígérgetik, hogy minden jóval ellátják, csak jöjjön! A költségektől nem kell félni! Gondolatai valahogyan igy alalkulhatnak: “Elmegyek Kiskunhalasra, viszek egy szép nylon kombinét a nagynéninek, egy villanyborotvakész- letet a nagybácsinak, az unokáknak is viszek vagy két- két inget, vagy játékot, mert hiszen úgyis szívesen látnak, ajándékot sem várnak, csak jöjjek!” S ezzel elintézettnek véli a magyar országi látogatást. Mert lehet-e gondolni arra, hogy a testvér vagy rokon megengedi azt, hogy az amerikai látogató neki fizessen az ott-tartóz- kodásért? Ki hallott már ilyet? S igy, ha az illető utrakél és Magyarország határát átlépte, egy hosszabb ott tartózkodás alatt már majdnem meg is térült az útiköltsége. Amerikából a turisták százezrei mennek minden évben a világ minden sarkába, de bárhová is vezet ütjük, mindenütt meg kell fizetniük az ott- tartózkodás költségeit. Elvárhatja-e ezután a Magyarországra utazó turista (aki mondjuk rokoni látogatásra megy), hogy csupán ajándékok ellenében a rokonság eltartsa őt? (Mégpedig külföldön vásárolt ajándék?) A magyar nép részére ez nem jelent semmit, pedig a dollár hiánytól szenvedő kis ország, melynek iparához szükséges s nyugatról importált áru ellenében valutát kell fizetnie és még hitelt sem élvez — csak odafordulhat valutáért, ahová lehet. Úgy hisszük, hogy csakis ezért van szükségük a valuta-intézkedésekre, melyek az 1958-59-es intézkedésekhez képest ma már sokkal enyhébbek. Annakidején ugyanis az óhazába látogató a lefizetett összeget nagyjából csakis arra a célra használhatta, amire lefizette, vagyis, hogy igénybe vegye a szállodai s más ellátást, melyért megfizetett. Az uj intézkedések szerint, ha a látogató nem óhajtja igénybe venni az elszállásolást és ellátást, visz- szakaphatja a fel nem használt pénzösszeget forintban, turista árfolyamon és ezt az összeget magában az országban elköltheti arra, amire jólesik. Ez pedig azt jelenti, hogy sokan kevesebb külföldi ajándékot visznek magukkal és többet vásárolnak majd Magyarországon. Az ottani roAz elnök “State of the Union” üzenete (Folytatás az 1-ső oldalról) Egyelőre még hozzájárulását adta a leszerelés és az atomrobbantások ellenőrzésére vonatkozó tárgyalások folytatásához, valamint a két nép közti kapcsolatok kiszélesítéséhez. Ugyanakkor szükségesnek tartja a 40 országgal eddig fennálló védelmi szövetségünk megerősítését. Az 1960—61 évi költségvetés 79,800,000,- 000 dolláros kiadási összegből 41 billió dollárt hadikiadásokra szán és 5 billió dollárt más nemzeti biztonsági kiadásokra. Ez a legmagasabb összeg, amit az országunk békeévben háborús kiadásra költött eddig. Jóval meghaladja összkiadásunk felét. Külön dicséretben részesítette Atlas nevezetű távlövegünket, amely az utóbbi 14 próbalövés alatt 5,000 mérföld távolságban 2 mérföld közelségbe került a célponthoz. Másik nemzeti büszkeségünk a szépen szaporodó, atomerőre berendezett tengeralattjárónk, amely a Polaris távlövegekkel tud lesújtani az ellenségre. Szépen halad az űrkutatásra szánt rakétáink fejlesztése is. Prosperitásunk fejlődik Az elnök egyre fejlődő prosperitást lát az 1960- as évben. A termelés növeléséhez úgy a gyárvezetőségnek, mint a munkásságnak hozzá kell járulnia, mondotta. “Meg kell oldani a hosszuranyuló nagy sztrájkokban rejlő nemzeti veszedelmet”. Változtatni kell a mezőgazdaság jelen problémáin. Az infláció további fejlődésének korlátozását ajánlja. Megoldásra váró problémaként említette azt, hogy egyes polgárainkra nem terjesztjük ki törvényeink védelmét. Az iskola és nevelésügyi probléma megoldását a helyi hatóságok feladataként tékinti. A jövő évre előirányzott költségvetési tervezete nemcsak hogy kiegyensúlyozott lesz, mondotta az elnök, hanem 4 billió 200 millió dollár feleslegre is számit. Ezt államadósságunk csökkentésére lehet majd fordítani, ami jelenleg kb. 290 billió dollár és amelyért az amerikai nép évente 9 billió 500 millió dollár kamatot fizet. Nem látjuk Eisenhower üzenetében azt, hogy gondot fordított volna az amerikai nép életszínvonalának, közművelődési, vagy egészségügyi szükségleteinek emelésére. Nem kelt a munkásság demokratikus jogainak védelmére és csak közvetve érintette a néger nép jogfosztottságát, anélkül, hogy a nevét megemlítette volna, vagy határozott megoldást ajánlott volna. A két párt politikusai igy is kifogást találtak beszédében. Mint a monopolisták hü kiszolgálói konságot magyar áruval ajándékozzák meg, amelyért ép oly hálásak lesznek majd a rokonok mintha máshonnan vett portékát—amelyre esetlég ,nincs is szükségük' — ajándékoznának nekik. Egy jó magyar mosógép, varró-, vagy írógép, esetleg egy hűtőszekrény jól fog jönni a rokonságnak, nem ragaszkodik a külföldi gyártmányú különlegességhez'. Lehet, högy a fenti érvelések nem elégítik ki egy óházai látogatásra vágyó magyar munkást, aki nem bővelkedik anyagiakban és mégis szeretné szülőhazáját újra meglátni. Keserű érzést válthat ki belőle az a tudat, hogy 20-, 30-, esetleg 40 éves öntudatos múlt után, amikör a szülőföldjén már kezdik építeni a szocializmust, az ő részére még mindig nehéz a szülőföld meglátogatása és azoknak van előnyük ismét, akik fedezni tudják á költségeiket. Itt mégegyszer kívánjuk leszögezni, hogy a rokonlátogatóknak adott kedvezmény olyan előnyt jelent, amit más látogatók nem élveznek. Viszont mi öntudatos magyar munkások, vagyunk azok akik legkevésbbé panaszkodunk, mert megértjük, hogy habár nekünk, mint egyéneknek, igy is nehéz a látogatás, de megvan az az elégtétel hogy most már nemcsak haladószellemüek járulnak hozzá a szülőföld felépítéséhez, hanem a közömbös emberek is segítenek a kis országnak, ha csak egy csavar, egy géprész megvásárlásában is. Mi reméljük, hogy hamarosan eljön az az idő , amikoi Magyarország olyan helyzetben lesz, hogy a messze tájról jövő látogatót, az öreg harcost, aki negyven- ötven évvel ezelőtt a vár- dorbotot a kezébe vette, majd tárt karokkal és magyaros vendégszeretetei várja és akkor minden kötelezettség nélkül láthatjuk viszont szeretteinket. Addig el kell fogadnunk a szükség teremtette rendelkezéseket. A.R. keveselték a fegyverkezésre szánt összeget, azonkívül a polgári jogok' említése bántotta hallószervüket. A választások közeledtére minden felmerülő kérdésre érzékenyen és pártszempontból reagálnak. Ezt a tényt az amerikai népnek is élesen szem- előtt kell tartania. Az ügyes “Erma” LOS ANGELES. —• A bankok könyvelésében ebben az évben nagy változás várható, ha ERMA általános alkalmazásra talál. ERMA most még esak a “Bank of America” két bankjában dolgozik, de oly sikeresen, hogy hamarosan a többibe is szolgálatba állítják. ERMA a General Electric Co. szülöttje.' Valódi neve: Electronic Record Method Accounting, ezek kezdőbetűi: ERMA. Egy igen ügyes bankhivatalnok és jó könyvelő óránként 230—240 betétet tud elkönyvelni, de azt egy másiknak át kell nézni, mert az ember a gyors munkában mindig tévedhet. Ezzel szemben ERMA óránként 330,000 betétet intéz el, még hozzá egész biztosan MINDEN HIBA NÉLKÜL. Több magyarázat ehhez nem szükséges. Csak “business” a zarándoklás is BETHLEHEM, Jordán. — Az idén olyan nagy volt a turisták száma a karácsonyi szezon alkalmával, hogy a szállodák és az amerikai mintájú “motelok” képtelenek voltak a nagy tömeget elhelyezni. Ugyanígy volt ez Jeruzsálemben is. Az idén az újságírók már nem “zarándokokról” írtak, mint évekkel ezelőtt, hanem csak turistákról, akik különösen nagy számmal jöttek az Egyesült Államokból és Angliából is. A szezon idejére a Jordan-Izraeli határt megnyitották és A TURISTÁK SZABADON KÖZLEKEDHETTEK, — szólt a “Szent Földről” jövő hir, amely még azt is megjegyezte, hogy a Bethlehem környéki nép legnagyobb jövedelmét a TURISTAIPAR HOZZA. Amiről legtöbbet beszéltek WASHINGTON. — Az újságok részére dolgozó Sindlinger & Co. Inc., véleménykutató intézet adatai szerint az elmúlt 1959-es évben a legtöbb szóbeszédet kiváltó esemény Nikita Kruscsev amerikai útja volt. Erről — Sindlingerék állítása szerint —, 80.2 millió ember beszélt naponként, amíg az Eisenhower útja csak 51.7 millió embert (szólaltatott meg. A harmadik helyre John Foster Dulles halála, negyedikre pedig az acélsztrájk került.
