Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-17 / 11. szám

Thursday, March 17, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Ahogyan én látom... írja: EHN 45 év után Az év harmadik hónapja, a tavasz és szabad­sáp hirdetője: a március mindig emlékezetes hó­nap marad számomra. 1915 március 5-én — 45 évvel ezelőtt —, lettem tagja az ELŐRE szer­kesztőségének és azóta — kényszerű megszakítá­sokkal, — időnkint ténylegesen, de érzésben min­dig a munkás sajtó és az egyetemes munkás- mozgalom katonája, munkása maradtam. Négy és fél évtized hosszú idő és az utolsó 45 év csodálatos idők, el nem képzelt változások tanúja volt. Birodalmak omlottak össze, vér-pa­takok és vér-tengerek omlása után uralkodó csa­ládok züllöttek szét; végtelen szenvedések és hősi harcok árán elnyomott népek száz- -és százmilliói szabadultak fel, vették kezükbe a saját sorsuk in­tézését és mutattak követendő példát azok szá­mára, akik ma még felszabadulásra várnak, vagy azért harcolnak. Az utolsó 45 év a technika terén elért, szédüle­tes vívmányok tanúja volt. Az automobil, a repü­lőgép, a rádió és TV többé nem csodák, nem is újdonságok és már-már oda jutottunk, hogy a Hold és a csillagok közeli meglátogatását sem tartjuk elérhetetlen álomnak. Rohamlépésben ha­ladt előre az emberiség, de néhány ponton nincs haladás: az emberiség számottevő csoportjai még ma is éheznek, ruházkodni, emberi lakásról gon­doskodni még ma is képtelenek. Még oly gazdag országban is, mint a mi Egyesült Államunk, 32 millió amerikai él lelketölő szegénységben. És, ami a legszomorubb, a legijesztőbb: még ma is vannak érdekcsoportok, amelyek a népek és nem­zetek közötti vitákat kulturemberekhez illő Tár­gyalások és békés megegyezés helyett, a kőkor- szakbeli barbárok elintézési módjával,- erőszakkal, meredek-politikával, háborúval próbálják meg­oldani. Négy é§ fél évtized valóban hosszú idő.*. . Régi barátaim, a munkásmozgalomban megismert test­véreim szerte Amerikában jól tudják, hogy mi volt ez.az,ország 45 évvel ezelőtt. Jól tudják, hogy a dolgozók milliói milyen küzdelmeken, mily meg­próbáltatásokon mentek keresztül 1915 óta. De az újonnan érkezettek épülésére és felvilágosítására talán nem lesz hiábavaló gyors rajzot készíteni arról, hogy milyen volt itt az élet 45 év -előtt. . . 1915 márciusában — amikor a mostani ujame- rikások legnagyobb része még a világon sem volt —, az első világháború kilencedik hónapjában éltünk. Amerika még csak távoli szemlélője volt a rettentő küzdelmeknek; a háborús prosperitás, amely később több, mint húszezer uj milliomossal ajándékozta meg országunkat, még nem vette kezdetét. Öthónapos “zöld” amerikás voltam, New [Yorkon kívül az országból semmit nem ismertem, az ötmilliós New Yorkból is csak keveset. Milye­nek voltak a keresetek, az árak, milyen volt az élet New Yorkban? Az ELŐRE szerkesztőségében Szabados főszer­kesztő heti 20 dollárért dolgozott. Bagger-Szeke­res 15, Babies 12 és e sorok írója 6 dollárt kere­sett. A jól szervezett nyomdászok irigylésreméltó, magas hetibérért dolgoztak: Ligeti, Lónyai, Schwartz, a “kopasz” Szabó s az “öreg” Kaczan- der 24 dollárt kerestek; Kálmán, a foreman, he­tibére 28 dollár volt. A kiadóhivatal dolgozóinak keresete a szerkesztőségi munkatársak kereseté­hez hasonlóan, nagyon alacsony volt. Mielőtt az ELŐRE munkatársa lettem, néhány hétig egy West 17-ik utcában levő cipőgyárban dolgoztam, ahol heti öt és fél napi munkámat HÁ­ROM dollárral fizették ki. Tévedés ne essék: nem napi, hanem HETI három dollárral. Ebből egy dollár 25 cent volt kis szobám hetibére; egy dol­lár 75 cent maradt a heti táplálkozásra, mosásra és — szórakozásra. A reggeli “coffe and do-nut” MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! látom, hogy most márciusban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ....»............................................................... Cim: ...................................................................... volt, ami öt centbe került. Az ebéd öt centes szend vies, vagy öt cent ára ...banán volt. A vacsorái szendvics, banán, vagy “free lunch”. Ez a “free lunch” tipikusan amerikai intéz­mény volt. New Yorkban az utcasarki üzlethelyi­ségek 90 százalékát vagy dohány-árusitó 'üzletek, vagy “Saloort”-ok, a mostani “bar”-ok ősei foglal­ták el. Oda bárki bemehetett és állva megihatott egy vagy több pohár sört, egyenkint öt cent lefi­zetése ellenében. A hosszú pult végén volt a “free lunch”, amelyet a sörgyárak ingyen szállítottak, ezekbe az intézményekbe, nem jószívűségből, ha­nem azért, hogy azzal több fogyasztásra buzdít­sák az ivókat. Egy szakácsnak öltözött alkalma­zott hatalmas'sonkából vagy “roast beef”-ből sze­leteket vágott a sörivók számára. Minél jobban öl­tözött volt a sorivá, annál szabadabban dúskál­hatott a hús- és halfélékben, a sajtokban és salátákban. Kopottan öltözött embereket, csavar- gcféléket kinéztek vagy egyszerűen — kidobtak a helyiségből. A hátsó, különbéjáratu kisebb szo­ba a sörivó nők szórakozóhelye volt. így a rendesen öltözött, de szegény emberek számára olcsó étkezés volt a “free lunch”, ami tu­lajdonképpen öt centbe — egy pohár sör árába — került és előételnek számított a jómódúak számá­ra, akik sörözés után valamelyik jó étteremben fogyasztották el bőséges vacsorájukat. Persze a hat dolláros szerkesztői fizetésből már sokkal jobban éltem. A 3-ik utca és Bowery sar­kán volt egy “Busy Bee” gyorskiszolgáló lunch­room, ahol 10—15 centért ebédelhettem, vagy ugyanilyen komoly összegért banán és tej lunch- ot vásárolhattam. Vasárnap a 4-ik utcában, az Avenue B közelében levő lengyel étteremben le­ves, hús, főzelék, kávé és ami a fő: korlátlan mennyiségű kenyérből álló ebédért 25 centet szá­mítottak. Az automobil még luxus-cikk volt. Összes isme­rőseim közül senkinek nem volt autója, valószí­nűleg azért, mert jómódúak körében nem forgo­lódtam. Amikor Ligeti Gyula foreman korában a motorkerékpárját automobilra cserélte, arról nagy eseményként beszéltünk. . . Jövedelmi adó ismeretlen fogalom volt. De az volt a Frigidaíre is. A házakhoz, minden lakásba a “jeges-ember” a hátán cipelte a jékszekrényekbe a jégdarabo­kat. Egy kenyér ára nyolc cent volt. A napilapok ára egy cent volt hétköznap és öt cent vasárnap. A német és magyar napilapok ára két cent volt. A magyarok zöme New Yorkban “downtown”, lakott: az első és második Avenuektől keletre, az Ave A és B táján, a 14-ik utcától déh’e, a “Fehér Park” környékén. Akiknek sora jobbra fordult, felköltöztek a Yorkville-be, ahol a 78-ik utcában, később a 81-ik utcában, volt a Munkás Otthon. Ott volt a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szer­vezet központi irodája, a Szocialista Párt Ma­gyar Szövetségének titkársága és az ELŐRE or­szágos lapbizottságának székhelye. A Subwayn, az Elevated-en, a villamosokon és a lóvonaton, — mert ilyen is volt —, az utazás öt centbe került. A “jobb” (értsd: tehetősebb) közönség megengedhette magának, hogy az 5-ik avenuei autóbuszon vasárnapi kirándulásokat csi­náljon 10 centért. Aki “tengeri” útra vágyott, öt centért a ferry-n áthajózhatott Staten Islandra. A Second Avenuen és attól keletre, a mozik belé­pődíja öt cent volt. elvitték a félrevezetett magyarok keservesen meg takarított kis-pénzét. A magyar dolgozók^érdekeit egyedül csak az ELŐRE napilap és a Bérmunkás hetilap védelmezte, — a két munkásujság, ame­lyek hadikölcsön hirdetéseket nem fogadtak el és amelyek szegényen, pénztelenül küzködve kitar­tottak azon az utón, amelyet számukra a2 osz­tály harc kijelölt. Négy évtized hosszú idő és 45 év alatt nagyot fordult a világ. Sok minden megváltozott és sok minden a;régiben maradt. A Népszava, a Szabad­ság és az uszító hetilapok megmaradt csoportja még mindig a háborús korszakok sötétségében él. Régebben a Habsburgok, később Horthy uszályhordozói voltak, ma a Magyar Népköztár­saság rágalmazásában, a magyar dolgozók elleni uszításban élik ki magukat, mintha az ő rikácsoló hangjuk fel tudná tartóztatni a népek szabadság­törekvését és BÉKE utáni vágyakozását. Még mindig a Magyar Szó, a Nők Világa és A Tény,— a régi ELŐRE hagyományosai, — a dolgozók ön­zetlen szószólói és védelmezői a sokat szenvedett, sokszor vérző magyar nép érdekeinek; az uszítok, a hecclapok rágalmai, támadásai ellen. A munkáslapok minden számában fekete ke­retbe helyezett nevek jelzik a régi harcosok távo­zását, de ezrével élnek még olyanok, akik része­séi voltak a munkásélet szenvedéseinek és reszt­vettek azokban a küzdelmekben, amelyek az ő izzadtságuk, gyakran az ő vérük árán jobb, szebb jövőt biztosítottak a későbbi generációk és a kö­zelmúltban érkezett ujamerikások számára is. A jelenkor harcait, az uj küzdelmet a mainál is jobb, a mainál is szebb, igazságosabb jövőért és mindenek felett a BÉKÉÉRT vajon kik foly­tatják?! Tanítókat keresnek WASHINGTON. — Robert S. Boyd, az “Air Force” (Légierő) azon irodájának az igazgatója, amely a polgári alkalmazottakat felveszi, jelenti, hogy az Air Force külföldi támpontjain — 16 kü­lönböző országban fekvő 80 iskolában 809 tanító­ra van szükség. Kell, hogy a jelentkezőnek taní­tói oklevele*és minimálisan két évi gyakorlata le­gyen. Magános tanítók és tanitótiok előnyben ré­szesülnek, de nős, illetőleg férjezett és családos tanerőket is felvesznek adminisztrációs állásokra. Ez a hirdetésnek is kinéző jelentés mutatja, hogy az amerikai haderőt mily nagy mértékben szórták szét az egész világon, ha csak a tisztek, altisztek és a polgári alkalmazottak gyermekei­nek tanítására egész “ezredet” kitévő tanerőre van szükség. PANAMA City-ben ismét diáktüntetések voltak azzal a céljai, hogy a Panama csatorna határára kitűzzék a panamai zászlót az amerikai mellé. A rendőrség 8 tüntetőt letartóztatott. A város má­sik rész. sen a Egyesült Államok információs iro­dája ablakait kövekkel verték be. Hasonló tünte­tésekből kifolyólag az elmúlt novemberben össze­ütközések voltak panamaiak és az amerikai ka­loiiu,, íiuZÖtt. New Yorkban és más nagy városokban, a tíi- munkások és más könnyűipari dolgozók, “sweat shop”-okban “gürcöltek” és bérüket gyermek­munkások kegyetlen kihasználásával verték le. Bányászok, acélgyári munkások véres harcokat vívtak a kompánia hajcsárokkal és a Chicagóból importált, baseball-íitökkel felszerelt gengszte­rekkel, ahányszor egy nagyobb falat kenyérért sztrájkba mertek állni. . . A polgári újságok, köz­tük persze a Népszava és a Szabadság és a vidéki magyar hetilapok sztrájktörőkért hirdettek és a zsebrevágott Judás-pénzekért hátba támadták a sokszor éhező sztráj kólókat. Az AFL vezetői nagyobb lelkesedéssel harcoltak az ipari szervezkedésért küzdő IWW ellen, mint a gengsztereket alkalmazó gyárosok ellen. A CIO-nak és Ford 5-dolláros napidijának még hire sem volt. A déli államokban úgyszólván napiren­den voltak a lincselések és a négereken kívül a munkásszervezők élete sem volt biztonságban a KKK fehérlepedős banditái birodalmában. A Népszava New Yorkban, a Szabadság Cleve- landban és vagy 50 hetilap a magyar központok­ban ,a Németh János, Kiss Emil, Ruttkav és Schwabach newyorki bankházakkal és a vidéki “bankárokkal” együtt kezdtek tollasodni a ma­gyar százezrek nyakába sózott hadikölcsön rész­vények árusítása és oly “hazafias”, piros-fehér- zöld sziliekbe burkolt mozgalmak révén, amelyek Az alábbi Magyarországról J importált könyvek kaphatók: (8X10 inches, 209 oldal) Patkó-Rév: TIBET (kötve) ...................$5.25 j Hanselka-Zikmund: A KORDILLERÁ­IvON ÁT (kötve) ...............................$5.75 (9%X7 inch nagyságban, 381 oldal) Rév: A NAGY FALTÓL A CSENDES u^í A.NUi (kötve) .............................$6.00 (8% X 11(4 inches, 223 oldal) A. Gide: A VATIKÁN TITKA (kve)..$1.50 E. Hemingway: AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER (kötve) .......................90c Gratzer György: ELMESPORT EGY ESZTENDŐRE (kötve) .....................$2.00 ANNE FRANK NAPLÓJA (kötve) . .$1.75 “HUNGARY” {ismertető angolul, kve) S2.75 A fenti árakb«7. ki**etc*’k“nt 2S rent portó- és csomagolási költség adandó Rendelje Meg a Magyar Szó Kiadójában! J!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom