Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-17 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 17, 1960 Csodával határos Nem kell csomag Tisztelt Szerkesztőség! Köszönetét mondunk a születésnapi jókivánsá- gokért. Az idő elhalad a fejünk felett, már csak figyelők lehetünk és visszaemlékezhetünk sok nehéz küzdelemre. Sokszor gondoljuk, csodával határos a lap életbentartása. Higyjék el, hogy ha tudnánk, ott lennénk mindig, ahol összejövetelek vannak és amit erőnkből segíteni tudnánk, szives örömest megtennénk. A lapkampány javára mellékelünk öt dollárt. Küldünk egy ujságkivágást, ha esetleg nem olvasták volna. Kiss Árpádék Segíti lapját, amíg csak él Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 18 dollárt az eladott naptárokért és lapom előfizetésére három dollárt. Mindenáron el akarom adni a hozzám küldött 20 darabot, de kevesen vagyunk itt magyarok és csak 18 darabot sikerült eddig eladni. De még tartogatom, hátha találkozók régi, távolabb lakó ismerősökkel és el tudom nekik adni a naptárt. Akiknek eladtam, azok mind meg vannak elégedve. A három dollárt pedig hátralékomra küldöm és úgy gondolom, hogy állítsák le lapomat, mert már nem tudom fizetni. Nem dolgozom még mindig. Bizony nehezen válnék meg a laptól, melyet már több, mint 30 éve olvasok, de nem akarok ingyen olvasó lenni. Nekem csak sir a szivem, hogy 30 év után ide jutottam. Már a munkanélküli biztosítást sem kapom. De azt Ígérem, hogy amíg csal? élek, addig hive leszek a Magyar Szónak és segítője. Ebben a kampányban is megpróbálok új előfizetőt szerezni. L. F. Kovács, öreg kanadai olvasó &Sncs mindennel megelégedve Tisztelt: Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak a naptárhoz, valamint lapunkhoz. Előttem már ugyan sokan kifejezték megelégedésüket ez irányban és ezekkel magam is egyetértek. Jó munkát végeztek azok, akik a naptárt összeállították és jó munkát végeznek, akik a lapok szerkesztik, eltekintve egyes cikkektől, melyek közül csak egyet említek meg. 1959 okt. 23-i lapban jelent meg a magát “igazságosának nevező T. J. aláírásával. Ez a levélíró nemcsak kritikát mond, hanem a Horthy-rezsim alatt magába szedett mérget óhajtja terjeszteni az amerikai magyar dolgozók között. Hogy őszinte legyek, ilyen cikkek, vagy levelek nélkül lapunk boldogan fennállhat és terjeszkedhet még nagyon sokáig. Nem kívánom, hogy a szerkesztőség erre a néhány soromra válaszoljon, mert attól félek, hogy olyan csiklandós kérdés elé kerül, mint a United Presbyterian egyház vezetősége került Indianapolisban a Jézus születése körüli vitában. Zoltai Orvosi tanácsadói szeretne Tisztelt Szerkesztőség! Küldök egy tiz dolláros csekket lapunk támogatására. A lappal meg vagyok elégedve, de még jobban meg volnék elégedve, ha a regényeket kihagynák és valami orvosi tanáccsal töltenék be annak a helyét, mint ahogy azelőtt tették. Vannak még olvasók, akik emlékeznek, mikor ez a lap hetilap volt, akárcsak most, s mégis volt orvosi tanács néha a lapban. 1909 májusban, vagy júniusban lettem olvasója a magyar munkássajtónak, s rövidesen napilap lett. Legjobban szeretem Geréb József, S. Márky és Xeuwald írásait látni a lapban, s a többieket is szívesen olvasom. Levacsics M. Tisztelt Szerkesztőség! A magyarországi csomagküldésről olvastam a minap egy cikket. Engedjék meg, hogy ehhez az íráshoz hozzászóljak azzal a levéllel, amit nővéredtől kaptam Magyarországról. A következőket írja: Kedves húgom, kívánom, hogy levelem most már egészségben találjon, mert mint Írtad, az egész család influenzás volt eddig. Remélem, hogy jobbkor jön levelem és egészségesek vagytok, amit szívből kívánunk nektek. írod, hogy mennyit dolgozol; én el tudom képzelni a három gyerek -mellett a házmesterség is ad elég munkát. És ha beteg vagy, mit csinálsz a gyerekekkel, hiszen ha úgy van, ahogy irod, hogy nincs OTI (társadalom biztosítás — Szerk.) akkor az orvos, ha házhoz megy az rettenetes sok pénzbe kerülhet. , Most az Annus lányom is beteg, volt megint kórházban, de tudod, itthon az ilyesmiért nem kell fizetni. Orvos és kórház az ingyen van, a gyógyszerért pedig nagyon kevés százalékot kell fizetni. Ha bármit is Írsz nekem, én akkor sem fogok tőled kérni semmit, még egy tüt sem, mert tudom mindenért nagyon meg kell dolgoznotok. Vannak, akik bizonyára csak a jót írják és a rosszat nem, azoknak a hozzátartozóik kérnek Argentínából mindenféle építőanyagra, meg i-á- dióra, meg nem is tudom még mire, hogy onnan fizessenek be nekik és itt a Keleti Pályaudvar mellett valahol megkapják rá az anyagot. Kedves testvér, ha valaki nem tudja a pénzét hová tenni, az csak küldjön. Ha tőletek kérne valaki, írjátok meg nyugodtan, hogy nem vagytok olyan helyzetben, mert nektek családotok van. Ezek pedig nincsenek annyira rászorulva, mint ahog.V azt írják. De tudód, vannak sokan, akik potyaiesők, ez az -igazság. Nekünk nem megy rosszul, egyáltalán nem panaszkodhatunk, sőt az igazat megvallva, az 1956-os idők óta sokkal jobb itt. Akiben csak egy kis élet van, meg tud élni szóién, de ne a más. bőrén akarjon az olyan élni, mert az a legkönnyebb. Ne legyetek olyan buták, hogy hagyjátok magatokat kihasználni, sem az egyik részről, sem a másikról. A testvéreidnek is meg van a megélhetésük, csak fogják össze a pénzt. Remélem, az anyósodék sem kérnek tőletek, mert úgy tudom, hogy elég jól állnak a megélhetéssel. Nálunk vannak elegen, akik hasonló jól állnak, mint mi, házuk van, két disznót is vágnak évente, az ennivaló nem ad gondot és a ruhára is telik. Ha hazajöttök, majd meglátjátok, hogy igazat Írtam. A viszontlátás reményében, nővéred és családja, úgyszintén a Kovács család és Bogdánék is. • Eddig szól a levél, remélem, közölni fogják. Elizabeth Gáspár Szakértők Tisztelt Szerkesztőség! Ez mégis csak borzasztó! Utazik Eisenhower, Kruscsev, az egyik délre, a másik délkeletre. Mindenki örvend, hogy végre mégis csak lesz valami! Csak a mi volt nyuzóink vannak elkeseredve, mert tőlük a “kutya sem kér tanácsot”. Pedig szerintük ők volnának hivatva arra, hogy “tanácsot” adjanak. Az azután rettentően fáj nekik, hogy 15 év alatt nem tudták elhitetni az itteni magyarsággal, hogy órájuk, s csakis órájuk hallgasson. Pedig már hányszor világgá kürtölték lapjaikon keresztül, hogy nincs a világnak még egy olyan “nációja”, amelyik annyit és úgy tudott volna futni, mint ők! Hiába minden, mert a kanadai “Magyarság” február 27-iki számában valami “Tóvölgyi Titusz” megírta, vagyis világgá kürtölte, hogy mit látott ő a “csillagokban”. Azt Írja a “Bolygó muzsik” cimü förmedvényében, hogy a csillagok állása baljóslatú a nyugatra nézve, az pedig köztudo- *\ másu (szerinte), hogy a “csillagok nem hazudnak”. Az fáj ennek a “Titusznak”, hogy Kruscsev nem szereli le Magyarországon a hadseregét. (No meg, hogy miért nem küld lovasbandériumot a “kegyelmesék” után?) Miért lődöz rakétát az amerikaiak orra elé a Csendes-óceánba? Attól fél ez a “Titusz”, és félnek társai is, hogy egyszer csak Kruscsevnak eszébe jut, hogy hol is vannak ezek a “rágcsálók”! Ha megtudja, hogy Torontóban rontják a levegőt, hát akkor még képes lesz Torontó fölé “medvékkel” megrakott rakétát lövetni, ami “Tituszék”-nál újabb futást idézne elő. De merre? Délre számítottak eddig, de nézzük csak meg — Írja “Titusz” — mit müveit Kruscsev? Elejbtik küldte Mikoyant, a “vörös boszorkánykonyha” főszakácsát Havanába, hogy Cas- troval, aki szerinte maga sem tudja, hogy mit akar — kifőzze a méreglevest, amit majd egyszer, ha kiüt a “patkány”-vész, valakinek le kell kortyolnia. így a “Titusz”. És ezt a vészt senki sem veszi észre, csak a “Tituszok”! Hiába cincognak kórusban, hogy itt a vörös, ott a medve! A józanul gondolkodó és békét akaró embei'iség nem törődik ezzel a futó bandával. És mégis csak béke lesz! Vadász, Kanada Levél Romániából Az alábbi levelet egy tonawandai olvasónk küldte be közlésre. A levél Írója néhány évvel ezelőtt visszatért Romániába. Olvasta a lapunkban megjelent cikket a nyugdijakról. Halló Barátom! Itt Sebesi beszél, leveled megkaptam éppen az év utolsó napján. Az újságcikk, amit küld tél, boldog újévet adott nekem, amilyen még sohasem volt. El is mentem Bukarestbe a konzulhoz és ott ki is állították a szükséges iratokat és boldogan hazajöttem. Most már várom, hogy jöjjön az az áldóit csekk, ami segíthet a sorsomon. Itt társas gazdálkodás megy, vagy állami, az öregeknek meghagynak 2 hold földet,, de nekem még az is sok, mert én úgy se bírok már kaszálni, de enni, inni tudok. A fiaddal többször találkozom, szeretné látni az apját. Beadtam a kérvényt, hogy visszamegyek, mert ott a nyugdijamból, $100.70-ből megélek, de ha ide megkapom, akkor csak itt maradok. Hallod Pajtás, itt a fiataloknak nincs semmi bajuk, csak annak fáj, akinek földje volt és most nem dicsekedhet vele. De olyanoknak, mint a te tanár fiad is, kutyabajuk; ma már nem kell félni, szerényen meg tudnak élni és a következő, uj nemzedék boldog lehet, mert aki akar dolgozni, az meg is tud élni. De az ilyen öregnek kicsit nehéz, mert dolgozni nem bir már. Nagyon köszönöm, hogy gondoltál reám és elküldted az újságcikket, mert különben nem is tudtam volna róla. Az állami rendszer itt nagy gondot fordít mindenre és idővel minden jobb lesz, mint régen volt. Ma is mindenki dolgozhat, aki tud és akar. Mindenki buzakenyeret eszik, nincsen se szegény ember, se gazdag. Barátod: .1. Sebesi Szerk. megjegyzése: A nyugdijat még mindig nem folyósítják, mint ahogy már előzőleg megírtuk. MUNICH, Nyugat-Németországban egy vasgyár munkásai megnyerték követelésüket, amelyért sztrájkba mentek. A gyárvezetőség korlátozni akarta ugyanis, hogy munka közben mennyi sört ihatnak a munkások. • KISIKLOTT EGY VONAT Pernambuco brazíliai államban; tizen meghaltak, tizennégyen megsebesültek. A szerencsétlenséget egy hegyről lezúduló kőtömb okozta. J\ HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKaS ÉRDEKELNI FOGJA Szabó Miklós volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunkban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcképeit, akik idegen pénzért árulják hazájukat és népüket RENDELJE MEG MÉG MA! Ára: 1.50 dollár _______________________________r jQ)Mt a swihsztököx , \M\WMWWMWVV«««»VV, Az ebben a rovatban kifejtett neze- j; Olvasóink :i tek nem szükségszerűen azonosak «; hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez j
