Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-17 / 11. szám
f« AMERIKAI MAGYAR SZÓ NÉMET TÁMASZPONTOK SPANYOLORSZÁGBAN Nyugat-N émetországban a volt hitleristák újból nagy hátalomra tettek szert. Katonai bázisokat akarnak Franco spanyol diktátor országában Irta: GERÉB JÓZSEF A “North Atlantic Treaty Organization” — vagy mint rövidítve nevezik, a NATO —, megint bajban van. Nem az első eset, hogy a tőkés ter- •melő rendszer ezen utolsó mentsvára bajba ju- 'tott s mint előbb, úgy most is nem'kívülről, hanem belülről, — égjük oszlopos tagjától kapott olyan rúgást, amibe esetleg bele is pusztulhat.- A NATO jelenleg az Egyesült Államok vezetése alatt álló 15 ország fegjweres szövetsége a “szabad világ védelmére”. Azokat, akik a “szabad világban” nem látnak semmi olyasmit, amit védeni kellene, a kommunizmus rémével ijesztgetik. Azoknak azt mondják, hogy a NATO-t a kommunizmus elleni védekezésre hozták létre. És mintahogyan nem mondják meg, hogy miért kell védeni a “szabad világ” álarca alá bujtatott profitrendszert, azt sem adják tudtunkra, hogy az átlagos ember — aki nem a mások munkájából él '—, miért rémüldözzön annyira a kommunizmustól, vagyis a közös termelő rendszertől. Az amerikai nép azonban minden érthető vagy •elfogadható indokolás nélkül megijedt a rémitge- tésre és belement abba, hogy óriási összegekkel támogatja a NATO szervezetet, amely katonai vasgyürüvel vette körül a szocialista termelésre áttért földterületet. A szövetség természetesen elsősorban a Szovjetunió ellen irányult és az ötcsillagos amerikai hadvezér, Eisenhower generális vezérlete alatt állították fel azokat a katonai bázisokat, amelyekről legkönnyebben elérhették a Szovjetuniót és annak szivét, Moszkvát. A spanyol bázis Pár évvel ezelőtt az amerikai militaristák bejelentették, hogy Spanyolországban — Hitler és Mussolini fegyvertársának, Franco diktátornak az országában is állítottak fel bázisokat. Nagy örömmel jelentették, hogy Franco diktátor pár száz millió dollár ajándék és sok más kedvezmény ellenében hajlandó helyet adni amerikai katonai bázisoknak. Ha Európa és Ázsia térképét nézzük, akkor meglepetve látjuk, hogy Spanjolország jóval távolabb esik a népköztársaságoktól, mint a NATO többi államai. A Szovjetunió “belövése” sokkal hatásosabb lehet a közelebbre fekvő Svédországból, Belgiumból, Franciaország, vagy Törökországból. Mi szükség volt tehát a spanyol bázisokra? Miért kellett arra olyan sok száz millió dollárt költeni és azonkívül beszenn>rezni az Egyesült Államok hírnevét azzal, hogy még az ilyen véreskezü diktátorral is szövetségre lépett? Mint nagyon de nagyon sokan, úgy én is erősen gondolkodtam e kérdés felett s akik Írásaimat olvassák, talán emlékszenek is arra, hogy miként értelmeztem én ezt a dolgot. Én ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy a Franco- val való szövetkezésre, vagyis a spanyolországi bázisokra nem a népköztársaságok elleni védekezésre, hanem Franciaország sakkbantartására van szükség. A dolog egészen egyszerű. Franciaországban •azokban az években igen erős volt a kommunista párt s úgy látszott, hogy hamarosan kormányra kerülnek. Az amerikai militaristák kiokoskodták, hogy a kommunista kormányt is sakkban tarthatják, ha minden oldalról amerikai tankok és ágyuk meg atombombás iránj'itható lövegek őrzik majd a francia határokat. A franciák annyira el voltak foglalva saját háborúikkal előbb Indonéziában, később Algériában, hogy nem vették, vagy nem akarták észrevenni ezt az ellenük irányított nagy veszedelmet. Jönnek a németek Az idő-kerék megint fordult néhányat. A NATO hadsereg terheibe beleuntak egyes országok, de másrészről a kommunizmussal való ijesztgetést is megszokták s mint minden mumust, ezt is kezdik a mesék világába helyezni. Most már csak azok veszik komolyan, akiknek a háborús készülődés nagy hasznot hajt, mert a kommunista mumus manapság már csak a fegyverkezési versenyt szolgálja. Ezen háborús szellem fenntartásának, a fegyverkezésnek köszönheti Nyugat-Németor- szág, hogy bevették a NATO államok közé és amerikai segítséggel újból jelentékeny haderőt állíthatott fel, amelyben vezetőszerepet kapott Hitler számos fegyvertársa is. A németekkel kötött fegyverletételi szerződésben a győztesek eltiltották Németországot a fegyvergyártástól. Jóidéig a németek hangosan hirdették, hogy habár nehéz iparukat újból felépítették, de fegyvereket nem gyártanak, azokat máshol szerzik be. Annyira mentek, hogy még Izraelben is rendeltek fegyvereket és ott a rendelést el is fogadták, pedig megtörténhetik, hogy ha a hitleristák újból hatalomra jutnak, azokat a fegyvereket esetleg a még megmaradt pár ezer zsidó kipusztitására is használhatják. A végzetes ajánlat Az utóbbi hetekben azonban kisült, hogy a németek, ha még nem is gyártanak fegyvereket, az iparaikat úgy építették vissza, hogy nagyon jól felszerelt gyáraikban szinte máról-holnapra megkezdhetik a fegyverek gyártását is. Sőt valószínűleg már gyártanak is ilyen fegyvereket, amiket azonban az amerikaiak által felszerelt német hadseregben nem próbálhatnak ki. Azért az a “jó” ötletük támadt, hogy mint az amerikaiak, úgy ők is katonai bázisokat rendeznek be Spanyolországban. Számítottak arra, hogy egykori fegyvertársuk, Franco, azt készséggel megengedi nekik. Ugylátszik, hogy már kötöttek is valamilyen egyezséget, amikor a nagy titok nyilvánosságra került, méghozzá mielőtt az érdekelt népeket erre előkészítették volna. Lett is nagy ijedelem úgy Franciaországban, mint a NATO többi államaiban is. Az Egyesült Államok kormánja mindjárt bejelentette, hogy semmit sem tudtak a dologról. Ezt azonban csaknem lehetetlen elhinni. Teljes lehetetlen dolognak tartom, hogy a még mindig fel- ügjelet alatt álló Németország ilyen nagyfontosság u lépést mert volna tenni az amerikai kormány tudta nélkül. Az általános nagy felháborodásra a németek most azzal védekeznek, hogy azért akarnak katonai bázisokat Spanyolországban, hogy ha esetleg az oroszok “mégegyszer” megtámadnák és legázolnák Németországot, hát legyen hová menekülniük. Ez a védekezés természetesen még felhábo- ritóbb, mint az a feltevés, hogy a franciák ellen készült a német-spanyol tengely, amerikai jóakarattal. Nácik a német kormányban Mert az oroszok behatolását Németországba úgy hangoztatni, hogy elhallgatják a Hitler-in- váziót a Szovjetunióba, a legotrombább és a leggyalázatosabb hazugság. Elhallgatni azt, hogy az oroszok a világ legborzalmasabb, legkegyetlenebb hódító támadása visszaverésére mentek be Német országba csak a fasiszta gonoszság képes. A spanyol bázisok utáni törekvés valójában csak egyik bizonyítéka annak, hogy Nyugat-Né- metországban az öreg Adenauer kancellár védelme alatt a volt hitleristák nyeregbe kerültek. Azért jelentkeztek újból oly sok helyen az antiszemiták és a fajgyűlölet hirdetői is. Nem csoda, hiszen maga a hadügyminiszter, Franz Joseph Strauss is abból az iskolából került ki. De ott van például dr. Theodor Oberländer, az áttelepültek minisztériumának a vezetője, akivel az európai sajtó mostanában sokat foglalkozott, mert kisült, hogy a háborút megelőzőleg vezetője volt az Európa-szerte működő náci “Volksbund” szervezeteknek. A háború alatt pedig ő adta meg a lengyelekkel szembeni “politikai irányelvet”, — aminek a céljául az “alsóbbrendű” lengyel nép kiirtását tűzte ki. ő volt a vezetője >az 1940-ben a hírhedt “Nachtigall” náci idegen légiónak, amely, miután betört Lembergbe, ott több mint tízezer zsidót, 38 hires egjetemi tanárt és nagyszámú lengvelt gyilkolt le. Ez az ember ma miniszteri székben ül, a nyugatnémet “revandzsista” párt vezére és a kitelepített németek szellemi irányitója. Nem lehet tehát csodálni, hogy Nyugat-Németország újból fegyverkezik, hogy ott újból felütötte fejét a fasizmus és hiába is tagadnánk, — ezúttal AMERIKAI A ÉDNÖKSÉG ALATT. vwwwwtwwwiwwwwvwtvwwwwwwvwvvwvw MOSZKVÁBÓL jelentik, hogy egy egész sereg árucikk, köztük luxuscikkek árát levágták. A Tass ügynökség szerint róka-prémek, villamos varrógépek, ezüstnemük, fényképező gépek, rádiók, vadászfegyverek, lekvár, kakaó, kávé és besűrített tej áraiban történt a levágás. A részletre veié vásárlás veszedelmei A részletüzlet bevett intézménnyé vált Ameri- Ikában, de azért még mindig sok ellenzője akad. Ez utóbbiak többek között azt állítják, hogy a könnyű hitelfeltételek következtében a közönség szükségletein felül költekezik és azután eladósodik. Szerintük az adósságcsinálás ma már nem kivétel, hanem szabály az amerikai vevőközönség körében. • •• Vajon hány millió amerikai család van, amelyet súlyosabb adósságok gyötörnek? Mi a részletre való vásárlás igazi veszedelme? Hogyan védekezhetünk ellene? ' A Federal Keservé Bánk statisztikája szerint, az amerikai -családok 56 százalékának van valamilyen magánadóssága, ide nem számítva a jelzálogkölcsönöket és az üzleti kötelezettségeket. A családoknak több mint 25 százaléka korábban vállalt részletfizetésekre költi el jövedelme 20 százalékát. Ez még nem elviselhetetlen, de azért érzékenyen sújtja az amerikai munkásságot. A közgazdászok nagy csoportja azt vitatja, hogy a részletre való vásárlás ellen kifogást emelni nem lehet, ha a vásárló tisztában van a feltételekkel. Sajnos azonban sok munkás, különösen az “ujamerikás”, tájékozatlan ebben a tekintetben. Túlsók pénzük megy el kamatokra, ügyvédi és perköltségekre, sőt jogtalanul felszámolt illetékekre is. Lelkiismeretlen ügynökök különösen az automobil vásárlókra vetik ki hálójú-, kát, akiknek körében könnyebben garázdálkodhatnak, mert a kocsivásárlásra vonatkozó szerződések rendszerint igen bonyolultak. Rosszhiszeműen tulmagas biztosítási költségeket számítanak fel az eladók és a kamatszámítás sem állja ki az ellenőrzést. A vásárló csak ugv védekezhet ezek ellen, ha ellenőrzi a számadatokat és mérlegeli a teljes vételár nagyságát, nemcsak az egyes részletek magasságát. Az eladó jogosan szedhet külön dijat a hitel- könnyitésért, amit “service charge”-nak neveznek. De csak kevés államban vannak törvények, amelyek az ilyen dijakat korlátozzák. Ezért figyelmesen tanulmányozzuk át a szerződés apró- betűs pontjait is és állapítsuk meg, hogy a havi részleteknek milyen hányadát fordítják törlesztésre és mennyit költségekre. Állapítsuk meg, milyen jogai vannak az eladónak az u. n. “repossession” (visszavétel) esetében. Bár egy 2,400 dolláros kocsira a vevő már 2,300 dollárt is lefizetett, egyes államokban az eladó mégis jogosult a kocsi visszakövetelésére, ha a vevő akárcsak egy részlettel is késedelmes. Ebben az esetben nemcsak a kocsit veszti el, hanem a 2,300 dollárját is. Állapítsuk meg azt is, mi történik, ha a vételárat még a lejárat előtt teljes összegben megfizetjük. Ravasz üzletemberek olyan szerződést iratnak alá tapasztalatlan vevőkkel, amely szerint a teljes kamatot és költségeket ilyen esetben is meg kell fizetni. Sokan nem tudják, hogy amikor a szerződést aláírták, a kereskedő azt valamilyen banknak tm vábbadja. Ha a vevő hibás árut vásárolt, a bank nem felelős érte és követeli a részletek pontos kiegyenlítését és ha arra kerül a sor, fizetésünk egy részét le is foglalhatja. Ezért tehát a következő szabályokra ügyeljünk: Csak jóhirü kereskedőtől vásároljunk. Legyünk óvatosak olyan hangzatos hirdetésekkel szemben, amelyek az előnyös hitelfeltételekre vetik a súlyt és nem az áru minőségére. Olvassuk el figyelmesen a szerződésforma minden egyes pontját, mielőtt aláírtuk. Bizonyosodjunk meg arról, mibe kerül a hitel és mi lenne a következménye annak, ha késedelmesek volnánk a fizetéssel. Állapítsuk meg milyenfajta jótállást vállal az eladó az áruért, különösen ha az a szokásos 30 napi garancia után válnék hasznavehetetlenné. American Council MwmwwmmmHHmuHHWvvuwHmMW A MUNKÁSSÁG legfontosabb követelései az uj kongresszustól: a minimális órabérnek a mostani $l-ről $1.25-re való felemelése; azon államok, melyek képtelenek megfelelő iskoláztatást nyújtani, elégséges segélyt kapjanak p szövetségi kormánytól; a munkanélküli biztosítás egyes államokban nem elégséges és túl rövid időre szól, tehát a szövetségi kormány vegye ezt át és emelje fel úgy a biztosítás összegét, mint annak időtartamát; kellő egészségügyi gondozásban részesüljenek az öreg munkások, özvegyek és gyermekek; szüntessék meg a kibúvókat a gazdagok részére a jövedelmi adózásnál, nehogy a különbséget a kiskeresetű polgároknak kelljen megfizetni, akiknek az adója amugyis túl magas; védjék meg a polgári jogokat fajra, színre való tekintet nélkül. ; .r- - ■ .. Thursday, March 17; I960
