Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-10 / 10. szám

Amerikában

az urnák 1960-ik esztendejében

Amit itt leírunk mindennapi történet Indiában és bizonyára elég gyakori a világ többi részében is, csak éppen itt, az Egyesült Államokban nehéz elképzelni, amelynek az a hire szerte a világon, hogy arannyal vannak kikövezve utcái és ha csak megrázzák a fákat, hullnak a dollárok.

West Virginiában, Amerika gazdag széntermő vidékein járunk. A gyermekek éhesek, családok tömegesen nélkülöznek. Orvosokra is szükség volna, de ki tudja megfizetni?

A gyermekek nem mennek iskolába mért nincs megfelelő lábbelijük, ruházatuk. Még szappan sincs elég, amivel az anyáik ruháikat kimoshatnák. Nem, nem álmodunk. A valóságot látjuk szemeink előtt, mégpedig Amerikában.

A helyzet nem is véletlenül történt. Nem is egyesek rosszakaratából. Még csak helyhez sincs, kötve, mert Kentucky, Pennsylvania, Tennessee államokban is gyakori ez a jelenség.

Mi okozta ezt a szörnyű nyomort a bőség közepette? Gépesítették a bányákat, a termelés több, mint valaha, tehát egyes üzemeket bezárnak s a munkásokat az utcára dobják.

Nézzük csak meg mi történt West Virginia ál-' lamban egyedül? 1951-ben a szénbányászat 118,- 900 embert foglalkoztatott. Ezek 63,800,000 tonna szenet bányásztak évenként. 1955-ben már csak 70. 900 bányászra volt szükség, akik 139,200,000 tonna szenet hoztak a 'felszínre. 1959-ben viszont 56,500 bányász termelt 117 millió tonna szenet.

E számok igen sókat mondanak. A megszokott élet feldulását. Ezek a családok itt vertek gyökeret évtizedekkel ezelőtt. A nehéz munka, a bányák szürke, piszkos környéke eleinte kenyeret, megélhetést adott részükre, most csak nyomort jelent. Hová, merre forduljanak? Egy kis bab, amit a bányászok “spré”-nek neveznek, minden eledelük. Hová, merre menjenek? A fiatal, az erős még csak mehet, de mi lesz az öregekkel és.a..gyermekekkel? Segély sem igen jön. Amerika 16 államában, mint West Virginiában is csak olyan család kaphat segélyt, amelynek nincsen munkaképes tagja. Az, hogy nincs munkaalkalom, nem számit. Ha két-három éve nem dolgozik valaki, szintén nem jelent semmit.

Eleinte, vagy fél éven keresztül, volt munka- nélküli biztosítás, átlagosan 21 dollár hetenként, bár volt, aki $30-at is kapott. Fél év múlva ez megszűnik, jön a lassú éhínség, esetleg az a kevés felesleges élelmiszer, amit a koi'mány a raktárakban felhalmozott élelmiszerből odadob részükre. A világ leggazdagabb országában ez 10 font lisztből, 5 font kölesből, 4 és fél font tejporból, 13 uncia tojásporból, egy font rizsből és egy font zsírból áll az egész hónapra; a legtöbb még eny- nyit sem kap.

A fentiekből nem kell éhenhalni, de viszont rendesen élni sem igen lehet. William \Vaggv, a népjóléti hivatal élelem-elosztója szerint West Virginia államban 239,000-en élnek ezen étlap szerint, tehát több, mint a lakosság 12 százaléka. A hónap vége felé ez is egyre szőkébb adagokban kerül az asztalra. A hitelt már régen kimerítették a legtöbben és igy hiába mennek a fii szer üzletbe. Gyümölcs, narancslé, vagy szükséges vitaminok még a csecsemők részére is elérhetetlen luxuscikkek, Whitesville, Becklev, Welch, mindegyik olyan helyzetben van, mint Európa egyes városai a háború után.

Egv másik telep Artie. Koravénült asszony nyit ajtót a riporter előtt. Tiz gyermek an via. Férje 31 éven keresztül' dolgozott a bánvábao, most csupán a segélyből élnek. A legfiatalabb gyermek szívbajban seznved; legalább 3.dollárba kerülne az orvos, de honnan vegyék a pénzt?

Piney View-ban, egy másik faluban. Mrs. Mae Hughart férje 3 éve munkanélküli. A Biblia-iskola szakácsnője küld nekik ételmaradékot. Ebből él 9 gyermek, babot és kukoricakenyeret is kapnak.

Moheganban Curtis Hicks sírva nézte 5 gyermekét ; aprók és piszkosak szegénykék. A nagyobbak 7—9 évesek. “Nincs mivel kimosni ruháidat, ma nem küldhettem őket az iskolába”, mondja anyjuk. “Tej és rendes étel kellene nekik, de honnan vegyem, két hete nem Voltam már az üzletben sem”. A nagyobbik fiú, Eugene, vissza sem fordult, csak úgy odavetette« “Két hete és két napia, anvám”.

“Reggelre még volt. kenyerünk, ebédre habot ettünk. Van két font krumplim, és egy font babom a házban, ez minden, .amink van”, mondta csendesen az anya. .

Rock Creeken Mrs. Eíie Stone hat gyermekével, unokájával fogadta a riportert. Egy másik gyermek is lakott vele, akit évekkel ezelőtt otthagytak nála. 17 éves leánya otthagyta az,iskolát, ahol csúfot űztek belőle, mert nem volt alsóruhája és igen sokszor sírva jött haza. MoSt' egy étteremben dolgozik este 6-tól reggel '6-ig, nápi három dollárért, hetenként háromszor. “Az iskolafőnök ígérte, hogy ingyen ad Iunchot a gyermekeknek, mert nincs, mit adnom részükre”, — mondta Mrs. Stone.

James Smith, Piney Viewból 47 hónapot szolgált a II. világháborúban és a koreai háborúban. Kijelentette, hogy krumpli és bab az összes eledelük, mert másra nem telik.” Nincs hová fordulnunk”, mondta.

Mrs. Ada Williams 36 éves, de ötvennek látszik; hat gyermek anyja, a legkisebb 19 hónapos.

Hová vezet a fajgyűlölet

Atlanta, Ga. — Georgia állam képviselöháza' (House of Representatives) 1,07 szavazattal két: ellenében elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely! utasítja a Red Cross és minden más vér-gyüjtő: intézményt, hogy a vért tartalmazó üvegek' címkéjére rá kell Írni, hogy fehér vagy színes embertől származik-e? A javaslat, ha törvény lesz' belőle, büntetést szab ki azokra az orvosokra* akik ilyen cimke-jelzés nélküli vért használnak gyógykezelésnél.

Ezt a javaslatot a “liliom-fehér” fajgyűlölők szorgalmazták, mert azt hirdetik, hogy még az átömlesztés révén nyert néger vér is megrontja, illetőleg “alsóbbrendüvé“ teszi azt a fehér embert, akinek ereibe kerül a színes ember vére. Az orvosok hiába bizonyították, hogy a színes és a fehér ember vére között semmi különbség sincsn a fajgyűlölet terjesztői keresztülhajszolták a javaslatot, ami azt jelenti, hogy gyors segély esetén inkább hagyják elpusztulni a fehér beteget, mintsem néger embertől származó vérrel segítsenek rajta.

A törvényjavaslat mellett felsorakozók persze ezt a durva, embertelen törvényt hazafias (jobban mondva álhazafias) szólamokkal támogatják.

Az imádkozás könnyű módja

VISALIA, Calif. — Leonard F. Kaiser, a helyi YMCA titkára jelenti, hogy a “telefon-imádko- zónak” nagy sikere van, amennyiben naponként kb, 900-an veszik igénybe.

Kaiser és néhány társa ugyanis rájöttek, “hogy sok ember szeretne naponként imádkozni, de nem ér rá.” Ezek részére tehát berendezték a “te- lefon-imádkozót”. Csak fel kell hívni a behirdetett telefon számot és akkor az automatikusan megindítja a gramofont, amelyre egy rövid imát tartalmazó rekordot helyeztek el.

Kaiser és társai meg vannak győződve arról, hogy az isten az ilyen gép-imádságot is örömmel fogadja és teljesíti az abba foglalt kordineket. Ezért Kaiserék a fonográf fenntartására és a tefon számla fizetésére mindenkitől elfogadnak anyagi támogatást.

Egy idős asszony kálváriája

Az alábbi ujságkivágatot egyik clevelandi olvasónk küldte hozzánk:

A szövetségi, kormány jótékonyságot gyakorolt egy 80 éves asszonnyal szemben. A szegénv magányos özvegy majdnem elvesztette otthonát, mert vizet adott egy kutyának.

.Mrs. Mary Wollenberg 392 dollár kölcsönnel tartozott a kormánynak és Vér'"', hogv “bocsás- sanak meg neki aképpen. miként Krisztus és megbocsát őrt a mellette keresztrefeszdett rablóink”.

Mrs. Wolleoberg 1952-ben kölcsönt vett fel a szövetségi házbizottsági hivataltól (Federal Housing Authority), hogy melegvíz tartályt vásárolhasson. A kölcsön 896 dollárra rúgott. Két éven keresztül fizette a kölcsönt pontosan havi 30 dol- 1 áros. aggkori mmgdiiáhóL ?k dénáronként. Iga- hogy az állam is adott havi-25 dolláros segítséget

“Há nem volnának a kicsinyek, már rég'öngyilkos lettem volna”, mondta. “Egy falat ítél nem volt a házunkban ma reggel, mikor elment a férjem,

a szomszédoktól kértem babot. Megosztották velem, amijük volt”.

Mrs. Juan Edith Hicks 26 éves, másállapotban, van, öt másik gyermek van körülötte. Egy font bab és két font krumpli van köztük és az éhezés között. Egyszerűen, szinte kimérten beszél, nem. panaszkodik, pedig kilátásátalan .az élete.

A bányákat gépesítették, a bányászok egyre többet termelnek. Köszönet a munkájukért, hogy félredobják őket, mint a kicsiavart citromot. Társadalmunk a termelőeszközök tulajdonosa részére termel, mit sem törődve az egyén helyzetével és szükségével. A dolgos kezek csak akkor termelhetnek, ha a piac árut követel. Itt jön be a társadalmi életünk ferdesége, mely semmibe se veszi az emberi szükgséget, csak a piac követelése számit. Ezrek dolgoznak egyesek fényűzéséért és ha nincs szükség munkájukra, könyörtelenül bánik vt:iiA az a társadalom, amelynek jólétét munkájukkal megteremtették.

Társadalmunk ellentmondásai egyre jobban és jobban megmutatkoznak. Ez az oka annak, hogy képtelen megoldani a munkanélküliség problémáját. Ezt' az ellentmondást csupán a szocialista társadalom oldhatja meg.

a jövedelemmel nem rendelkező özvegy részére:

Pe beszéljen maga az özvagv:

“Az egyik nap szomszédom arra kért, hogy vigyem .ei imnue.i nap egyszer a kutyáját, mialatt ő dolgozik és itassam meg. Szívesen megtettem. Hetenként 3 dollárral díjazta fáradságomat, nekem ez úgy jött, mint a manna az égből.

“Igen ám, de az állam megtudta, hogy heti 3 dcllárt keresek, erre elvágták tőlem a segítséget”:

Mrs. Wollenberg száraz kenyéren és a legolcsóbb teán élt, hogy adósságát kifizethesse. Egy nap aztán igy is képtelen volt az esedékes részleteket beküldeni.

A szövetségi ügyész, Róbert Tieken tudatta vele, hogy jelzálogot tesznek a házára, (ami azt jelenti, hogy elvehetik tőle) ha nem fizeti ki egyszeri-e teljes tartozását. így történt, hogy kegyelemért esdekelt Mrs. Wollenberg.

.George E. Sweeney, ügyészhelyettes úgy nyi- krtkó'ort, hogy Mrs. Wollenberg helyzetét' kivizsgálták és megállapították, hogy a valót mondta.

Lgy tehát adósságát behajthatatlannak nyilvánítjuk ás Isten áldja meg őt!” — mondta Swée- p'ev. Mégis csak jó ez a Samu bácsi, Mrs. Wollen- berg nem kerül az utcára.

Újabb “biztonsági” rendelet

WASHINGTON. — A kormány uj biztonsági rendel je figyelembe vette a Supreme Court még június 29-én hozott döntését, amely alkotmányellenesnek mondotta azt az eljárást, amit addig ai’.a'm ^tak, hogy egyes emberek hazafias hűségének, loyaiitásának megállapításánál névtelen besúgók adatait vették figyelembe.

Az uj biztonsági (security) rendelet értelmében ezentúl minden vizsgálat alá került embernek joga van arra, hogy vádlóit vele szembesítsék és keresztkérdések alá vehesse azokat. ^JEddig, a vádlók személyeit titokban tartották és a megvádolt egyénnek semmi alkalmat sem adtak a védekezésre. Ezzel a törvénytelen s alkotmányellenes módszerrel ezer meg ezer embert mozdítottak el állásából és fosztottak meg megélhetési lehetőségétől.

Tetézte a nagy igazságtalanságot még az is, hogy az ily titkos vád alapján elmozdított embert már másutt sem alkalmazták, mert automatikusan a “megbízhatatlan” jelzőt kapta. Az uj rendelet kiemeli, hogy a nem-kormányalkalmazottak kivizsgálásánál még az a tény, hogy az illető nem. kapja meg a szóbanforgó munkát, vagy tisztséget, nem jelenti azt, hogy az illető hűtlen — disloyal — lenne az országhoz.

A szenátus egyik albizottsága, a Thomas D. Hennings (D. Mo.) vezetése alatt álló “Constitutional Rights Subcommittee” bele akart avatkozni ebbe a dologba ugv, hogy újabb törvényt 'terjeszt a kongresszus elé. Ennek a bizottságnak tehát nem tetszik, hogy a White House kiadta äz uj rendeletet a bizottság megkérdezése nélkül. A bizottság egyes tagjai ugyanis még mindig remélték, hogy a névtelen besúgókat valahogyan meg tudják menteni.

Ez az uj biztonsági rendelet a háborút követő korszak egyik legembertelenebb, leggonoszabb és legkirivóbban alkotmányellenes intézkedésének beszüntetését jelenti.

Thursday, March JO, 1960

AMERIKAI MAGYAR KW

II II .!■ I .1. ——I t I . I.1 ' .If.'I" MU