Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-10 / 10. szám
. AMERIKAI MAGYAR SZA Thursday, March 10, 1960 14 A “H AZUGSÁG-DETEKTOiT tett következtetni. Könnyű elképzelnénk, hogy e jól előkészített, bűntettekre, vagy lelki konfliktusokra vonatkozó megismételt beszélgetések, egyre töb és több támpontot nyújtanak a kutatónak annak a megállapításához, vajon a beszélő eltitkolt-e valamit, vagy egy témakör érintése leplezett izgalomba hozza-e őt? Valóban olyan könnyű utolérni a hazug embert, mint ahogyan a közmondás tartja? Mikor nond igazat a vádlott, vagy a tanú és mikor vall lamisan,-félrevezető- adatokkal? ' A mindennapi élet tapasztalatai szerint bizonyos külső megnyilatkozások alapján leleplezhető, vagy legalábbis gyanítható a hazugság. Az orr azonban nem puhul meg a hazugságtól, amint azt gyermekkorunkban a naivul ijesztgető szülői pedagógia hitette el velünk. Előfordulhat ugyan, hogy jó emberismerettel az arc mimikájának külső jeleiből felfedjük a valótlanságot a hazug ember arcán. Ez azonban nem biztos, az arcvonások “olvasása” rendszerint nem több becslésnél, vélekedésnél. Volt bűnöző, aki szemrebbenés nélkül vallott súlyos valótlanságokat. De van félszeg, gátlásos ember is, aki beszéd közben kerülgeti tekintetünket, pedig lelkiismerétét semmi sem terheli. Nem csoda hát, ha a tudomány — különösen az igazságügyi eljárások követelményeitől indíttatva — olyan módszereket keres, amelyek bizonyossággal jelzik a hazugságot, a megtévesztés szándékát, a fondorlatot. MÉRHETő-E AZ IGAZMONDÁS? A kutatókat az az elgondolás vezette, hogy a bűnöző a kihallgatások során igyekszik önmagán uralkodni, nehogy valamilyen külső jellel elárulja magát. S mivel ez valóban sikerülhet is, olyan szerkezet készítését tűzték ki célul, amely észreveszi, megméri azokat a végtelenül finom, szemmel és más emberi érzékszervekkel meg nem állapítható elváltozásokat, amelyek a szervezetben akkor keletkeznek, ha a leplezett tettre vonatkozó kérdés hangzik el. E kérdések erőteljes érzelmi reakciókat, félelmet, szorongást, feszültséget kelthetnek. Ezeknek pedig —< a vegetativ (az akarattól független) idegrendszer közreműködésével — egész sor testi, élettani kísérőjelensége van. Megváltozik a légzés és érlökés, a pulzus ritmusa, verejtékezés és más biológiai folyamat indul meg. Ha tehát egy vádlott élettani működésében effajta változásokat idézünk elő és ezeket műszerekkel pontosan kimutathatjuk, akkor e mérési eredményekből következtethetünk arra, hogy a feltett kérdés a gyanúsítottban érzékeny pontot érintett, “telibe talált.” Vizsgáljuk meg elsőként a szív működését és az érlökést. Az emberiség régi tapasztalata, hogy a szívműködés szaporasága, ritmusa összefügg a lelki folyamatokkal. Elsősorban a félelem és az ijedelem változtatják meg a szívműködés szabályos ritmusát, vagy gyorsítják, vagy kihagyásokat idéznek elő benne. E ritmusváltozásokat minden ember megfigyelheti önmagán, amikor szive valami miatt “a torkában dobog”, vagy az ijedtség nagy fokától annyira lelassul, hogy szinte “megáll.” A tüdő légzésritmusa és az érzelmek ugyancsak szoros kapcsolatban vannak egymással. Ha a cirkuszban az artista életveszélyese mutatványát nézzük, “eláll a lélegzetünk”. A mindennapi szóhasználatban is ezt mondjuk a meglepetésre, vagy nagyfokú, heves aggodalomra, ijedelemre. Az élettan és a lélektan kutatói alkalmas készéül ékekkel már évtizedek óta pontos feljegyzéseket készítenek a szív és a tüdő működéséről. A légvétel ritmusának felrajzolása úgy történik, hogy a kísérleti személy törzsére, a rekeszizom magasságában egy zárt, levegővel telitett gumi- övet erősítenek. Be- és kilélegzéskor a testhez feszülő gumiöv térfogata megváltozik és e változást rajzolja fel a gumiövvel összekapcsolt iró- szerkezet egy lassan tovahaladó papírszalagra. Olyan érzékeny berendezést is készítettek, amely a csukló belső oldalára rögzítve, hasonló módon felírja a pulzus, az érlökés ritmusát. Modern laboratóriumokban a szívműködés változásait az orvosi szivvizsgálatokból jól ismert elektrokar- diográffal rögzítikE méréseket a kutatók az ember érzelmi életének vizsgálásával kapcsolták össze. A szívműködés, a pulzus, a vérnyomás, a légzés változásaiból olvasták le egy-egy érzelmi reakció nagyságát. A kísérleti személyt kényelmes székre ültetik, s melkasára, végtagjaira rákapcsolják azokat a regisztráló eszközöket, amelyek felfogják a szervi működések keltette mozgásokat,, térfogatváltozásokat. E dobok, övék mindegyike összeköttetésben van egy készülékkel, az un. poligráffal. Ez lassú, de egyenletes sebességgel csúszó széles papirszallagra — áramlökések mozgatta Írókarokkal — feljegyzi a szervezetben lejátszódó élettani mozgásokat. A papírszalag egymás mellett futó gráf ikonszer ü rajzolataiból megállapit- ható, hogy ijedelmet keltő váratlan hanginger, mondjuk pisztolylövés miként hat a szívre, a vérnyomásra, a végtagok térfogatára, a légzésre stb. Ezeket ugyanis egyidejűleg mind föl- jegyzi a készülék. Innen a neve is, pplygraphos. E görög szó sokatirót jelent. Persze, e poligráfok nemcsak ilyen durva ingerekre reagálnak, hanem hirt . adnak apró, idegrendszerbeli elváltozásokról is. , AZ ÁRULÓ BÖRREFLEÁ Ha az emberi test bőrfelületének egy részét, például a kart, elektromos áramkörbe kapcsoljuk, a bőr vezetésbeli ellenállását árammérővel, galvanométerrrel megmérhetjük. A bőr ellenállásának változásai a bőr nedvességétől, a verejtékmirigyek működésétől függenek. A száraz bőr ellenállása nagyobb. A verejték termelődését viszont közvetlenül az idegrendszer vegetatív része szabályozza, a vegetativ rendszer pedig — összeköttetésben lévén a nagyaggyal — leki érzelmi állapotainkra nagyon élénken reagál. Ha valaki beszélget a kísérleti személlyel s közben figyeli a galvanométer mutatóját, a mutató kilengései által felrajzolt grafikonból megállapíthatja, hogy a beszélgetés egy-egy mozzanata milyen érzelmi hatást keltett. E módszer érzékenyebben jelzi az érzelmek változását mint a szív vagy a tüdő működésének mérése. Vannak olyan lélektani laboratóriumok, ahol a kísérleti személyt otthonos, barátságos szobába vezetik. A falakon művészi képek, a padlón süppedő szőnyegek, a dohányzóasztalka körül kényelmés karosszékek vannak. Műszernek nyoma sincs, a belépő úgy érzi, hogy nem tudományos kísérleti laboratóriumban, hanem kellemes szalonban tartózkodik. Ez a meghitt környezet a mé rések szempontjából nagyon fontos. Ha ugyanis az emberre mindenféle készülék-csatlakozókat csatolnak s a műszerek enyhe bugással elkezdik munkájukat, a legtöbb kísérleti személyben a nyilvánvaló tanulmányozás hatására elfogódottság, lelki feszültség támad. Ez olyan erős is lehet, hogy befolyásolja a méréseket s az igy szerzett eredmény már nem az átlagos funciókról tájékoztat, hanem “laboratóriumi eredményeket” ad. Hogyan történik e barátságos szobában a mérés ? A meghitt fényt árasztó hangulatlámpában érzékeny mikrofonok vannak, ezek kábele a másik szobába-vezet. A beszélgetés kezdetekor a kísérleti személy valamelyik ujjára ráhúznak egy levágott kesztyüujjhoz hasonlító kicsiny tokot, kupakot, amelyben a bőrön átáramló elektromosságot továbbitó különleges elektródok vannak. E kis kesztyü-ujjhoz vékony, könnyű — a beszélőt mozgásában egyáltalán nem zavaró — kábelek csatlakoznak. Ezeket a kísérleti személy gyorsan megszokja, mert .jelenlétük semmi fájdalmat, vagy kellemetlen ingert nem okoz. E kupak kábele szintén a másik szobába vezet. Ez azonban már nem otthonos szobácska, hanem műszerekkel berendezett laboratórium, ahol a szakemberek megfigyeléseket végeznek, mig egyik társuk a kísérleti személlyel beszélget. A falakon áthaladó huzalok ugyanis készülékekbe vezetnek- A mikrofon kábele magnetofonhoz csatlakozik, amely hangszalagra rögzíti a beszélgetést. Az ujjra erősített kupak huzala galvanométerben végződik, ennek érzékeny irószerkezete fürgén jegyzi egy lassan tovahaladó papirszala gon azokat a bőr-ellenállásváltozásokat, amelyeket beszélgetés során a vegetativ idegrendszer reakciói keltenek a kísérleti személy ujjának bőrében. Egy harmadik apparátus szinkronizálja, összehangolja a magnetofonra rögzített beszélgetést a bőrreflex változásaival. A kutatóknak tehát a kezükben van a beszélgetés tartalma, melléje fektetve egy rendkívül érzékeny készülékből eredő jelsorozat, amelyből a hozzáértő megállapíthatja, hogy a kísérleti személy mennyire volt zaklatott egy-egy kérdés nyomán akkor is, amikor arra hangjából, vagy külsejéből nem leheHIHETÜNK-E A “HAZUGSÁG”-detektornak? A kísérleti személy előtt kiejtett szavak a kiváltott érzelmek fokától függően idéznek elő változást a galvanométerben. Egy szeretett név elhangzása után a készülék iró karja sokkal nagyobb kilengést végez, mintha közömbös szót (pl. almát, ceruzát stb.) emlegetünk. Jól szemlél- • teti ezt a neves elmegyógyász, Moravcsik Ernő egyik kísérlete, ő az áramkörbe kapcsolt egyetemi hallgató előtt különféle vegyes ingerek között egyszerre csak budapesti • utcaneveket sorolt fel. Az egyik utcanév említésekor a mutató szokatlanul kilengett. Ez az utca valóban nem volt közömbös a kísérleti személy számára, mert —mint később kiderült—ott lakott a menyasszonya. Moravcsik kísérletei szerint az ember a pszichogalvanikus bőrreakcióval akaratlanul elárulja azt is, ha például egy olyan esemény szemlélője volt, amit el akarna hallgatni. Ha a kísérleti személy előtt a titkolt eseményről beszélünk, vagy ha arról készült fényképeket helyezünk eléje, a mutató kileng. Valami módon! S épp e meghatározással utalunk arra a tényre, hogy e készülékek csak tájékoztatnak, de biztosat sohasem rögzítenek. Gondoljunk Moravcsik kísérletére. A mérés során* kiderült, hogy az egyetemi hallgatónak valami köze van az említett utcához. De hogy miféle, azt e fiatalembernek kellett megmondania. Nincs a világnak olyan poligráfja, amely egy kérdés tartalmára is választ adna. A műszerekkel mérhető reakció csupán azt mutatja, hogy kérdésünk valamilyen fokú érzelmi reakciót váltott ki, de hogy ez az érzelmi feszültség miért keletkezett, ázt a készüléktől soha nem tudhatjuk meg. Képzeljük el, hogy egy utcában betörést követtek el. A razzia során öt személyt találtak, akik nem tudnak alibit igazolni, s a bűn elkövetése egyaránt feltételezhető róluk. Vizsgáljuk meg mind az öt személyt “hazugságdetektorral.”, egy érzékeny bőrreflex-galvanométerrel- Nem valószínű, hogy az utca nevének említésére négy személynél semmi kitérés sem keletkezik, egynél pedig — a tettesnél — erőteljes. Előfordulhat ugyanis, hogy az utca neve nem a bűntett, hanem más okok miatt vált ki érzelmi reakciókat egyik-másik gyanúsítottban. Hallott a betörésről, ott lakott valamikor, vagy ismerőse lakik ott stb. Tehát a készülék nem különíti el feltétlenül a valódi vétkest a töbitől. Tudnunk kell azt is, hogy ugyanarra az ingerre különbözőképpen reagálnak az emberek. Akiknek érzékeny az idegrenedszere, vegetativ működései labilisak, azaz könnyen megváltoztathatók, az erősen reagál. A műszer kilengése tehát teljesen különböző lehet a megvizsgált személyek alkata, idegrendszeri típusa szerint is. A műszer ugyanis épp olyan görbét ir le„ ha egy kérdés bűntudatot, bosszúságot, haragot, félelmet, vagy esetleg kellemes kedélybeli hullámzást idéz elő. Az érzelem minőségére alig, az azok mögött lappangó gondolatok tartalmára nézve pedig jóformán semmilyen útbaigazítást nem kapunk. A hidegvérű, érzéseiben fásult bűnözőt esetleg egyáltalán nem érinti, ha egy büntetendő cselekmény felől faggatják, talán akkor sincs bűntudata, ha valóban ő követte el. Ellenben egy érzékeny idegrendszerü ember, aki az élet kisebb nehézségeit is nehezen viseli el, erős vegetativ funkciókkal válaszol akkor is, ha a feltett kérdéseknek semmi közük gondolataihoz, vagy cselekedeteihez. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy e finom vegetativ reakciókat lappangó betegségek, vagy koffein, nikotin is befolyásolják, akkor világosan kitűnik, hogy a hazugságot a “hazugságdetektorral” soha nem lehet határozottan megállapítani. Ha egy bíró pusztán a galvanométer mutatójának kilengése alapján, terhelő tanúvallomások és tárgyi bizonyítékok nélkül marasztalna el valakit, nagyon felületesen járna el és okkal érné vád, hogy igazságtalanul Ítélkezik. E műszerek mérései az igazságszolgáltatásában érdembeli bizonyítékokat még nem jelentenek. Egyelőre csupán az orvosi és lélektani laboratóriumok eszközeiként vesznek részt abban a kutatásban, amely egy emberi cselekedetnek idegi, élettani hatásával foglalkozik. De hogy e cselekedetnek milyen az erkölcsi tartalma, azt egyelőre még készülékekkel megállapítani nem lehet. .
