Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-10 / 10. szám
AMERIKAI MAGVAK SZ<S , Thursday, March 10, I960 11 Heti krónika Irta: BÓDOG ANDRÁS Sokszor halljak emlegetni mostanában, hogy a népesség robbanni akar. Nem éppen úgy, ahogy néhány katonai elme szereti bizonygatni, hogy az emberiség inkább hajlandó éhenhalni, vagy elpusztítani magát mintsem, hogy kénytelen legyen állami gyárban sült kenyeret enni a hús mellé. 'A nagy “népesség-felrobbanás”-t többnyire gazdasági tudósaink emlegetik és mint a kifejezés mutatja, nem véletlenül azt a titkos óhajt is kifejezi, hogy bár robbanánának fel a tőlünk távolabb fakó műveletlen népek, ahelyett, hogy szaporodnának, mint a nyíllak. Ilyesmire szabad gondolni és vágyakozni — a nagy valláserkölcs csak azt .nem engedi meg, hogy nyíltan kimondják. Tény, ami tény, a maradi gondolkodású közgazdászoknak nagy fejfájást okoz a népszaporulat irama és ezért ijesztgetik önmagukat a “Population explosion”-nak nevezett mumussal. A probléma egyszerű, de nem nagyszerű. Először is egy csomó, istentől elrugaszkodott kormányzat alatt sínylődő ország népei leszoktak arról, hogy időnként nagy tömegekben éhenhaljanak, sőt orvosokat és gyógykezelést erőszakolnak rájuk. A népszaporodás elvben nem rossz dolog a szabad vállalkozás gazdasági tanai szerint. Elvben néptöbblet munkaerőtöbblet és minél nagyobb a ’munkaerőtöbblet, annál olcsóbb a munkabér, feltéve természetesen, ha a munkaniac szabod Főből is látható, hogy milyen fontos a munkapiac szabadsága. Hiszen csak az az átkozott szocializmus ne volna, ott ette volna meg a rosseb azt is, aki kitalálta, akkor nem is kellene törődni, akárhogy is szaporodnak, mert szabadon érvényesülhetne a természet szent törvénye, hogy aki nem eszik, az elgyengiil, elviszi az első betegség, vagy éhenhal és ,igy kerül ki a hozzájárulás az emberi faj további nemesitéséhez. Most azonban még erről is csak csínján szabad beszélni, mert akad olyan elvetemedett népség, amely képes volna tiszteletreméltó és csöndes elhalálozás helyett kipróbálni a szocializmust. Ezért olyan nagy fejfájás az úgynevezett népesedési-robbanás. “Ha tulsokan leszünk, megesszük egymást!” — kiabálják az újjászületett Malthus-elmélet hívei, noha szerintük sokáig a természet rendje szerint való dolog volt és az emberiséget csak nemesitette, ha az erősebb megette a gyengébbeket. Ez a nagy törvény azonban csak addig volt igazság, amig nem fenyegetett a veszedelem, hogy fordulhat a kocka és az eddigi megevettekből kerülhetnek ki az evők, ha a jövő emberisége követni akarná a malthusi elveket. Az angoloknak van egy jó kifejezése a pálfor- dulásra, amikor a törvény csak addig törvény, amig nekem kedvez. “But when the shoe is on the other foot...” A természetes kiválasztódás tör- A'énye mindjárt kevésbé tökéletesen fejlesztené az emberiséget, ha a cipő a másik lábra is kerülhet. Csakhogy az eddigi megevettek nem akarják megenni embertársaikat. “Van elég ennivaló a földön és a tengerben mindenkinek”, mondják. Ezért nevezik őket joggal istentelen materialistáknak. • .a. cipő a másik lábra került abban a “titokzatos” tengeralattjáróféle dologban is. Pár hete történt, már el is felejtődött jóformán. Ma is megér egy gondolatot azonban, mert a tengerek szabadságának törvénye mindjobban kezdi szorítani az egyik lábat. A tenger szabadságának nemzetközi törvényét valamikor a kereskedő és világhajózó nemzetek, igy Anglia, Hollandia és nem utolsósorban mi, szorongattuk rá a világra. Lényege az volt, hogy a partok vize 3 tengeri mérföld távolságon túl mindenkié, tudniillik azé, akinek hajói vannak és a parti országnak coki, hogy azok ott mit csinálnak. Vagy 120 éve angol ópiumos hajók horgonyoztak le kényelmesen 3 mérföldre a kinai partoktól és onnan hordták be a népromboló mákonyt csónakokon. Mikor a kinai kormány aztán egy ópiumos hajót megtámadott — az angol kormány háborút indított a tenger szabadságának megsértése miatt. A múlt században számtalan ilven eset fordult elő, különösen a gyenge Kina ellen citálták a törvényt és mindannyiszor uiabb és újabb megalázó szerződésekkel biztosították vele szemben a tengerek szabadságát. Az igazság az, , hpgtv különösen Kelet-Ázsiában ma is féltékenyen .őrizzük a tengeri szabadság jogát, kivéve termő- yz^tesen, .amikor a kinai parti szigetekről, vagy a táíwani uralom kalózkodásairól van szó. Amikor olaj vári a tenger alatt 12 mérföldre a parttól,— az parti viz, ha a part az olaj érdekeltségek felé néz, hát mentsisten, hogy egyszer olaj kerüljön mondjuk cska 3 és fél mérföldre az indiai partoktól, mert azonnal kitörne a halabalu. Mármost, a “titokzatos tengeralattjáró” dolgában akár volt ilyen, akár csak az angyalát látta az argentin-kormány, senki sem mondta, hogy a gyanított hajó, vagy hajók 3 mérföldön belül .voltak. “25—30 mérföldre kint a tengert az argentin kormány saját területének tekintette és hadihajóval próbálta bekeríteni és kibombázni a jogtalanul ott tartózkodó hajókat” — Írták lapjaink. Ezekben a nézetekben mi annyira osztoztunk, hogy bombákkal és. szakértőkkel siettünk az argentin hadihajók segítségére és nem rajtunk múlt, hogy a. tengeralattjárók, ha egyáltalán léteztek, eltűntek. Bizony a tengeri szabadság törvénye is csak olyan, mint sok más törvény, nemzeti, vagy nemzetközi. Szent és sérthetetlen akkor és addig, mig mások lábát szorongatja. Amikor a miénket kezdi szorítani#, akkor idejében levetjük és elhajítjuk. ’r V' . Korunk egyik legégetőbb problémája Az ország mindén részéből jön a rendőrségi jelentés a fiatalkorú bűnözők számának állandó növekedéséről. Egyik-másik hatósági közeg megszokott sablonossággal kéri a szülőket, hogy több figyelmet fordítsanak gyermekeikre, szigorúbban ellenőrizzék otthonuktól való távolmaradásukat, korlátozzák az utcai csavargás idejét, — ami nagyban elősegítené a rendőrséget igen nagy türelmet igénylő munkájában. Egyéb társadalmi szakértők a fiatalkorúak bűnözését, mint igen komoly társadalmi betegséget kívánják orvosolni, mert szerintük mindezt az otthontól teljesen távol álló körülmények okozzák, közöttük az iskolák hiánya, az osztályok túlzsúfoltsága, a rosz- szul fizetett tanítók túlterheltsége és általában az a sok szabad idő, amit a gyermekeknek, engedélyeznek a szórakozás lehetősége nincs az iskolarendszer által megszervezve- A dolgozó szülő ugyanakkor csupán a minimális felügyeletet gya- rokolhatja gyermekei felett. Az utóbbi időben nagyobb városok kerületeiben ismét újabb alakulatokat fedeztek fel, melyekben mindkét nembeli, 12 éves koron felüli iskolásgyer mekek tartoznak, akik jelenleg csupán egymás elleni háborúra készülődnek, s ezért gyakran találnak náluk késeket, köteleket, házilag készült robbantószereket és lövőeszközöket. Igen ám, de később az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítják az utonállás, á betörés és a lopás mezején is. Nagyon ügyesen csomózzák a kötelet, úgyhogy az áldozat nem tudja magát kiszabadítani belőle. Néhány héttel ezelőtt csak a véletlen mentett meg egy öreg nyugdíjast, akit két 16—17 év körüli suhanc megkötözött, elrabolta zsebéből négy dollárját, magára hagyva a padlón fekvő öreget. Csak öt nap múlva találtak rá, amely idő alatt súlyából negyven fontot veszített és az orvos szerint viz híján talán már csak egy napig maradhatott volna életben. Az FBI jelentése szerint az elmúlt esztendőben nyolcezer gyilkosság történt ebben az országban és habár egyes társadalmi szervek igenis szivükön viselik ezt a megrendítő problémát, — mások viszont korunkhoz illően azzal próbálják fél- reveztni a közhangulatot, hogy a “keleti országokban, no meg Kínában még olcsóbb az emberélet, mint nálunk!” Pedig ez nem igaz. Mert Kínában ma jobban vigyáznak az emberre, mint valaha is tették a. történelem folyamán és maradjunk csak a tárgyilagos igazságnál: nincs a világon még egy ország, ahol olyan felületes gesztussal tudnak megölni egy embert, mint éppen nálunk-!. A különböző okok miatt elkövetett gyilkossá- valóban a legolcsóbbá teszi az emberi életet. Egye Lapjaink és papj a ink -hónapok on keresztül jaj-," veazékelték a-150 magyar fiatalkorú gyerek aor-r riát, akikriek csak 18 éves születésnapját várta volna a magyar kormány, hogy kivégeztesse őket. Magyar nyelvű lapjaink és papjaink persze elől jártak a kiabálásban addig, amig tartott a jóból, vagyis amig üres rágalmazó hadjáratnak nem bizonyult a dolog. A napokban egyik detroiti magyar hátramozditó újság került a kezembe. Csodák csodája, benne volt cáfolatként a State Department egy levele, amelyben kijelentették, hogy a budapesti követség nem talált semmi adatot az egész rém történeti-e. Tudjuk, hogy a követségnek vannak szemei és fülei, látnak és hallanak velük, ha látni és hallani akarnak. Az se kétséges, hogy láttak és hallottak volna valamit, ha lett volna Magyarországon a legcsekélyebb látni- és hallanivaló. Ilyen körülmények között alig lehet hathatósabb cáfolatot elképzelni, mint a State Department hivatalos levelét. A levelet persze nem lehetett elmellőzni. Le kellett közölni. Mit tett erre a szóbanforgó detroiti mag var újság? A levelet leközölte — angolul. Ez is csak úgy van, mint azzal a szóbanforgó cipővel, amely a másik lábra került. Ha megszorít a hazugság, akkor felejtsük el a magyart és beszéljünk angolul. dűl a fegyverrel elkövetett rablógyilkosság számaránya nálunk többet tesz ki egy esztendőben, mint az európai országokban együttvéve. És mi ennek az oka? Sokak szerint az ,a légkör, amiben gyedmekeink felnőnek. A mozi és televízió szellemi diétáján élő gyermek gyengédségre hajlamos érzésvilágát valósággal elaltatja a félóránként adagolt lovas-operák (Cowboy-story-k) brutalitása. Mert a különböző hirdetési cégek üzleti érdekeit szolgáló leadásokon az erőszak, a gyűlölet, a kegyetlenség és a rombolás a főattrakció, s a néző az emberi szenvedést szinte tudomásul sem veszi, — maga a halál közöm bős és nem is megrendítő eseményt jelent neki. Mások eltaposása a legtöbbször erénnyé magasztosul, a könvörüle- tesség pedig a gyengék és ostobák érdemévé. Ennek tudható be, hogy a fiatalkorú bűnözők, mint megrögzöttek, semmi lelkiismeretfurdalást nem éreznek, amidőn kioltanak egy életet, ők legnagyobb bűnüknek rójják fel azt, ha tetten érik őket. Ezért komolyan haragusznak önönma- gukra és a vallatás során a természetesség hangján vágják oda a hatósági közegnek: “Mit akar tőlem?... Hiszen valamilyen formában mindenki tolvaj!” Sőt még az újságok hasábjairól is idéznek, mint például a napokban történt, hogy a vándor-földművesek százával álltak a segélyiroda előtt élelmiszerért, egy másik cikkben pedig pénzt kértek ezek gyermekei részére, hogy tejet tudjanak vásárolni. Mert hát a helyzet az, hogy ezek a páriák az időjárás miatt ezrével nem tudnak munkához kezdeni március előtt. Ugyanebben a lapszámban egy oldallal odébb mit találunk? Jerry Lewis hires komikus képét, aki egy Miami Beach-i luxushotelben vendégszerepei és Kaliforniából hozatta ide a borbélyát egy hajvágásra! Hivatásához illő pózban ül a borbélyszékben, nyírás közben és a kép alatt vastag betűkkel szedve jelentik, hogy ez a hajvágás nyolcszáz (800) dollárjába került neki útiköltséggel együtt! Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ennek semmi köze a bűnözéshez és hogy a fiatalok nem mérlegelik magukban ezeket az ösz- szefüggéseket. A századforduló táján a feudális Magyarországnak is voltak költekező és dorbézoló hírességei. Ezek között első legény volt az egyik Eszterházy hercegi ivadék, aki európaszerte hires mulatozásaihoz egész cigánybandát vitt magával Bécsbe s Párizsba, — ugyanakkor mezítlábas, rongyokba öltözött cselédsége látástól vakulásig dolgozott végeláthatatlan birtokain, hogy megkeresse neki a rávalót. Ez az ur még ruházatában is különb akart lenni mindenkinél, pedig az 'akkori főnemesi zsinoros dolmányokat ugyancsak megcsodálták szerte a világon. Egy párizsi fogadóestélyre uj dolmányát egy ezreket érő Rembrandt-festménv- nyel béleltette ki és ebben mutogatta magát. — Majd egy alkalommal minden illemet mellőző gesztussal főbelőtte egy klasszikus versenyben győztes igen hires lovát, csak azért, mert nagyon sokan dicsérték és cirógatták a nemes állatot. Hogy mi köze,mindennek a fiatalkorú bűnözés nagyon komoly problémáihoz? Hát csak az, hogy megmutassuk, hogy az ok és okozat mennyire elválaszthatatlan egymástól. Mind a kettő orvoslásra szorul.
