Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-10 / 10. szám
Thursday, March 10, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II CSAKNEM MÁSFÉLMILLIÓ Nő DOLGOZIK A MAGYAR 32,000 diplomás nő. A gyógyszerészek és a tanárok mintegy 50 %-a nő! Tanulságos kiadványt készített a Központi Statisztikai Hivatal a nemzetközi nőnap ötvenedik évfordulójára, A nők helyzete régen és most címmel. A füzetben közölt adatok összefoglalóan jellemzik a magyar nők foglalkoztatottságát, bérezési vizsonyait, iskolázottságát, szociális és egészségügyi körülményeit, visszatükrözik a nők gazdasági és társadalmi helyzetében a felszabadulás óta végbement hatalmas változást. A népgazdaság fejlődése, s különösen az ipar növekvő munkaerő-szükséglete lehetővé és egyben szükségessé tettei hogy mind több nő vállaljon munkát. Az első ötéves terv idején 200 ezer, 1959-ig pedig újabb 100 ezer nő vállalt kereső- foglalkozást. Ma a keresőfoglalkozást folytató nők száma megközelíti a másfélmilliót. (Az összes keresők 32 százaléka.) Mig a felszabadulás előtt a kereső nők többsége a mezőgazdaságban, illetve házi cselédként dolgozott, addig ma már az élet minden területén — a fizikai munkától a tudományos kutatásig —■ fontos szerepet töltenek be. Ma a keresőfoglalkozást folytató nők egyharmada az iparban dolgozik (több iparágban, elsősorban a könnyűiparban arányuk eléri a keresők 60—70 százalékát), jelentősen nőtt a foglalkoztatásuk a kereskedelemben, a közlekedésben, s ezzel egyidejűleg csökkent a létszámuk a mezőgazdaságban s olyan szakmákban, amelyek nagyobb fizikai erőkifejtést igényelnek. Alapvető változás történt a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt a nők bérezésében is. Keresetük a múltban lényegesen alacsonyabb volt a férfiakénál, mei't a tőkés világban nem érvényesült az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, másrészt, mert a női munkaerők többsége szakképzetlen volt. 1928-ban a nők órabére a gyáriparban a férfiszakmunkás órabérének 44.9 százaléka, a betanított munkás órabérének 65.8 százaléka volt. 1932-ben a nők hetibére — még olyan szakmában is, ahol nagy számban dolgoztak nők — a férfiak keresetének mindössze 57—70 százaléka volt. A mi rendszerünkben a nőket azonos munka esetén a férfiakéval egyenlő bér illeti meg, s térhódításuk a nagyobb szakképzettséget igénylő munkaterületeken emeli kereseti színvonalukat. Néhány szakmában azonban, például ahol a nők nem rendelkeznek a férfiakéhoz hasonló több évtizedes tapasztalattal, keresetük a férfiaké mögött marad. A népi hatalom lehetővé tette a nőknek az egyenjogúság érvényesítéséhez szükséges tudás A közalkalmazott nsk konferenciája — Magyarországi riport — A nemzetközi nőmozgalom ötvenedik évfordulója alkalmából a közalkalmazottak szakszervezetének Puskin utcai székházában találkozóra gyűltek össze a szakszervezethez tartozó nődolgozók képviselői. A tanácskozáson részt vett a magyar nőmunkásmozgalom két veterán harcosa: Gárdos Mária iró, Várnai Zseni költő, valamint Nagy Józsefné könnyűipari miniszter és Erdei Lászlóné, az Országos Nőtanács elnöke. A tanácskozást Huber Lajos, a szakszervezet főtitkára nyitotta meg majd Laczkovics Ernőné, a szakszervezet országos nőbizottságának elnöke tartott beszámolót. A beszámolót élénk, színvonalas vita követte, majd megjutalmazták a legjobban dolgozó női aktivistákat. A mezőgazdaságban dolgozó budapesti asszonfok találkozója — Magyarországi riport — A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága ünnepségei? látta vendégül a mezőgazdaságban dolgozó budapesti asszonyok képviselőit. Az ünnepségen részt vett Veres József, a fővárosi tanács VB-elnöke is. Tóth László, a fővárosi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője méltatta a mezőgazdaság fejlesztésében áldozatos munkát végző nők tevékenységét, s munkájukért a fővárosi tanács elismerését, köszönetét fejezte ki. Az ünnepségen jeles művészek, valamint az Állami Népi Együttes tagjai adtak műsort a vendégek tiszteletére. megszerzését. A nyolc általános iskola elvégzésének kötelezővé tételével már eleve magasabb lett az általános műveltségi szint. Az 1946. évi XXII. te. biztosítja, hogy a nők bármilyen közép- vagy felsőfokú iskolába, az egyetemek bármely tagozatára beiratkozhassanak. A felszabadulás előtt az összes diplomásoknak még 10 százalékát sem tették ki a nők. Ma a diplomás nők száma meghaladja a 32,000 főt; a mérnökök 6 százaléka, az orvosok .több mint 20 százaléka, a gyógyszerészek és tanárok mintegy 50 százaléka nő. Csak a szocialista rendszer biztosíthat ja a nők olyan mértékű szociális ellátását és egészségvéIrta: EÖRSI BÉLA A mi ifjúkorunkban rosszul tanították a magyar történelmet. Királyokról, fejedelmekről, kormányzókról, később miniszterekről beszéltek, akiknek majd mindegyike a magyar nép kifosztására építette uralmát. A magyar történelemnek a magyar föld az alapja, és maga a nép, kik viszont csak megművelhették, de nem birtokolhatták azt. Tisza Kálmán és Tisza István miniszter- elnökök földhöz való joga az volt, hogy például Tisza Kálmán “az öreg ur”, megvett haszontalan mocsarat, a magyar állam költségén lecsapoltat- ta az Ecsedi Láp-ot és kitűnő termőföldet nyert az évezredes, pihent, szűzi talajon. Tisza István, a szabadságtipró, csak örökölte a földet, de nem művelte. Úgyszintén “Vitéz” Horthy Miklós, a magyar föld fehérlovas rémálma sem szégyelte magát a kiskenderesi birtokocskából kiindulva, nagy birtokot összeharácsolni. A magyar földet a szegény földműves művelte és annak történetét kellett volna tanítani. A Ferenc József csoda-idők nyomora idején, az 1900-as évek elején csaknem 2 millió ember hagy ta ott az ősi földet és vándorolt tengeren túlra. Akkoriban az volt a rend a faluban, hogy a harácsolok felvásárolták a tönk szélére került ikisparasztok földecskéit, s a volt földtulajdonosok földönfutókká lettek. Nem árt emlékezni ezek re az időkre. A Horthy-idők harmincas éveiben a magyar falvakban évente átlagosan 130,000 portán foglaltak. A végrehajtások és árverések száma 1929- ben meghaladta a 12,000-t, 1931-ben pedig már 17,4(J0 portán szólalt meg a dob. Mennyi kin, szenvedés, családi tragédia színhelye volt akkoriban a magyar falu! A bizonytalanság, a félelem tartotta rettegésben az embert. Rettegett a banktól, nyögte a nagy kamatot. Bizakodott, dolgozott inaszakadtáig a szegény s mégis a gazdagok gyarapodtak. 1932-ben öt holdnál kisebb földbirtokosok közül 10-ből 8 el volt adósodva. Nem sokkal különb helyzetben éltek a 6 és a 10 holdasok sem. A magyar nagybirtok rosszul gazdálkodó tulajdonosai jövedelmüket fényűzésre költötték. A töke nem ment vissza a gazdaságba, ennek dacára a nagybirtok eredményei lényegesen jobbak voltak, mint a kis- és középtermelőké. Ebből kitűnik, hogy a magyar földművest nemcsak megfosztották a földtől, hanem munkaeszközökben és tudásban is hiányt szenvedett. 1927-ben például az 1,000 holdnál nagyobb gazdaságokban a búza 24.5, a kukorica 20.6, a cukorrépa 25.1 százalékkal többet termett egy-egy holdon, mint a 20 holdnál kisebb gazdaságokban. Hasonló a helyzet a földkerekség többi országában is. A nincstelen magyaroknak kétszer volt alkalma uj honfoglalásra 1919-ben a Tanácsköztársaság rövid uralma alatt gazdasági okok miatt nem osztottak földet. 1945 március 17-én tanulva a múlt hibáiból, megkezdődött a földosztás. Elsősorban politikai szempontok voltak irányadók, a gazdaságiak felett. A mai magyar érdek: — mindkettőt összeegyeztetni. A jó gazdálkodás szempontjából — nagyüzemi gazdálkodás kell. Ez ismert tény, hiszen az ipari forradalom megmutatta, hogy a szövőgépeket nem egyenként kis kunyhóban kell felállítani, hanem összegyűjtve nagy gyárakban. delmét, mint Magyarországon érvényesül. Rende let könnyíti meg a terhesség ideje alatti munkát kedvezményeket kapnak a szülési és szülés után időre. Kiépült az óvodák, bölcsődék, napközi otthonok széles hálózata. Mig 1938-ban ezer bölcső déskoru gyermekre kettő, 1958-ban 56 férőhely jutott. Az utóbbi 10 évben a bölcsődei férőhelyei száma négy és félszeresére , az évódai férőhelyei száma másfélszeresére növekedett. A dolgozó nőknek nyújtott kedvezményekre s az óvodák, bölcsődék fenntartására az állam évenként hatalmas összegeket áldoz. 1958-ban például 626 millió forint állami és vállalati támogatást nyújtott a vállalati bölcsődéknek és óvodáknak, 419.5 millió forintot a tanácsi óvodáknak. Anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi költségekre pedig 504 millió forintot fordított. E néhány adat is szemléltetően bizonyítja, hogy a népi demokrácia megbecsüli a dolgozó nőket és nagy erőfeszítéseket tesz munka- és életkörülményeik javítására. Viszont nagy állambirtokokon nem mindjárt érzi a paraszt azt, hogy övé a föld, a jószág, a gép. Ezt az érzést, a tulajdon büszke tudatát csak szabad társulás utján érheti el és ezért próbálta a magyar társadalom a szétszaggatott magyar földet szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé ala kitani, amelynek jogi formája a mezőgazdasági termelő szövetkezet. Azóta 15 év telt el és ez az egyetlen gazdaságos mezőgazdasági üzemforma nem fejlődött oly mértékben, mint elvárható volt, különösen, ha összehasonlítjuk a Szovjetunió 100 százalékos termelőszövetkezeti sikerével. Ennek több oka vám Talán csak a történelem lesz képes tiszta képet nyújtani. Pár okot azonban már most is felismerhetünk. A magyar falu mindig földéhes volt, A föld volt az egyetlen boldogság, tekintély, biztonság. Mást a magyar paraszt nem ismert. De iá lehetőségek zárva voltak előtte otthon. Magyarország arisztokráciája tartotta kezében a hatalmat és a földet, a magyar paraszt nagy többsége napszámos munkát végzett az urak birtokain. A magyar ember csak kivándorolhatott, elvágva ezeréves gyökerét. így a földéhség kínzó jelenléte generációkat mérgezett meg és azt az uj honfoglalás után nem lehetett pár év alatt kigvógyitani. Amellett ott voltak a Horthy- idők vitézei, a volt kulákok, a volt dzsentrik, akik éjjel-nappal uszították az uj kisparasztot is és csodamódon csak 1956-ban történt a kirobbanás. Egészséges fejlődés lehetetlen volt., A “Nagy Imre” féle kormányzat rövid ideje és 1958 után jó része a meglévő szövetkezeteknek is felbomlott, úgyhogy csak 1959-ben tudták e mozgalmat józan agitáció utján újból megindítani. Pedig a magyar gazdasági élet nem fejlődhetik, amig a mezőgazdasága nem termel teljes képességben és ezt a mai technikai viszonyok mellett csak nagyüzemmel képes elérni. Az első magyar kiállítás sikere Guineában ___Magyarországi riport — Február 12 és. 22 között rendezte meg Conak- ryban, Guinea fővárosában önálló árubemutatóját a FÉR UNION Külkereskedelmi Vállalat. Ez volt az első magyar kiállítás a fiatal afrikai államban. A kiállításról a múlt héten visszaérkezett dr. Gyöngyössy István, a vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság iránt rendkívül nagy az érdeklődés nemcsak Guineában, hanem a'függetlenségüket elnyert többi afrikai országban is. A conakryi kiállítás ünnepélyes megnyitásán megjelentek a guineai gazdasági élet vezető személyiségei, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. A conakryi rádió hosszan méltatta az eseményt és hangsúlyozta Guinea és a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok jelentőségét. A kiállítás nagy sikert aratott a közönség körében is: több mint tízezren tekintették meg a magyar árubemutatót. Az üzleti eredmény: mintegy 150,000 dollár értékű zárat, lakatot, szerszámot és háztartási cikket adtak el a FERUNION képviselői. Nagy volt az érdeklődés a magyar műanyag-cikkek iránt is. A MAGYAR FALU UJ ARCA
