Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-10 / 10. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 10, 196 Mennyibe került a hidegháború? A honvédelmi minisztérium kimutatása szerint összesen legalább 70 ezer millió dollárt költött az Egyesült Államok a. külföld segélyezésére. — A Szovjetunió 6 billió dolláros hitelkérését semmibe sem vették, de a kommunizmus elleni védekezés ürügye alatt féktelenül szórták a billiókat a hideghábo ru éveiben Irta: Tamás Péter A második világháború végén, amikor a szövet­ségesek feltétlen megadásra kényszeritették úgy Japánt, mint Németországot, egy szerény s udva­rias átirat jutott külügyminisztériumunkhoz. Ez az átirat a Szovjetunió hivatalos kérdése volt, hogy a győztes Egyesült Államok milyen feltéte­lek mellett volna hajlandó kölcsönt nyújtani Oroszországnak, hogy háború dúlta vidékeit ha­marabb felépíthesse és a németek iszonyú pusztí­tásait legalább részben amerikai vásárlásokkal helyrehozhassa. Az átirat azt említette, hogy a Szovjetuniónak kb. 6 billió dollár hitelre lenne szüksége. Ez az átirat külügyminisztériumunk valamelyik osztályának Íróasztalán, szőrén-szálán eltűnt. Senki sem látta, senki sem tudott róla, senki sem válaszolt reá, senki sem vállalt felelősséget az egész irat mintha kámforrá foszlott vol­na. A szovjet kormány hiába várt feleletet; az USA irányadó körei némaságba burkolóztak, az­az nem is némaságba, mert Truman akkori elnök, a győzelem pillanatában azonnal letiltotta még az útban lévő kölcsönbérleti szállítmányokat is a Szovjet felé, tehát úgy látszott, hogy mihelyt itt volt a győzelem, az addig szövetségesnek tekin­tett Szovjetunió már nem számított barátnak, Sőt. .. Ezzel és sok minden más gyanús manőverrel sikerült felébreszteni a gyanakodás, bizalmatlan­ság és ellenérzés szellemét mindkét oldalon. Meg­kezdődött a hidegháború. Dean Acheson és John Foster Dulles vonakodtak hitelt adni az orosznak, Ellenben vadul kezdtek fegyverkezni az USSR ellen, amelyet minden különösebb ok és alap nél­kül kineveztek ellenségnek, az Egyesült Államok egyetlen és legnagyobb ellenségének. A Szovjet által kért 6 billió dollár hitelből nem lett semmi, a pénz az országban maradt, a bevásárlások mind elmaradtak és az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között példátlan fegyverkezési verseny kez­dődött. . Ezt kell tudnunk annak a kimutatásnak hátte­réről, amit csak most mertek nyilvánosságra hoz­ni az illetékes tényezők. Ez a lista összegezi azo­kat az összegeket, amiket az Egyesült Államok ' csak katonai segély formájában adott a külföld­nek. A katonai segély tudvalévőén párhuzamos a civil segéllyel. Mindkét formájú segély azt a célt szolgálja, hogy a segélyezett országok az Egyesült Államok oldalán sorakozzanak fel és mindkét segélyforma tulajdonképpen szubvenciós juttatás az amerikai háborús nagyipar részéről a többi országok kormányainak, hogy mindig ké­szen legyenek háborúra, ha az amerikai háborús érdekeltségek esetleg elhatároznák a világ- pusztitást. Katonai segély formájában a tiz év alatt össze­sen 26 billió dollárt fizetett ki az Egyesült Álla­mok. A kimutatás tiz évről beszél, tehát a máso­dik világháború óta eltelt másfél évtized alatt 69—40 billió dollárt tesz ki a teljes összeg. Eny- nyit költött a washingtoni kormány arra, hogy ne kelljen megsegíteni szövetségesét, a Szovjet­uniót. Katonai segitségben összesen 55 nemzet részesült. Legalább hét nemzet kapott billió dol­lárnál is nagyobb segítséget 1950 óta 1959 év végéig. Itt megint csak ki kell kerekítenünk a billiókat, mert hiszen 1950-et megelőzően sem in­gyen barátkoztak velünk az amerikai segítségre támaszkodó országok. Franciaország vezet a katonai segítség listá­ján. Tiz év alatt összesen $4.5 billió katonai se­gélyt kapott. Itt megint ki kell kerekíteni a bil­liókat, részben mert 1945 és 1950 között is kap­tak néhány ezer milliót, részben pedig a Mar- shall-terv formájában is rááldoztunk pár billiót a franciák segélyezésére. Noha a franciák maguk sem állítják, hogy sokat tettek volna a veszélyez­tetett “nyugati” civilizáció megmentésére, de mégis van vallatni logika a talpraállitás erőszako­lásában, mert a franciák legerősebb pártja a kom­munista párt volt, s uramisten mi lett volna, ha az összeomlás előtt álló francia kapitalizmust nem dörgölik életre vagy 8—10 billióval. De még ez a sántitó logika is hiányzik abból a több mint 2 billió dollárból, amit Nemzeti Kina szivattyúzott ki Amerikából katonai segély formájában. El le­het mondani, hogy Formóza szigetén minden talp­alatnyi föld többe került az amerikai adófizető­nek, mintha a newyorki Fifth Avenuen vásárolt volna ingatlant. De hogy a Chiang Kai-shek-nek juttatott amerikai billiók mit használlak hazánk­nak, azt legfeljebb Dulles tudná megmondani, ha ugyan odafenn, (vagy inkább odalenn) még tö­rődne az amerikai adófizetők gondjaival. (Hiszen még életében sem törődött ezzel.) A külföld segélyezése nagyjában 1940-ben kez­dődött, Amerika azóta vásárolja barátait, vagyis azóta védekezik a kommunizmus veszélye ellen. Erre a védekezésre, vagyis inkább a hideghábo­rúra, összesen már 70 billiónál is többet költött az amerikai kormány, holott egyáltalán nem tudunk róla, hogy a kommunizmus valaha is köz­vetlen veszélyt jelentett volna. Legfeljebb talán csak azért lehet ezeket a kiadásainkat a kommu­nizmus terhére Írni, hogy ha az ország továbbra is ilyen esztelen iramban halad az eladósodottság utján, előbb vagy utóbb a nép mégis csak szá­Eisenhower elnök 4,175,000,000 dollár kiutalá­sára kérte a kongresszus Kölcsönös Biztonsági Program (Mutual Security Program) céljaira, a júliusban kezdődő államkincstári év idejére. Ez egybillió dollárral több, mint a legutóbb engedé­lyezett összeg. A program 13 visszamaradt orszá­got — Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában — foglal magában. Ennek az összegnek a fele, 2 billió dollár kizá­rólagosan fegyverkezési kiadásokat fedezne. 724 millió dollár a fegyverrel ellátott országok hadi­kiadásainak kiegyensúlyozását szolgálná. 268 bil­lió az egyes országok “szabadsága és szilárdsá­ga” azaz belső rendjének fenntartására van szán­va. A fennmaradó összeget különböző célokra, u. m. gyermeksegélyre, menekültsegélyre, atomener­gia békés felhasználására, kölcsönös technikai megsegitésre stb. fogják költeni. Amint a részletezésből látni és amit Eisen­hower a kongresszushoz küldött üzenetében is ki­hangsúlyozott, a, külföldi segély hatalmas össze­ge ezen országokban létesített fegyveres felké­szültségünket erősiti. Vagy ahogy a köztudattal el akarják fogadtatni: fegyverkezéssel készülünk a békére. Barátságot keresünk Eisenhower üzenetében rátér ezen visszama­radt országok gazdasági fejlesztésének szüksé­gességére, megerősíteni harcukat az elterjedt sze­génység, éhség és betegségek leküzdésére. Mind­ezt azért, hogy ezek az uralkodó jelenségek ne váljanak a kommunizmus melegágyává, hanem biztosítsuk ezen népek barátságát az Egyesült Államok részére. Eisenhower elnök azonban elmulasztja saját fel­tevését tettekkel alátámasztani. Mert a segélyre kért több mint négybillió dollárból csiak látszat segélynyújtás jut olyan szükségletekre, amelyek a népek jólétét bármivel is előbbre vinnék és ba­rátságra hangolnák velünk szemben. Az elmaradt országok népeinek először is ke­nyérre van szükségük. Azután olyan intézmények létesítésére, amelyek lehetővé teszik számukra a saját kenyerük és más szükségleteik megteremté­sét, vagyis saját gazdaságuk lábraállitására. Ez­zel egyidejűleg iá tanítás, nevelés az egészségügyi gondozás megalapozása és kiszélesítése képezi ha­laszthatatlan problémájukat. A függetlenségre és emberibb életre vágyó né­peket nem elégítheti ki az a tányér leves, vagy CARE csomag, amiknek kiosztásáról néha nap­ján fényképeket látunk a napi sajtóban. Még a malária-ellenes beoltások sem csökkentik a nagy gyermekhalandóságot vagy hosszabbítják meg lényegesen rövid életkoruk határát. A segélyt- adó országokban viszont még ezt a látszatsegit- séget is riadtan a népszaporulat veszélyeként tekintik. A mezőgazdasági és ipari fejlődés helyett a bennszülött népek azt látják, hogy a külföldi se­mon fogja kérni a könnyelmű tékozlást s mégis csak kénytelen lesz példát venni a Szovjettől, mely nagyobb eladósodás nélkül gazdálkodik, sőt elbocsájtja hadseregének harmadrészét, mert csak békét akar és semmi mást. Olaszország csaknem kétbilliónyi katonai se­gítséget kapott, de kormánya ennek dacára sem tud megerősödni. Európa nemzetei egyébként összesen $13,704,990,000 segítséget kaptak, vagy­is röviden csaknem 14 billiót, a Közel-Kelet, (tiz év alatt) $3,769,600,000-ba került, a Távol-Kelet (Ausztrália, Japán, Thailand, Vietnam, stb.) $6,­202,235,000 dollárunkba került s még Latin-Ame- rika is csaknem félbilliót kapott tőlünk. Most ké­szülünk alaposabban felsegíteni Latin-Amerikát s igy valószínűleg itt is billiós segélyezésekre kell felkészülnünk. Tudnunk kell azt is, hogy ezeknek a segélyezé­seknek adminisztrálása sem olcsó. Például az ad­minisztráció fenntartása, a főhadiszállás és a kü­lönféle katonai irodák fenntartása majdnem két- billió dollárt emésztett fel (pontosan 1,824,102,000 dollárt) tiz, év alatt. Ezeknek a katonai segélyek­nek egyetlen előnye számunkra, hogy van mód túladni a feleslegessé vált, vagy elavult fegyvere­inken. Az ilyen anyagot egyszerűen valamelyik kisebb orszságnak juttatjuk s helyettük gyorsan készít másikat az amerikai fegyvergyártó nagy­ipar, melynek óriási jövedelmeit könnyen elkép­zelhetjük, ha kikalkuláljuk mennyi ment profitra a kormányaink által a külföldnek ajándékozott 70 billió dollárból. gély bizonyos kényelmes életet — az ő szemük­ben ez fényűzés — biztosit részint a hazai jómó­dú osztálynak, részint azoknak a külföldieknek, akik a külföldi segély adminisztrátoraiként jöt­tek országukba. Erről az utóbbiról két amerikai újságíró igen leleplező könyvet irt “The Ugly American” címmel. Időszerű figyelmeztetés volt ez arra, hogy az amerikai politikai, kereskedelmi képviseleteink pöffeszkedő és a bennszülötteket lenéző magatartása nemhogy megszerezné a né­pek barátságát számunkra, hanem országunkat, népünket,és politikánkat ellenszenvessé teszi sze­mükben. ‘ ___ I Az amerikai katonai és polgári személyzet iá gával viszi civilizációnk minden modern felszer lését, ami kényelmüket biztosítja. Elfoglalják legszebb házakat"és a bennszülötteket alkalmaz­zák a személyük és háztartás körüli munkák el­végzésére. Az, ország nyelvét nem igyekeznek megtanulni, van elég bennszülött, aki tud angolul és tolmácsol nekik. Az is közismert tény, hogy a külföldi segély bi­zonyos feltételekhez van kötve, ami függő vi­szonyba hozza az illető országot az Egyesült Ál­lamokkal. A népnek semmi oka ezért hálásnak lenni és a barátság helyett éppen ellenkező érzés fejlődik ki benne. Adjunk igazi megsegítést Az amerikai adófizetők pénzével rendelkező ha­talmak ezeket a billió dolláros összegeket sokkal jobb, igazi barátságot jövedelmező befektetések­re használhatnák, ha nem a háborús készülődés­re, meg a háborús hangulat fejlesztésére koncen­trálnának, hanem komolyabban és legalább ilyen erős elhatározással keresnék a békés kiegye­zéshez és az elkerülhetetlen békéhez vezető utat. Minden amerikai szívesebben venné, ha a kor­mány mezőgazdasági gépeket, orvosokat, tarib^ kát, gyárakat küldene ezekbe az országokba v tonák helyett. Ha iskolákat, kórházakat, gyává­kat s lakóhelyeket építenének ezeknek a népek­nek a fegyverek helyett. Ha Eisenhower igazán segíteni akarna azon a sokmillió csontos, mezít­lábas, puffadtlhasu emberen, gyermeken, akik ta­lán inkább magukat jöttek mutogatni, mint őt látni, amikor országaikon keresztülutazott, akkor másképpen osztaná be a négybillió dollár külföldi segélyt. Az elnöki üzenet ellenzésre talált a kongresz- szusban. Mike Mansfield, Montana demokrata sze­nátora soknak találja a kért összeget s kevés vál­tozást lát annak adminisztrálásában. “ö°l van a kongresszus által megkívánt változás, a kiadások fokozatos eltolása a katonai szintről a nem-kato­nai célra?”, kérdezte. George D. Aiken, Vermn*^ republikánus szenátora szintén a katonai k: ísok csökkentését és a Fejlesztési Kölcsön emelését ajánlotta. Általában az a vélemény, az elnök által kért összeg helyett a kongreí egymillió dollárral kevesebbet fog megszavaz 4.1 BILLIÓ DOLLÁR KÜLFÖLDI SEGÉLYRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom