Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-10 / 10. szám

Thursday, March 10, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Népvándorlás Kelet felé Amerikai újságíró meginterjuolta a Kelet-Németorszagba bevándorló és visszatérő német munkásokat, ahol barátság s biztos megélhetés vár rájuk Amerikai újságíró meginterjuolta a Kelet-Né- metországba bevándorló és visszatérő német mun­kásokat, ahol barátság és. biztos megélhetés vár rájuk. Meg kell érteni a jelentőségét annak, amikor egy nagy kapitalista lap, mint a N. Y. Times, vagy a N. Y. Herald-Tribune a Szovjetuniót és népi demokráciákat g.valázó sok cikke helyett, vagy jobban mondva mellett, megengedi, hogy egy-egy tudósítójának mérsékelten elismerő cikke az illető országokról is megjelenjen. Már megírták, hogy Kelet-Németországba tö­megesen vándorolnak emberek, egész családok, Nyugat-Németországból. És nemcsak azok, akik a nyugati propaganda hatására egy könnyelmű pillanatban otthagyták a szocialista szektort, ha­nem még többen olyanok, akik a “kapitalista prosperitás” elől Kelet-Németországban keres­nek jobb és biztos megélhetést. Vajon mi volt a Magyar Szó olvasóinak tapasztalata, amikor a la­punkban megjelent, ilyen és hasonló esetekről be­számoló cikkeinket ismerőseiknek megmutatták? Talán voltak olyanok, akik egy kézlegyintéssel el­intézték a dolgot. “Kommunista propaganda”, mondták talán. “Vagy épp az ellenkezőjét olvas­tuk”, “hallottuk a rádión”, stb. A N. Y. Herald-Tribune első oldalán Ha igy áll a helyzet k. olvasónk, akkor mutassa meg ezt a cikket a hitetlenkedőnek. Háromhasá­bos, nagybetűs fejeimmel jelent meg Gaston Cob­tz tudósitó Berlin, márc. 2-i dátummal ellátott e a N. Y. Herald-Tribune első oldalán igy: “MIÉRT MENNEK VISSZA KELET-NÉMET­ORSZÁGBA?” és alatta kisebb betűkkel “Csalód­tunk Nyugat-Németországban; mondották.” Mr. Coblentz meglátogatta ezeket az utasokat és beszélgetett velük Blankenfelde, Kelet-Berlin egy külvárosában, az erre a célra használt utas- szállóban. Munkásférfiak és asszonyok ezek, egye­sek gyermekekkel, akik nem meggazdagodást, hanem emberséges megélhetést kerestek a maguk számára és meggyőződésük, Nyugat-Németország ban szerzett keserű tapasztalatuk hozta őket ide, mert tudják, hogy munka és biztos megélhetés vár rájuk. Coblentz szerint a keletnémet belügyminisztéri um öt ehhez hasonló átutazó központot tart fenn az ország különböző határvárosaiban. Ezek közül a legnagyobb Barbv-ban van, Magdeburg környé­kén. És hogy 1960 kezdete óta 7,500 személy jött át a Demokratikus Német Köztársaságba. Nyu­gatnémet kormányhivatalnokok — nemhivatalo- san — aggodalmukat fejezték ki neki a helyzet komolysága felől. Coblentz egy francia újságíró társaságában a NDK külügyminisztérium engedélyével látogatott el Blankenfelde-re és beszélgetett az átutazókkal. Több mint a fele 15—25 év közötti fiatal férfi és nő volt. A többiek családos házasok voltak. A 300 személy férőhelyes központot Walter Schaeffer 42 éves barátságos gyógypedagógus vezeti nagy hozzáértéssel. Az utolsó 8 hét alatt 991 egyént engedtek át e központon keresztül. 8-tól M napig tartózkodnak itt a bevándorlók, amig a hatóság lakást és munkát talál számukra. Mit mondanak a bevándorlók? “Az egyik szobában — két emeletes tábori ággyal, melyeken hófehér tiszta ágynemű van, ■egv terjedelmes asztallal és ruhaszekrénnyel — Mrs. Wilhelmina Baresel férjével, 4 éves Helga és 6 éves Gisela lányukkal lakik. Wolfgang Baresel kárpitos és valamennyien Nyugat-Németország- ból a Ruhr-vidéki Duisburgból jöttek gazdasági okok miatt”, Írja Mr. Coblentz. Aztán idézi Ba- reselnét: “Duisburgban az árak állandóan emel­kednek. A férjemnek rossz az egyik karja. Meg­sértette egy balesetben. Állandó munkát nem tu­dott szerezni. A hallottakból ítélve úgy hisszük, hogy itt nagyobb biztonságot találunk”. Egy másik szobában egSr nyugatnémet fotográ­fus lakik feleségével és két kislányával. Az asz- szony várandós. A férfi nem jutott állandó kere­sethez, bár — ujságkivágásokkal bizonyította — megdicsérték egy filmen végzett munkáját. “Ol­vastam keletnémet filmtechnikai irodalmat és égé szén uj meglátást szereztem arról, hogy milyen munkát végeznek itt. Jobb, mint bármi, ami Nyu- gat-Németországban megjelenik. Remélem, hogy kapok állandó munkát”. Egy elvált asszony 9 hónap után visszatért, mert nem volt óvoda, ahol két kis gyermekét el­helyezhette volna és igy nem tudott kenyeret ke­resni. “Itt egész nap gondozzák a gyermekeket. Bárhová elmegyek dolgozni, csak a gyermekek­ről gondoskodjanak”. Egy fiatal leány családi bajok miatt jött el Kölnből. Részeges apja mindig bántalmazta. “Pin­cérnő voltam, itt is dolgozni fogok”. Egy 25 éves erős bányász a Ruhr-bányákból. Tavaly munkanélküli lett, amikor a széntartalék 11 millió tonnára halmozódott fel. “Az árak emel­kednek Nyugat-Németországban. Elmegyek szü­léimhez Türingiába. Nemsokára besoroztak vol­na a Bundeswehrbe. (Nyugatnémet hadsereg.) De ki ellen akarnak harcba vinni? Én tudni aka­rom, hogy miért harcolok”, mondotta. (Az NDK- ban nincsen kötelező sorozás. — Szerk.) Egy másik fiatalasszony a lakásmizériáról pa­naszkodott. Kénytelen volt tovább is elvált fér­jével lakni, mert nem tudott magának és gyer­mekeinek lakást találni. Most eljött vőlegényével Kelet-Németországba. És igy tovább. Egy fiatal csinos elektrotechiii- kusnő, aki Kelet-Németországban tanult ki és Nyugat-Berlinbe ment, de nem tudott munkához jutni. A vőlegénye majd utána jön a nyáron. “Bármelyikkel beszéltünk, egyik sem tétovázott elhatározása felett”, állapítja meg Mr. Coblentz. Meglátogatták a jól felszerelt orvosi rendelőt a központban. Két keletnémet Vöröskeresztes nővér látta el a teendőket és a keletnémet gyártmányú orvosságok bőséges készlete mellett. A rendelővel szemben két szobában hét kórházi ágy van. Egy volt elfoglalva. Minden érkező azonnal orvosi és röntgensugár vizsgálatot kap. Az ápolónők sok szilikózis betegről számoltak be a bányászok kö­zül, akik a Ruhr-vidékről jöttek a szénkrizis kö­vetkeztében. Ezeket egyenesen a szanatóriumba küldik gyógyításra. A közeli játékszobában tizenkét 7-10 év kö­zötti gyereket talált Coblentz. Színes ceruzákkal rajzolgattak egy fiatal leány felügyelete mellett. Az egyik gyermek az édesanyjának dedikálta művészi teljesítményét “A Nemzetközi Női Nap alkalmából”, “amit nemsokára megünnepelnek Kelet-Németországban”, fűzi hozzá az újságíró. Feltűnt Mr. Coblentznek, hogy “kommunista Megszólaltatja Schaeffert, a központ vezető­jét, aki elmondja, hogy a legtöbb bevándorolt nem szocialista vagy kommunista és meg is mond­ják, hogy őket a munkahiány hozta ide. “Ha dol­gozni akarnak, az nekünk elég ajánlólevél”, mon­dotta Schaeffer. Csak kriminális és társadalom­ellenes egyéneket utasítanak vissza. Úgy nyilat­kozott, hogy a jövőben a bevándorlás növekedését várják, miután a megélhetési viszonyok állandóan javulnak. Valószínűleg szükség lesz több ilyen központ felállítására. Hangok Washingtonban A Herald-Tribune készséggel fűzte a Coblentz- cikk alá a washingtoni nyügatnémet követség nyilatkozatát, amely csodálkozást mutat !a mun­kanélküliségről szóló részletek hallatán. Termé­szetes is, mert ezek a személyes tapasztalatok megdöntik a hivatalosan körözött híreket, ame­lyek szerint a Bonn-kormány mindenkinek teljes munkaalkalmat és pompás prosperitást nyújt. “Hát persze vannak kivételek, mint az épitőipar- ban télen, daliát ez minden országban megvan”, magyarázkodik Bonn képviselője. Dehogy is ismernék be ezek az urak, hogy ka­pitalista országok nem nyújtanak jólétet minden munkásnak és még kevésbé nyújtanak gazdasági biztonságot. Azért keresik mindezt a nagy propa­gandával táplált német munkások ott, ahol tud­ják, hogy megtalálják, a munkások hazájában. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! látom, hogy most márciusban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $ ..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................................... Hajlandó tárgyalni Kubával A State Department válaszában elfogadta a kubai kormánynak a két ország közötti fennálló nézeteltérések megoldását célzó tárgyalásokra vo­natkozó ajánlatát, de visszautasította azt a felté­telt, hogy az Egyesült Államok ne tegyen önké­nyesen olyan intézkedéseket, amelyek a kubai gazdaságra és népére károsak lennének. A State Department válaszában kijelentette, ezentúl is függetlenül fog intézkedni saját polgárainak “tör vényes jogai és érdekei megvédésére”. Az ame­rikai tőkebefektetők tulajdonát képező hatalmas ültetvények és ipari üzemek Kuba által történt államosításának megtorlására az Egyesült Álla­mok a kubai cukorvásárlásra vonatkozó egyez­ményt akarja megmásítani és ezáltal Kuba ex­portgazdaságára mérne súlyos csapást. A vasúti kalauzok nessi sztrájkolhatnak A Railway Labor Act igénybevételével. Eisen­hower elnöki rendelettel megakadályozta, hogy a New York Central vasúttársaság alkalmazottai megkezdjék a szerdára, március 2-ra kitűzött sztrájkot. A rendelkezést Chilében irta alá, s ez­zel egy bizottságot létesített, amely majd meg­vizsgálja a vasúttársaság és alkalmazottai közti nézeteltéréseket és egyúttal a sztrájk lehetőségét 60 napra elhalasztotta. A New York Central még két évvel ezelőtt át­vette a hálókocsik kezelését a Pullman társaság­tól és rábízta a vonaton szolgálatban levő kalau­zokra. A szakszervezet — Order of Railway Con­ductors and Brakemen — tiltakozott ez ellen és követelte, hogy a hálókocsikon továbbra is a Pull­man kalauzok végezzenek szolgálatot. A kalauzok sztrájkot terveztek, hogy érvényt szerezzenek jogos követelésüknek. Gyerenek adéfizeiuk New York államban nagy felháborodást keltett a szülök és fiatalkorú gyermekeik körében az adó­hivatal felhívása, hogy aszülők kötelessége ser­dülő gyermekeik időközönkénti esetleges Kerese­tét, amit gyermekfelíigyeléssel (baby sitting) vagy más kisegítő munkával- keresnek, az évi adóbevallásnál bejelenteni. Állítólag ez egy fennálló szakasza New York állam adótörvényeinek, amely oly régi, mint ma­ga' a jövedelmi adó. A baj csak az volt, hogy ed­dig nem alkalmazták, vagyis a szülök nem vallot­ták be gyermekeik filléres jövedelmét. Azért a felszólítás az adóhivatal részéről figyelmeztetés, hogy a gyermek jövedelme része a családi jöve­delemnek és mint ilyen bejelentendő és megadóz­tatható. Szülők amerikaiatlannak nevezték az adóhiva­talt é3 hogy^ezen rendelkezéssel aláássa a fia­talok vállalkozó szellemét. Különösen súlyosbíta­ná a “baby sitting” amúgy is megoldatlan problé­máját. Erre ugyanis mindig kevés a vállalkozó és sok fiatalkorú kijelentette, hogy ha az adórendel­kezést végrehajtják, akkor abbahagyják az ez irányú működésűket. Albanyban mozgalom indult meg a törvény er- revonatkozó részének megszüntetésére. Az aláfebi Magyarországról [iharfáit kcnpsk kagshaiék; (8X10 Indies, 209 oldal) Patkó.-Rév: TIBET (kötve) ................§5.25 Ilanselka-Zikmund: A KORDILLERÁ- KON ÁT (kötve) ..........................$5.75 (916X7 inch nagyságban, 381 oldal) Rév: A NAGY FALTÓL A CSENDES ÓCEÁNIG (kötve) .............................$6.00 j (8%-XHVi inches, 223 oldal) A. Gide: A VATIKÁN TITKA (kve)..$1.50 E. Hemingway: AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER (kötve) .......................90c Gratzer György: ELMESPORT EGY ESZTENDŐRE (kötve) .....................$2.00 ANNE FRANK NAPLÓJA (kötve) ..$1.75 “HUNGARY” (ismertető angolul, kve) $2.75 A fenti árakhoz kötetenként 25 cent portó- és csomagolási költség adandó Rendelje Meg a Magyar Szó Kiadójában! ______—_________—____ i _j_._________4

Next

/
Oldalképek
Tartalom