Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-13 / 33. szám

Thursday, August 13, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 A kifacsart citrom Az Egyesült Államok hadereje képes lesz-e fékentartani a magyar <(szabadságharcos ”fenegyerekeket? HÉTVÉGI LEVÉL Írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. FELHŐKÖN JÁROK... Ha e napokban feltekintesz a mennybolt felé és ott egy bicegő alakot látsz az ezüstszegélyü bárányfelhőkön sétálni, az nem más, mint e sorok írója... A közeli Eisenhower-Kruscsev találko­zás olyan örömmel, bizakodással és reménységgel tölti be a szivemet, hogy — mint egy fiatal sze­relmes, akinek “igent” mondott a választottja — egy kissé megittasodva a felhőkön járak... (Hogy esetlenül sántikálok, azért kirurgusomra hárul a felelősség, akinek nemrég kedve kereke­dett egy hétmetszésü operációt művelni a jobblá­bamon.) Nem csekély dolog az, amikor az ember egyik leghőbb vágya — hosszú évek meddő várakozása után — egyszerre csak megvalósul. Most kezdem csak igazán megérteni, miért táncolt Dávid király a frigyláda előtt “teljes erejéből” — öröme és hálája kifejezésére nem talált megfelelő szava­kat, tehát tánccal és ugrándozással demonstrálta az érzelmeit. (Könnyű volt neki, az ő lábaszárát nem vagdosta össze-vissza a tábori felcser...) Jómagam kénytelen vagyok erőtlen, dadogó sza­vakkal elmondani, milyen boldoggá tesz a tudat, hogy az első valóban komoly lépés a világbéke felé hamarosan meg fog történni. Dehogy is áltatom magamat azzal a hiú ábránd­dal, hogy a két kormányfő néhánynapos együtt- léte — akármilyen barátságos légkörben is — elégséges ahhoz, hogy százmilliók szivevágya: a tartós és szilárd béke megszülessék. De semmi és senki nem jöhet a világra az első lépés nélkül. Mag nélkül nincs virág, fogantatás nélkül nincs emberi újszülött. S bizony várni kell türelmesen egy ideig, mig a magból szines-illatos virág, a magzatból eleven csecsemő lesz. S mikor már a virág végre kibújt a föld alól és a kis emberi csemete vigan rugkapál, mindkettőt ápolni, gon­dozni kell, nehogy bimbójában elpusztuljon. Kruscsev idejövetele és Eisenhower oroszor­szági látogatása a legjobb esetben sem lehet több, mint a béke magvának az elültetése. De már ez magábanvéve is óriási teljesítménynek fog számí­tani. Mert ahhoz, hogy a mag termékeny legyen, feltétlenül szükséges, hogy a talajt gondosan elő­készítsük. Persze, egy kis eső és napsugár is kell hozzá, de efelett'ne aggódjunk — a természet bőkezűen gondoskodik erről. Ám az is végtelenül fontos, hogy a gazt mindjárt első felbukkanása­kor irgalmatlanul kiirtsuk, mert máskülönben a gyenge palánta élete veszélyben forog. És sajnos: a gaz sokkal gyorsabban burjánzik, mint a nemes palánta... Én úgy képzelem, hogy a washingtoni és moszkvai találkozás feladata: előkészíteni a ta­lajt a rendkívül kényes és becses mag befogadá­sára. Tizennégy év temérdek gaz-termését úgy­szólván szálanként kell kihuzogatni a hidegháború tói elmérgesedett és csonttáfagyott talajból; a földet ismét porhanvóssá kell tenni és a jóakarat, a kölcsönös megbecsülés vegyszereivel egy kissé “megtrágyázni” és a magot az igy előkészített talajban elültetni. Az esőt és napsugarat százmil­liók örömkönnye és derűs mosolygása fogja szol­gáltatni. Ha mindez adva van, ki kételkedhetik abban, hogy tavasszal szinpompás virágban gyö­nyörködhetünk — feltéve, hogy a gazt nem en­gedjük elhatalmasodni felette. . . Mert a gaz — ezt velem együtt minden amatőr kertész keserű tapasztalatból tudja — egy percre sem adja fel a harcot; állandóan ott settenkedik s amelyik pillanatban félrenézel, azonnyomban kiszökken rejtekéből, hogy gyilkos szándékait végrehajtsa... Újévi lapszámunkban megjelent cikkem végén imigyen elmélkedtem: “A jó amerikai — mint minden szülő — mindig különb sorsot kiván a gyermekeinek, mint amilyenben neki volt része. Tudja, hogy az amerkiai atombomba-monopólium megszűn­te óta a Nyugat és Kelet között fennálló békét­lenség további elfajulása csak világkatasztró­fát eredményezhet, amelynek az ő gyermekei lesznek az áldozatai; viszont azt is tudja, hogy ennek a világégésnek az elhárítása csak egy módon lehetséges: ha Washington szakit eddi­gi merev álláspontjával és békésebb húrokat kezd pengetni. Irta: GERÉB JÓZSEF Hiába tagadnám, hiszen tudják az összes szom­szédok, az egész város, az egész állam, sőt az egész ország is, hogy ilyenkor itt nagy melegek járnak s igy én is beismerem. Nem akarok úgy járni, mint elnökünk, Eisenhower generális, aki Krusccsev szovjet miniszterelnök meghívását, mint valami igen na^y titkot, csak akkor adta az amerikai nép tudtára, amikor külföldön már két nap óta tudtak róla. “Európában hosszú idő óta ez volt a legrosszab­bul őrzött titok” — mondotta az elnök az újság­íróknak. Beszélt aztán a meghívás előzményeiről meg arról is, hogy mit várhatunk a Kruscsev amerikai és az ő (Eisenhower) oroszországi ut- jától? De egy igen fontos “titokról” azonban még az egyik újságíró kérésére sem rántotta le telje­sen a leplet. A sajtókonferenciáról kiadott jelen­tés szerint a Washington Post újságot képviselő Edward T. Folliard ezt kérdezte az elnöktől: “Elnök ur! Az oroszországi látogatásból visz- szatért kilenc kormányzó egyike, Gov. Meyner (New Jersey), aki önnél is látogatást tett, azt mondja, hogy Kruscsev látogatása alatt esetlen ‘incidenseket is okozhatnak a menekültek’. Fi­gyelmeztették-e Kruscsev miniszterelnököt erre a lehetőségre? Gondolkozott-e már ezen a dol­gon ön is, elnök ur?” Nyilvánvaló, hogy ez az újságíró Mikoyan, orosz miniszterelnökhelyettes január 4—15 közti amerikai látogatására célzott, amikor a magyar “szabadságharcosok”, a később csak “Fabian- army” néven említett, kitartott hecc-magyarok több helyen is tüntettek ellene. Mint emlékeze­tes, a háború szellemét élesztő újságok mindent elkövettek ezen jelentéktelen tüntetések felfú­jására és ha történetesen olyan jelentéktelen volt, hogy Mikoyan és kísérete észre sem vették, az újságírók siettek figyelmeztetni őket, hogy itt “erős” ellenzéket találtak. A kérdés tehát az — ami engem izgat —, hogy vajon az Egyesült Államoknak van-e, vagy lesz-e elegendő ereje megütközni és hálraszoritani m Fábián-sereget? Nagy dolog ez! Mert ha ezek a fenegyerekek megharagszanak, hát még merény­letet követnek el Kruscsev ellen és ime, kész as “incidens”. Erre a fontos kérdésre az elnök ezt a választ adta: “Well, természetesen a mi országunkban as ilyen eshetőség mindig fennáll, ezt bizonyítja as is, hogy az elnököt és családjának a tagjait min­dig védeni kell. Nos, nekünk vannak ilyen zabo­látlan (uncontrolled) egyéniségeink, mi beszél­tünk róluk és ők tudják, hogy mi beszéltünk ró­luk. Mi nem mulasztottuk el ezt megemlíteni a USSR képviselőinek s én biztos vagyok benne* hogy ezt a dolgot kontrolálni fogjuk. A kicsavart citrom Mint minden ilyen kijelentés, úgy ez is egy kicsit homályos s tapogatózó. Azonban ha jobban megnézzük, azt jelenti, hogy a Fabian-hadsereg vagy más hasonló csoportok megkapják a rendele­tét, hogy hol és miként és főleg milyen távolság­ból TÜNTESSENEK, ha a ridegháboru élesztőt azt jónak látják. Az is lehet, hogy elmarad minden tüntetés, talán a politikai viszonyok azt fogják megkíván­ni. Azonban lesz tüntetés vagy sem, ezek a fene­gyerekek most ráeszmélhettek, hogy a kifacsart citrom sorsára kerültek. Ez a “magas” politika következménye. Azon­ban még nem veszett el minden. íme Eisenhower elnök legutóbbi proklamáció ja: “Ezennel elrendelem, hogy szerda, 1959 október 7-ike ORiSZÁGOS IMA-NAP LEGYEN!” Talán a vallásos elnök arra gondolt, hogy akik a saját szülőföldjüket tiizbe-vérbe akarták borí­tani, most, hogy már nem lesz szükség a szolgá­latukra, szakíthatnak egy kis időt bűneik leimád- kozására is. Igaz, azért persze nem fizetnek! HÍREK AFRIKÁBÓL Befejeződött az algériai politikai foglyok éhségsztrájkja Lapzártakor érkező hir szerint a francia bör­tönökben fogvatartott algériai politikai foglyok befejezték 16 napos éhségsztrájkjukat, miután követeléseik kielégítést nyertek — közölték a foglyok ügyvédei. Beauvilird-asszony, Moham­med ben Bellának, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökhelyettesének ügyvédje elmondot­ta, hogy a sztrájkot szombaton este hagyták ab­ba, a börtönhatóságok és az algériaiakat képvi­selő ügyvédek megállapodása nyomán. A ható­ságok hozzájárultak, hogy az algériai foglyok más elbánásban részesüljenek, mint a közjogi bűncselekményeket elkövetett rabok: csomago­kat kaphatnak a Nemzetközi Vöröskereszttől, to­vábbá hetenként három újságot. Az újságok kö- wvwwwv»www»»www»w\»ww»ww\ww»»wvw* A jó amerikainak tehát — velem együtt — az a leghőbb kívánsága az újév küszöbén, hogy Eisenhower elnök arra használja hivatalának utolsó két évét, hogy a két tábor közötti kon­fliktust teljesen eltávolítsa vagy minimálisra csökkentse. Ha ezt teszi, egy jó részét vissza­szerezheti annak a nimbusznak, amit az elmúlt hat év alatt úgy az amerikai szavazópolgár, mint a világ népességének szemében elvesztett. Én szívesebben látnám, ha Eisenhower nevét a jövő nemzedék hálával és megilletődéssel em­legetné, mint azt, hogy ne legyen, aki emleges­se — akár áldóan, akár átkozódva. ..” Ha a mi elnökünk tisztségének most már csak- másfél évre redukált idejét arra szenteli, hogy az áldatlan hidegháborúnak véget vessen és a békés együttélés feltételeit létrehozza, a történelem, amely — igen helyesen — mindig mérlegre teszi az erényeket a hibák ellenében. Eisenhower nevét a nagy elnökök között fogja megemlíteni — és méltán. Százmilliók imádkoznak azért, hogy igy legyen! zött azonban nem szerepelhet sem az Humanité, sem a Liberation. • Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányá­nak tájékoztatásügyi minisztériuma nyilatkoza­tot közölt, melyben kijelenti, hogy a franciák ál­tal bebörtönzött Aisza Idir, az Algériai Munká- sok Általános Szövetségének főtitkára a börtön­ben elszenvedett kínzások következtében halt meg- ( • AFRIKAI ÁLLAMOK ÁLGÉRIA ] FÜGGETLENSÉGÉÉRT ? Kilenc afrikai állam delegátusai öt napos kon­ferenciát tartottak Libériában és felhivták a vi­lág országait, hogy “nyújtsanak támogatást és elismerést az Algír Köztársaság ideiglenes kor­mányának.” A konferencia célja volt mozgósítani az afri­kai országokat az algir nép Franciaország elleni harcának támogatására és egy közös afrikai ál­láspont megállapítására ebben és más kérdésben. A konferencia arra kérte a NATO vezetőségét, hogy akadályozza meg, hogy Franciaország NA­TO fegyvereket használjon Algéria ellen. A dele­gátusok ajánlatot tettek arra, hogy saját kormá­nyaik anyagi megsegítést nyújtsanak Algériá­nak. Sürgették Franciaországot, hogy vonja vissza csapatait Algériából, egyezzen bele az algir nép függetlenségébe és e célból folytasson tárgyalá­sokat az Ideiglenes Algir Kormánnyal. Elítélték azt, hogy a francia kormány afrikai csapatokat használ az algir nép ellen, testvér­harcba kényszerítve őket. Elitélték a franciák tervét, hogy a Sahara sivatagban atom-robban­tásokat végezzenek és az Egyesült Nemzetekben fognak ez ellen harcolni. Ugyancsak elhatároz­ták, hogy november 1-ét egész Afrikában “Al­gériai Nap”-nak minősítsék. Az UPI Libanonból jelenti, hogy óriási készülő­dések folytak a bagdadi forradalom évfordulójá­nak megünneplésére. Ez a forradalom vetett vé­get az ősrégi uralkodó családi rendszernek. Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom