Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-13 / 33. szám
Thursday, August 13, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 A kifacsart citrom Az Egyesült Államok hadereje képes lesz-e fékentartani a magyar <(szabadságharcos ”fenegyerekeket? HÉTVÉGI LEVÉL Írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. FELHŐKÖN JÁROK... Ha e napokban feltekintesz a mennybolt felé és ott egy bicegő alakot látsz az ezüstszegélyü bárányfelhőkön sétálni, az nem más, mint e sorok írója... A közeli Eisenhower-Kruscsev találkozás olyan örömmel, bizakodással és reménységgel tölti be a szivemet, hogy — mint egy fiatal szerelmes, akinek “igent” mondott a választottja — egy kissé megittasodva a felhőkön járak... (Hogy esetlenül sántikálok, azért kirurgusomra hárul a felelősség, akinek nemrég kedve kerekedett egy hétmetszésü operációt művelni a jobblábamon.) Nem csekély dolog az, amikor az ember egyik leghőbb vágya — hosszú évek meddő várakozása után — egyszerre csak megvalósul. Most kezdem csak igazán megérteni, miért táncolt Dávid király a frigyláda előtt “teljes erejéből” — öröme és hálája kifejezésére nem talált megfelelő szavakat, tehát tánccal és ugrándozással demonstrálta az érzelmeit. (Könnyű volt neki, az ő lábaszárát nem vagdosta össze-vissza a tábori felcser...) Jómagam kénytelen vagyok erőtlen, dadogó szavakkal elmondani, milyen boldoggá tesz a tudat, hogy az első valóban komoly lépés a világbéke felé hamarosan meg fog történni. Dehogy is áltatom magamat azzal a hiú ábránddal, hogy a két kormányfő néhánynapos együtt- léte — akármilyen barátságos légkörben is — elégséges ahhoz, hogy százmilliók szivevágya: a tartós és szilárd béke megszülessék. De semmi és senki nem jöhet a világra az első lépés nélkül. Mag nélkül nincs virág, fogantatás nélkül nincs emberi újszülött. S bizony várni kell türelmesen egy ideig, mig a magból szines-illatos virág, a magzatból eleven csecsemő lesz. S mikor már a virág végre kibújt a föld alól és a kis emberi csemete vigan rugkapál, mindkettőt ápolni, gondozni kell, nehogy bimbójában elpusztuljon. Kruscsev idejövetele és Eisenhower oroszországi látogatása a legjobb esetben sem lehet több, mint a béke magvának az elültetése. De már ez magábanvéve is óriási teljesítménynek fog számítani. Mert ahhoz, hogy a mag termékeny legyen, feltétlenül szükséges, hogy a talajt gondosan előkészítsük. Persze, egy kis eső és napsugár is kell hozzá, de efelett'ne aggódjunk — a természet bőkezűen gondoskodik erről. Ám az is végtelenül fontos, hogy a gazt mindjárt első felbukkanásakor irgalmatlanul kiirtsuk, mert máskülönben a gyenge palánta élete veszélyben forog. És sajnos: a gaz sokkal gyorsabban burjánzik, mint a nemes palánta... Én úgy képzelem, hogy a washingtoni és moszkvai találkozás feladata: előkészíteni a talajt a rendkívül kényes és becses mag befogadására. Tizennégy év temérdek gaz-termését úgyszólván szálanként kell kihuzogatni a hidegháború tói elmérgesedett és csonttáfagyott talajból; a földet ismét porhanvóssá kell tenni és a jóakarat, a kölcsönös megbecsülés vegyszereivel egy kissé “megtrágyázni” és a magot az igy előkészített talajban elültetni. Az esőt és napsugarat százmilliók örömkönnye és derűs mosolygása fogja szolgáltatni. Ha mindez adva van, ki kételkedhetik abban, hogy tavasszal szinpompás virágban gyönyörködhetünk — feltéve, hogy a gazt nem engedjük elhatalmasodni felette. . . Mert a gaz — ezt velem együtt minden amatőr kertész keserű tapasztalatból tudja — egy percre sem adja fel a harcot; állandóan ott settenkedik s amelyik pillanatban félrenézel, azonnyomban kiszökken rejtekéből, hogy gyilkos szándékait végrehajtsa... Újévi lapszámunkban megjelent cikkem végén imigyen elmélkedtem: “A jó amerikai — mint minden szülő — mindig különb sorsot kiván a gyermekeinek, mint amilyenben neki volt része. Tudja, hogy az amerkiai atombomba-monopólium megszűnte óta a Nyugat és Kelet között fennálló békétlenség további elfajulása csak világkatasztrófát eredményezhet, amelynek az ő gyermekei lesznek az áldozatai; viszont azt is tudja, hogy ennek a világégésnek az elhárítása csak egy módon lehetséges: ha Washington szakit eddigi merev álláspontjával és békésebb húrokat kezd pengetni. Irta: GERÉB JÓZSEF Hiába tagadnám, hiszen tudják az összes szomszédok, az egész város, az egész állam, sőt az egész ország is, hogy ilyenkor itt nagy melegek járnak s igy én is beismerem. Nem akarok úgy járni, mint elnökünk, Eisenhower generális, aki Krusccsev szovjet miniszterelnök meghívását, mint valami igen na^y titkot, csak akkor adta az amerikai nép tudtára, amikor külföldön már két nap óta tudtak róla. “Európában hosszú idő óta ez volt a legrosszabbul őrzött titok” — mondotta az elnök az újságíróknak. Beszélt aztán a meghívás előzményeiről meg arról is, hogy mit várhatunk a Kruscsev amerikai és az ő (Eisenhower) oroszországi ut- jától? De egy igen fontos “titokról” azonban még az egyik újságíró kérésére sem rántotta le teljesen a leplet. A sajtókonferenciáról kiadott jelentés szerint a Washington Post újságot képviselő Edward T. Folliard ezt kérdezte az elnöktől: “Elnök ur! Az oroszországi látogatásból visz- szatért kilenc kormányzó egyike, Gov. Meyner (New Jersey), aki önnél is látogatást tett, azt mondja, hogy Kruscsev látogatása alatt esetlen ‘incidenseket is okozhatnak a menekültek’. Figyelmeztették-e Kruscsev miniszterelnököt erre a lehetőségre? Gondolkozott-e már ezen a dolgon ön is, elnök ur?” Nyilvánvaló, hogy ez az újságíró Mikoyan, orosz miniszterelnökhelyettes január 4—15 közti amerikai látogatására célzott, amikor a magyar “szabadságharcosok”, a később csak “Fabian- army” néven említett, kitartott hecc-magyarok több helyen is tüntettek ellene. Mint emlékezetes, a háború szellemét élesztő újságok mindent elkövettek ezen jelentéktelen tüntetések felfújására és ha történetesen olyan jelentéktelen volt, hogy Mikoyan és kísérete észre sem vették, az újságírók siettek figyelmeztetni őket, hogy itt “erős” ellenzéket találtak. A kérdés tehát az — ami engem izgat —, hogy vajon az Egyesült Államoknak van-e, vagy lesz-e elegendő ereje megütközni és hálraszoritani m Fábián-sereget? Nagy dolog ez! Mert ha ezek a fenegyerekek megharagszanak, hát még merényletet követnek el Kruscsev ellen és ime, kész as “incidens”. Erre a fontos kérdésre az elnök ezt a választ adta: “Well, természetesen a mi országunkban as ilyen eshetőség mindig fennáll, ezt bizonyítja as is, hogy az elnököt és családjának a tagjait mindig védeni kell. Nos, nekünk vannak ilyen zabolátlan (uncontrolled) egyéniségeink, mi beszéltünk róluk és ők tudják, hogy mi beszéltünk róluk. Mi nem mulasztottuk el ezt megemlíteni a USSR képviselőinek s én biztos vagyok benne* hogy ezt a dolgot kontrolálni fogjuk. A kicsavart citrom Mint minden ilyen kijelentés, úgy ez is egy kicsit homályos s tapogatózó. Azonban ha jobban megnézzük, azt jelenti, hogy a Fabian-hadsereg vagy más hasonló csoportok megkapják a rendeletét, hogy hol és miként és főleg milyen távolságból TÜNTESSENEK, ha a ridegháboru élesztőt azt jónak látják. Az is lehet, hogy elmarad minden tüntetés, talán a politikai viszonyok azt fogják megkívánni. Azonban lesz tüntetés vagy sem, ezek a fenegyerekek most ráeszmélhettek, hogy a kifacsart citrom sorsára kerültek. Ez a “magas” politika következménye. Azonban még nem veszett el minden. íme Eisenhower elnök legutóbbi proklamáció ja: “Ezennel elrendelem, hogy szerda, 1959 október 7-ike ORiSZÁGOS IMA-NAP LEGYEN!” Talán a vallásos elnök arra gondolt, hogy akik a saját szülőföldjüket tiizbe-vérbe akarták borítani, most, hogy már nem lesz szükség a szolgálatukra, szakíthatnak egy kis időt bűneik leimád- kozására is. Igaz, azért persze nem fizetnek! HÍREK AFRIKÁBÓL Befejeződött az algériai politikai foglyok éhségsztrájkja Lapzártakor érkező hir szerint a francia börtönökben fogvatartott algériai politikai foglyok befejezték 16 napos éhségsztrájkjukat, miután követeléseik kielégítést nyertek — közölték a foglyok ügyvédei. Beauvilird-asszony, Mohammed ben Bellának, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökhelyettesének ügyvédje elmondotta, hogy a sztrájkot szombaton este hagyták abba, a börtönhatóságok és az algériaiakat képviselő ügyvédek megállapodása nyomán. A hatóságok hozzájárultak, hogy az algériai foglyok más elbánásban részesüljenek, mint a közjogi bűncselekményeket elkövetett rabok: csomagokat kaphatnak a Nemzetközi Vöröskereszttől, továbbá hetenként három újságot. Az újságok kö- wvwwwv»www»»www»w\»ww»ww\ww»»wvw* A jó amerikainak tehát — velem együtt — az a leghőbb kívánsága az újév küszöbén, hogy Eisenhower elnök arra használja hivatalának utolsó két évét, hogy a két tábor közötti konfliktust teljesen eltávolítsa vagy minimálisra csökkentse. Ha ezt teszi, egy jó részét visszaszerezheti annak a nimbusznak, amit az elmúlt hat év alatt úgy az amerikai szavazópolgár, mint a világ népességének szemében elvesztett. Én szívesebben látnám, ha Eisenhower nevét a jövő nemzedék hálával és megilletődéssel emlegetné, mint azt, hogy ne legyen, aki emlegesse — akár áldóan, akár átkozódva. ..” Ha a mi elnökünk tisztségének most már csak- másfél évre redukált idejét arra szenteli, hogy az áldatlan hidegháborúnak véget vessen és a békés együttélés feltételeit létrehozza, a történelem, amely — igen helyesen — mindig mérlegre teszi az erényeket a hibák ellenében. Eisenhower nevét a nagy elnökök között fogja megemlíteni — és méltán. Százmilliók imádkoznak azért, hogy igy legyen! zött azonban nem szerepelhet sem az Humanité, sem a Liberation. • Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának tájékoztatásügyi minisztériuma nyilatkozatot közölt, melyben kijelenti, hogy a franciák által bebörtönzött Aisza Idir, az Algériai Munká- sok Általános Szövetségének főtitkára a börtönben elszenvedett kínzások következtében halt meg- ( • AFRIKAI ÁLLAMOK ÁLGÉRIA ] FÜGGETLENSÉGÉÉRT ? Kilenc afrikai állam delegátusai öt napos konferenciát tartottak Libériában és felhivták a világ országait, hogy “nyújtsanak támogatást és elismerést az Algír Köztársaság ideiglenes kormányának.” A konferencia célja volt mozgósítani az afrikai országokat az algir nép Franciaország elleni harcának támogatására és egy közös afrikai álláspont megállapítására ebben és más kérdésben. A konferencia arra kérte a NATO vezetőségét, hogy akadályozza meg, hogy Franciaország NATO fegyvereket használjon Algéria ellen. A delegátusok ajánlatot tettek arra, hogy saját kormányaik anyagi megsegítést nyújtsanak Algériának. Sürgették Franciaországot, hogy vonja vissza csapatait Algériából, egyezzen bele az algir nép függetlenségébe és e célból folytasson tárgyalásokat az Ideiglenes Algir Kormánnyal. Elítélték azt, hogy a francia kormány afrikai csapatokat használ az algir nép ellen, testvérharcba kényszerítve őket. Elitélték a franciák tervét, hogy a Sahara sivatagban atom-robbantásokat végezzenek és az Egyesült Nemzetekben fognak ez ellen harcolni. Ugyancsak elhatározták, hogy november 1-ét egész Afrikában “Algériai Nap”-nak minősítsék. Az UPI Libanonból jelenti, hogy óriási készülődések folytak a bagdadi forradalom évfordulójának megünneplésére. Ez a forradalom vetett véget az ősrégi uralkodó családi rendszernek. Á
