Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-13 / 33. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 13, 1959 l Magyarország t RÉMPROPAGANDA A HAZATÉRT DISSZIDENSEK KÖRÜL A Magyarok Világszövetsége leleplez egy rágalomhadjáratot A nyugati uszító lapok már hónapok óta arról cikkeznek, hogy az ellenforradalom idején kiszökött magyarokat különböző csábításokkal hazacsalogatják, majd ezrével letartóztatják őket. 1959 áprilisában az úgynevezett Emberi Jogok Nemzetközi Ligája — az elnök aláírásával memorandumot intézett a UN-hez, amelyben nevekkel is igyekszik dokumentálni a “magyar szervek eljárását”. Ezzel kapcsolatban a Magyarok Világszövetsége az Újságíró Szövetség Székházában sajtófogadást rendezett. Nagy számban jelentek meg a bélés külföldi lapok munkatársai, akiket Szakasits Árpád megnyitója után dr. Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetségének főtitkára tájékoztatott. Elmondta, hogy az említett memorandum nem átallja azt a rágalmat terjeszteni, hogy a Magyar Népköztársaság állami szervei ezerszámra csalogatják haza a disszidenseket, hogy börtönbe vessék, deportálják, sőt kivégezzék őket. A Magyarok Világszövetsége utánajárt és kivizsgált minden olyan állítást, amelyet a memorandum, illetve a hozzácsatolt mellékletek tartalmaznak. A nem létező Lenz, aki "halállal lakolt” Az egyes számú melléklet egy Lenz István nevű disszidens ügyét tartalmazza. A liga szerint egy Bécsben élő hölgy két ismerősére hivatkozva mesélte el az állítólagos Lenz István történetét. Lenz mielőtt kiszökött Magyarországról megbeszélte feleségével, hogy az követni fogja. A férfi állítólag sikeresen átjutott a határon, a felesége nem. A bécsi hölgy szerint a férj egy géppel irt levelet kapott, amelyben a felesége arra kéri, hogy térjen haza. Ezt a liga — a hölgyre hivatkozva — úgy tünteti fel, mintha a magyar hatóságok kényszeritették volna Lenznét e levél megírására. Lenz haza is tért -r- Írják — majd apjával együtt letartóztatták. “A fiatal férfi halállal lakolt, az apa 12 évi börtönbüntetést kapott”. Nos, a Magyarok Világszövetségének vezetősége utánajárt ennek az állítólagos ügynek. A hivatalos anyagok átvizsgálása során megállapították, hogy Lenz Istvánt vagy Lenz Istvánnét a magyar határőr-szervek soha el nem fogták, sőt ilyen nevű férfi — vagy akár nő — soha Magyar- országra haza sem tért. Lenz István egyetlen egy magyar letartóztatási intézetben sincs, nem is volt, ilyen nevűt a magyar bíróságok — egy kivételével — soha el nem Ítéltek. A győri népbiró- ság 1947-ben — 12 esz?tendeje — két évre Ítélt egy Lenz István nevű férfit, aki ma is Balaton- rendes községben, Ábrahámhegy 157. szám alatt lakik! A liga melléklete felrója a magyar szerveknek, hogy Lós János Budafok, Táncsics utca 7. szám alatti lakost hazacsalogatták, majd letartóztatták. Mint a melléklet Írja. Lós történetét unokaöccse, Solti Pál, a Május 1. Ruhagyár volt dolgozója mondta el. “Lós János 1956 októberében együtt harcolt velem, majd együtt távoztunk az országból. Szétváltak útjaink, aztán később ismét összejöttünk. Ekkor Lós elmesélte, hogy Ausztriában kölcsönadott neki valaki 4,500 schillinget, ezt most nem tudja visszafizetni, s az illető azzal zsarolja, hogy térjen haza Magyarországra.” Solti szerint Lóssal megszakadt a kapcsolat, nyilvánvaló, hogy hazakényszeritették és letartóztatták. A Magyarok Világszövetsége először megállapította, hogy Solti Pál nevű férfi soha, semmilyent beosztásban nem dolgozott a Május 1. Ruhagyárban. Az Országos Lakásnyilvántartó Hivatalban azt is megállapították, hogy Lós János nevű személy mindössze egyetlenegy van az egész országban, az is Balmazújvároson lakik és 13 éves kora óta nem változtatott lakást. Lós János nevű férfi hazatérési engedélyt a magyar szervektől soha nem kért, letartóztatási intézetekben ilyen nevű személy nincs .S közölhetjük még az Emberi Jogok Nemzetközi Ligájával, hogy Budafokon Táncsics utca 7-es számú ház nincs is. A páratlan oldalon a legmagasabb a 3-as számú ház! Megjelenik az “eltűnt’ fogtechnikus Ugyancsak a mellékletben szerepel, hogy Vető Miklós, volt disszidens 1957 novemberében Szegedre tért vissza. Nem sokkal hazatérte után behívták a rendőrségre. Azóta eltűnt. Az ő nevét egyébként sok külföldi lap — egyebek mellett a N. Y. Herald Tribune — is idézte az említett memorandumból. Egyes jelenlevő külföldi sajtótu- dósitók nem kis meglepetésére Vető Miklós fog- technikus családjával együtt felutazott Szegedről a sajtókonferenciára. Bárki kérdéseket tehetett fel neki, s ezekből kiderült, hogy hazatérte után valóban bent járt a rendőrségen, mégpedig személyi igazolványa és egyéb iratainak elintézése végett. Elbeszélgettek vele körülbelül egy óra hosszat, azután hazament. 1957 november óta szabadon, háborítatlanul él Szegeden. Hasonló “dokumentáció” Korponai István mechanikus esete is. A rágalmazó emlékirat és annak mellékletei azt állítják, hogy Korponai István 1957 novemberében tért haza Fehérgyarmatra, négy nap múlva a rendőri szervek elvitték és a Szovjetunióba “deportálták”. Megállapították, hogy Korponai István mechanikus — vagy akár lakatos gépész, esetleg mérnök — 1956 október 23-a után nem disszidált az országból, Fehérgyarmaton pedig ilyen nevű személy soha nem volt, s ma sincs. Barabás Tamás újságíróról azt Írták, hogy 1958 januárjában tért vissza Magyarországra, s bár “erősen nyugatellenes cikkeket irt, ez sem használt, mert 1958 szeptemberében letartóztatták és azóta eltűnt”. Barabás Tamás újságíró ugyancsak személyesen jelent meg a sajtótájékoztató-értekezleten. Elmondotta, hogy 1957 áprilisában tért haza, 1957 decemberében — az ellenforradalom alatt irt egyik, a népköztársaság törvényes rendje felforgatására buzdító cikke miatt — letartóztatták, viszont 1958 április 2-án már szabadlábra helyezték. A bíróság egy évi felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta. Venezuelában él — mégis Magyarországon tartóztatják le Méginkább érdekes dr. Apor László orvos esete, akiről az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája azt állítja, hogy családjával együtt az Egyesült Államokba került, innen visszatoloncolták Bécsbe, majd hazatért. Állítólag a magyar hatóságok üdvrivalgással fogadták volna Apor hazatértét, néhány hét múlva mégis letartóztatták és azóta is internálva van. Dr. Apor László volt budapesti kórházi főorvos nem jelenhetett meg személyesen a sajtókonferencián, csupán édesanyja és édesapja jöhettek el. Apor dr. ugyanis jelenleg Venezuelában, Caracas városban él, s disszidálása óta is állandóan levelez szüleivel. Édesapja megmutatta azokat a leveleket, amelyeket fia 1959 májusában és júniusában küldött. Eljött a volt főorvos barátja, dr. Márkus Emil is, akivel Apor dr. szintén levelez. A szülök és dr. Márkus Emil elmondták, hogy Apor dr. valóban kérte hazautazási engedélyét, ellenben felesége beteg lett, s még nem tudott hazajönni. Egyébként az esethez tartozik, hogy dr. Apor László volt kórházi főorvos harmonikaoktatásból tartja fenn magát Venezuelában. A Magyarok Világszövetségének vezetői még jónéhány — az emlékiratban, s annak mellékleteiben szereplő — állítólagos hazatért disszidens ügyét vizsgálták ki, de valamennyiről megállapították, hogy a róluk terjesztett és állított dolgok szemenszedett hazugságok. Szabó László Los-angelesi munkás Magyarországon A budapesti Népszava interjúja Joe Mikitával Joe Mikita 51 évet élt Amerikában — ebből 46-ot megszakítás nélkül töltött az Egyesült Államokban. Vasárnap este a Zuglóban, az Erzsébet királyné utón találkoztam vele. A júliusi kora esti kánikulában családtagjai kíséretében pillantottam meg. Csomagjait pesti hozzátartozói cipelték. Egy órával előbb érkezett Los Angelesből repülőgépen, csaknem félszázados amerikai tartózkodás után. Hazajöttem . . . Amikor ott az utcán megkérdeztem tőle, mit érez ennyi idő után, amikor ismét a magyar utcákat járja, csak néhány pillanat múlva tudott válaszolni, mert a szemüvege mögül csorogtak a könnyek: — Azt, hogy hazajöttem. .. Néhány nappal később szemben ültem vele a zuglói Vadászkert vendéglő kerthelyiségében. Csak kéthónapos családi látogatásra érkezett, hisz odaát él Kaliforniában egyetlen fia, dr. Joseph M. Stephens orvos, és három unokája. Joe Mikita — Mikita József maradt; fia magyar nevét már csak egy M-bető jelzi. — De ő is úgy beszél magyarul, akárcsak én —■ bizonygatja az öreg, miközben a szeme szeretettel simogatja végig az asztaloknál sörözgető, fagylaltozó fiatalokat. — Látja — mondja —, ez nálunk nincs. Ott nincs meg ez a nyugodt, meghitt sörözgetés, tere- fere. Ezek gazdag emberek — Pedig akiket itt lát, nem gazdag emberek. Egy milliomos sincs közöttük — vetem közbe. — Nincs igaza — csattan fel. — Ezek igenis gazdag emberek. Gazdagok, mert biztosítva vannak és ha megbetegszenek, a kórház nem viszi el fejük felől a házat. Magas, szikár, csontos, napszítta arcú ember az amerikás magyar. Nem látszik rajta, hogy 73 éves. Ahogy a söröspoharat a szájához emeli, nézem hatalmas, repedezett körmü, kérges kezét. Pedig már nyolc éve nyugdíjban van. De ezek a kezek évtizedes nehéz munkáról árulkodnak. Csak az United Steel Corporation szolgálatában .egyfolytában 26 évet töltött el. A legnehezebb munkákat végezte. Amikor 65 éves lett s elérte a nyugdíj határt, kérték, hogy dolgozzon tovább, mert szükség van rá. Nem maradt. — Ha építeni kellett volna az országot, tovább dolgozom. De amikor egyre több bombát gyártanak, úgy éreztem, nincs értelme a további munkámnak. Az első buborék szétpattan Aztán arról beszél, miért vándorolt Kisvárdáról 1903-ban Amerikába. Négy hold földjük volt és ehhez nyolc gyerek. Csak három iskolát járhatott, mert apjának kellett segíteni. Később napi 10 órai munkáért a téglagyárban 15 krajcárt kapott. Nem volt jó akkor itthon élni. Staten Is- landon ezzel szemben 90 centet keresett naponta. 1908-ban mégis visszajött, hogy katonai szolgálatának eleget tegyen. 1913-ban pedig ismét nekilátott a világnak. Most hazahozta a honvágy. Meg aztán meg akart győződni arról, mi az igazság abból a sok rosszból, amit Magyarországról beszélnek. — Well — folytatja. — Az első hazugság már idejövet szétpattant, mint egy buborék. Néhány napja vagyok még csak itt, de már látom, hogy odaát hazugságokkal tömik tele az emberek fejét. — HogY nincs vallásszabadság!? Kérem, én nem vagyok vallásos, de azt tapasztaltam, hogy senkit sem ér károsodás, aki a vallását gyakorolni akarja. Itt mindenki tisztességes hangon beszél a munkással, éhes, rongyos embert — ellentétben a régi tapasztalataimmal — nem láttam. Hacsak nem miattam vetették le rongyos gúnyáikat, s nem húzták fel a jót. .. WWtmUHVVVUtMVUUUHHttHmtUHHWVI . ÉLÉNK ALKOTÓMUNKA folyt az elmúlt hónapokban a hódmezővásárhelyi müvésztelepen. Huszonöt festő- és szobrászművész dolgozott itt. Alkotásaikat a szegedi szabadtéri játékok idején tárják a képzőművészeti kiállítás látogatói elé. Serény munka folyik a szolnoki, zsennvei, gyulai, gyulavári és miskolci müvésztelepen is.
