Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-30 / 31. szám

HS MIS BÉKE AKARAT Egy kis jóakarat és megegyezhetnének a külügyminisz­terek Genfben. A világ minden részéi'ől feléjük száll a népek óhaja a békéért, a nyugalmas együttélés érdekében. Az elmúlt év folyamán annyi minden történt, ami azt mu­tatja, hogy az amerikai nép és a szovjet nép keresi egymás barátságát. Nézzük csak, hogyan nyilvánult ez meg az el­múlt év alatt- Egyre többen és többen látogatták meg tő­lünk a Szovjetuniót. Azelőtt elzárt ország részeket is felnyi­tották a látogatók előtt. Eleinte jöttek a kulturális cserék. A Philadelphia-i zenekar látogatást tett minden fontosabb szovjet városban és mindenütt a legnagyobb szeretettel fo­gadták őket. Igaz, hogy a Porgy and Bess szinésztársaság már jóval előbb is ott volt és ragyogó fogadtatásban része­sült, de a hires zenészek 1958-ban tettek látogatást. 350 tudós látogatott el a Szovjetunióba és közel 250 orosz tudós jött el hozzánk. Kétszáz amerikai művész tartott előadást a Szovjetben. Száznegyven amerikai és vagy 170 orosz atléta váltotta fel egymást. Száznál több amerikai tanár ment el megnézni a szovjet oktatási módszert. Amerikai diákokat cseréltek ki szovjet diákokkal. A Moiseyev táncosok reme­keltek előttünk, majd bejárták nagyobb városainkat, ahol a legnagyobb lelkesedéssel fogadták őket. Kulturális cserénk nagyszerűen bevált. A szovjet tudományos, kulturális, egészségügyi és művészi kiállítást az amerikaik ezrei láto­gatták és látogatják ma is. Ezrek mentek és mennek a moszkvai amerikai kiállítás megnyitására, mely minden bi­zonnyal szintén ragyogó lesz azon szerencsések számára, akik megláthatják. Szovjet vezetők jöttek hozzánk, tőlünk is mentek oda. Harriman volt kormányzó valamint 9 ál­lam kormányzói és kongresszusi képviselők, szenátorok. Most alelnökünk Nixon járja be a Szovjetuniót. Mindez mu­tatja, hogy igenis lehetséges az együttélés, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást és valóban keressük a barát­ságot. Hol vannak mégis az ellentétek? Ki akarja felrobbanta­ni a genfi konferenciát? Elsősorban a nagy hadi vállalatok, akik elesnének busás jövedelmeiktől, ha megszűnnének a hadi rendelések- Ezek úgy félnek a békétől, mint az ördög a tömjéntől. Inkább ellátják nukleáris fegyverekkel a vén nyugat-német Adenauer országát, a volt náci generálisokat, akik már kétszer* hoztak borzalmat a világra. Inkább meg­adóztatják az amerikai népet azért, hogy minél több fegy­vert adhassanak ezeknek, a történelem által előbb- utóbb pusztulásra Ítélt elnyomóknak. Meg is próbál mindent a bon­ni kormány, hogy felborítsa a genfi megegyezés lehetősé­gét; De Gaulle-t hívja segítségül. De Gaulle-ra számiihat is "Adenauer és Von Brentano kormánya mert hiszen remélik, hogy fajvédő politikájuk segiti majd őt az algériai válság­ban. Már jelentette is a megegyezést a nyugat-német “Ta- gesspiegel” cimii lap. Szerencsére nálunk is és Angliában is egyre többen vannak, akik hisznek a megegyezés lehetősé­gében. Angliában a “Gallup Poll” kimutatta, hogy a nép 69 százaléka csúcskonferenciát akar, bánni történjék is Genf­ien. Mindössze 17 százalék volt amellett, hogy csak a Genfben való megegyezés után üljenek össze az államfők. Az angol törik bizonyára tudomásul vették azt is, hogy az angol munkásók szakszervezete nem akar atombázisokat Anglia területén. Talán ennek köszönhetjük, hogy az ango­lok ellenzik a Bonn-i politikát. De itt nálunk az akarat meg van a békéért, de nincs meg az a szervezett ellenzék, amely kikényszeritené a berli­ni megegyezést. Kénytelenek Nixont elküldeni a Szovjetunió­ba de vele barátság helyett pofont küldenek. A kong­resszus érdemesnek tartotta, hogy “Rabnépek hetének” nyil­vánítsa azt a hetet, melyet Nixon a Szovjetben tölt. És ami­kor Kruscsev rámutat, hogy csak nézzék hogy élnek a “rab­népek” akkor a kétszínű sajtó még sértőnek is nyilvánít­ja ezen megjegyzéseit. Újságaink nem Ítélték el azt a rut fogadtatást, amelyben a szovjet vezetőket egyes csoportok részesítették. Nixon sehol sem látott Amerika-ellenes, vagy személye iránt ellenséges táblákat, mint a szovjet vezetők Amerikában. Itt a “szabadság” jelszavát használták ürü­gyül, hogy mélyítsék a félreértéseket. Eisenhower enök elismeri, hogy a Szovjetunió nem akar háborút hát akkor miéri nem követeli, hogy Herter egyezzék ki Gromikóval. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. VOL. VIII. No. 31. Thursday, July 30, 1959 NEW YORK, N. Y. üj billió-dolláros ügynökség i Washington. — Az Egyesült Államok képviselőháza egy bil­lió-dolláros bank ügynökség lé­tesítését szavazta meg. Ez a 20 I dél-amerikai állam részére fo­lyósítana kölcsönöket. A sza- j vázát 230 volt 87 ellen Biztosra j veszik Eisenhower elnök jóvá- ! hagyását. Ez a segitségi prog- i ram Eisenhower elnök ajánlata- ; ra létesült és a szenátus már előzőleg elfogadta. H. R. Gross, | Iowa állami republikánus kép- j viselő vezette az ellenzéket, mert szerinte éppen elég bank­ügynökség van már, amely fo­lyósíthatja a szükséges kölcsö­nöket. USA 430,000,000 dollárt­bocsátana az uj bank rendelke­zésére, a többi a latin országok­ból jönne össze. Amerikai iparmágnások Szibériában SCHENECTADY, N. Y. — Tiz amerikai iparmágnás 5,000 mér- földes túrára indult Szibériá­ban, hogy megnézze a szovjet elektromos müveket és gyárte­lepeket. Ugyancsak meglátogat­ják az atom, gőz és viz müve­ket, Francis McCune, a General Electric Co. alelnöke szerint. A nagy túrát az Edison Elect­ric Institute és az Edison Illu­minating Co. vezeti a kulturális és i technikai csereprogramok égisze alatt. Mély barátsággal üdvözlik Nixont a Szovjetunióban Nixon alelnökünk Moszkvá­ba érkezett, hogy megnyissa az amerikai kiállítást. Rekord tömeg látogatta meg a kiállí­tást, már első nap. Nixon kö­rülvezette a szovjet minisz­terelnököt a kiállításon és magyarázta neki az amerikai konyha, mosógép és szines televízió nagyszerűségét. Ba­rátságos vita fejlődött ki kö­zöttük és Kruscsev Nixon ér­tésére adta, hogy mindez fel­található a Szovjetunió uj házaiban is. Amikor Nixon alelnök büsz­kén mutogatta Amerika nagy gazdagságát, Kruscsev meg­kérdezte: “Hány év óta áll fenn az önök rendszere?” 150 — felelte Nixon. “A mienk csak 42 éves, — mond­ta Kruscsev, — de hét év alatt elérjük és integetünk majd, — mondta kézlegvint- ve — önöknek, amint el­hagytuk Amerikát.” Kruscsev vendégül látta az alelnököt és feleségét és vagy hat óra hosszat folyt köztük az eszmecsere. Nixon a tárgyalásról jelen­tett az elnöknek amelyet — habár nem hozott eredménye­ket — mégis hasznosnak tar­tott eszmecsere szempontjá­ból. Kruscsev csónakázni vitte vendégeit a Moszkva folyón és meg-meg álltak a fürdözők között és beszélgettek a strandon levő emberekkel. Kruscsev több Ízben megkér­dezte vendégétől, hogy “mit szól ezekhez a rabnépekhez”. Különben Kruscsev már meg­érkezésekor is azzal köszön­tötte Nixonékat: “Welcome to the land of the captive people”. Kruscsev gúnyolódá­sának és sérelmének oka az, hogy éppen Nixon látogatá­sának idejét nevezte ki Eisen­hower elnök “Captive Na­tions week”-nek (rab népek hete). Egy bizonyos, hogy a jelek szerint Nixon sokat tanult a Szovjetunióban tett látogatá­sa alkalmával. Köztudo­mású, hogy a legreakciósabb csoporthoz tartozott, aki min­denben John Foster Dulles, nemrég elhunyt külügymi­niszterünk politikáját követ­te, aki, — James Reston, a N.Y. Times rovatirója sze­rint — meg volt győződve ar­ról, hogy a Szovjetunióban a nép állandóan forradalmi hangulatban van és csak arra várnak, hogy az egyesült nyugati hatalmak jelet adja­nak részükre, hogy elzavar­ják vezetőiket. A nép mindenütt barátságos “Amit Nixon most lát.” — Írja J. Reston — az, hogy “Kruscsev szabadon jár-kel a nép között és a legbarátságo­sabb viszony uralkodik kö­zöttük. Kruscsevot sokkal kevesebb titkosrendőr kiséri, mint Eisenhower elnököt.” Nixon azt is láthatta, hogy nem ugv fogadják, mint Dél- Amerikában. A szovjet nép elégedett, érdekli az amerikai kiállítás és az emberek rend­kívül barátságosak vele szem­ben, de ez nem alázatosság, hanem az amerikai nép irán­ti tisztelet és általános udva­riasság a vendég iránt. Amer­re jár, Nixont “BÉKE és BA­RÁTSÁG” jelszavával kö­szöntik. Megszólít embereket az utcán, vagy ellátogat bár­hová ahová akar és szóba áll bárkivel. Nem csupán ő, de Ricko- ver admirális sétára hivta az ott levő amerikai tiszteket és azok legnagyobb meglepeté­sére bekopogtatott magánla­kásokba, hogy beszélgethes­sen az emberekkel és meglás­sa, hogy valóban hogyan él­nek. Az amerikai tisztek be­vallották Rickover admirális­nak, hogy ők ezt eddig még sohasem tették. Az egész világ népe erre a látogatásra tekint, és ör­vendve figyeli a két ország közötti barátság megnyilvá- | nulásait. A barátságos po­hárköszöntések bizonyítják hogy megvan a lehetőség, hogy a két nagy netrtzet, po­litikai és gazdasági rendsze- I rének különbözősége ellenére, szabadon, békében és ba­rátságban élhet egymás mel­lett, ha arra törekszik, hogy kölcsönösen tiszteletben tart­va egymást kibővitse a ke­reskedelmi kapcsolatokat. Rekord időben ért a repülőnk Moszkvába Nixon alelnök túrájának egyik kék-fehér lökhajtásos repülőgépe 8 óra 53 perc alatt érte el Moszkvát. A repülő­gép 73 újságírót és kormány- hivatalnokot vitt és néha 610 mérföldes sebeséggel is ha­ladt. Három szovjet pilóta is kísérte a társaságot, akik át­vették a technikai vezetést, amikor a Szovjetunió közelé­be értek. Ez volt az első ke­reskedelmi repülőgép, mely USA-ból egyenesen a Szov­jetunióba repült. Nixon egy másik repülő­gépen utazott, amely leszállt az Island-i Keflavikban , fű­tőanyag felvételére. • A hét elején Nixon elláto­gatott Lemtrgrádba. ah öt a lakosság barátságosan fogad­ta. Az ujságirók csodálkozva jegyezték meg, hogy a német i ostrom jelei majdnem eltün- i tek. Leningrád látogatása után. ] Nixon Szibériába utazott, és e sorok Írásakor Novoszi- | birszkbe látogatott el. Ott is nagy tömegek ünnepi hangu­latban várták a repülőgép le­szállását. Novoszibirszk til- ' tott terület amerikai polgá­rok részére. Megnyílt a világifjusági találkozó BÉCS. — 17,000 ifjú jött össze a világ minden részéről a bécsi stádionban. Annak ellenére, hogy a bécsi sajtó tudatosan el­hallgatta az osztrák nép előtt, 60,000 ember gyűlt össze, hogy ujjongva köszöntsék a békét akaró ifjúságot. Több, mint két órát vett igénybe a táncoló, éneklő ifjúság felvonulása. Tű­zijátékok, skótdudák, kínai fu­volák, röpködő madarak ezrei adták meg az ünnepélyes at­moszférát a találkozó megnyi­tásához. New Yorkból, illetve Ameri­kából ifj. Paul Robeson vezeté­sével 40 fiú s leány jelent meg az ünnepélyen: ezek közül leg­alább kettő a II.-ik generációs magyarokat is képviseli. A reakció is megtette a ma­gáét, hogy megbontsa az ifjú­ság egységét és repülőket küld­tek fel, melyben “Tibetre s Ma­gyarországra” emlékeztették az ifjúkat és kommunistának bé­lyegezték a béke-találkozót. Mindez azonban nem érintet­te mélyen az ünneplőket, akik Bécs városát köszöntötték és ki­emelték, hogy Bécs viszont kö­szönti a világ ifjúságát. Jelsza­vuk “Béke és Barátság”. Ha igaz. amit a New York Times ir, a szovjet és cseh if­júság volt a legjobban öltözött csoport; valamennyien kék nad­rágot és szürke cipőt viseltek. Dél-Amerika, Afrika és Ázsia minden országa képviselve volt az ünnepségen, mely aug. 4-ig tart. Immel-ámmal tárgyalnak az acélbárók 500,000 acél munkás sztráj­kol julius 15 óta. Az acélbárók eltökélt szándéka az unió összeg- törése. Joseph F. Finnegan szö­vetségi közbenjáró követelésére hétfőn megkezdték a tárgyalá­sokat, de még Finnegan sem hiszi, hogy megegyezésre bír­hatja őket egyhamar. Harriman volt New York-i kormányzó Eisenhower elnököt is hibáztatja a sztrájk miatt, mert nem hajlandó közbelépni. Harriman úgy nyilatkozott, hogy “Eisenhower hívja meg mindkét félt és verje össze fe­jüket, ha nem hajlandók tár­gyalni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom