Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-30 / 31. szám
Mire használják az óriási adókat Kormányunk egyre több és több árucikket vásárol fel, csak azért, hogy megtöltse vele a raktárakat. Már eddig 9 billió dollár értékű farm- árufelesleg áll a raktárakban. Most került azonban csak nyilvánosságra, hogy nem csupán farm feleslegünkért fizetnek hihetetlen nagy adót polgáraink, de más anyagot is felraktároznak. Több, mint $.2 billiót kért a kormány a kongresszustól, hogy “stratégiailag szükséges” fémet vásárolhasson. Most még több pénzre van szüksége, hogy azt is megvásárolhassa, amire nincs szüksége, de a szerződések értelmében át kell vennie. Franklin J. Floete, főraktárnok tanúskodása szerint már van 97 millió dollár értékű nikkel feleslegünk, de szerződésünk arra kötelez bennünket, hogy még 200 millió dollár értékű nikkelt átvegyünk a Freeport Sulphur Co.-tói és 45 millió dollár értéküt az M. A. Hanna cégtől. Ha nem tudná valaki, ez utóbbi cég feje George M. Humphrey, aki akkor kapta ezt a szerződést, amikor pénzügyiminiszter volt az Eisenhower kormányban. Kormányunk leghatalmasabb személyiségének is tekintették. A Hanna-szerződés különben 108 millió dollárra rúgott. Floete megjegyezte, hogy a nikkel felesleg mellett a védelmi raktár is “felesleget tartalmaz”. 327 millió dollár értékű aluminium, 72 millió értékű réz, 46 millió értékű ferronióbát, 59 milliót érő magnézium, 219 millió értékű tungsten és 6 millió dollár értékű kobált van raktáron. A fentieken kiviil rengeteg más anyag is van felraktározva. Floete például 265 millió font kókuszdió olaj felesleget ajánlott fel megvételre. Floete végül úgy nyilatkozott a képviselőház bizottsága előtt, hogy el sem adhatják a fémfelesleget. mert felrobbantaná a világpiacot. Ugyiatszik tehát, hogy Uncle Sam nemcsak saját nagyüzemei árait tartja fenn, de a többi országok gazdasági terheit is a saját adófizetői vállára helyezi. ,2_____________________________ Ez az igazi veszedelem Washrííít,._ —Volt külügyminiszterünk, Dean Acheson egy csoport tartalékos tiszt előtt a napokban mondta: “A koreai háború kezdetén több Ízben azt hitték Washingtonban, hogy a szovjet bombavetők útban vannak az Egyesült Államok elleni támadásra.” Ötven ilyen hamis információt kaptak és Robert A Lovett védelmi miniszter informálta őt, hogy Amerika repülőhada teljes készenlétben áll, sőt Kanadában fel is repültek az összes repülőgépek. A fenti hir borzalmas, mert ha véletlenül valamelyik balkezes tiszt bombát dobna le, ez kirobbanthatná az atomháborút a maga teljes borzalmasságában. A Wall Street-től a Brooklyn Bridge-ig terjedő East River partvidék újjáépítésének terve. New York Város Tengerészeti és Repülésügyi osztálya 40 millió dolláros programmot dolgozott ki, melynek kapcsán négysoros utat építenek az East River Drive és az uj pályaudvarok között. NÉZZE MEG A CÍMKÉJÉT! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East I6th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most JÚLIUSBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..... ..................-t Név: .............................................................. Cim: ................................................................ AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÁLSÁG A HÚSIPARBAN A nagy vágóhidak vidéki kisvárosokba helyezik át telepeiket a munkásszervezetek és a munkabérek leverésére CHICAGO. — Az egyre hatásosabban dolgozó gépek beállítása az utolsó három évben sok ezer munkást helyezett a munkanélküliek táborába a vágóhidakon és a húsfeldolgozó gyárak munkásai közül is. A húsiparban dolgozókat általában két nagy szervezet képviseli. Ezek: a Packinghouse Workers és a Meat Cutters uniónok. A szerződéseik augusztus hónapban járnak le és minden jel arra mutat, hogy az újabb szerződésért igen erős harcuk lesz. A United Packinghouse Workers Union sajtóirodájának igazgatója, Les Orear azt mondja, hogy a húsvágó cégek nagy üzemi központjaikat a nagyvárosokból áthelyezik vidéki kisvárosokba. A húsipar, mint ismeretes, — Chicago és pár más nagyvárosban központosította a vágóhidakat és a húsfeldolgozó telepeket. Chicagóban például négy nagy cég (Armour, Swift, Wilson és Cudahy) telepei egész városrészt foglaltak le, aminek hírneve az egész világot bejárta. Ezek a cégek most feladják a nagy telepeiket és azok helyett a vidéken kisebb, de modernebbül berendezett vágóhidakat nyitnak, ahol a modern gépek és módszerek segélyével, kevesebb alkalmazottal ugyanannyi, vagy még több árut képesek termelni- De azonkívül igen nagy ösz- szegeket megtakarítanak a szállítással is, mert az uj telepeket a marha,- vagy sertéstenyésztő vidéken építik fel. A telepek áthelyezése nem is kerül nagy összegbe, mert a régi és elavult telepek feladását az adófizetésnél veszteség gyanánt könyvelhetik el. így például Armour 1956-58-ban ezen a cimen 2,400,000 dollár engedményt kapott. ALACSONYABB MUNKABÉREK A nagy cégek azonban azt is számításba veszik, hogy a nagyvárosokban felszabadított telkek ára is nagyon felszökött az utóbbi években, tehát azok eladásával megint csak nagy összegeket nyernek. De mégis a legfontosabb tényező, — mondja Les Orear, -— hogy vidéken szervezetlen munkásokat alkalmaznak, akiknek a fizetése sokkal alacsonyabb. így például Swift and Co. uj telepet nyitott Wilson, NIC. városban ez év első kónap- jában. Itt 250 szervezetlen munkást alkalmazás mindent elkövet, hogy azok szervezését megakadályozza. Ezeknek a munkásoknak átlagos órabére $1.49. Ezzel szemben a Swift telepén, Atlanta Georgia, városban az átlagos órabér $2.47 íme a szervezetlen munkásokon ez a cég közel egy dollárt keres óránként. Az uj gépek és módszerek alkalmazása a uniónok adatai szerint az utolsó 3 évben 30-35,000- rel csökkentette a húsipar alkalmazottait. Amig 1956-ban a húsfeldolgozó gyárakban (Packinghouses) 191,300 munkás nyert alkalmazást, ez év elején már csak 156,000. Tény az, hogy az elbocsájtott munkások a szerződésben kikötött végkielégítést (severance pay) kapnak, azonban még ebből is hasznot húznak a nagy cégek, mert ugyanakkor megszabadulnak a nyugdíj-kötelezettségtől, holott az elbo- csájtottak között igen sok olyan munkás is van, akik már 15-20 éve dolgoztak ugyanannak a cégnek. Ezeknek nyugdíjigény veszteségét nem pótolja a végkielégítés, se az a munkanélküli segély, amit pár hónapon át húzhatnak. A húsvágó cégek sajtóirodája, amely a “Meat Institute” hangzatos nevet viseli, nem ir ilyesmikről, hanem csak panaszkodik, hogy milyen nagy veszteségre dolgoznak a nagy húsvágó vállalatok és micsoda nagyszerű szolgálatot teljesítenek, amikor lehetővé teszik, hogy az amerikai nép még mindig vásárolhat húst, — habár csak mesébe illő árakért is. (AFL-CIO News) Egy milliós közönség a kiállításon A New York-i Coliseum igazgatója, Howard J. Sloan úgy nyilatkozott, hogy biztosra veszi, miszerint több mint egy millió látogatója lesz a szovjet kiállításnak, mire bezárják aug. 10-én. Ezt rendkívülinek találják, mert New Yorkban arra még nem volt példa, hogy a nyári melegben is ilyen tömegestül látogassanak bármilyen kiállítást is. Thursday, July 30, 1959 Hasznos a kivándorlás RÓMA. — A parlamenti tárgyalások alkalmával Carmine de Martino, helyettes külügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy az olasz kivándorlás igen hasznos az anyaországra, mert a kivándorlók múlt évben körülbelül 500 millió dollárt küldtek haza családjuk és rokonaik támogatására. Olaszországban tehát még mindig nem tartják szégyennek azt, hogy az olasz nép munkaalkalom hiánya következtében kivándorolni kényszerül. Sőt ellenkezőleg, dicsekszenek azzal, hogy a kivándoroltak külföldről milyen segítséget tudnak küldeni. Slrontium-90 mindenütt SAN FRANCISCO, Cal. — Az “American Waterworks Association” tagjai előtt tartott beszédében dr. Lloyd Setter azt a kijelentést tette, hogy a nukleáris kísérletek következtében a levegőbe kerülő radioaktiv “Strontium 90”, amikor leesik, a tavak és a folyókba is bekerül, tehát igy megtaláljuk az ivóvízben is. Dr. Setter kijelentette, hogy az eddigi mérések szerint az ivóvízben talált “Strontium 90” még jóval a veszélyes határvonal alatt van. Azonban még elég magas arra, hogy mindenütt kimutatható és igy az illetékes hatóságok tudomást vegyenek arról a nagy veszedelemről, ami ebből az irányból feneygeti Amerika népét. Dr. Setter egyébiránt azt ajánlotta, hogy az ország minden egyes megyéjében (county) meg kellene mérni és számontartani az ivóvíz “Strontium 90” tartalmát, amelynek növekedése mutatná, hogy mily arányban közelgünk a veszélyes határvonalhoz. Wagner a nyontorianyák ellen NEW YORK. — Wagner polgármester öt törvényjavaslatot terjesztett a városi tanács elé azzal a céllal, hogy igy akadályozza meg azt, hogy gyermekes családok összezsuffolva, egy szobában húzódjanak meg a bérházakban, vagy a bútorozott szogákban. A törvény arra kötelezi a bútorozott szobák kiadóit, hogy nyilvántartsák a lakókat; évenként $10.-t fizessen engedélyért és tegyen jelentést minden 16 éven aluli gyermekről, aki a helzinen lakik. A polgármester azt jósolja, hogy ez minden bizonnyal véget fog vetni a nyomortanyák általános gonosz melléktermékeinek. Szerintük sokkal hatásosabb volna, ha gondoskodjanak több és olcsóbb házbérü lakás építéséről, mert akkor nem lenne szükség arra, hogy egy szobában összezsuffolva éljenek egész családok, mert képtelenek n magas házbért megfizetni. Összetartanak az iparbárók A három nagy aluminiumgyártó cég, összetartva az acélüzemekkel, nem hajlandó a szak- szervezetekkel tárgyalni. Egész éves fizetési rögzítést követelnek és azt, hogy a szakszervezet adja fel az u. n. “escalator clause”-t melynek értelmében az emelkedő élelmiszerárak szerint kapnak béremelést. Joseph F. Finnegan, szövetségi közbenjáró reménytelennek látja a gyors megegyezést. A jelek szerint 30,500 aluminium iparban dolgozó is sztrájkolni fog július 31-én, amikor lejár szerződésük. Amerikai Magyar Szó Subscription in C. S. and Canada for one year $7.00, tor six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. VVVWWVWVVVWWVV vv*vwwwvv\wwvw\vwvw uóflzetési árak: New York városában, az DSA-baa éa Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külfö.di országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISO East 16th Street, New York S, N. Y. j Telefon: AL 4-0397 ]
