Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-02 / 27. szám
Thursday, July 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7J Xa>Mc a smJcesxtököx . . - . , <WMVVVWWVWVV%\*W%\WV*V\' Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink $ tek nem szükség szerűen azonosak «; hn^-rA^AIn^k a szerkesztőség álláspontjával <: a közűtekhez Ü Én igy látom Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában mindig több és több magyar látogat el az óhazába. Talán nem is olyan meglepő ez, hiszen az első világháború után kivándorolt magyar parasztság nagytöbbsége nem számított arra, hogy idegenben töltsön 30, vagy 40 esztendőt, legtöbben úgy gondoltuk, hogy egy pár évi csavargó életet még kibírunk és egy pár száz, vagy ezer dollárkával megtollasodva visszamegyünk az ősi fészekbe. Arra is számítottunk, hogy “nagy urainkat addigra majd csak elhordja az ördög”, akiknek birtokaiból majd jut nekünk is pár hol- dacska. Ezeket a vérmes reményeket Kanadába való kivándorlásunk után széjjeltépte a kegyetlen élet, s csak akkor kezdtük meglátni, hogy egy “irtózatos tévedés” áldozatai lettünk. (Mentesítettük Horthvt és társait attól, hogy földet osszon részünkre!) Hosszú évekig tengődtünk, irtottuk Kanada ős- erdejeit, építettük útjait, kanálisait, 'termeltük a jó kanadai- dohányt, s minden nehéz, de rosszul fizetett munka nekünk jutott. Amikor a második világháború kitört, sikerült nagyobb szánni magyarnak elhelyezkednie az iparban, ahol aránylag jobb kereseti lehetőségek nyíltak részükre. A második világháború után ismét kezdett fellángolni a hazatérés gondolata, de a hidegháború kitörése és a propaganda megakadályozta annak megvalósítását. Most azután ismét kitört a “láz”, nem is annyira a visszaván- dorlásra, mint a látogatásokra. Mivel már többen visszajöttek az óhazai látogatásból, érdemes megemlíteni, hogy milyen véleményeket nyilvánítanak a mai rendszerről. Akik azért mentek haza látogatóba, hogy megnézzék, mi a különbség a mai és a “régi jó világ” között, örülnek annak a nagy változásnak, ami ott beállt. Igaz, hogy nem mindegyik meri ezt nyíltan hangoztatni. Vagy 10—12 otthonjárt véleményét sikerült meghallgatni, akik, mikor visszajöttek, elég sok jót mondtak a látottakról, viszont pár nap múlva már azt mondták, hogy “a falun csak megvannak, de Pesten züllenek az emberek, nem törődnek semmivel.” Vagy egy másik igy nyilatkozott: “Minden háznál van rádió, de azért ne gondolja senki, hogy jó odahaza, olyan sovány embert is láttam, mint egy csontváz!” Egy harmadikat pedig minden rokonnál sonkával kínáltak és azt mondta, hogy van ennivaló bőven, de ugyanakkor kijelentette, hogy csak azoknak jó, akik a pártban vannak. Mikor azt kérdeztük tőle, hogy akiknek nem jó, miért nem állnak be a pártba, azt válaszolta, hogy nem akarnak, várják a változást. Talán várják vissza az urakat? — kérdeztük ismét. No, no, azokat nem várja senki, — válaszolta és közben pislogott egyet. Úgy néz ki a dolog, hogy az ilyen “dugó- fejüeket” közben valaki kioktatta! Egy ifjú barátom rokonai most jöttek vissza, s azt mondják, hogy a szegényeknek sokkal jobb, mint volt, de a volt gazdagoknak nem jó. Hát ezt hajlandó is vagyok elhinni, ezt már hallottam olyan tanult emberektől, akik a mai Magyarországon mérnökök lettek és azután azt gondolták, hogy majd itt jobb lesz és 1956-ban kereket oldottak; most itt kell megelégedniük olyan munkával, amit éppen kapnak, s ami miatt nagyon sóhajtoznak. Vannak azután becsületes, komoly látogatók, akik meg merik mondani, hogy a magyar nép a harmadik helyen áll Európában. Az első Nyugat- Németország, mondják, melyet Amerika pénzel, a második Kelet-Németörszág, melyet a Szovjetunió támogat, s a harmadik Magyarország. Ezek azt állítják, hogy az oroszoknak sincs olyan életstandardjuk, mint a magyaroknak. Vannak azután olyanok is, akiknek semmit sem lehet elhinni. így állunk a csomagküldésekkel is. Ezt már régen be kellett volna szüntetni a magyar kormánynak. Csak meg kell figyelni Magyarország gyalázóit,. hogy mit Írnak! Az ügynökök sisera-hada elkíildené még a nagymamáját is, mert pénz van a szállításban. Majd mindenfelé fújják, hogy a magyar kommunisták bukóban vannak, s mindjárt ki is számolják, hogy hány ezer csomagküldemény mentette meg őket a “bukástól”. A csomagküldésnél csak az az érdekes, hogy akik külföldről csomagot kapnak, eladják azoknak, akiknek “nem küldenek csomagot”. Kérdem, honnan veszik azok a pénzt? Azok dolgoznak, a csomagárusok pedig spekulálnak. Itt pedig a rokon összefutkossa az összes “rummage” sale- eket, Salvation Army-üzleteket, hogy a gazdagok eldobott rongyait megvegye pár centért, azután kitisztítja és elküldi a rokonnak. Vadász, Kanada Mégegyszer Palágyi Lajosról Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy nyilvános köszönetét mondjak Palágyi Lajos (p.p.) jelzésű “névtelen tisztelőjének”, aki a Magyar Szó junius 11-i számában a már rég elhunyt költő részletes életrajzi adataival igyekezett megvédeni Palágyi karakterét, akiről E. K. az “Egyről-Másról” rovatban azt irta, hogy a szocialistákat támadó “renegát, fizetett bérenc” lett, aki később jutalmul a “miniszteri titkár” tisztséget kapta. Úgy 30—35 évvel ezelőtt összegyűjtöttem a Május 1-ét dicsőítő mindazokat a magyar költeményeket, melyekhez hozzájutottam. Azokból aztán időnként idézgettem egv-egy szakaszt a május elsejei vezércikkeimben. Úgy tettem most is a Magyar Szó legutóbbi május 1-i vezércikkében, amelyet történetesen én írtam. Tettem ezt már máskor is, mert az összes május elsei versek között én a Palágyi versét találtam legmegfelelőbbnek. Tudtam én azt jól. hogy Palágyi Lajost nem sorozhatjuk a József Attila, vagv az amerikai Abet Ádám, KIMONDOTTAN PROLETÁR KÖLTŐK CSOPORTJÁBA, de soha sem hallottam, vagv olvastam, hogy a Csizmadia Sándor, RENEGÁT KÖLTŐK CSALÁDJÁHOZ TARTOZOTT VOLNA. Azért nagyon meglepett az E. K. könnyedén odavetett “helyreigazítása”, amelyben a lekicsinylésnél is vastagabb fátvolt borított a magát már védeni nem tudó elhalt költőre. Miután a szerkesztőség azonnal válaszolt E. K. megjegyzésére, én elintézettnek véltem az ügyet. A tanulság ebből az, hogy elhalt emberek érdemeit ne támadjuk, hacsak arra egész biztos adataink nincsenek. Emlékszem például egy esetre, amikor egy magyarországi iró (aki már szintén elhalt), a hazai lapok egyikében Vince Sándorról irt ilyen becsmérlő szavakat, azt hívén, hogy Vince már régen meghalt. Vince Sándor azonban még élt, Chicagóban lakott és a Bérmunkás hasábjain válaszolhatott a méltatlan támadásra. Én inkább hive vagyok az élők, mint a holtak kritizálásának még akkor is, ha azt kiérdemelték, mert az élő még védekezhetik, de a halott már nem. Viszont a halott, mégha kártékony természetű lett volna is, már nem sokat árthat. Mégegyszer köszönet a helyreigazító sorokért. Geréb József Vélemények a regényről Tisztelt Szerkesztőség! Én is kedvelem az olyan regényt, amit a lapban közölnek, kérem folytassák. Azt nem szeretem, ami csak mese. A Nők Világát is azért kedvelem, mert csak néha van benne mese, annál gyakrabban igaz történetek. Szeretnék előfizetőt szerezni lapunknak, Írtam, beszéltem is emberekkel, de eddig eredményt nem értem el. De én nem adom fel a reményt, s tovább próbálkozom u> előfizető szerzésével. F. J.-né, Kanada Tisztelt Szerkesztőség! A junius 11-i lapban megkezdett folytatásos regény közlését én is nagyon helyeslem. Amerikában az 1956-os ellenforradalommal kapcsolatban igen sok valótlan hirt terjesztenek és ez a regény ugylátszik igen élethűen mutatja meg az egyes eseményeket és azoknak okait. A közölt regény nemcsak tanulságos, de igen érdekfeszitő és izgalmas is, hiszen tragikus és szerelmi események is vannak benne. Gondolom, hogy senki sem ellenezné ennek az Aknamező c. regénynek folytatásos közlését. E. H.-né Ez azért mégsem a mi hibánk Tisztelt Szerkesztőség! A lap jun. 11-i számában rövid cikk jelent mep a floridai telekspekulánsokról, amit a N. Y. Times tudósítójának írásából vettek át. Nem tudom elképzelni, hogy az itt történtekről ne volna bővebb információjuk. Különösen a miami-i 5 millió dolláros kárt okozó tornádó után mutatkozott meg a legjobban, hogy milyen itt a helyzet. Mi, öreg nyugdíjas munkások lejöttünk ide, hogy életünk hátralévő napjait legalább a jó, meleg éghajlaton tölthessük el és nagyon sokan a bányában nehezen megkeresett utolsó centünket is belefektettük egy házba. Jött ez a háromnapos eső és kétségbeesve néztük, hogy körül vagyunk véve vízzel. Ezeket a károkat ei lehetett volna kerülni néhány teherautónyi homokkol. Amíg a ház épül, mindenféle inspektorok járnak, mérnökök mérnek, fényképeznek és mikor az eső kezd esni, akkor kiderül, hogy a házat minden ész nélkül építették. Még arra sem fordítanak gondot, hogy a gödrökbe épített házakat feltöltenék. Az itt letelepedett telekárusitóknak csak az a fontos, hogy a ház elkeljen. Ezekért nem kell a Times tudósítójához menni. A régi időkben lapunk mindenről informálva volt, sose vesztettünk egy pennyt sem, jöhettek a csaló ügynökök, mindig tudtuk, hogy kik és mik, csak éppen most nem tudjuk megvédeni lapunk olvasóit. A lapban megjelenő kritikákat sem szeretem, mert bizony valljuk meg, hány faluról idekerült j dolgozónak van fogalma a helyes táplálkozásról és ezért igenis helyesnek tartanám, ha nemcsak néha, de állandó rovat keretében Írnának a helyes táplálkozásról. A mi lapunknak olyannak kell lennie, mint a vegyes kereskedésnek, hogy min- > dent megtaláljon benne az olvasó, mert munkás * lap, tehát ne finomkodjunk túlságosan. « Egy miami-i olvasó -i Szerk. megjegyzése: Ha olvasóink gyakrabban kiildenének be helyi tudósításokat, nem volna szükségünk arra, hogy a N. Y. Times tudósítását átvegyük. Sajnos olvasóink csak ritkán küldenek be helyi tudósításokat. Ha azonban tényekkel alátámasztott esetekről tudatnak bennünket, mi azokat mindig készséggel és a legnagyobb örömmel közöljük. Példának említjük Minarik Kálmán két szép helyi riportját. Plasztik a jövő építőanyaga A vegyi utón előállított tartósabb és hőállóbb műanyag alkotja majd a jövőben a lakóház építés olcsóbb anyagát, jósolta Dr. Herbert Mark, a Brooklyn Politechnic Institute polymer kutató szakosztály igazgatója egy nlasztik nyersanyag- gyít-fó cég által rendezett előadáson. Dr. Mark a plasztik kutatás néhány uj felfedezését mutatta be. Az egyik “őrlőn tipusu” plass tik karbonizátlanitó eljárással 600 Celsius fokú hőellenálló képességet ért el. Azt mondta, hogy a Szovjetunióban nagy súlyt fektetnek az ilyen plaszuK iejlesztésere a rakéta és távlöveg alkatrészeként való felhasználhatóságáért. Dr. Mark nemrég tért vissza ottani látogatásából és bár u«™ találta, hogy a szovjet plasztik termelés jóval az amerikai mögött van, kutatás terén veteket ’^»nivel. A házépítés terén lát nagy jövőt a plasztiknak, mivel tűzálló, könnyebb súlya van és az idő rombolásának jobban ellenáll. A jelen előállítási árát » „au. "mifi's es a tervezők igyekezete jelentősen csökkenthetné, úgyhogy a legolcsóbb építőanyaggá válhat. A lakásépítkezés fordulópontját fogja megteremteni. A különböző műanyag termelésében Nyugat- Németország jár elől; évi kb. 1,750 millió font ^,ee . uh termeiesével. A MAGARYN POLSKI cirnü lengyel lap szerint Földünk egyre lassabban forog. Minden egyes fordulata 0.00117 ezredmásodperccel rövi- debb. A tudósok megállapítása szerint ez a lassuló folyámat még nem ért véget. A gyakorlatilag jelentéktelennek látszó lassulás zavart kelthet a csillagászati számításokban.
