Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-10 / 50. szám
Thursday, December 10, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 zés és vállalkozás szabadságának”, az utóbbit a “kereskedelem szabadságának”, az egészet pedig a “szabad világ”-nak nevezi. — A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a magyar nép errőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga. A magyar— szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai feladata. — Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, az Albán Népköztársasággal, a Bolgár Népköz- társasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Román Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. — örülünk, hogy a szocialista tábor valameny- nyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus utján, uj és uj nagyszerű eredményeket ér el. Jóviszony kiépítésére törekszenek valamennyi szomszédos országgal és néppel — Népünk életbevágó érdekeinek hü szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és határozottan visszaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul. — Népünk óhajának felel meg, hogy valameny- nyi szomszédos országgal és néppel a jóviszony kiépítésére törekszünk. A Szovjetunióhoz fűződő jó, baráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvetlen szomszédunk a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság, örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sikereiknek, s annak, hogy e két testvéri népi állammal állandóan fejlődik barátságunk a legbensőbb egyetértés és a proletárinternacionalizmus szilárd alapjain. — Szomszédunk továbbá Jugoszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—58-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport — területén normálisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek ellenére — megvan a lehetősége annak, hogy a két állam között normális jószomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony alakulásában szerepet játszik az, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, az viszont nehezíti a viszony kialakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban —, a Kínai Nép- köztársaságot és az Albán Népköztársaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd állam között — az eltérő belső társadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően, a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől engedi befolyásoltatni politikáját. A magyar—amerikai és a magyar—nyugatnémet viszony — Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégi- tö. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az USA kormánya a nem normális viszonyért bennünket tesz felelőssé, mondván, hogy most néhány hónapja is korlátoztuk budapesti diplomatái mozgását. — Ez igaz annyiban, hogy Külügyminisztériumunk vidéki utazásaik előzetes bejelentésére kötelezte a budapesti amerikai diplomatákat. A diplomáciai missziók - évszázadok óta nem vitatott feladata a küldő és fogadó államok közötti kapcsolat ápolása és javítása. A Budapesten működő amerikai diplomaták — feltehetően kormányuk szándékai szerint — két éven át minden módon kifejezésre juttatták, hogy nem a viszony javítását, hanem inkább annak lehetetlenné tételét tekintik feladatuknak. Ezek után senkivel se akarják elhitetni, hogy katonai repülő- és gyakorlóterek, valamint a szovjet—magyar határ közelében tett kalandos kirándulásaik színhelyén akarták volna az amerikai—magyar viszonyt normalizálni. (Derültség.) — Nekünk komolyabb kifogásaink vannak. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5,000 magyar disszidenst felvettek az USA hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett “Szabad Európa” rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben. — Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet, üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások utján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. — A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztízs-okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Nép- köztársasággal szemben. — Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a ma— gyár—amerikai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megvizsgálására. — Elitéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpolitikáját. Adenauer kancellár szinleg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Belső meggyőződésükkel párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyzetük is — Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. A UN ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe. Mi a UN alapokmányával is ellentétben álló, törvénytelen határozatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. (Nagy taps.) — A határozatok körül évenként, mint most a legutóbbi napokban, felmelegitett hecc-kampány mindenkor a népi demokráciák ellen irányult, szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált. — A budapesti NATO-diplomaták két éven át bojkottálták kormányrendezvényeinket. A nyugati kapitalista sajtó — sok pénzzel támogatott —• meg-megujuló uszító kampányt indított ellenünk. Mi ezzel akkoriban nem sokat törődtünk, hanem megerősítettük államunkat és rendszerünket. Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött a nemzetközi helyzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket. — Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak köszönhetjük, hogy következetesen szembeszálltunk minden imperialista beavatkozási kísérlettel és annak, hogy népünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább. — A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. A kapitalista országokban, a nemzetközi életben azonban nem jelentéktelenek a békeellenes erők, amelyek működnek és hatnak. Ezért a népeknek továbbra is állhatatos harcot kell folytatniuk a békeellenes erőkkel szemben és azokat még hátrább kell szorítaniuk. — A hidegháborús helyzet felszámolásának irányába ható esemény volt a külügyminiszterek genfi tanácskozása. Macmillan moszkvai látogatása, Kruscsev és Eisenhower megegyezése a kölcsönös látogatásban. Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Kruscsev elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek. — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a határozatot helyesléssel fogadta és — közös amerikai—szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tizes leszerelési bizottság hatáskörébe utalta. Nagy hord erejű az a megegyezés, amelyben Kruscsev elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások utján kell rendezni. — Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot és helyesnek tartanánk, hogy addig is, amig ez megvalósulhat — közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. — Véleményünk szerint a népeknek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békás egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. (Folytatása következik) NYERESÉGRÉSZESEDÉSRE LEHET SZÁMÍTANI AZ IDÉN A Pénzügyminisztérium, az első három negyed év eredményei alapján értékelte, hogy a különböző iparágak mit tettek eddig az évvégi nyereségrészesedésért. Kitűnt, hogy kongresszusi versenyben negyedévről negyedévre javult a munka, s ha a termelés gazdaságossága továbbra is az eddigi ütemben fejlődik, ez esetben a tavalyihoz hasonló vagy annál valamivel nagyobb ösz- szegü nyereségrészesedést érhetnek el a vállalatok. Nyereségrészesedést csak a múlt évinél jobb, s a ténylegesen elért gazdasági eredményekért fizetnek. Szamos iparágban szinte szemmellátható a fejlődés, s ezeken a helyeken természetesen a nyereségrészesedés sem marad el. Az építőanyag- iparban például jelentősen növekedett a termelékenység, szigorú pénzügyi fegyvelmet vezettek be, s a régebbinél jobban kihasználják az üzemek teljesítőképességét. A bányászatban javult a minőség, ezzel együtt a munka gazdaságossága. A kohászatban javultak a műszaki mutatók, ami tükröződik a nyereség összességében is. A gépipar néhány ágában az előző évhez hasonlítva szintén jelentős fejlődés tapasztalható. A kongresszusi verseny hatására az idén kevesebb a rosszul dolgozó üzem. Tavaly háromnegyed év alatt 155, most ugyanez idő alatt mindössze 63 vállalat nem teljesítette a nyereségrészesedés feltételeit. A nyereségrészesedés végső összege az évi mérlegbeszámolók felülvizsgálása után dől el, ezért a részesedés kiosztására körülbelül a jövő év ápri Hsában kerül sor. A Felülvizsgálatok a, termelői árak rendezése miatt az eddiginél is nagyobb feladatot jelentenek. Az évvégi leltározások már megkezdődtek és a pénzügyi szervek a lehető legnagyobb alapossággal igyekeznek végrehajtani feladatukat. mVWVt«.* «HVHVHMHHHWMWHiUWm«« KÖZVETLEN expresszvonat-összeköttetés indul 1960-ban Berlinen át Moszkva és London, valamint Moszkva és Párizs között.
