Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-10 / 50. szám

ifi

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, December 10, 1959

KÁDÁR JÁNOS BESZÁMOLÓJA A KONVENCIÓ ELŐTT

(Folytatás az első oldalról)

előtt szeretettel üdvözöljem pártszervezeteink, az üzemek, a falvak, a városok és a megyék valamennyi választott küldöttjét, a kongresszus ösz- szes részvevőit és meghívottait. Üdvözlöm pártunk Politikai Bizottságának tagjait, és külön meleg szeretettel köszöntőm Dobi István elvtársat, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. (Nagy taps.) Nagy tisztesség számunkra, hogy a kongresszuson számos testvéri kommunista és munkáspárt küldöttséggel képviselteti magát. Engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében

iVlíinnich Eerenc

szeretettel üdvözöljem a Szovjetunió küldöttségét, élén Nyikita Szergejevics Kruscsev elvtárssal.

Dr. Miinriich ezután felsorolta mindazok nevét, kik a különböző testvérpártokat képviselték. Minden szocialista ország és nagyszámú kapitalista, félgyarmati és gyarmatország kommunista pártja képviseltette magát. (Feltűnően hiányzott az amerikai kommunista párt reprezentánsa.)

Miinnich a következőket mondta:

— Engedjék meg elvtársak, hogy azt javasoljam, emlékezzünk meg azokról az elvtársakról, akiket az utóbbi időben veszített el a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom. Elveszítettük Mar- cél Cachin elvtársat, Boleslaw Bierut elvtársat, Antonin Zápotocki elvtársat, Giuseppe di Vittorio, Georgi Damjanov és Frédéric Joliot-Curie elvtársat. Elhunyt pártunk Központi Bizottságának három tagja, Révai József, Horváth Imre, Fogarasi Béla elvtárs. Emlékezzünk meg szeretettel az ellenforradalom elleni harcban elesett szovjet hősökről, akik életüket adták szocialista rendünkért. Emlékezzünk a magyar hősökre és mártírokra, Mező Imrére, Kalamár Józsefre, Asztalos Jánosra, Kállai Évára, Sziklai Sándorra, valamint Biksza Miklósra és a többiekre, és adózzunk emléküknek egyperces kegyeletes felállással, (A kongresszus részvevői egyperces néma felállással adóznak az elhunytak emlékének.) Köszönöm elvtársak, foglaljanak helyet.

Dr. Münnich beszéde folyamán megállapította, hogy a magyar nép a párttal karöltve egységesen dolgozik a szocializmus felépítése érdekében. Rövid bevezetőjével megnyitotta a kongresszust, amelynek az első pontja a napirend megállapítása, ami a következő:

1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János.

2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez. Előadó : Fock Jenő.

3. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Marosán György.

4. A Központi Revíziós Bizottság beszámolója, előadó: Fodor Gyula.

5. A Fellebbviteli Bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor.

6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Revíziós Bizottság megválasztása.

A KÖZPONTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A kongresszus ezután megkezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ismertette.

Kádár János bevezetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szervezetében megtartották a kongresszusi vezetőságválasztó

taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egy ség?,sen kifejezésre juttatta : helyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánj^, hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi i r á nyelveket is.

— Kimondható tehát — állapította meg Kádár János —, hogy a Központi Bizottság és a párttagság összeforrott, az egység pártunkban erős, megbont hatatlan. Nagy politikai jelentősége van annak, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenybe a kezdeményező kommunisták mellett a pártonkivüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek százezrei kapcsolódtak be és a munka, az alkotás tetteivel járultak hozzá pártunk kongresszusi céljainak megvalósításához. Ez önmagában is fényesen bizonyítja: hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializmus zászlaja alatt tömörült egységes hatalmas erő.

— Elérkezett kongresszusunk nagy napja. Történelmi nap ez, mert pártunk, a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata utóda a Magyar Kommunista Pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának és kongresszusunk a hetedik a négyévtizedes magyar kommunista mozgalom történetében. Ezért határozott úgy Központi Bizottságunk, hogy kongresszusunk viselje a VI!. kongresszus elnevezést.

— Pártunk felelős a magyar népnek egész tevékenységéért, az ország kormányzásáért, a szocializmus sorsáért hazánkban. Ugyanakkor a többi testvérpárttal együtt felelős a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom sorsáért is — állapította meg Kádár János, majd hangsúlyozta, hogy e nagy felelősség tudatában a Központi Bizottság nyugodt lelkiismerettel ad számot, mert a párt politikája helyesnek bizonyult. Ha bárki összehasonlítja a Magyar Nép- köztársaság három évvel ezelőtti súlyos és mai szilárd helyzetét, akkor az eredmények összességét bátran nevezhetjük a párt, a munkásosztály, a magyar nép, a szocialista forradalom történelmi győzelmének.

— A Központi Bizottság azoknak az erőknek és személyeknek tulajdonítja az elért nagy eredményt, amelyeknek, illetve akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszönetét mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítették Központi Bizottságunkat három év alatt. Köszönetét mondunk pártonkivüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácssokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegmozgalomban együtt dolgoztak a kommunistákkal és támogattak bennünket. Hálás köszönetét mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat.

— Központi Bizottságunk pártunk és népünk nevében forró köszönetét mond a szolidaritásért, a segítségért az összes kommunista és munkáspártnak, a szocialista országok népeinek, a világ öntudatos munkásainak, haladó embereinek. (Taps.) Tudjuk, hogy népünk csak az ő szolidaritásukkal és segítségükkel védhette meg hatalmát, szocialista vívmányait, szebb holnapot a rátámadó, könyörtelen ellenséggel szemben. Szent kötelességünknek tartottuk és tartjuk, hogy munkánkkal bizonyítsuk be: nem volt hiábavaló a magyar népnek nyújtott segítség, nem méltatlannak adták.

Külpolitikájuk alapelvei

Kádár János ezután külpolitikájukról és a nemzetközi helyzetről beszélt.

— A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk alapelvei: magyar—szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel,

KÁDÁR JiNOS

tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére.

— A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi, magyar dolgozók, szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. (Taps.)

— Büszkeségünk, a magyar—szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, mikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a Vörös Hadseregbe és a vörös-partizán alakulatok kötelékeibe, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején.

— A Magyar Tanácsköztársaságot annak idején idegen fegyveres erők beavatkozásával leverték. De a szovjet kormány még 1941-ben, a vele szemben ellenségesen viselkedő horthyista kormányhoz intézett figyelmeztető üzenetében is arra törekedett, hogy a magyar népet és országát megóvja a háborús szenvedésektől és katasztrófától. Horthy fasiszta kormánya azonban, amely nem a magyar nép érdekeit képviselte, képtelen volt a józan ész szavára hallgatni, és csatlakozott Hitler szovjetellenes háborújához.

— A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci-fasiszta hadakat, és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről. (Taps.)

— Amig öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segit- ségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának.

— De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy “kizsákmányolja” országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt.

Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereske delmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari s finomtechnikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorult fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. íme igy kereskedik egy szocialista nagyhatalom; a Szovjetunió, egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János —, majd igy folytatta:

— Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobb részt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a “kezdeménye-