Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-10 / 50. szám

Thursday, December 10, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Munkásmozgalom MUNKÁSKONFERENCIA DETROITBAN DETROIT. — Az AFL-CIO helyi vezetősége félmillió munkás képviseletében konferenciát tart Detroitban december 10-én 313 lokál vezetősége jön össze, hogy kitervezze miképpen harcolhat legjobban a munkásellenes törvény visszavonásá­ért. A detroiti lokálok delegátusai a központi mun­kástanács legutóbbi gyűlésén kritizálták az AFL- CIO vezetőségét. Egyes delegátusok kikeltek Pat McNamara és Phil Bart szenátorok támogatása ellen, mert mindkettő a Landrum-Griffin-törvényre szava­zott. Mások kijelentették, hogy nem kérnek olyan választási győzelemből, mint amit 1958-ban kap­tak, amikor a munkásság által megválasztott kép­viselők nagyrésze zsebretett kézzel ült, vagy egyenesen a munkásság gúzsbakötését célzó tör­vényre szavazott. Kritizálták a helyi “Federation” elnökét, A1 Barborut, mert nem adott vezetést a munkások­nak, hogy a dearbomi fajvédő polgármestert, Or­ville Hubbard-ot kibuktathassák. Újabb veszedelemtől félnek Több AFL-CIO helyi lokál vezetője úgy nyilat­kozott, hogy ha nem indítanak komoly kampányt az 1960-as választásokra, újabb, még az eddiginél is rosszabb törvények megszavazására számít­hatnak honatyáink részéről. Szó van ugyanis ar­ról, hogy trösztellenes törvényeket alkalmaznak a szakszervezetekre, az eddig megválasztott kong resszusi képviselők pedig bebizonyították, hogy reájuk nem számíthat a munkásság. Rendkívül fontosnak látják a helyi konferencia összehívását, melyre meghívják a michigani sze­nátorokat és képviselőket is, hogy tudtukra ad­ják, mit vár tőlük a munkásság és milyen meg­mozdulásra készül követelései elérésére. A munkanélküliség állandósulása November végén hozták nyilvánosságra a Mun­kastatisztikai Hivatal jelentését, amit a kong­resszus gazdasági bizottsága részére készített el azzal a céllal, hogy kikutassa, mit lehetne tenni a foglalkoztatottság állandósítására. A jelentés­ből azonban az tűnik ki, hogy ehelyett a munka- nélküliség válik állandó jelenséggé az országban. A jelentés rendkívül hiányos. Nem foglalkozik a munkanélküliség mélyenszántó gazdasági okai­val, hanem olyan mellékkörülményeket említ fel, mint a munkások elégedetlenségét, akik jobb mun kát keresve otthagyják a meglevőt, a minden év­ben szaporuló munkásállományt, valamint az idénymunkát, amely a munkanélküliség 20 szá­zalékát okozza. Sylvia F. Porter, a N. Y. Post gazdasági szak­értője analizálva a helyzetet úgy találja, hogy no­vember végén 3,500,000 munkanélküli volt az or­szágban és hogy ez a szám a tél idején növeked­ni fog; februárig 4 millióra. Úgy látja, hogy a munkanélküliek többsége fiatal szakképzetlenek­ből, néger munkásokból, továbbá azokból a mun­kásokból tevődik össze, akik változásokon átmenő iparokban dolgoztak, u. m. szénbányászat, fém­ipar, autóipar, textilipar, stb. Idézi dr. Seymour Wolfbein-t, a Labor Department tisztviselőjét, aki szerint nagyon sok fiatal kimaradt az iskolából, nincs semmi szakképzettsége és ez nagyban meg­nehezíti elhelyezkedését. Miss Porter rámutat arra, hogy minden gazda­sági visszaesés nagvobbszámu munkanélküli sere­get hagy maga után, hogy nemzeti vonalon sem­mivel sem igyekeznek megoldani a szakképzetlen­ség problémáját, hogy a munkából kiesett szak­munkások átszakositásával sem törődnek, sem azzal, hogy a gazdaságilag sújtott területeken munkaalkalmakat hozzanak létre. Tekintettel a súlyos helyzetre “nemzeti program hiánya e té­ren mindnyájunkat megszégyenít és lealáz”, — mondja Miss Porter. A munkásság politikai akcióját tartja sziiségesnek Az AFL-CIO Industrial Union Department leg­utóbbi konvencióján Emil Mazey, az automobil szakszervezet pénzügyi titkára “politikai tartozás rendezésinek jellemezte Eisenhower eljárását, hogy a Taft-Hartley-törvény alkalmazásával visszakényszeritette a sztrájkoló acélmunkásokat az üzemekbe. “Solidarity”, az UAW hivatalos közlönye kimutatást közölt arról, hogy 1956- ban Eisenhower választási kampány költségeihez a hét nagy acéltársaság összesen 214,450 dollár­ral járult hozzá. Mazey szerint az acélipar egyes vezetői Eisen­hower személyes barátai közé tartoznak és gyak­ran látják elnökünket vendégül birtokaikon. A konvenció az acélmunkásokat támogató ha­tározati javaslatban sztrájktörésnek jellemezte a Taft-Hartley tiltóparancsot, amellyel Eisenhower az acélmunkásokra sújtott. “A tiltóparancs alkalmazása meggyőzően dom­borítja ki azt, hogy politikai akcióra van szük­ségünk és kihangsúlyozza, hogy szoros kapcsolat áll fenn a gazdasági és politikai akció között” — mondotta Mazey a konvenciónak. 800 tiJiicagoi alkalmazott fizetésjavitást kér CHICAGO. — E város 800 szervezett alkal­mazottja, akik az AFL-CIO 505-ös lokáljához tartoznak, fizetésemelést kér Daley polgármes­tertől. A polgármester, amikor megállapította a város költségvetését, fizetésjavitást irányzott elő minden politikai jelölt részére, sőt a 7200 “civil service” alkalmazottról sem feledkezett meg, csu­pán a szervezett városi munkásokat hagyta ki számításából. Most azok is kövtelik, hogy az áraknak megfelelően adjanak részükre is fizetés­javitást. Harcot hirdet a szakszervezet ellen Charles R. Sligh Jr. a National Association of Manufacturers (gyárosok szövetsége) végrehajtó alelnöke kijelentette, hogy válság van kialakuló­ban a szakszervezetek és üzemvezetőség közti vi­szonyban. Mr. Sligh dicsérőleg emlékezett meg Mr. Mea- nyről, akit “a béke és jóakarat szószólójának” ne­vezett, amiért egy munkás-üzemvezetőségi konfe­renciát ajánlott, ahol a Fehér Ház égisze alatt megállapodnának az egymásközti problémák bé­kés elintézésében. Mr. Sligh azonban nem tartja helyesnek, hogy felülről, a kormány részéről tör­ténjen intézkedés ez ügyben, vagy talán még tör­vényhozást is hozzanak arra, hogy a munkások s munkáltatóik közötti viszonyba beleszóljanak. Az ilyen módszereket Mr. Sligh diktatórikusnak nevezi. Amit Mr. Sligh és a NAM jónak tart, s ami­nek a létrehozását mint a múltban, úgy ezentúl Is támogatják, az az olyan szövetségi tör­vényhozás, amely betiltaná az országos ipari munkaszerződéseket és követelné az üzemszerin­ti szerződések kötését. “Csak igy lehet a ‘gazdasá­gi szabadság’ elvét megvédeni a szakszervezeti monopóliumtól és a nagyközönséget is csak igy lehet megmenteni a, sztrájkoktól és az abból kö­vetkező inflációtól,” ez Mr. Sligh erős meggyő­ződése. A tanulság ebből csak az, hogy hiába hajbókol Mr. Meany a gyárosok előtt, hiába akar “a béke és jóakarat” lovagjaként szerepelni, a külpoliti­kában hiáiba fújja a legreakciósebbak szovjetelle­nes nótáját, szolgálataiért nem kap a NAM-től megfelelő elismerést. Minél gyengébben védi a munkásság jogait és minél jobban erősiti ezzel a gyárosok kezét, a NAM és a Chamber of Com­merce, a gyárosok és a nagyüzlet kezei annál többet akarnak markolni. Céljuk a szakszervezeti mozgalmat teljesen tönkretenni, minden jogá­tól megfosztani és ezért szűnni nem akaró har­cot hirdetnek ellene. Az Amerikai Ipar a Waldorf Astoriában e héten megtartott 67-ik évi kong­resszusa ennek a harcnak további terveit dolgozta ki. Evvel kapcsolatban tette meg Mr. Sligh gyön­géd célzását a közelgő' válságra Meany és a mo­nopóliumok között. ' . • . : • ' •» •• • - tíi£l ÖTSZÖRANNYI orosz nyelvtankönyvet adtak el, eddig az idén Angliában, mint tavaly egész évben. Egyezmény a keleti rakparton A Taft-Hartley tiltóparancs kényszere alatt dolgozó rakparti munkások vezetői és a munkál­tatók főcsoportja között megegyezés jött létre egy 3 évre szóló munkaszerződés pontjaira. Esze­rint nem kerül sor arra, hogy a munkások foly­tassák a szeptemberben megszakított sztrájkot december 27-ike után, amikor a tiltóparancs ér­vényessége lejár. A megegyezés a főszerződés azon pontjaira vo­natkozik, amelyek az órabért, a munkaidőt és a munkaadó hozzájárulását a nyugdíj és a jóléti alaphoz állapítják meg a Maine és Virginia közti kikötők rakodó munkásai részére, azonkívül kiter­jed a húszezer newyorki kikötőmunkás szerző­désének többi részleteire is. A részleteket minden kikötőben működő szakszervezet maga dolgozza ki. Megállapodás történt a szerződést hátráltató kulcskérdésben is, a kikötőmunkák automati­zálása kérdésében, ami ellen a munkások erélye­sen tiltakoztak, mivel ez munkások elbocsátását vonná maga után. A munkáltatók beleegyeztek abba, hogy nem csökkentik a munkacsoport tag­jainak számát, de még nem döntöttek afelett, hogy használni fogják-e a munkamegtakaritó gé­peket vagy sem. December 10-ig minden kikötőben lefolytatják a szavazást. A szakszervezeti vezetők a szerződés elfogadását ajánlják a tagságnak, miután az el­ért engedményeket megfelelőknek tartják. Ezek szerint óránkénti 41 cent emelést kaptak. Ebből 22 cent a béremelés, amely 3 évre osztódik fel. Első évben 12 centet, a második és harmadik év­ben 5—5 centet kapnak a munkások. 7 cent megy a nyugdíj-, 4 cent a jóléti-, 3 cent a kórházi- és 5 cent a vakáció alaphoz. Mindez október 1-ig visz- szamenőleg lesz érvényes. S Meg nem érdemelt kitüntetés A National Urban League a Waldorf-Astoriá- ban megtartott bankettjén kitüntette George Meanyt, az AFL-CIO országos elnökét. Neki ado­mányozták az “Equal Opportunity Day” (Egyen­lő Lehetőségek Napja) ez évi diját. Meany teljesen érdemtelenül jutott ehhez a kitüntetéshez. Hiszen még nemrégen, az AFL- CIO szeptemberi konvencióján visszautasította és mélyen megsértette Philip A. Randolphot, a köz­ponti vezetőség egyetlen néger tagját, amikor Randolph intézkedést követelt a néger munkások egyenlő elbírálására és felvételére a szakszerveze­tekben. Meany legutóbb hozzájárult ahhoz, hogy a sza­bálytalanságokért két évre felfüggesztett Inter­national Longshoremen’s Associationt vegyék vissza az AFL-CIO-ba. Az Urban League néhány héttel a konvenció előtt épp ezen szakszervezet vezetősége ellen emelt panaszt, hogy a munkálta­tókkal szövetkezve megtagadják az egyenlő mun­kaalkalmat a néger rakparti munkásoktól. Amikor a vasúti szakszervezetek szövetsége 3 évvel ezelőtt lecsatlakozott az AFL-CIO-hoz, ígé­retet tett arra, hogy alkotmányából törölni fog­ja a szegregálásra vonatkozó pontokat. De még a mai napig sem teljesítette Ígéretét. Randolph a konvención benyújtott javaslatban 6 hónapi ha­táridő megszabását kérte, hogy a vasúti szakszer­vezetek hozzák helyre a néger vasúti munkások jogait sértő intézkedéseiket. Meany ellenezte Randolph javaslatát. Ugyancsak ellenezte a ja­vaslat azon részét, amely elitélte és törvénytelen- nék nyilvánította azokat az eljárásokat egyes AFL-szakszervezetek részéről, amelyekkel meg­különböztetést gyakorolnak a néger munkások ellen. Meany elfogadta az UrbanLeague kitüntetését és Ígéretet tett, hogy utána néz a rakparti szak- szervezet ellen hozott panaszoknak. Ez az Ígéret, még ha tetté is változik, nem kielégítő. Meany az egész munkásosztály érdekeinek tartozik az­zal, hogy megszüntesse úgy a szakszervezeteken bélül, mjnt a munkahelyeken a néger és más ki­sebbségi munkások elleni megkülönböztetést, mert ezek az eljárások gyengítik az egész mun­kásosztály gazdasági és politikai érdekeit.--------------------• 1ÍTTTT TßifTI 3IF ... A VILÁG LEGNAGYOBB kénlelőhelye a Len­gyel Népköztársaságban, Tarnobrenz területén van; .az itt található kénmennyiflégetföbb mint UK) millió tonnára becsülik. .rfg*.. jtdor. ~ ^ ’ . • ’"tolitírl ní -i?­. UJ HÍD ÉPÜL. előregyártott elemekből Cseh­szlovákiában, a Vág folyón. A hi(üh)tas<3a 360 mé­ter lesz, s hat iv tartja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom