Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-03 / 49. szám
AHoGrAM ÉN lArOM írja: ehn A szu és a házvétel A szu-okozta károkról júliusban irt cikkemhez és egy másik Írásomhoz, amelyben a házzal kapcsolatos sok munkáról írtam, hozzászólt “miami-i olvasó” és egy másik olvasónk, aki — ha jól emlékszem — nem régen érkezett Amerikába. A “miami-i olvasó” szerette volna, “ha valaki komolyan Írna a floridai helyzetről” azoknak az érdekében, akik a nagyszerű kiima kedvéért ott letelepedni szándékoznak és levele végén (szept. 3-iki lapszámban) “átadta a szót” nekem. Sajnálom, hogy nem tudok hozzászólni a floridai helyzethez, mert Floridáról és az ottani újabb “real estate boom”-ról csak annyit tudok, ameny- nyit arról újságok és magazinok közölnek. Igaz, hogy tiz évvel ezelőtt és megint négy év előtt néhány hetet töltöttem Miami Beach-en, de néhány hét nem elég ahhoz, hogy a látogató közelről megismerkedjék egy állam, vagy egy nagy város körülményeivel, annak előnyeivel és hátrányaival. Floridában vannak régi olvasóink, sőt egyik kitűnő munkatársunk is ott lakik; valószínűnek tartom, hogy akad majd valaki, aki írni fog az ottani helyzetről, mint ahogyan nemrégen Shu- bert olvasónk is kitűnő tájékoztató cikket irt az Elsinore-i helyzetről. A nyugdíjas magyarok közül egyre többen vágyódnak Florida és California napfényes kiimája után és az ő érdekük megkívánja, hogy mielőtt hátat fordítanak régi környezetüknek, részletes és megbizható információt kapjanak jövendő otthonuk felől. Ez alkalommal a szu-okozta károkkal kapcsolatos személyes tapasztalatomról szeretnék beszámolni és utána ujamerikás olvasónk épülésére a házvételről adok némi felvilágosítást. Mindezt abban a reményben, hogy személyes tapasztalá- talm ismertetésével segítségére leszek azoknak, akik kiimát akarnak változtatni és uj körülmények közé, más és jobb kiima alá szeretnének költözni. ^ Californiában — és valószínűleg más államokban is — állítólag nincsen ház szu-ko'ónia nélkül. A kérdés csak az, hogy mennyi idő telik el, amire szükségessé válik a szakértői vizsgálat, a megállapított károk helyreigazítása és a továbbterjedés megakadályozása. Miután a mi házunk sem kivétel és miután már hét év óta vagyunk annak lakói, nálunk is időszerű lett választ találni arra a kérdésre, hogy van-é szu-okozta kár, mennyi a kár és mibe kerül a baj orvoslása ? Három olyan vállalatot kértünk fel a ház megvizsgálására, amelyet ismerőseink, barátaink “megbizható” cégként ajánlottak. Mind a három képviselője végigcsinálta a szokásos hókusz-pó- kuszt: bemásztak a tetőzet és a ház alá, körüljárták az egész házat és garázst és a vélemény egyöntetű volt: VAN szu-okozta kár és szükség van bizonyos munkálatok elvégzésére. Abban, hogy mit kell végezni és mekkora lesz a számla, már eltérőek voltak a kétségtelenül “szakértői” vélemények. Az’ egyik 500, a másik 290, a harmadik 260 dollárt kért a szükséges munkálatok pontos és lelkiismeretes elvégzéséért. Nem kell küilönösebb magyarázattal szolgálnom, hogy miért a harmadik ajánlatot fogadtuk el. . . Tudjuk tehát, hogy a szu-kolóniától való megszabadulás ez alkalommal 260 dollárunkba kerül, de nem tudjuk azt, hogy ha a 290, vagy 500 dolláros ajánlatok egyikét fogadtuk volna el, vajon jobb munkát, szakszerűbb elintézést kaptunk volna-e pénzünkért. Semmit sem tudunk, csak azt, hogy a kiszabott munka elvégzése után 260 dollárt kell kifizetnünk. . . A házvétellel kapcsolatban ujamerikás olvasónk — ha jól emlékszem — azt irta, hogy ő bizony nem akar sokáig házbért fizetni és ha sok is a munka, a célja mégis az, hogy minél előbb a saját házába költözzék. Sok igazság van abban, amit irt, de levele olvasásakor az volt az érzésem, hogy nincsen egészen tisztában azzal, hogy mit jelent Amerikában a házvétel. Talán nyújtok némi felvilágosítást, ha egy ismerősünk példájával szolgálok. . . Ez az ismerősünk négy év előtt érkezett Svájcból feleségével és két gyermekével Los Angelesbe, ahol testvére és fivérei laknak. Négy év elég volt házbért fizetni és főként a két serdülő gyerekre való- tekintettel házvételre szánták magukat. , Úgy három hét előtt, több heti szorgos keresés ___12t_________________________ . AMERIKAI MAGYAR SZÓ után 18,000 dollárért vettek egy régi, két-hálószo- bás házat, szerény környéken. Miután úgy a férj, mint a feleség dolgozik, négy év alatt sikerült egy kis pénzt megtakarítani és készek voltak 2,000 dollárt lefizetni a házra. És mert csak ennyi készpénzük volt, a házra uj kölcsönt kellett felvenni. A pénzintézet 11,500 dolláros első jelzálog kölcsönt (first mortgage) adott. A fennmaradó 6,500 dollárra lefizették a 2,000 dollárt és felvettek egy 4,500 dolláros második jelzálog kölcsönt (second mortgage). Mind a két kölcsönre 7.2 százalék kamatot fizetnek, miután éppen most megnehezítették és megdrágították a pénzkölcsönzést. A kis család tehát “háztulajdonos” lett. Van öt szobájuk, garázsuk és kis kertjük, ahol szívesen fognak dolgozgatni. Nézzük most, hogy menynyibe fog kerülni az a kényelem, amit a “saját ház” nyújt, szemben azzal a 120 dollárral, amit eddig havi lakbérben fizettek két-hálós lakásukért. Az első jelzálog kölcsönre havi 90 dollárt kell fizetni; a másodikra havi 40 dollárt. Az adó 180 dollár, ami havi 15 dollárnak felel meg. A biztosítás havi öt dollárba kerül. Régi házat vettek, itt- ott javításokra lesz szükség, amire számíthatunk havi öt dollárt. Eddig lakást béreltek, nem kellett vízért fizetni, amiért most havi 2—3 dollárt fognak fizetni. Akit ez a tárgy érdekel, adja össze ezeket a számokat és rájön, hogy a kis családnak havi 158 dollárjába kerül az a- luxus, hogy a saját házában lakik. A “saját ház” persze csak képletes kifejezés, mert a ház csak akkor lesz a vevőé, amikor kifizette a két tartozást. Addig a valóságban a kölcsönző intézeteké a ház. Hogy a kép még szomorúbb legyen, meg kell azt is említenem, hogy a 158 dolláron felül is leszftincs többé meleg étel (Folytatás a 4-ik oldalról) nyugdijaikból. De sietek megállapítani, hogy nem azért, mintha a pénz nem lenne pénz, vagy a gesztus, hogy mégis nyugdijat kapunk, nem lenne szép, nemes, dicséretre méltó. Hanem azért, mert semmi sincsen megszervezve az öregek kóláik Orvosságra majd mindünknek szükségünk van, de a patikában elriasztóan drága árakat számítanak, különösen nekünk, öregeknek. Ugyanígy nincsen megszervezve az olcsó és egészséges ellátás problémája sem. A pénz elpocsé^^ódik s a szegény öreg nyugdíjas elpusztul a hiányos, rossz táplálkozás miatt, a nagy bőség közepette... Morfondirozás közben mégis csak összeszedek egy kis zöldségfélét, holmi sárgarépát, okrát, némi vajat, egy tartály tejet, de már húst nem merek venni, nem tudom elkészíteni; a múltkor is elrontottam, ki kellett dobnom. — Hanem ami biztos, az biztos, veszek ebből a szépen csomagolt felvágottból, — állapítom meg örömmel. — Igaz, hogy hentesáru és nem nekem való, de tartalmából Ítélve mégse lehet rossz. Mi is van benne? Nézzük csak: vér, nyelv, só (biztosan csak kicsi só van benne) és valami monoso- dium glutamate (ez biztosan jó lehet, ha beleteszik) no meg egy pirinkó benzoate of soda, (hogy szállítás alatt meg ne romoljon). Ezt biztonság kedvééiá viszem haza. Hátha tulfőzöm, vagy elrontom a főzeléket is, akkor legalább megint szendvicset vacsorázhatom. Hát jó, Amerikában úgyis a szendvics a nemzeti eledel. S a szendvicsnek is vannak ágazatai. A legnépszerűbb a hamburger, vagyis a kettészelt zsemle között, egy darab kisütött vagdalt hús. A másik primadonna a forró kutya, vagyis a hosszúkás zsemlyébe beillesztett mustáros virsli. Sajnos, mint kinevezett nyugdíjas öreg, egyiket sem ehetem, mindkettő a fiatalság mannája és főoszlopai az amerikai vendéglősiparnak, sok százmilliós forgalommal évente. Érdekes, hogy a vendéglőiparban is csak az ilyen gyors forgalmú kevés hozzáértést kívánó étkeket favorizálják. Amihez kevés ember és kevés babra kell. Hiába kísérleteznek a laboratóriumok, hiába derítik ki melyik a jó táplálék, hogyan kell kiegyensúlyozni a menüt, a vendéglők nem hallgatnak reájuk, ők csak a gyors pénz után mennek, unalomig ismétlik egyforma, színtelen, íztelen, gusztustalan gyári étlapjaikat, amik még csak hevenyészett emberi takarmánynak is alig jók, mert pont a, tápanyag hiányzik belőlük. Hiszen ha valami terv mozgatná őket. Akkor nem lenne minden sarkon ugyanolyan kávémérés, vagy hamburger stand; akkor az egyik sarkon ott Thursday, December 3, 195Í nek kiadások. Úgy hallottam, hogy a házra hé év előtt tettek uj tetőzetet, ami azt jelenti, hog; 3—4 év múlva uj -tetőzetre lesz szükség. Enne az ára kb. 180 dollár lesz. Valamikor a jövőbe át kell megint esni a szil-vizsgálaton is és ha szí rencséjük lesz, mondjuk nekik is “csak” 260 do lárba fog kerülni, — mint nekünk került. Ezekről a kiadásokról a családfőnek előre ke gondoskodni és a havi 158 dolláron felül mindé hónapban 10—15 dollárt félretenni, hogy megh gyen a pénz, amikorra kell. Ha nem lesz mej az uj tetőzetet és a szu-kolónia eltávolítását h telre, adósságra kell majd megcsináltatnia, an további havi részletfizetést és esetleg 10—15 szí zalékos kamatot fog jelenteni. Ha ezekhez a kiadásokhoz ujamerikás bari tunk hozzáadja a havonkinti gáz, villany és teli fon diját, akkor meglátja, hogy a kis pénzzel vé sárolt “saját ház” nem olcsó, hanem néha nagyo is drága mulatság. Az egyetlen “vigasz”, hog az első és második kölcsönre fizetendő összege kamatok levonása után fennmaradó része az adói ság törlesztésére megy és — ha az uj tulajdono addig életben marad, — valamikor a távoli jöví ben majd elérkezik a várva várt nap, amikor a adósságok kifizetése után valóban övé lesz a há: Mindebből levonhatjuk a tanulságot: ebben társadalmi rendszerben mesterségesen magasa tartott árakat fizetünk élelmiszerekért és beteg ség esetén kisajtolják az áldozat utolsó dollái jait. Ha lakbért fizetünk, a háztulajdonos ingái lanát fizetjük ki és ha kevés pénzzel házat vi szünk, a kölcsönző intézeteknek fizetünk maga kamatot. . . így vagy úgy: drágán lakunk, drágá kosztolunk és a betegség olyan luxus, amelyi csak a jól kereső, egészséges ember engedhet me magának! találnánk a főzelékkonyhát, ahol egészséges mi leg zöldségféléket árulnának; a másik sarkon tejes konyhát, ahol tejjel és tejtermékkel ki szitett ételek sokaságát készintenék; s végül a2 után a huskonvhákat, ahol az olcsóbb fajta hí sós ételek között lehetne válogatni. De talán mé vendéglők sem kellenének, hogy jobb étkezéshe lehessen juttatni a százezreket milliókat. Hisze vannak ma már mozgókonyhák, amikkel mele ételt, melegen lehet eljuttatni a fogyasztóim Alig is kell törődni az Ízlések különbzőségévt az ilyen étkező kocsiknál. Az egészséges, tiszt ételeket elég megfőzni, az Ízesítésről a fogyaszt már saját Ínye szerint gondoskodhat. Nem paprika a fontos, hanem az eledel. Most már készen vagyok a bevásárlással, ti hát indulok haza. Megint nagy csomagot cipelel hiszen pár kiló krumplit, hagymát, egy tucat o cső narancsot, féltucat grapefruit-ot is hazav szék, mert ezekből “sale” van. Megint van mi cipelnem, megint fel fog menni a vérnyomásom . . . No de sebaj... A fődolog, hogy megint mej próbálok meleg ételt főzni vacsorára. . . Ha mi gint nem sikerül, úgy ahogy tegnap és tegnap előtt sem sikerült, akkor újra csak szendvicse fogok vacsorázni, mint tegnap is és tegnapelőtt i; Mert hát nehezen tudok belenyugodni abb; hogy nincs többé meleg étel... Legalább is a ilyen magamfajta magányos öreg nyugdíjas szí mára már nincsen. .. Jól van ez igv? — kérdezem önöktől. P. T. (A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Tudtunkkí Magyarországon már évek előtt bevezették a olcsó közös konyha étkezéseket és a magyar hé ziasszonyok is kapva kaptak a változatos, égés: séges házhoz szállított ételeken. A gyárakba* üzemekben pedig ízletesen készített meleg ételi két tálalnak ebédidőben. A magyar nép sohaser tudott áttérni a szendvics-kosztra. Tudtunkka a kormányzat első intézkedéseihez tartozott jó, olcsó és tápláló étkezés meghonosítása az oi szág minden részében.) A legparányibb izzólámpa A General Telephone & Electronic Corporatio egy alvállalata, a Sylvania Lighting Products b< jelentette, hogy futószalagon olyan parányi izzi lámpát termelnek, amely egy stoppolótü fokán1! átfér. A mikrominiatür lámpát tranzisztorizá áramkörü lövegeknél, kalkuláló gépeknél és elel ironikus szerkezeteknél használják. O. Howái Biggs, Sylvania mérnöki és kutató osztályáná aligazgatója azt mondta, hogy a technika fejk dése, amely a piciny izzólámpa tömegtermelési lehetővé tette, fontos lépés a mikrominiatür fi lyamat előrehaladásában.
