Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-03 / 49. szám
Jiursday, December 3, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 (II.—7) — Maga ? Munkás ? — Igen, kérem. — Honnan vette a fegyverét? — Osztogatták a Ligetben fünek-fának. Egyet kezembe nyomtak, hát elhoztam. Teherautókul adogatták, gondoltam, ha mindenki fegyver tán kapkod, jobb az én munkáskezemben, mint z ördög tudja kiében. Nem nézték ott, hogy kidnek, nagynak adják. Ha egyszer igy fordult a ■>r, mondtam magamban, eredj Vendel, te vedd í, ne olyan, akinek esze sincs hozzá, és arra for- ittatják vele, akire nem kéne. . . — készséges 5beszédüséggel ömlött belőle a szó. Gulyás köz- svágott: — Honnan jöttek a teherautók? — Nem tudom. Amikor én odamentem, tolong- ik már körülöttük sokan. Ugv beszélték ott, ogy valamelyik katonai raktárból hozták. Bizto- m igy van, mert kincstári fegyveres ládákból :edték elő. . . — Honnan tudja, hogy kincstári ládák voltak? — Én is voltam katona — vont vállat a kar- dyorru önérzetesen. Kissé duzzadt orra úgy ug- ilt beszéd közben, mint a nyulé, amikor szagiánk. Gulyás a háta mögé nyúlt, s a falhoz tá- lasztott karabélyt az ölébe emelte. — Ilyen fegyvert rég nem használnak a hadse- gben. Lovassági karabély — mondta, lassan ,gva minden szót. — Nagyon olajos. A bajonet- ket is réges-rég beolvasztották már... — és a írvalyorrura pillantott: — Mióta munkás mai? — Hogyhogy mióta? Munkás vagyok. Nem érni. . .-— Úgy, hogy mióta dolgozik üzemben ? A karvalyom! arcára szégyenlős mosoly finto- dott: — Negyvenkilencben mentem a Mávagba, s az- a egyhuzamban dolgozom ott. Sztahanovista va- rok, a szakma kiváló dolgozója. . . — Mit csinált negyvenkilenc előtt? — Dolgoztam. — Hol? — A Térképészeti Intézetnél. — Az a hadsereghez tartozott, ugye? — Hadiüzem volt. — A háború alatt hol szolgált? — Műszakiaknál. — Hol? — Pesten. — Hol? —A Térképészeti Intézetben volt egy őrszázad, inak a tagja voltam, az Intézetben megszeret- k, azért is maradtam ott, a háború után. . . — Rendfokozata? — Tartalékos honvéd — mondta kissé cinikus osollyal a karvalyom.!. Kajánkodó képe felin- relte Gulyást, az asztalra csapott és találomra vágta: — Nem azt kérdeztem, hogy most mi a rendfo- •zata! Mielőtt lefokozták, mi volt ? A karvalyom! feje megrebbent, szippantott, int akit orron vágtak. A kaján fintor lehervadt arcáról: — Százados voltam, kérem. . . — Egy pillanatmegakadt, a lába elé nézett, azután a hadnagy cára ugrott a tekintete, kapkodva hadarta: — ! azóta munkásként dolgozom, és munkás lettem vül-belül. . . Hiszen láthatja, most is az a ruha n rajtam, amiben dolgoztam. Haza sem meni eddig. Megtudtam, hogy lesz ez a tüntetés, inka után egyenesen odamentem. Ez csak nem n?. .. — A fegyvert minek szerezte? — Mondtam, kérem. Osztogatták ott kicsiny- k, nagynak. Én is elvettem ezt a mordályt. Ne teszünk itt, kérem. Amikor lelkiismeretlen eleik gyerekeknek adnak fegyvert. . . Azt gondolni, hogy inkább legyen az én munkáskezemben, int valamelyik felelőtlen suhancéban. — Úgy munkás maga —- vetette közbe Gulyás . ahogy én római pápa... A karvalyom! égnek emelte a szemét, s fejét jválta: — Kár, hogy nem hisz nekem, hadnagy elvtárs. Én, amikor levetettem az egyenruhát, munkás lettem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem sajnáltam odahagyni a hadsereget. Nagyon sajnáltam. De aztán megtaláltam a számításom a munkában. Sztahanovista lettem, kérem. Jól megfizetnek és meg is becsülnek. Nem volt énnekem semmi bajom a népi demokráciával. Tisztességes megélhetést akartam, és azt meg is kaptam . . . Soha nem volt dolgom a rendőrséggel, még kevésbé az államvédelmi hatósággal... Én békében hagytam az államot, az állam is békében hagyott engem. Én kispolgári származású vagyok, és mint ilyen kerültem a munkásosztály soraiba. Az a fajta vagyok, akiről, ha szabad igy kifejeznem, Sztálin úgy nyilatkozott, hogy idővel hozzáidomul az osztályhoz, amelyikbe. . . hát került .. . ugye.. . Az őrszoba tele volt katonákkal. Kamuthy Vendeltől jobbra, a sarokból a századparancsnok figyelte a kihallgatást. Gulyás nem vett tudomást ottlétükről. Szemét nem tudta elfordítani a szimatolva ugrándozó karvalyorról. Kamuthy nem állta fürkésző tekintetét, maga elég pislogott, a padlóra, és hebegve abbahagyta mondókáját. Gulyás fölemelkedett székéről, áthajolt az Íróasztal fölött és öklével a még mindig mozgó orrára sújtott. A fogoly megtántorodott, orra elé kapta tenyerét. Gulyás nyugodtan nézte. Amint megállapodott a talpán, kissé mekegő hangon hadarta: — Kérem, én dolgozó polgár vagyok. Megkövetelem, hogy a törvényesség betartása mellett folytassák le a vizsgálatot ellenem. Ha bűnös vagyok, tessék, meg lehet büntetni. De a verés ellen tiltakozom, igenis tiltakozom. Ezeknek a sztálinista módszereknek a kora lejárt. Követelem, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvbe vegyék be tiltakozásomat a hadnagy elvtárs eljárása ellen. . . Jogállamban vagyunk... Gulyás megkerülte az asztalt, Kamuthy elé állt. A fogoly riadt szemmel nézett rá, lassan leeresztette tenyerét az orra elől. Gulyás hangja ki mért, hideg volt: — Jól megtanultad a jogaidat. De a törvényesség addig vonatkozik rád, amig nem csinálsz törvénytelenséget, százados ur, kérlek. Azután már ütünk... Visszakézből szájon vágta és az arcába köpött, pontosan a szeme közé, a karvalyorr nyergébe, aztán kiment a szobából. A folyosón megállt. Az ajtó kinyílt, valaki a háta mögé lépett, vállára tette a kezét. A századparancsnok állt mögötte. — Igaza van ennek az embernek, Gulyás. Nem lehet megütni. . . — Alázatos tiszteletem jeléül hajoljak meg előtte, hogy őszarházisága méltóztatott fegyvert fogni ellenünk? — Ne ragadtasd el magad, annyi az egész. . . — Túlságosan a kezünkre ragadt a kesztyű. . Amikor a “mauser” beszél, nincs többé agitáció! — Vállat vont. — Ha én kerülök az ő kezébe, már régen agyonlőtt volna. Itt Sztálint idézi, miután elment ledönteni a szobrát ?! ököl kell ennek. . . — morogta fojtott indulattal. A századparancsnok hangja hivatalosba hidegült : — Emlékezzék a szavamra — mondta, és nyug tatóan a hadnagy vállára tette a kezét, aztán csendesen visszavette, és halk sóhajjal elment. Gulyás nagyot nyelt, rosszaló csettintéssel bámult a főhadnagy után. Visszatért az őrszobába. A karvalyom! a szoba közepén állt és az orrát nyomkodta. Gulyás keresztülnézett rajta, az asztalhoz ment. “Hadd álldogáljon kicsit” — gondolta. Tárcsázott, csöngette a lakását sokáig. Nem vették fel a hallgatót. Szája megkeseredett. Délután beszélt a feleségével, s az asszony bejelentette, hogy este moziba megy. “Ha te szórakozhatsz külön... Elvégre egyenjogúság van. A gyereket majd a szüléidhez viszem addig, vagy anyádat hívom át hozzánk...” A hadnagy este ismét kereste, de a lakása nem felelt. “Csak nincs valami baja...” — Sóhajtott, pillantása Ka- müthyra tévedt. A fogoly vizeskék szemében ijedtség bujkált, aprókat szipákolt, két ujjával dörzsölte, nyomogatta orrát. Gulyás intett az egyik harcosnak, ‘ Vjg — Vigyék a pokolba ezt a varangyot... Ingerülten csapta helyére a kagylót. Halványkék fény derengett be az ablakon. Hajnalodott. • Vincze százados október huszonharmadikán déli két órától huszonnegyedikén hajnalig egyhuzam ban aludt. Ennek oka abban a négyliteres demi- zsonban rejlett, amelyet nem vitt fel Sasvári szobájába, gondolván, hogy az esküvői köszöntő egyből is kitelik. Ezért azután délben egy órakor búcsút mondott a hadtápfőnöki teendőknek és hazament. Csendes távozásáról csupán a mentőautó vezetője tudott, aki lakásáig kocsiztatta, majd a lépcsőn is föltámogatta. Vincze becsukta maga mögött az ajtót, bement a szobába, és az ágy szélére telepedett. Egyik csizmáját nagy erőlködéssel sikerült félig lecibálnia lábáról, de tobore mar nem futotta erejéből — végigdőlt az ágyon és szuszogni kezdett. Felesége meg sem próbálkozott vetkőztetési kísérletekkel. Békében hagvta, majd fölébred, akkor megkapja ami jár. Nem lehet kideríteni, hogy Vincze honnan sejtette meg felesége szándékát. Tény, hogy néhány szór felnyöszörgött álmában, s eldünnyögte: “Ked vesem, hagyd már abba, elég az én bajom anélkül is...” Ez az “anélkül is” a tábornoknál teendő kinos látogatásnak szólt. Vincze s-ázados nagyon jól tudta, hogy a tucatemberek csoportjába tartozik, és azt is tudomásul vette, hogy képtelen magasabb polcra emelkedni annál, amit elért. Életének tanulságait bizalmas baráti körben igy summázta: “Éppen csak egy lchosszal, de annyit biztosan lemaradok, s ez elég is a megvé- nülésemhez.” Az utóbbi években gyakran hivatkozott az öregségére, pedig nem volt oka panaszra. Ötvennyolcadik esztendejét fiatalosan taposta, és épp ez év tavaszán történt életében az első eset, hogy félrelépett a családi tűzhely melegétől. összeismerkedett az egyik ápolónővel. A sudártermetű, harmincöt körüli özvegy a lakására hivfa egv csésze kávéra. Vincze persze kapva kapott az alkalmon. Ebéd után a borbélyhoz szaladt, majd haza, átöltözni. Sok munkája volt akkoriban, mert a negyedévi pénzügyi zárás időpontja egybeesett valami rovancsolással. Meghívása hat órára szólt; ahogy átöltözött, a gyerekek dolgozóasztalához telepedett, aktatáskájából előszedett egy halom számlát, kiutalást és szorgalmasan böngészte a hosszú számoszlopokat, hogy az ösz- szeadás végén kézjegyével illesse a papirt. Lám, mégis van haszna az iskolák zsúfoltságának: a gyerekek délutáni tanítása nyugodt egyedüllétet biztosit otthonában. Pontban egynegyed hatkor összerakja papirosait, még egyszer lekefélte ruházatát, azután útra kelt és el is jutott az ajtóig, ro-r a-p-,hn-i megakadt. A zár nem nyílt ki. Egy ideig türelmesen próbálgatta kinyitni, majd öklével íitögetts az ajtót, dörömbölt, fogcsikorgatva feszegette a kulcsot, de a zár nem engedett, a kulcs nem mozdult, sem előre, sem hátra, és közben egyre múlt az idő. Nyolc óra körül a gyerekek szabadítottak ki rabságából. No, azokra is hullott az áldás az ajtón keresztül, hogy merre kuj- torognak tanítás után, amikor hét előtt vége az ói-.ínnV. s fogván tart a sarki iskolaépülettől egy óra hosszáig az ütjük hazafelé. A gyerekek megszeppenve hallgatták, de amikor lakatosért zavarta őket, az idősebbik belepislogott a zár nyílásába és v.gyorogva biztatta: — Apuka, kérem, nincs semmi baj, csak fordítva tetszett be’etenni a kulcsot. Öcsi járí én- nen igy, tegnap. Tessék gyengéden fölfelé tolni... De feszíteni nem szabad! Csak gyengén tolni, akkor visszaugrik egyenesbe, és ki lehet huzni. Úgy csinálta, és a büdös kölvöknek igaza lett. Sarkig tárta az ajtót, mint a ketrecéből szabadult oroszlán rohant el, de hölgyét már nem találta otthon. Másnap reggel rózsaszínű levélkét pillantott meg az asztalán. A borítékban fehér irkalapon ceruzával odavetett néhány szó állt.: “Ha leg közelebb eligérkezik valahová, előbb érdeklődje meg a feleségétől, vajon elengedi-e?” ...Mindezek alapján indokolt volt nyugtalan álma. Huszonnegyedikén hajnalban enyhe főfájásra ébredt. Eszébe jutott, hogy ma délelőtt —- 'főnökével együtt — a tábornokhoz hivatalos. Keserű szájízzel elmélkedett afölött, miszerint nem elég, hogy letolják, még be is kell menni és az. egész lelki mosdátáshoz jó képet vágni. Az a néhánytizezer forintos költségvetési megtakarítás, amely a hadtápszolgálati főnökség múlt negyedévi kiértékelésénél a jó példák között szerepelt, azért persze maradjon. De azt nem nézik, honnan spórol, csak minél többet. Illetve, ha mégis nézik, akkor megette a fene. Az a tábornok T T T T T T T T~T TTtTTTTTTTT TT T T ▼ T T T T T T T T ' j $Bikiós: AKNA M EZO-1 .A A Ai A tét* .4ii A A. dfo aAfc A A it> (
