Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-02 / 27. szám

AMERIKAI MAGYAR SZc Thursday, July 2, 1959 Munkásmozgalom 4 Költözik a gyár - viszi a munkásait A Chrysler automobil gyár Evansville, Ind.-ból St. Louisba költözteti üzemét. Az autómunkások szakszervezetével kötött munkaegyezmény egyik pontja biztosítja, hogy az üzem megtartja munkásait és az uj gyár felépítésének menete szerint, a munkások rangidősség alapján költöz­nek a gyár után: 300 munkás már átköltözött és a következő 2 hónapon belül még ezer munkás te­szi át lakóhelyét St. Louisba. Az uj gyár automatizálva lesz és kb. 1,500 munkással kevesebbre lesz szüksége. Azok a mun kások, akik igy kimaradtak végkielégítésre jogo­sultak. Vannak, akik élni fognak a nyugdíj jogo­sultságukkal is. A szakszervezet szerint ez az első alkalom, hogy egy költöző gyár majdnem egész személyze­tét magával viszi. Egy munkásbizottság ment előre terepszemlét tartani a munkások lakásel­helyezésének kérdésében. Statisztika a munkanélküliségről A Labor Department junius 10-én nyilvános­ságra hozott jelentése szerint április és május között 240,,000-el csökkent a munkanélküliek szá ma, amit arra az időpontra 3,400,000-ben állapí­tott meg. Eszerint tehát az összmunkásság 4.9 százaléka van munkanélkül. A kereső egyének száma májusban elérte a 66,016,000-et az országban. 1957 májusában ez a szám 67, 221,000 és az azelőtti évben 65,178.000 volt, mondja a jelentés. A gyári munkás átlagos heti keresetét 90.32 dollárban állapítja meg. 190 dolár egy évi élelmezésre Vajon miért volt szükség arra, hogy a Colum- bia-egyetem közgazdásza, George Stigler kidol­gozzon egy: étrendet ,amely egy személynek egy évre csupán 100 dollárjába fog kerülni? Egy miami-i olvasónk volt oly kedves és beküldte ne­künk a “Miami Herald”-ban megjelent cikket, amely ezt a menüt közhírré tette. Tessék: 370 font gabonaliszt, 57 kanna sűrített tej, 111 font káposzta, 25 font spenót és 285 font száraz bab. Micsoda választék! Hogyan osztaná ezt be Mr. Stigler az év min­den napjára? Hát jutna egy napra kb. 1 font ga- bónaliszt, háromnegyed font bab, egyharmad font káposzta, egyhatod rész kanna konzervált tej és egv csipetnyi spenót. Még a “Miami Herald” is elborzad tőle. “De” — teszi hozzá — “a föld minden részén milliók ennél is rosszabbul étkeznek, nincs 100 dollár­juk, amit évente ételre költhetnének”. Az érde­mes közgazdász szívességet tett nekünk, mert most már tudjuk, hogy mennyi mindenért tarto­zunk hálával, lelkesedik a floridai újság. Vajon hány amerikainak nincs 100 dollárja egy évi élelmiszerre? A közgazdásznak nem nagy fá­radságába kerülne kikutatni. Vagy talán Mr. Stigler többünket ilyen dúskáló jövőre akar elő­készíteni? Bányászok föld alatti sztrájkja a megélhetés biztosításáért A clackmannanshire-i Devon szénbánya 66 skót bányásza tartott földalatti sztrájkot, hogy meg­védje megélhetését és családja jövőjét. A bányá­szok kijelentették: a föld alatt maradnak mind­addig, mígnem vonják vissza a bánya bezárásáról szóló határozatot. A Devon szénbánya egyike annak a húsz bá­nyának, amelyet az országos szénhivatal “gazda­sági” okok miatt be akar zárni. A bányákat októ­berben kezdik leállítani és ezzel bányászok ezrei vesztik el megélhetésüket. Amikor a föld alatti sztrájk hire elterjedt, a környék hét másik bányájából háromezer bányász lépett szimpátiasztrájkba. A bányászok levonul­tak a Devon szénbányához és szolidaritásüzene­teket küldtek le a sztráj kólóknak. New Jerseyben befejezték a sztrájkot A Public Service Electric & Gas Co. 5,400 mun­kása máj. 14. óta fennálló sztrájkja a múlt héten befejezést nyert, amikor 2,071 szavazattal 1,581 ellenében a munkások elfogadták a szakszerve­zet és a munkáltató között létrejött egyezményt. Az egyezmény 5 és egynyolcad százalékos bér­emelést ad a villanyhuzalokat építő és rendben- tartó munkások számára. Azonkívül jóléti jutta­tásokat és az állomásközti közlekedés költségé­nek visszatérítését kapják. A sztrájk folyamán számos összeütközés volt a sztrájkolok és a munkája elvégzésére kiren­déit felügyelő személyzet között. N A deportáltak nyugdíj jogairól A Legfelsőbb Bíróság elfogadta meghallgatás­ra és döntésre azt a kérdést, hogy egy deportált kommunistának van-e joga társadalmi biztosítás­hoz az ország errevonatkozó törvénye alapján. A kormány nyújtotta be a fellebbezést Edward A. Tamm kerületi biró határozata ellen. A biró 1956-ban a kommunizmussal vádolt s Bulgáriába deportált Ephram Nestor ügyében azt a határo­zatot hozta, hogy Nestornak “szerzett joga” van ahhoz, hogy havi 55.60 dolláros társadalmi bizto­sítását (öregségi nyugdiját) folytatólagosan meg kaphassa. Alkotmányellenesnek minősítette a kongresszus 1956-ban hozott rendeletét, amely a deportáltaknak megszünteti a járandóság kifize­tését, holott azok is éveken keresztül befizették a járulékot az alapba. Az októberben kezdődő ülésszakon kerül sor a kérdés megvitatására. Az amerikai “szabad” iskolarendszer Iskolarendszerünk elégtelensége közvita tárgya lett, különösen amióta váratlanul ránkszakadt a magasfoku szovjet művelődésből eredő teljesít­mények hihetetlen eredménye: a sputnik. Legújabban a National Education Association hozott nyilvánosságra iskolarendszerünkkel kap­csolatos statisztikai adatokat, remélve, hogy a kongresszus ettől ráébred kötelességének tuda­tára és tesz valamit az ügyben. A számok azt mu­tatják, hogy 25, sőt 50 évvel ezelőtt az adópénz­nek sokkal nagyobb arányát fordítottuk közmű­velődésre, mint mostan. Pl. 1902-ben az adók 17 százalékát, 1932-ben 25 százalékát költöttük is­kolákra. Ma azonban csak'12 százalékát kapják az iskolák állami és szövetségi adópénzekből. A szövetségi pénztár- minden adóba fizetett 4 dollár után majdnem hármat kap, de az általános iskolák fenntartására csupán 4 százalékot költ. A kiadások 96 százalékát helyi és állami hatóságok fedezik. A számítások szerint a következő évtizedben az iskolák kiadásai 100 százalékkal fognak nőni. A kiilönbözetet helyi hatóságok nem fogják tud­ni fedezni főleg azért, mert adósságuk 1948 óta 182 százalékkal növekedett. Közben az államok különböző adóelengedésekkel csalogatják maguk­hoz az ipari vállalatokat. Ha tehát a szövetségi kormány nem vállal magára nagyobb Vészt az is­kolafenntartás költségeiből, akkor a kis adófize­tőkre a következő megterheltetések várnak: Egyes helységekben az ingatlan adót 50-től 90 százalékig fel fogják emelni. A fogyasztási adót 2-től 4 százalékig és a ci­garetta adót 4-től "8 százalékig fogják egyes álla­mokban emelni. A Ntl. Education Ass’n rámutat arra, hogy az Egyesült Államok elég gazdag ahhoz, hogy többet tudjon költeni iskolákra. A nemzeti bevétel 1948 óta 63 százalékkal növekedett, az országos ter­melés értéke 440 billió dollár, ami 70 százalékos emelkedés 1948 óta. Arra is rámutat, hogy meny­nyit költött az amerikai nép azóta autókra, ital­ra, dohányra, kozmetikára és szórakozásra és ezt szembeállítja az iskolákra költött aránytalan ősz- szeggel. Azt nem említette, hogy újabb háborús ké­szülődésre mennyit költöttünk 1948 óta és hogy a 78 billió dollár, amit ezen idő alatt az iskolák­ra költöttünk, hogyan aránylik azzal az égbeki­áltó költekezéssel, amit bombákra, bombázókra, uj fegyverekkel való kísérletezésre, azok készíté­sére s a háborús szellem élesítésére költöttünk__ a fejlettebb és szebb jövőnk érdekében. A kórházi sztrájk eredményei és tanulságai New York város legkizsákmányoltabb népréte­ge, a néger és portorikói kórházi munkások pél- dátmutató elszántsággal és kitartással 46 napig sztrájkoltak jogaikért, jobb fzietésért és munka- viszonyokért. Bankok és ipari monopóliumok munkásellenes vezetői által kontrollált kórházi vezetőség ellen vették fel a harcot, akik legádá­zabb ellenségei a szakszervezeteknek. De a sztráj­kolok összetartása és a közhangulat nyomása bi­zonyos engedmények megadására kényszerítette őket és az igy létrejött egyezményt a munkások elfogadták, teljes tudatában annak, hogy ez csak részleges eredmény, amely azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a jövőben teljes jogaikat meg­nyerjék. Ez a sztrájk tanulságul szolgál a néger és por- torikói munkások többi rétegeinek is arra, hogy szervezett összefogással harcolni lehet a faji ki­zsákmányolás ellen. Mit biztosit az egyezmény? Elsősorban a munkások megkapják a jelenleg érvényben levő törvényes minimális 1 dollár óra­bért és akinél ez 2 dollár fizetésemelésnél keve­sebbet tesz ki, az heti 2 dollár emelést kap. A 40 órán felüli munkáért másfélszeres túlórái bérská­lát kapnak a munkások. A kórházvezetőség nem adott hivatalos elisme­rést a szakszervezetnek, de az egyezmény szerint nem gátolhatja a munkások szakszervezetbe való tartozását. 12 tagú adminisztrációs bizottságot állítanak fel a munkások osztályozása, rangidőssége, eset­leges ünnepi munkaszünet, vakáció, betegszabad­ság és biztosítás megállapítására. A bizottság hat tagját a kórházak vezetősége, hatot egy fő­bíró fog kinevezni. Minden évben revízió alá veszi a munkások és kórházak között fenálló munka- viszonyt és errevonatkozó ajánlatokat tehet a kórházaknak. A szakszervezet képviselheti a mun kásokat ezen bizottság előtt. Úgyszintén képvi­selheti a munkásokat a panaszbizottság előtt is. A kórházak a sztrájkolókat visszahelyezik mun kaköriikbe a lehető legrövidebb időn bellii, kivéve azokat, “akik erőszakot követtek el”. Az egyez­tető bizottság dönt az “erőszak” vádja kérdésé­ben. A szakszervezet által elfogadásra ajánlott egyezménynek tehát hiányossága van, de a körül­ményeket mérlegelve a sztrájkvezetőség úgy ta­lálta, hogy a megnyert kedvezmények kezdeti előnyökkel bírnak a további szervezeti munkára. A szakszervezet tovább is sztrájksegélyt nyújt a munkásoknak, amig valamennyit vissza nem he­lyezik. A sztrájkolok lelkes hangulatban könyvelték el a sztrájk eredményeit, amikor az egyezmény el­fogadását egyhangúan megszavazták. Mint szak- szervezeti tagok mennek vissza munkahelyükre, felemelt fejjel ,annak tudatában, hogy már van védelmezőjük a határtalan kizsákmányolásuk ellen. William Z. Foster felmentést kér William Z. Foster, az amerikai kommunista párt korelnöke beadványt intézett a szövetséges bírósághoz, hogy a 11 év óta ellene fennálló váda­kat ejtse el a kormány. Ellenkező esetben enge­délyt kért arra, hogy a bíróságnál levő óvadéka megnagyobbitásával elmehessen a Szovjetunióba gyógykezelésre. Foster pár éve féloldali bénulást szenvedett. 1948-ban a Smith-törvény alapján illették váddal a többi kommunista vezetőkkel együtt, de aktiv szívbaja miatt ügye tárgyalását elhalasztották. Gregory F. Nooman szövetségi biró még nem ho­zott határozatot Foster beadványára. TIZENKÉT ország építőművészei vesznek részt a Moszkva délnyugati kerületében épülő kísérleti lakónegyed tervezésében. Ez a kísérleti telep be­mutatja majd a Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok épitőmiivészetének legújabb vívmá­nyait. • AKI SZIV-ESSÉGET TETT, hallgasson róla. Hagyja, hogy az beszélje el, akinek a szívességet tette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom