Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-02 / 27. szám
Thursday, July 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A puhaszén vidék tragédiája Gyarmatokhoz hasonló viszonyokról, éhesen nyomorgó bányászcsaládokról, hatóságok nemtörődömségéről irt jelentést a “THE NATION” két levelezője személyes helyszíni szemléje alapján. “Hazám... hozzád száll dalom, Szabadságnak édes földje...” (My country 'tis of thee...) éneklik a borzas és mezítlábas gyerekek a látogatók tiszteletére Charleston, W. Virginiától nem messze levő Kellys Creek bánya vidék fehérre meszelt iskolájában. A gyerekek nagyszülei 1912 és-1921 között még véres harcot folytattak szak- szervezetükért, hogy mint bányászok emberséges életet élhessenek, de szüleik már a “feleslegesek”- hez tartoznak, akiknek helyét és munkáját gépekkel helyettesítették a bányákban. Életüket a kormány élelmiszerfeleslegéből kikerült és a jóléti szervezetek kelletlenül kiosztott adományaiból tengetik. A gazdag város közelében levő iskolában nem adnak a gyerekeknek meleg ebédet. A koros tanítónő — akit már egyszer nyugdíjaztak, de újból visszahívtak, mert senki más nem volt hajlandó ezt az iskolát vállalni — maga vásárol kenyeret és “peanut butter”-t, hogy egy-egy szendvicset készítsen azoknak a gyerekeknek, akik üres kézzel jönnek az iskolába. “Hányán vagytok, kiknek az apja dolgozik ?” kérdi. A 30 gyerek közül 13 emelte fel a kezét. “Annyit nélkülöznek. . . mégis olvan jók és csendesek”, sóhajtozik, pedig tudhatná, hogy üres gyomorral hancurozni sem lehet. (Az Associated Press jelenti, hogy a szenátus mezőgazdasági bizottságának tudomására jutott, hogy Harlan County, Kentucky-ban az iskolák meleg ebéd ellátását abbahagyták, mert a munkanélküli bányászok gyermekei nem tudták az érte járó napi 10 centet megfizetni.) Éhesek a bányászok Az. Appalachian hegyláncolat 9 déli államon átvonuló magaslatai között elterülő mélyedéseket nevezik Kelly’s Creek-nek, mely 257 járást foglal magában és kb. 8 millió lakosa van. Maryland, W. Virginia, Kentucky, Virginia, N. Carolina, Tennessee, S. Carolina, Georgia és Alabama államokat érinti. A terület bámulatos keveréke a változásnak és maradiságnak, a kezdetlegességnek és a haladásnak. Hol található még olyan ellentét, mint évszázados népi hagyományok gyakorlása és atom-reaktor; magvetés a holdvilágnál és tudományos mezőgazdaság; az istenküldte vizözön- ben való hit, amely kipusztitja a bűnösöket, mint Noah idejében és a Tennessee Valley Administration; az eredeti telepesek kezdeti kemény egyéni törekvésére fektetett hangsúly és a köz jótékonyságra szorultakkal túlterhelt nyilvántartás között. E terület bányászai nem először szenvedik a munkanélküliség nyomorát. “Máskor rossz időkben legalább olcsó volt minden”, mondja a 87 éves W. I.. Hudnall, volt bányász. “A nagy depresszióban (1930-as) 3 dollárért kaphattunk egy zsák lisztet, ma 16-ba kerül. Ha nem volna a nyugdijam, nem tudom mi történne velem. Most még rosszabb, mint Cleveland (elnök) idejében volt.” “Akármelyik völgybe megy, éhes, munkanélküli embereket fog találni”, figyelmeztet George R. Cook Jr., akinek az 1,500 lakosú Cedar Grove-ban van temetkezési vállalata. Az utcát takarító féltucat emberre mutat: “Ezek viz-adójukat dolgozzák le a hatóságnak. Itt már nincs kiút. Itt csak szénbánya van, de ezek lezárnak és elbocsátják a bányászokat. A helyzet rosszabb, az emberek többet szenvednek, mint azt bárki elképzelhetné, különösen az, akinek állása van. Valami változásnak történnie kell, de hamarosan.” A déli Appalachian kopár völgyeit sáros ösvények és hepe-hupás burkolt utak kötik össze a külvilággal. Az utak mentén rozoga, festéket nem látott kunyhók, rozsda-ette olaj- és gázkutak, dü- ledező széncsillék láthatók. A patak rothadó sze- 1 métrakásokon és elhajított gumikerekek halmazán keresztül kanyarog. A hegyoldal csak tavasz- szal ölt magára sok szint ironikus hátteret alkotva Kelly Creek nyomorának. A vidék a szegénység bélyegét hordja magán. 1949-ben a hegyvidék kétharmadában a családok 60 százalékának 2,000 dollárnál alacsonyabb évi keresete volt. Farmerek átlagosan 500 dollárnál kevesebbet kerestek évente. A munkanélküliség West Virginiában ez évben 15 százalékra emelkedett és az állam egy hatoda, 300,000 ember a kormány élelmiszer feleslegére van utalva. Ezt “Mollygrub”-nak hívják bányásznyelven. A munkanélküli biztosítást hegyi észjárással “hinta- szék-pénz”-nek nevezik, de legtöbbje már felhasználta a járandóságát. Az egyik üzlet pultján karton doboz áll ezzel a felírással: “Élelmiszer adomány Molly Workman részére”. Molly idős asszony, háromszobás kunyhóban él lányával és 5 unokájával. A falakat vallásos képek diszitik, melyeket kalendáriumokból vágtak ki. Az ágyon piszkos ruhákba bu- gyolált csecsemő fekszik, Amikor sirt, a homloA fenti kép a következő aláírással jelent meg a “U. S. News & World Report” jun. 15-i számában: Orville Sturgill, sztrájk következtében munkanélkülivé vált szénbányász, nagyon dühös lett, amikor a “Pravda” ezt képet közölte. Háza, felesége és 9 gyermeke közül 5 van a képen. — A ‘Pravda” célzott arra, hogy a család lassú éhhalálban szenved. Sturgill tagadta. “Élelmiszer dolgában elég jól állunk. Eszünk néha húst, néha csirkét, krumplit, babot, gyümölcsöt, főzeléket, amit mi termelünk, vagy vásárolunk. A gyerekeknek cipőjük is van. Nemsokára egy uj négyszobás házba költözünk”. — “Inkább szabad emberként élek itt, ha éhen halok is, mint lennék billiomos kommunista Oroszországban, idézi a folyóirat Mr. Sturgill-t. kán természetellenesen dudorodtak ki csontjai, megnyúlt, keskeny arcán feszült a bőr. “Ennek a háznak ennivalóra van szüksége”, mondotta az öregasszony. Ezt mondta a helység papja is, Rev. Ralph Keenan, aki egy kis gazolin állomást is kezel. “Ennél már nem lehet rosszabb. A jóléti adományok mellett is éheznek az emberek. Ha nem teszünk valamit, akkor rablásra kényszerítjük őket”, mondotta. A szénvidéken a bűnözés emelkedett. Charles- ton-ban hat hónap alatt 1,500 parkoló órát raboltak ki. A kormány fináncai a vidék hagyományos “szabad vállalkozását” a szeszfőzést és árusítását üldözik. W. Virginia fogházában 200 olyan fogoly van, akik jogosultak a szabadlábrahelyezés- re, de ennek egyik főfeltételét,a munkába való elhelyezkedést nem tudják teljesíteni, mert nincs munkaalkalom. Mire vezethető vissza ezen országrész ilyen arányú elszegényedése? Hozzájárult ehhez az elavult módszerü mezőgazda ság, az erdők kiirtása, a magas szülési arány, a szénbányászat gépesítése, a szénhasználat csökkenése, az önző politikai vezetők rövidlátása és az ipari munkaalkalmak hiánya. A lakosság növekedésének arányával fogyott a munkaalkalom. Egyedül a szénbányákban 1950 óta 50 százalékkal csökkent a munkások száma. W. Virginiában, mely az ország legnagyobb puhaszéntermelő vidéke 1948-ban 125,000 bányász volt, ma alig van 47,000 bányász. És nincs más elhelyezkedési alkalom a kiesett bányászok részére. S bár nyersanyag gadagságban W. Virginia az országban a 15-ik helyet foglalja el, egyéni jövedelemben a 38-ik helyen áll. Mint egy kis gyarmat az országon belül, nyersanyagkészletét más államok cégei máshova viszik feldolgozásra és igy a terület elesik az ebből származható adójövedelemtől, amely utak, iskolák építését szolgálná. Vándorbot a kezükben Az utolsó évtizedben 800,000 hegyi lakos 'került az országutakra másutt keresni szerencsét. Legtöbben északra vándoroltak, de sokan a déli nagyvárosokba mentek. A vándorlás a 2-ik világháború idején kezdődött még amikor könnyű volt a háborús termelésben elhelyezkedni. A városokban ezek a viszamaradt déli táj szólást beszélő, eltérően viselkedő hegyi lakók visszatetszést szültek. Elnevezték őket “hillbilly”- nek. (Hegyi kecske.) És bár fehérek és protestánsok, gyökeres amerikaiak voltak, mégis úgy kizsákmányolták és lenézték őket és olyan előítélettel voltak velük szemben, mint amit más idegen születésüekkel szemben éreztetnek, ‘bennszülöttek’’’. Valójában a hegyi lakók és az egész visszamaradt terület, ahol laknak a leggazdagabb kapitalista ország tervszerűtlen gazdálkodásának áldozata, mint minden sok más jelenség is. Elhanyagolt iskolarendszere, egészségügyi viszonyai, lakásellátása, alacsony kereseti lehetősége olyan polgárt termelt ki, aki nem tudja felmérni saját lehetőségeit a 20-ik században. De ezt csak akkor veszi tudomásul, amikor elkerül egy ipari központba, melynek életébe nem tud beilleszkedni és megterheli a város már amugyis túlterhelt szociális problémáit. A munkanélküliség gyakran visszakergeti az elhagyott széntelepre, ahol szintén közadományon nyomorog. “Vizsgálatokkal” próbálnak segíteni Gazdasági szakértők azt állítják, hogy a hegyi lakók vándorlása akkor is folytatódna, ha iparosítanák a területet. A gépesítés által a munkából kiesett sok bányászt és földmunkást az uj iparok sem tudnák felszippantani. De a szóban- forgó iparok még csak gondolatban vannak meg, olyanformán, hogy a szövetségi kormánynak, a külföldi visszamaradt országoknak küldött segítséghez hasonlóan, a déli Appalachian területet is segélyben kellene részesítenie. A tavalyi kongresszusi ülésszak tett némi kísérletet erre, — anyagi segélyt adni ipari építkezésre — de Eisenhower az errevonatkozó javaslatot megvétózta. Douglas, illinoisi dem. szenátor újból javaslatot nyújtott be, mely 390 millió dollárt juttatna szenvedő kerületek ipari megsegé- lyezésére. Ezzel szemben Eisenhower csak 53 millió dollárt javasolt. Az Apalachian terület olyan siralmas állapotban van, hogy felépítésére és lakói nyomorának enyhítésére sokkal szélesebbkörü és alaposabb tervek kidolgozására és kivitelezésére van szükség, mint néhány ipari egység felépítésére, amely csak arra adna alkalmat a gyárosoknak, hogy a terület visszamaradottságát a saját előnyükre használják ki. Kentuckyban a gazdasági hivatal helyi szociológusok segítségével átfogó tervet dolgozott ki arra, hogy egyes helységeket felépítsenek és vonzóbbá tegyék a magánipar részére. Eredmény még nem mutatkozott. A Ford Foundation 250,000 dollárt adományozott arra a célra, hogy a területet tanulmány tárgyává tegyék és kutassák ki 8 millió lakójának szükségleteit. Nyolcmillió ember nyomora és visz szamaradottsága valóban érdekes tárgya lehet egy alapos tanulmánynak. Csak legyen, aki tanuljon belőle! Arra is történt felhívás, hogy az érintett államok kormányai állítsanak fel egy államközi bizottságot, amely szintén tanulmányozná a déli Appalachian különleges problémáit és megoldásukra tegyen ajánlatokat. Példálóznak a Tennessee Valley Administration eredményeivel. A TVA szövetségi segéllyel felépített víztároló terület, amely nagy segítség volt a környék mezőgazdasági és ipari életének jobb kifejlesztésére. Ám.ez a vállalkozás azóta is állandó céltáblája a magán “szabad vállalkozásnak”, amely szeretné elsajátítani. A mostani politikai gépezettel és beállítással nehéz lesz még egy hasonló vállalkozást megindítani. A szóban- forgó terület nagyságát és nyolc milliónyi lakosságát tekintve nem is egy, hanem néhány TVA vállalkozásra volna szükség, vagy egy más gazdasági rendszerre, amely gyökeres változást tudna létrehozni a Kellys Creekben. Algériai foglyok éhségsztrájkja Junius 18-án reggel éhségsztrájkba kezdett a fresnes-i börtön 700 algériai foglya. A francia igazságügyminiszterhez, az Emberi Jogok Ligájának elnökéhez és a Nemzetközi Vöröskereszthez intézett leveleikban tiltakoztak a megalázó s rossz bánásmód ellen és követelték, hogy politikai foglyokként bánjanak velük és válasszák el őket a közönséges bűnözőktől.
