Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-22 / 43. szám
Veszélyben a béke A NÉMET HÁBORÚS IPART PÉNZELI AZ AMERIKAI TÖKE Lapunk 2-ik oldalán cikket közlünk “öntik a tőkét a német fegyveriparba'' cim alatt, amely arról szól, hogy amerikai cégek a német hadiiparba fektetik tőkéjüket. Külügyminisztériumunk tisztviselői szerint “semmilyen törvényes akadálya nincs annak, hogy amerikaiak bármilyen német háborús iparban részt vegyenek”. Rövid hir mindössze, a Times (okt. 14) első oldalán jelent meg. Az ember önkényteíenül is hitetlenül csóválja a fejét, lehetséges ez, valóban megtörténhetik hasonló? Hát semmit se tanult az emberiség?! Unió-vezetőink mit szólnak ehhez? Nálunk egész körzetekben nincs munkaalkalom az amerikai dolgozó részére. A hazaiiságukkal kérkedő ’lökések Nvugat-Németország iparát lendítik fel, holott már eddig is a mi munkásaink keserves keresetéből, adóikból billiókat öntöttünk bele. (Nem azért mondjuk ezt, mert szeretnénk, ha Amerika munkásai hadiiparban dolgoznának, sokkal hasznosabb dolgok gyártásával is adhatnánk munkaalkalmat részükre.) Ránt azonban bennünket az, hogy szakszervezeti vezetőink, akik nagyszerűen tudják támadni Kruscsev béketörekvéseit, nem hallatják szavukat, amikor vezetniük kellene az amerikai munkásságot a tiltakozásra az ellenük készülő szörnyű becsapás ellen. * Két világháborúban hullt az amerikai ifjúság vére, két világháborúban gyászolták Amerika anyái elvesztett gyermekeiket, férjeiket, két világháború árvái kérik számon édesapjuk életét. Mindkettőt a német militarizmus hozta az emberiség nyakára. Mindkettőben az amerikai, az angol hadiszállítók is közreműködtek. A hires német Farben Dye Industry amerikai tulajdonosai már kétszer is elárulták az amerikai népet, a profitért. A német tőke szörnyeteg eszköze, Adolf Hitler és hóhértársai irtóhadjáratait már elfeledte volna az emberiség? A halál órája kong az egész emberiség számára, ha nem állítják meg e hiénákat! Az első háború, a tengeri uralom hegemóniájáért, a gyarmatok felosztásáért ment. De mit hozott a népnek, amely az áldozatokat hozta? A második háború a német militarizmus revanzsa volt, hatalmas hadiszereivel, a félvilág leigázásával, a hatmillió zsidó felégetésével, a lengyel, cseh, dán, norvég, a francia nép megalázásával, legyilkolásával biztosra vették győzelmüket. A német nép nagy árat fizetett vezetői bűneiért. Oda adta erejét, ifjúságát a szadista kéjelgők kielégítésére. Németország tönkrement, kettészakadt, soha többé nem árthatott volna az emberiségnek, ha Amerika becsületes politikája meg nem változott volna. Dulles és tőkéstársai féltették befektetéseiket, ’léhát az amerikai adófizetők pénzéből újjáépítették a német ipart és ma már saját munkásaikat azzal fenyegetik a “nagy hazafiak”, hogy: “Németországban kevesebb munkabért fizetünk, tehát odavisszük üzemeinket”! Mintha csak 1933-at Írnánk és nem 1959-et. Igen előrehaladtunk! Atomenergiával, hidrogénbombával, távlövő rakétákkal pusztíthatjuk az emberséget. Most már néni csupán milliókat, de az egész emberiséget kipusztithatjuk, a profit, a százszázalékos profit oltárán. Mindig a Szovjetuniót vádoltuk a nemzetközi egyezmények megsértésével. Teherán, Yalta, Potsdam. A/ Egyesült Nemzetek évkönyvéből idézünk néhány adatot legalább is a potsdami szerződésből, amelyen tudvalevőleg Harry S. Truman elnök, Sztálin, Churchill és Attlee vettek részi. Ha emlékezünk ez már a II. világháború utolsó szakaszában történt. Itt már az előző megegyezések végrehajtásáról volt szó, tehát szószerint idézzük a következőket : “A német militarizmust és nácizmust gyökerestül kiirtják és a szövetségesek most és a jövőben egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézkedéseket is foganatosítani avégett, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét!” Következik a módszer rendszeres ismertetése, de sajnos helyszűke miatt mi nem mehetünk bele, de folytatjuk egy más ponton: “Németország teljes lefegyverzése és leszerelése; a hadiipar céljaira felhasználható egész német ipar felszámolása vagy ellenőrzése. E célból teljesen és véglegesen felszámolják Németország egész szárazföldi tengeri és légi haderejét, stb., stb. “Minden fegyvert, lőszert és hadianyagot, minden gyártásukra szolgáló különleges eszközt a szövetségesek rendelkezésére kell bocsátani vagy meg kell semmisíteni. Bármiféle repülőgép, fegyver és hadianyag gyártása és birtoklása tilos.” Folytathatnánk hosszú oldalakon tovább a potsdami egyezményeket, de a fenti éppen elég arra, hogy tisztán lássunk. London talán még nem felejtette el a Heinkel Messer- schmidt repülők bombázását. Eddig a kaliforniai Lockheed készített a németek számára repülőgépeket, most már otthon gyártják, az American Motors és sok más cég segítségével. Az utolsó pár hét alatt mintha megkönnyebbült volna a lég, mintha felengedett volna a lidércnyomás, méh évek Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the 1879, at the P.O. of N. Y., N 1 Vol. VIII. No. 43. Thursday, October 22, 1959 jJ>y' NEW YORK, N. Y. ú m ■~t« ■■■■■■■■■■■ i ■ ■» ■VrrBTrwginrB ii inr■ ■ «-rri-iTar rfrymiT mmtÍv■■■■■■■■■■■■■ bVíTí-iTri-rrririji j »niM Nincs megegyezés az acéliparban Hiába az unió engedményei. A Taft-Hartley-lörvényt alkalmazzák :et 500,000 acélmunkás szánára. Ez a jóléti alapot, íyugdijat és minden más já- •ulékot magában foglalta vol- ia. A szakszervezet az árak jmelkedésével lépést tartó fizetésemelést óhajtott, annál is inkább, mert köztudomású,; hogy az acéltársaságok re-! kord profitja ezt könnyűszer-j rel megadhatta volna. (Negyedbillió dollár tiszta hasznot húztak már az év első felében.) Ugyanakkor a munkásság termelőképessége egyre emelkedik, ami szintén megengedhetővé tette a fizetésemelés követelését. Mindezek ellenére a szak- szervezet lejött követeléseivel, sőt felére vágta. Az acél- bárók viszont még ‘ mindig csak azt hangoztatják, hogv a fizetésemelés az árak emelkedését, tehát újabb inflációt- hozna maga után és nem hajlandók elfogadni. Ajánlottak ugyan egy kétéves skálát, me lyet csak ugv hajlandók megadni, ha azt teljesen a termelésből sajtolják ki; ez 15 cent javítást jelentene két éven keresztül, az iparbárók szerint. A szakszervezet szerint csupán 10.2 cent órabéremelés lenne két éven keresztül. Mit akar az acélipar tulajdonképpen? Az acélipar szabadkezet követel a munkásokkal szemben. Enélkül nem hajlandó egy cent fizetésemelést sem adni, szóval a fenti ígéret is csak az esetben érvényesülne. Az acélipar urai szerint sok a veszteség a munkások lustasága következtében. A szak- szervezet szerint pedig a mostani munkaszabálvok sem akadályozzák az ipar legeredményesebb termelését, az igazi kérdés azonban az “inari diktatúra” v i s s zaállitása, amely szerint a munkások az ipar urai kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva. Az automáció egyre több munWASHINGTON. — Az acélipari tárgyalások hirtelen véget értek. Eisenhower elnök által kinevezett ténymegálla- pitó- bizottság jelentést tett j az elnöknek. A következő lé- pés a jelek szerint, az igazságügyminisztérium közbeié-! pése és a Taft-Hartlev-tör- v.ény alapján kért tiltóparancs elrendelése. Egy ideig úgy látszott, hogy a Kaiser acélüzem külön megállapodást köt az unióval, miután Edgar F. Kaiser, a Kaiser-üzemek elnöke, megállapodott a szakszervezettel egy mindkét részről elfogad- j ható tervben. Egy teljes hó-; napon keresztül folyt a vita az acélmágnások körében, végül azonban Kaiser beadta derekát. Az utolsó pillanatban alávetette magát. Roger M. Blough, az United States Steel Company elnöke akaratának és ígéretet tett, hogy nem köt külön szerződést az acélunióval, annak ellenére, hogy tisztában van azzal, hogy a 80 napra szóló tiltóparancs nem oldja meg a problémát, miután a munkások január első hetében újra sztrájkba mehetnek. McDonald, az acélunió elnöke a bíróság előtt akar harcolni a Taft-Hartley-törvény illetve a tiltóparancs alkalmazása ellen, azonban a bíróság még minden esetben megadta a tiltóparancsot a sztrájkolok ellen, ha azt kérték. 14 ilyen eset volt eddig és mindig a kormány győzelmével végződött. Az acélmunkások sztrájkja julius. 15-én kezdődött. Három éves szerződésük volt előzőleg és az elnök kérésére két héttel elhalasztották a sztrájkot abban a reményben, hogy talán sikerül megegyezésre jutni. Az unió álláspontja Eredetileg 15 centes órabéremelést kért a szakszervekást szőrit ki úgyis az iparokból, és még ez sem elég a munkáltatóknak. A szakszervezet hajlandó arra is, hogy garantálja azt, hogy a munkaszabályok nem gátolják az ipar előrehaladását, vagy pedig hajlandók arra, hogy ezt a kérdést a jövőben kölcsönös bizottság vegye tárgyalás alá. Az acélüzemek azon sírnak, hogy nem képesek versenyezni a világipacon magas áraikkal és a magas fizetéseket okolják ezért, a szakszervezet viszont azt állítja, hogy nem a munkabérek, de az abnormálisán magas profit a felelős azért, hogy nem versenyképesek. “BUY U. S.” WASHINGTON. — Ezentúl a kölcsönöknél, amelyeket az iparilag fejletlen államok részére folyósítunk megköveteljük, hogy Amerikában készült árucikkeket vásároljanak. Eddig ott vásárolhattak, ahol akartak Ezt Vance Brand, a kölcsönt folyósító alap igazgatója hozta nyilvánosságra. Haladást lát a lefegyverzés kérdésében UNITED NATIONS. — David Ormsby-Gore, angol miniszter úgy nyilatkozott, hogy nyugat és kelet között kevesebb az ellentét a lefegyverzések kérdésében, mint ezelőtt volt, egyes pontokban szépen előrehaladtak. Úgy látja, hogy a Il-ik világháború óta soha sem volt, olyan jó a helyzet a lefegyverzésre mint most. óta rajiunk volt. Az ember úgy érezte, hogy talán mein«. sikerül a világbéke. hogy talán mégis megegyezés jön létre a két világrendszer között. . . Kruscsev kihívása az emberiség életszínvonalának sikeres felemelésére szólt. Már már arról álmodoztunk, hogy együtt teszünk látogatást a Hokiba, vagy a többi bolygón, ha tudósaink együtt dolgoznak rajta. Megszabadítjuk az emberiséget a rák, a szívbaj és más betegségek csapásaitól. Hiszen semmi sem lehetetlen, ha e két hatalmas nemzet összeteszi valamire az erejét. Mindez lehetséges, de csak abban az esetben, ha véget vetünk a provokációknak. Ha nem engedjük tőkéseinket, hogy fegyvergyárakba fektessék tőkéiket. Ha résen lesz az emberiség és megálljt kiállt azoknak, akiknek még nem volt elég a pusztulásból, mert az emberiség (élni akar, élni és haladni előre, a magasabb, a szebb életlehetőség felé, amit a tudomány fejlődése máris megengedne, ha azt az emberiség részére és érdekében használnák fel. MOSZKVA A KÉMKEDÉSRŐL MOSZKVA. — A Szovjetunióból jelentik, hogy Russel A. Langelle, követségi tisztviselőt rajta kapták amint egy moszkvai autóbuszon 20,000 rubelt adott át egy szovjet polgárnak , kémkedés céljaira. Állítólag Russel A. Langelle | zsebében noteszt is találtak, amelyben láthatatlan tintával irt jegyzetekben szovjet állami titkok voltak. I Washington előzőleg azt a vádat emelte a szovjet hatóságoknál, hogy Langellet elrabolta egy szovjet csoport, kémkedéssel vádolta, majd arra akarta rávenni, hogy kémkedjen a Szovjetunió részére. Végül pedig követelték, hogy 3 napon belül hagyja el a Szovjetuniót. I Langelle, a hirek szerint Amsterdamba érkezett családjával és azt állitotta, hogy az oroszok nagyon durván bántak vele. A hollandok kérték, hogy mutas i fel esetleges sérüléseinek ny mait, de Langelle nem tudott I semmit sem mutatni. mám I _
