Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-15 / 42. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 15, l?ö9 fiéfatr Zsazsa, K. és Fertnc Jézsef Tisztelt Szerkesztősé^! Kissé elkésve érkeznek ide a lapok és igy csak most tudtam meghökkenni afelett, hogy régi kedvenc honfitársnőm, a szépkeblü Gábor Zsazsa, nem volt hajlandó megjelenni azon a zsúfolásig tömött díszvacsorán, amit a hollywoodi filmvilág rendezett annak a, kissé alacsony sorsból származó egykori kis pásztorfiunak és később bányásznak tiszteletére, akit most már a földgömb negyed, vagy harmadrésze, sőt e pillanatban esetleg már fele tekint egyik lelki vezérének. Kétségtelen, hogy sokan talán még nem rajonganak érte, sokan gyűlölik is, de többnyire csak olyanok, akik máig sem jöttek reá arra, hogy most már nem a birodalmak feletti uralkodás számit, hanem egy nagy gondolat-komplexumnak szimbolikus képviselete. Kruscsev azt a gondolatot képviseli, hogy minden társadalomban a dolgozók, alkotók, tervezők a fontos elemek, nem pedig Gábor Zsazsa kedvencei, a snáj- dig katonatisztek és a gyémántokkal, mink-bun- dákkal gavalléroskodó milliomosok. Gábor Zsazsa tehát nem volt hajlandó feltenni a vállára gyémántjait és megjelenni azon a vacsorán. A föasztalnál úgysem ülhetett volna és a több mint másfélezer főnyi közönség úgysem az ő csacsogásait hallgatta volna. Ezen az estén Kruscsev mindössze csak arról számolt be, hogy a társadalomnak igazi támaszai a jövőben a dolgozók lesznek, akik igen rendes, igen tisztességes és mindenekfelett igazságos társadalmat alkottak a nagy Oroszországban, amely azonban most nem hatalmaskodni, vagy hódítani akar. hanem békejobbot nyújt a többi nemzeteknek éa, mihelyt békében élhet, nem is akar többé hadseregeket látni. Gábor Zsazsának nyilván nem tetszett ez a beszéd. Azt mondta: — Mint magyar leány, olyat mondtam volna Kruscsev szemébe, hogy biztosan botrány lett volna belőle. Talán enyhébben mondta, talán nem, de mi arra gondolunk, hogy egy bizonyos kissé felekezeti szinezetü lap “vörös hóhérnak” titulálta szeretett elnökünk kimagasló vendégét és a naiv Zsazsa biztosan készpénznek is vette ezt a kitételt. (A naiv lelkek ilyen meg sem indokolt formákban szopják be a gyűlölet-frázisokat mindenütt.) És most eszünkbe jut egy régi történelmi példa. Az 1849-iki szomorú magyar fegyverletétel után a magyarság nem annyira a vérszopó Haynau-t gyűlölte, hanem a fiatal Ferenc Józsefet, a császárt és neki tulajdonította 13 aradi tábornok és gróf Battyhányi kivégzését, valamint az akkori, ben mélázó gróf Széchenyi is — kicsempészett irataiban — vérszomjas vadállatnak kiáltotta ki az uralkodót, akinek rémtetteit a magyar nép .sohasem feledheti el. De alig pár év múlva már eloszlott a gyűlölet köde. A császár látogatást tett Magyarországon és a magyar delnők, honleányok már egymással versenyezve pukkedliztek a császári pár előtt. A megbocsátás szelleme a kiegyezés, kibékülés szellemében csúcsosodott ki és a magyar hölgyek boldogsága ekkor már csak akkor vált teljessé, ha az udvarnál is bemutatták őket. És csak az évek vonulása kellett, hogy a naiv magyar társadalom a véreskezü, gyűlölt Ferenc Józsefre rá- ákassza a másik hamis legendáfüzért “a dicsőségesen uralkodó békeszerető s alkotmányos uralkodó felől.” Kruscsev most kertelés nélkül megmondta, mi történt Magyarországon 1956-ban. Az eleinte csak reformokat követelő mozgalomból hirtelen kirobbant egy eleven embereket koncoló, élve nyúzó, mészárló véres ellenforradalom, amely minden más országban is retorziókat váltott volna ki. De ő már meglátogatta a magyar népet, magyarázatot.adott, .és kibékült a magyar néppel Azóta az «elégedetlenség mincten téren érezhető is — mondotta. De egt Gábor Leánytól, aki pedig egész családjával együtt a törvényes kedveaések egész sorát veszi igénybe a magyar rezsimtől, tulsagy áldozat lett volna elvárni a magyar nép számára oly fontos jó szót: az igazság, a méltányosság, az igazi hazafiság szávát. Talán ha ezzel publicitást lehetett volna szerezni. De sajnos, az egész amerikai sajtóban oly ritkaság manapság igazságos véleményt olvasni Magyarország mai uj korszakáról, a rohamos fejlődés, az egyre javuló népjólét és a város és falu közötti riasztó különbségek, a szegénység és nyomor eltűnéséről. Pedig Gábor Zsazsa akkor lehetne jó honleány, ha ennek adna publicitást a nagy Amerikában. P. T. kikéit} látja a munkásnő és a kispolgár Magyarországot? Tisztelt Szerkesztőség! Már sok véleményt olvastam Magyarországgal kapcsolatban azoktól, akik ott jártak. Én is írni kívánok egyet-mást, hiszen én is jártam ott, még pedig 6 hétig és nem 12 napig. Az. a legfurcsább, hogy minél kevesebb időt töltött el valaki szülőhazánkban, annál többet tud Írni azokról, amit a gonosz nyelvek leadnak, mert kevés idő alatt, még ha akar sem tud mindent meglátni, sem a jót, sem a rosszat. A meglátáshoz és tapásztaJat-szerzéshez időre van szükség. A minap bementem az Altman rétesüzletbe. Mr. Altman, a.kí bár jól ismer engem, eddig mindig csak a pénzt vette el tőlem és soha egy szót sem szólt hozzám. Ezúttal egész barátságosan megkérdezte, hogy hol voltam egész nyáron? “Hát, akár hiszi, akár nem, Magyarországon voltam" — volt a válaszom. “És már készen is állok arra, hogy ismét visszamenjek, csak a pénz hiányzik”, — folytattam. Erre kijelentette, hogy “én is voltam, de nekem elég volt belőle, s én nem megyek többet.” — Mi volt a baj ? — kérdeztem tőle. — Hiszen nekem ez volt életem legszebb vakációja ! — Mi az, magának békét hagytak? Nem bántották? Hol járt? — Oh, én voltam mindenhol — váaszoltam —, Debrecenben, Nagyhalászon, Miskolcon, Hévizén, Siófokon, Balatonfüreden, Tapolcán, Lillafüreden és a legtöbbet Budapesten. Erre nagyon elcsodálkozott, “S sehol se volt kellemetlensége?” — kérdezte. “Nem, — válaszoltam neki — én rokonok, barátok látogatására mentem és nem üzletet csinálni”. Nem volt időm vele többet beszélni, mert közben jöttek a pénztárhoz. Minthogy Írni nem szeretek, csak röviden akarom olvasóink tudomására hozni, hogy koldust, rongyos embert sehol sem láttam Magyarországon, sem mezítlábas gyermekeket. Egyszer láttam embereket sorban állni fagylaltért. A söntések, bár tele vannak, részeg embert nem láttam sem az utcán, sem a villamoson. Ez részemre igen jó jel. Az üzletek tele vannak árukkal és vevőkkel, már pedig, ha nem volna pénzük, akkor nem mennének vásárolni. Mindenki csinosan jár, jó szabású ruhában, bár olcsó anyagból. Akikkel beszéltem, azoknak meg is mondtam, hogy 25 év múlva szeretném látni Magyarországot, s akkor mondjon valaki ellenük bármit is. Hiszen nemcsak két háború pusztította el az országot, hanem az ’56-os ellenforradalom is sok kárt okozott úgy anyagiakban, mint emberéletben. Többeknek megmondtam véleményemet ezekről az eseményekről és az elszaladt magyarokról. Azt mondták, hogy akiknek nem terheli lelkét semmi bűn, menjenek haza, igy tehetik csak jóvá, amit szeretteik és hazájuk ellen elkövettek. A falusiaktól, Nagyhalászon megkérdeztem, hogy megvannak-e elégedve a mai rendszerrel? A válaszuk az volt, hogy bár igy maradjon, ahogy most van, jobb még lehet, de rosszabb ne legyen. Azt is megmondták, hogy ’56 óta 100 százalékkal változott minden, a lakosság javára. Természetesen három év alatt nem lehet mindent rendbehozni, amit kormányvezetők, rossz tanácsadókra hallgatva, elrontottak. Többen kérdezték, hogy miért nem maradok otthon? Én azonban kifejtettem, hogy a magyar kormány csak ráfizetne arra, mert olyanok, mint én, már nyugdijat élveznek, mig nékem Amerikában még agy pár év hiányzik ahh®z> hogy nyugdíj ba mehessek. Ha 20 éVvsL fiatalabb le*nék, bizony itt is maradnék — mondtam nekik —• s nem félnék attól, hogy elveszik tőlem azt, amim soha nem volt. Bár Amerikában élek -39 éve, még sem tudok felmutatni vagyont, mert ha a season rossz, kevés a munka és a kereset majdnem a semmivel egyenlő. Egyik év múlik a másik után, minden javulás nélkül. Megértették -érveimet, s azt üzenték az ideszakadt ujamerikáeoknak, hogy szívesen visszafogadják őket, menjenek haza, mert ott nem ismerik ma már a munkanélküliséget. Bendl Helen =RÖVIDÉI=----- —! ..j;;' NEW YORKNÁL kétezer üres üveget dobtak a tengerbe, annak tanulmányozására, hogy milyen az Atlanti-óceán áramlása Boston és Long Island szigete között. Minden egyes palackban két, kívülről is látható papirdarabkát helyeztek el. Az egyiken azt kérik, hogy a megtaláló törje el az üveget, s a második cédulát a találat helyének és idejének pontos meghatározásával küldje Washingtonba. A tudósok feszült érdeklődéssel várják a nagyszabású palackposta-akció eredményét. • KIJAVÍTJÁK azt a személygépkocsit amellyel Lenin járt. A moszkvai Lihacsov Gépkocsigyár végzi a munkálatokat. A tönkrement alkatrészek helyett az eredetinek megfelelő újakat állit elő. t* EGYMILLIÓ könyv jelent meg tibeti nyelven a pekingi nemzetiségi kiadónál és más kínai kiadóknál Tibet felszabadulása óta. • KÜLÖNLEGES Írásjelekkel borított edényeket, serlegeket és táblákat talált a karinthiai hegyekben 900 méter magasan egy osztrák régészcsoport. A feltételezések szerint az Írásjelek a keltákat megelőző korból származnak. • NAPLÓK A GETTÓBÓL címmel, tragikus dokumentumgyűjtemény közreadására készül a Kossuth Kiadó. A könyv a hajdani lengyelországi gettókban sínylődő üldözötteknek a romok alól kiásott napló jegyzeteit tartalmazza. • MÁSODSZOR virágzik egy körtefa Csepelen, a Karácsony Sándor utcában. A fa a kerítés mellett áll és virágának mosolygó szirmai kifehérlenek az utcára. Halkan pattannak a világra az apró virágszirmok, szerényen virítanak az őszi napsütésben. Az emberek mégis észrevették — mint ahogy észrevesznek mostanában mindent, ami szivet melegítő, felvidító. Sokan csodálják meg naponta a ritka tüneményt, hiszen az utca végén áll a csepeli gyáróriás egyik kapuja, minden nap ezreknek vezet erre az útja. A Karácsony Sándor utcában járó munkások megállnak egy pillanatra a virágzó körtefánál és eltűnődnek. De ki ne nyugtázná örömmel a természetnek ezt a virágos optimizmusát. .. (k. a.) AZ ELSŐ NŐI RENDŐRÖK október 1-én kezdték meg munkájukat Oslóban. • NYUGATNÉMET diákok a második világháború óta első ízben utaztak Moszkvába egyetemi tanulmányok folytatására. • A GYULAI VÁR restaurálását a jövő évben befejezik. A belső várépület bástyafalait és födéméit, valamint az ágyu-lőtornyot már újjáépítették. Az ásatások során felfedezték az egykori viz alatti titkos alagutat, amelyen át a hosszú ostromok idején élelmet, lőszert vagy üzenetet továbbítottak a védőknek. Az érdekes műemlékben vármúzeumot. rendeznek be. Eredeti állapotába állítják vissza a környezetet is, igy például a Körös-csatorna vizével veszik körül — mint hajdan — a várat. • HARMINCKÉT ország részvételével, október 7-én nyílt meg a frankfurti könyvkiállitás, amelyen 1,600 kiadóvállalat 70 ezer könyvet mutat be. JQ)Mg a swik&sztóköx Az ebben a ro Vatban kif ejtett fteze- | Oluaséink tek nem sziih cégszerűen azonosak | hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | Q kbzügyekhmz vwwvwwv>w»wv*v\
