Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 elkülöníti egymástól a legalacsonyabb életszínvonalat nyújtva részükre, miután majdnem teljes rabszolgaságban tartja őket. Gyilkos oltotta ki Bandaranaike életét Bandaranaike ceyloni miniszterelnök ellen szeptember 25-én merényletet követtek el. Egy buddhista szerzetesnek öltözött merénylőt a miniszterelnök reggeli látogatói a helyszínen elfogtak. Ötórás műtét után állapota válságosra fordult és szombaton szept. 26-án reggel meghalt. Bandaranaike utódja Dahanajake eddigi közoktatási miniszter lett. • S. W. R. D. Bandaranaike, Ceylon miniszterelnökének életét gyilkos golyó oltotta ki. Az ellene szervezett merénylet mozgató rugóit, a merénylet értelmi szervezőit még nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy a gálád orvtámadás, amely Bandaranaiket érte, Ceylon haladó erőinek szövetségét, az ország függetlenségét volt hivatva gyengíteni. Ceylon szigete az angol imperializmus fojtogató karjaiból alig több mint tiz éve szabadult, s akkor is inkább csak látszólag: az imperialisták politikáját támogató reakciós ceyloni vezetők irányították egy ideig tovább is a szigetország életét. Az angol politika mellett álló Kotelavala-kor- mánnyal 1951-ben fordult szembe az egyik miniszter kilépve a kormányból hogy a parlamenti el lenzék vezérévé nőjön. Az angol egyetemeken tanult s most az angliai imperializmussal szembeforduló ügyvéd Bandaranaike, rövidesen az Egyesült Front élén elnyerte a tömegek bizalmát s az 1956- os parlamenti választás eredményeként Ceylon miniszterelnöke lett. Bandaranaike és kormánya derekasan küzdött az ezernyi erő ellen, amely visszatérítette volna Ceylont a gyarmati elmaradottság útjára. Az angol katonai támaszpontokat felszámolták, — kisebb — gazdasági ágakat államosítottak s az angol nyelv helyébe az ország lakossága na- gyobbbik részének nyelvét, a szingalézt tették meg államnyelvvé. “A békés egymás mellett élés az egyetlen dolog ami ma megmentheti a világot, Minden egyéb háborúra vezet” — mondotta Bandarainaike 1957- ben. Az ország külpolitikáját lényegében ehhez az elvhez szabta, tevékenyen hozzájárulva ezzel az ázsiai—afrikai országok bandungi politikájának sikereihez. A gyilkos merénylet véget vetett életének. A világnak a népek békéje és függetlensége mellett felsorakozó erői őszintén gyászolják a 60 éves korában tragikus körülmények között elhunyt miniszterelnököt s bíznak benne, hogy Ceylon népe, a szingaléz és a tamil nép, töretlenül folytatja harcát országa felemelkedéséért, függetlensége megszilárdításáért. kancellár és az elnök székhelye köriül nagyobb rendőri egységek álltak őrt. A Szabad Német Szakszervezethez tartozó bányászszakszervezet lipcsei körzeti vezetősége táviratilag üdvözölte és szolidáritásáról biztosította a sztrájkoló nyugatnémet bányászokat. A nyugatnémet bányászok javára a bányászszakszervezet lipcsei körzetében 60,000 márka gyűlt össze. Dél-Afrika védi a megkülönböztetést UNITED NATIONS, N. Y. — Dél-Afrika védi a fehérek és feketék elkülönítését és azt az “együttélés békés elvének” nevezi. Eric H. Louw külügyminiszter a nagygyűlés előtt, mint fontos elvi kérdést ismertette és szerette volna eltüntetni a szerinte “hamis és eltorzított” képet, amelyet hazájáról a fajok együttélésére vonatkozólag az egész világon terjesztettek. A USA (Délafrikai Egyesült Államok) szószólója különösen Indiára és a többi ázsiai országokra utalt beszédében, amelyek évről évre követelik az “Apartheid” (fajok elkülönítése) kérdéseinek megtárgyalását. India és Pakisztán követei külön is vádolták a Délafrikai Egyesült Államokat a hinduk elleni megkülönböztetés miatt. A délafrikai delegátus nem hajlandó részt venni a vitában, mert szerinte ez államának belügye, amibe az Egyesült Nemzetek nem avatkozhat bele. Mr. Louw azt állítja, hogy “az egész világ sajtója felfújta ezt a kérdést és mozifilmeken és televíziókon is kegyetlen gonoszsággal állították be”. Majd megjegyezte, hogy “más kormányoknak is vannak faji problémái és három helyen összeütközésre is került a sor emiatt”, de nem nevezte meg az országokat, sőt hozzátette, hogy “az afrikai fehérek soha szervezetten nem vezettek támadást a négerek ellen, amire nagyon büszkék”. Majd azt mondta, hogy európainak éppen olyan régi jogai vannak Afrikában, mint a bennszülött Bantuknak. Azt meg sem említette, hogy 3 millió európai tehát fehér ember uralkodik 10 millió néger afrikai és 440,000 ázsiai felett és azokat teljesen Társadalmi népbiróságok MOSZKVA. — A. Boldyrev orosz igazságügyminiszter jelentése szerint az utóbbi időkben a Szovjetunióban “Társadalmi népbiróságok” alakultak az apróbb bűnözések korlátozására. A Szovjetunióban a kisebb bűnök nagjr részét a jelen társadalmi rend elleni vétség és a kisebb lopások képezik. Ezek csökkentésére alakultak a “társadalmi népbiróságok”, amelyek többé-ke- vésbé még csak önkéntes intézmények s nincs törvényes alapjuk. Ilyen bíróságok alakulnak az egyes gyárakban, hivatalokban, klubokban, farm szervezetekben, stb., amelyek ügyköre csak a szóbanforgó csoportok tagjaira terjed ki. Boldyrev jelentése szerint ezek a “társadalmi népbiróságok” rövid idő alatt annyira csökkentették az apróbb bűnesetek számát, hogy Moszkvában például az utcákon cirkáló egyenruhás rendőrök számát csökkenteni lehetett 40 százalékkal. Elköltöztették az angol követséget Pekingből jelentik, hogy Anglia formálisan átadta azt a 15 akkeros fallal bekerített területet a kínai hatóságoknak, ahol az angol diplomácia küldöttség (missio) otthona volt 99 éven keresztül. Az angol charge d’affairs és hozzátartozói, vagy 50 személy, átköltözött uj otthonába a kínai főváros keleti külkerületében, amely a diplomaták részére van fenntartva. Kénytelenek voltak elköltözni, mert a kínaiak azt mondták, hogy a régi területre szükségük van lakóházak építésére. A régi nagy terület valaha egy kínai arisztokrata birtokához tartozott. Szép füves térségekkel és kínai stilusu épületekkel rendelkezik, vörös oszlopos homlokzattal és csempe tetőkkel. 1860- ban jött ide az angol követség és 1900-ban a Boxerforradalom alatt ostrom alatt állt. Zavargások a Belga Kongóban Leopoldvilleből jelentik, hogy egy afrikai lakost megöltek és négyet súlyosan megsebesítettek a katonai csapatok, mikor Lukulában megtámadták a tüntető munkásokat. Lukula 186 mérföldre délnyugatra van Leopoldvilletől. A tüntetést szeptember 25-én kezdték négy afrikai kiszabadításáért, akiket az igazoltatások közben letartóztattak. >ihi ru EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES... Amiért a Ruhr-vidéki bányászok gyászm&nefü tüntetést rendeztek Szeptember 26-án szombaton délelőtt fél 10 órakor kezdődött meg 50,000 Ruhr-vidéki bányász felvonulása a nyugatnémet főváros utcáin. Az 50,000 tüntető közül 30,000 vonattal utazott Kölnig, onnan autóbuszokkal és rajnai hajókkal érkezett Bonnba. További 20,000 autóbusszal jött közvetlenül a Ruhr-vidékről.’ A bányászok 13 oszlopban, négyes sorokban vonultak fel némán Bonn szűk utcáin. Minden egyes oszlop előtt négy nagy fekete zászlót vittek. Népi viseletoe öltözött bányászok dobokat pergettek. A feliratokon a következő szövegek voltak olvashatók: “A gazdasági csodáért túlórák”, “A gazdasági csoda idején kényszerű ünnepi műszakok”, “A bányász megtette kötelességét, a bányász mehet”, “Nem akarunk kényszer- kartelleket, hanem közösségi tulajdont,” “Biztonságot káosz helyett”, “Adenauer nem elbocsátásokat, nem bányabezárásokat ígért.” “Mi lett az ígéretekből?” — olvasható a kér- szerszünetnap”, “Százharmincmillió márka bérveszteség”, tizennnyolcmillió tonnányi szénkészlet”. Azokat az utakat, amelyeken a menet végighaladt, a rendőrök széles körben elzárták. Annak ellenére,- hogy biztosították, a tüntetők menete írem érinti, a- kormányszervek- városnegyedét* a WASHINGTON. — Alig is vettük észre, de itt volt Antonio Segni olasz miniszterelnök. Eisenhower elnök fogadta, beszélgetett majd együtt ebédelt vele és nyomban ezután az elnök el is utazott nyolc napos rövid vakációjára, Californiá- ba. A kiadott rövid kommüniké csak annyit említett, hogy a helyzet kulcsát mindketten abban látják, milyen következményeket fog hozni Krus- csev látogatása és az ezzel kapcsolatos aktuális fejlemények. így kezd kitisztulni az eddig igen zűrzavaros nemzetközi helyzet. Idáig Európa közép vagy kis nemzetei mindig képesek voltak holmi kríziseket előidézni, mert a nemzetközi egyensúlyt már az is felborulással fenyegette, ha egyik vagy másik miniszterelnök ilyen vagy olyan irányban kezdett kacérkodni, ha egyik vagy másik ország tőlünk vagy a másik oldaltól rendelt fegyver-szállítmányokat. Washington külügyi körei most könnyebben lélegzenek. Az orosz miniszterelnökkel kötött előzetes megegyezés egyelőre még nem jelenti a fegyverkezési programunk aktuális leépítését, de már nem kell aggódnunk háborúk lehetőségei miatt. Amerika megértésre jutott már a Szovjetunióval, hogy semmiféle vita vagy viszály, nem vonhat maga után háborút, legfeljebb csak tárgyalásokat. Ez a “megértés” a két főnemzet között máris elérte, hogy Európa elcsendesedett. Európa másodrendű tényezővé vált, a konkolyhintés, viszálykeltés, provokálások európai boszorkány-mesterei elvesztették gonosz hatalmukat, hogy egymás ellen uszítsák a világ két vezető főhatalmát, az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót. Az eddig nagyhangú Adenauer, aki közbámulatra még Dullest is dirigálni tudta,- mig néhai külügymimsKterü ok. tartotta gyeplőt, most mintha elvesztette volna hangszálait. DeGaulle is csendesebb lett, Segni is, Franco is kicsi legények lettek. Mindezt az a nyíltság, őszinteség teremtették meg, amivel Kruscsev, minden hátsó gondolatot kiküszöbölve hangoztatta a Szovjetuió őszinte békevágyát és készségét kiküszöbölni az újabb nagy háborúk veszélyét. A béke nem azzal születik meg, hogy szélnek eresztünk ennyi vagy annyi katonát és beolvasztunk ennyi vagy annyi tonna hadiszert, hanem a két nagy nemzet felelős vezetőinek azzal a nyíltan hangoztatott akaratával, hogy esetleg vitáikat nem háborúval, hanem türelmes tárgyalásokkal,diplomáciai eszközökkel akarják elsimítani egymásközött. Ezzel mi is felszabadultunk a bizonytalanság, a támadástól való félelmek, kémkedések, kémelháritások és az idegháboruk veszedelmes kockázataitól és ugyanígy nyugodtabban élhet és dolgozhat az orosz nép is. De a legfőbb eredmény talán mégis az, hogy Európa provokációkban megőszült fenegyerekei most már megehetik saját főztjüket. Sem Amerika nem fog bedőlni többet hangoskodó, vörösfaló hamisságaiknak, sem a békés indulatu orosz népet nem piszkálhatják többé Amerika ellen. A két főhatalom megértése nagyon is elcsendesitet- te Európát, érzik az itteni diplomáciai hozzáértők és kíváncsian várják, mi lesz a legújabb kieszelés, amivel az Eisenhower és Kruscsev között létrejött idillikus frigyet megpróbálják majd elrontani. Washington azonban már belefáradt abba, hogy Európa zavaros intrikáinak játéklabdája legyen és biztos abban, hogy az orosz ígéretek konkrét tényekkel is alátámasztják, hogy a tartós béke, az állandó béke, a mindenkit kielégítő béke, csakugyan megérkezett, itt van a kezünkben, csak nem szabad többé kiengedni a markunkból. (g,t.)
