Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-08 / 41. szám

Thursday, October 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 elkülöníti egymástól a legalacsonyabb életszín­vonalat nyújtva részükre, miután majdnem teljes rabszolgaságban tartja őket. Gyilkos oltotta ki Bandaranaike életét Bandaranaike ceyloni miniszterelnök ellen szep­tember 25-én merényletet követtek el. Egy buddhista szerzetesnek öltözött merénylőt a mi­niszterelnök reggeli látogatói a helyszínen elfog­tak. Ötórás műtét után állapota válságosra for­dult és szombaton szept. 26-án reggel meghalt. Bandaranaike utódja Dahanajake eddigi köz­oktatási miniszter lett. • S. W. R. D. Bandaranaike, Ceylon miniszterel­nökének életét gyilkos golyó oltotta ki. Az ellene szervezett merénylet mozgató rugóit, a merény­let értelmi szervezőit még nem ismerjük. Bizo­nyos azonban, hogy a gálád orvtámadás, amely Bandaranaiket érte, Ceylon haladó erőinek szö­vetségét, az ország függetlenségét volt hivatva gyengíteni. Ceylon szigete az angol imperializmus fojtoga­tó karjaiból alig több mint tiz éve szabadult, s akkor is inkább csak látszólag: az imperialisták politikáját támogató reakciós ceyloni vezetők irányították egy ideig tovább is a szigetország életét. Az angol politika mellett álló Kotelavala-kor- mánnyal 1951-ben fordult szembe az egyik mi­niszter kilépve a kormányból hogy a parlamenti el lenzék vezérévé nőjön. Az angol egyetemeken ta­nult s most az angliai imperializmussal szembe­forduló ügyvéd Bandaranaike, rövidesen az Egye­sült Front élén elnyerte a tömegek bizalmát s az 1956- os parlamenti választás eredményeként Ceylon miniszterelnöke lett. Bandaranaike és kormánya derekasan küzdött az ezernyi erő ellen, amely visszatérítette volna Ceylont a gyarmati elmaradottság útjára. Az angol katonai támaszpontokat felszámolták, — kisebb — gazdasági ágakat államosítottak s az angol nyelv helyébe az ország lakossága na- gyobbbik részének nyelvét, a szingalézt tették meg államnyelvvé. “A békés egymás mellett élés az egyetlen do­log ami ma megmentheti a világot, Minden egyéb háborúra vezet” — mondotta Bandarainaike 1957- ben. Az ország külpolitikáját lényegében ehhez az elvhez szabta, tevékenyen hozzájárulva ezzel az ázsiai—afrikai országok bandungi poli­tikájának sikereihez. A gyilkos merénylet véget vetett életének. A világnak a népek békéje és függetlensége mellett felsorakozó erői őszintén gyászolják a 60 éves korában tragikus körülmények között elhunyt miniszterelnököt s bíznak benne, hogy Ceylon népe, a szingaléz és a tamil nép, töretlenül foly­tatja harcát országa felemelkedéséért, függet­lensége megszilárdításáért. kancellár és az elnök székhelye köriül nagyobb rendőri egységek álltak őrt. A Szabad Német Szakszervezethez tartozó bá­nyászszakszervezet lipcsei körzeti vezetősége tá­viratilag üdvözölte és szolidáritásáról biztosítot­ta a sztrájkoló nyugatnémet bányászokat. A nyugatnémet bányászok javára a bányász­szakszervezet lipcsei körzetében 60,000 márka gyűlt össze. Dél-Afrika védi a megkülönböztetést UNITED NATIONS, N. Y. — Dél-Afrika védi a fehérek és feketék elkülönítését és azt az “együttélés békés elvének” nevezi. Eric H. Louw külügyminiszter a nagygyűlés előtt, mint fontos elvi kérdést ismertette és sze­rette volna eltüntetni a szerinte “hamis és eltor­zított” képet, amelyet hazájáról a fajok együtt­élésére vonatkozólag az egész világon terjesztet­tek. A USA (Délafrikai Egyesült Államok) szószó­lója különösen Indiára és a többi ázsiai országok­ra utalt beszédében, amelyek évről évre követelik az “Apartheid” (fajok elkülönítése) kérdéseinek megtárgyalását. India és Pakisztán követei külön is vádolták a Délafrikai Egyesült Államokat a hinduk elleni megkülönböztetés miatt. A délafrikai delegátus nem hajlandó részt ven­ni a vitában, mert szerinte ez államának belügye, amibe az Egyesült Nemzetek nem avatkozhat bele. Mr. Louw azt állítja, hogy “az egész világ saj­tója felfújta ezt a kérdést és mozifilmeken és te­levíziókon is kegyetlen gonoszsággal állították be”. Majd megjegyezte, hogy “más kormányok­nak is vannak faji problémái és három helyen összeütközésre is került a sor emiatt”, de nem nevezte meg az országokat, sőt hozzátette, hogy “az afrikai fehérek soha szervezetten nem vezet­tek támadást a négerek ellen, amire nagyon büsz­kék”. Majd azt mondta, hogy európainak éppen olyan régi jogai vannak Afrikában, mint a benn­szülött Bantuknak. Azt meg sem említette, hogy 3 millió európai tehát fehér ember uralkodik 10 millió néger af­rikai és 440,000 ázsiai felett és azokat teljesen Társadalmi népbiróságok MOSZKVA. — A. Boldyrev orosz igazságügy­miniszter jelentése szerint az utóbbi időkben a Szovjetunióban “Társadalmi népbiróságok” ala­kultak az apróbb bűnözések korlátozására. A Szovjetunióban a kisebb bűnök nagjr részét a jelen társadalmi rend elleni vétség és a kisebb lopások képezik. Ezek csökkentésére alakultak a “társadalmi népbiróságok”, amelyek többé-ke- vésbé még csak önkéntes intézmények s nincs tör­vényes alapjuk. Ilyen bíróságok alakulnak az egyes gyárakban, hivatalokban, klubokban, farm szervezetekben, stb., amelyek ügyköre csak a szóbanforgó csoportok tagjaira terjed ki. Boldyrev jelentése szerint ezek a “társadalmi népbiróságok” rövid idő alatt annyira csökken­tették az apróbb bűnesetek számát, hogy Moszk­vában például az utcákon cirkáló egyenruhás rendőrök számát csökkenteni lehetett 40 száza­lékkal. Elköltöztették az angol követséget Pekingből jelentik, hogy Anglia formálisan át­adta azt a 15 akkeros fallal bekerített területet a kínai hatóságoknak, ahol az angol diplomácia küldöttség (missio) otthona volt 99 éven keresz­tül. Az angol charge d’affairs és hozzátartozói, vagy 50 személy, átköltözött uj otthonába a kí­nai főváros keleti külkerületében, amely a diplo­maták részére van fenntartva. Kénytelenek vol­tak elköltözni, mert a kínaiak azt mondták, hogy a régi területre szükségük van lakóházak építé­sére. A régi nagy terület valaha egy kínai arisztok­rata birtokához tartozott. Szép füves térségekkel és kínai stilusu épületekkel rendelkezik, vörös oszlopos homlokzattal és csempe tetőkkel. 1860- ban jött ide az angol követség és 1900-ban a Boxerforradalom alatt ostrom alatt állt. Zavargások a Belga Kongóban Leopoldvilleből jelentik, hogy egy afrikai lakost megöltek és négyet súlyosan megsebesítettek a katonai csapatok, mikor Lukulában megtámadták a tüntető munkásokat. Lukula 186 mérföldre dél­nyugatra van Leopoldvilletől. A tüntetést szep­tember 25-én kezdték négy afrikai kiszabadításá­ért, akiket az igazoltatások közben letartóztattak. >ihi ru EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES... Amiért a Ruhr-vidéki bányászok gyászm&nefü tüntetést rendeztek Szeptember 26-án szombaton délelőtt fél 10 órakor kezdődött meg 50,000 Ruhr-vidéki bá­nyász felvonulása a nyugatnémet főváros utcáin. Az 50,000 tüntető közül 30,000 vonattal utazott Kölnig, onnan autóbuszokkal és rajnai hajókkal érkezett Bonnba. További 20,000 autóbusszal jött közvetlenül a Ruhr-vidékről.’ A bányászok 13 oszlopban, négyes sorokban vonultak fel né­mán Bonn szűk utcáin. Minden egyes oszlop előtt négy nagy fekete zászlót vittek. Népi viseletoe öltözött bányászok dobokat pergettek. A feliratokon a következő szövegek voltak olvashatók: “A gazdasági csodáért túl­órák”, “A gazdasági csoda idején kényszerű ün­nepi műszakok”, “A bányász megtette kötelessé­gét, a bányász mehet”, “Nem akarunk kényszer- kartelleket, hanem közösségi tulajdont,” “Bizton­ságot káosz helyett”, “Adenauer nem elbocsátá­sokat, nem bányabezárásokat ígért.” “Mi lett az ígéretekből?” — olvasható a kér- szerszünetnap”, “Százharmincmillió márka bér­veszteség”, tizennnyolcmillió tonnányi szénkész­let”. Azokat az utakat, amelyeken a menet végigha­ladt, a rendőrök széles körben elzárták. Annak ellenére,- hogy biztosították, a tüntetők menete írem érinti, a- kormányszervek- városnegyedét* a WASHINGTON. — Alig is vettük észre, de itt volt Antonio Segni olasz miniszterelnök. Eisen­hower elnök fogadta, beszélgetett majd együtt ebédelt vele és nyomban ezután az elnök el is utazott nyolc napos rövid vakációjára, Californiá- ba. A kiadott rövid kommüniké csak annyit emlí­tett, hogy a helyzet kulcsát mindketten abban látják, milyen következményeket fog hozni Krus- csev látogatása és az ezzel kapcsolatos aktuális fejlemények. így kezd kitisztulni az eddig igen zűrzavaros nemzetközi helyzet. Idáig Európa közép vagy kis nemzetei mindig képesek voltak holmi kríziseket előidézni, mert a nemzetközi egyensúlyt már az is felborulással fenyegette, ha egyik vagy másik miniszterelnök ilyen vagy olyan irányban kezdett kacérkodni, ha egyik vagy másik ország tőlünk vagy a másik oldaltól rendelt fegyver-szállítmá­nyokat. Washington külügyi körei most könnyebben lélegzenek. Az orosz miniszterelnökkel kötött elő­zetes megegyezés egyelőre még nem jelenti a fegyverkezési programunk aktuális leépítését, de már nem kell aggódnunk háborúk lehetőségei miatt. Amerika megértésre jutott már a Szovjet­unióval, hogy semmiféle vita vagy viszály, nem vonhat maga után háborút, legfeljebb csak tár­gyalásokat. Ez a “megértés” a két főnemzet kö­zött máris elérte, hogy Európa elcsendesedett. Európa másodrendű tényezővé vált, a konkoly­hintés, viszálykeltés, provokálások európai bo­szorkány-mesterei elvesztették gonosz hatalmu­kat, hogy egymás ellen uszítsák a világ két veze­tő főhatalmát, az Egyesült Államokat és a Szov­jetuniót. Az eddig nagyhangú Adenauer, aki közbámu­latra még Dullest is dirigálni tudta,- mig néhai külügymimsKterü ok. tartotta gyeplőt, most mint­ha elvesztette volna hangszálait. DeGaulle is csendesebb lett, Segni is, Franco is kicsi legé­nyek lettek. Mindezt az a nyíltság, őszinteség te­remtették meg, amivel Kruscsev, minden hátsó gondolatot kiküszöbölve hangoztatta a Szovjetuió őszinte békevágyát és készségét kiküszöbölni az újabb nagy háborúk veszélyét. A béke nem azzal születik meg, hogy szélnek eresztünk ennyi vagy annyi katonát és beolvasz­tunk ennyi vagy annyi tonna hadiszert, hanem a két nagy nemzet felelős vezetőinek azzal a nyíl­tan hangoztatott akaratával, hogy esetleg vitái­kat nem háborúval, hanem türelmes tárgyalások­kal,diplomáciai eszközökkel akarják elsimítani egymásközött. Ezzel mi is felszabadultunk a bi­zonytalanság, a támadástól való félelmek, kémke­dések, kémelháritások és az idegháboruk vesze­delmes kockázataitól és ugyanígy nyugodtabban élhet és dolgozhat az orosz nép is. De a legfőbb eredmény talán mégis az, hogy Európa provokációkban megőszült fenegyerekei most már megehetik saját főztjüket. Sem Ame­rika nem fog bedőlni többet hangoskodó, vörös­faló hamisságaiknak, sem a békés indulatu orosz népet nem piszkálhatják többé Amerika ellen. A két főhatalom megértése nagyon is elcsendesitet- te Európát, érzik az itteni diplomáciai hozzáértők és kíváncsian várják, mi lesz a legújabb kieszelés, amivel az Eisenhower és Kruscsev között létre­jött idillikus frigyet megpróbálják majd elron­tani. Washington azonban már belefáradt abba, hogy Európa zavaros intrikáinak játéklabdája legyen és biztos abban, hogy az orosz ígéretek konkrét tényekkel is alátámasztják, hogy a tartós béke, az állandó béke, a mindenkit kielégítő béke, csak­ugyan megérkezett, itt van a kezünkben, csak nem szabad többé kiengedni a markunkból. (g,t.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom